A cikk meghallgatása

Aleksandar Šapić, Belgrád újonnan megválasztott polgármestere, szerdán hivatalosan átvette a város irányítását. A híres vízilabdázó – akinek “politikai múltja” mellett városvezetési tapasztalatai is vannak, azt ígérte, hogy az új fővárosi vezetés mindent megtesz azért, hogy folytassa a már megkezdett “jó dolgokat”, és megpróbálja “pozitívan befolyásolni” mindazt, ami kevésbé volt jó. Arra nem tért ki, hogy hány belgrádi üljön be egy autóba, hogy kevesebb üzemanyag fogyjon, bár egy ezzel kapcsolatos licitálást az ellenzéki média már a beiktatása előtt a nyakába vart.

A délkeleti New York

Belgrád is azok közé a városok közé tartozik, ahol “csúcsforgalom idején csúcsforgalom van”. A város levegője kimondottan, sőt nagy mértékben szennyezett, aminek számtalan oka van, a legnagyobb problémát azonban a sok sebből vérző városi közlekedés okozza: nincs metró, nincs körgyűrű, kiöregedettek a tömegközlekedési eszközök és nincs közlekedési kultúra. Budapestet csak azért nem lehet Belgrádhoz hasonlítani, mert a magyar fővárosban van metró és körgyűrű.

Az új belgrádi, korábban újbelgrádi polgármester, aki tíz évig vezette a szerb főváros Újbelgrád városrészét, érzi hogy ezen a területen tennie kell valamint, erről többször is beszélt a városi kormányrúd megragadása előtt és után.

A szerb ellenzéki média mindeközben félremagyarázta az állami televíziónak adott interjúját, amelyben a forgalmi dugókkal és a közlekedés által okozott környezetszennyezéssel kapcsolatban azt a bélyeget sütötte rá, hogy az új polgármester kitiltaná a forgalomból azokat a járműveket, amelyekben a csúcsforgalom idején egy ember ül.

Šapić az “inkriminált interjúban” hangsúlyozta: eltökélt szándéka, hogy Belgrád minden területen “bajnokká legyen” mint egy délkeleti New York, még olyan nehéz körülmények között is, amelyeket az ukrajnai háború idézett elő.

Megjegyezte azonban, hogy a világválság miatt az elsődleges cél mindenképpen az, hogy “biztosítsák a meleg otthonokat, a kommunális rendet és a minőségi tömegközlekedést”. Így a bajnokká avatás még egy ideig várat magára.

A médiablöff

Šapić a szerb főváros fő problémájának a levegő szennyezettségét nevezte, amiért leginkább a fűtés és a belgrádi közlekedés okolható. Ehhez hozzátette, hogy ha az emberek tiszta levegőt szeretnének, akkor mindenkinek áldozatot kell hoznia, és itt európai példákkal hozakodott elő, miszerint egyes helyeken kitiltották a gépkocsikat a városközpontból, konkrét példát azonban nem említett.

Ezzel kapcsolatban azonban nem hangzott el az a neki tulajdonított kijelentés, amely szerint megtiltaná “hogy mindössze egy ember üljön egy autóban”. Šapić valóban beszélt arról, hogy Belgrádban mindenki egyedül kocsikázik, és az igeragozás alapján arra lehetne következtetni, hogy ő maga is éppen magányos sofőrként ült a dugóban, amikor a személyes megfigyelését tette, de megtiltásról/kitiltásról egyszerűen szólva nem esett szó, egy egy szerb ellenzéki médiablöff.

– Néhány nappal ezelőtt, amikor a kocsiban ültem, számoltam magam körül, hogy hány ember ül egymaga az autóban. Egyetlenegy autót sem láttam, amelyben ketten ültek volna. Tudja, vannak Európában olyan városok, amelyek a csúcsforgalom idején szinte tiltják, hogy egy autóban két embernél kevesebben üljenek

– mondta az új polgármester, akinek ez a megjegyzése egy kis rosszindulattal könnyen félremagyarázható, de a rosszindulatra szükség van. Šapić ezzel kapcsolatban még annyit mondott, hogy a tiszta levegő iránti vágy olyan utópia, amely nem valósítható meg, ha az emberek régi autókban ülnek, és egyedül mennek be kocsival a városközpontba.

Šapić folytatta volna a gondolatot, de itt a műsorvezető belefojtotta a szót, így az explicite nem hangzott el, hogy betiltaná az egyszemélyes autózást.

Arról viszont néhány mondattal korábban beszélt, hogy a megoldás például az lehetne, ha sikerülne emelni az emberek életszínvonalát, mert akkor mindenki jobb autókkal járhatna, ami hozzájárulna a környezetszennyezés csökkenéséhez.

Jól jellemzi a szerbiai médiaviszonyokat, hogy az ellenzéki N1 televízió azonnal rávetette magát a témára, és elkezdte kérdezgetni “az utca népét” arról, hogy mit szól Šapić kezdeményezéséhez, amely szerint legalább két embernek kellene ülni az autóban. Más csatornák is csatlakoztak a kérdezősködéshez, merthogy ez jó téma az “emberek hülyítésére”.

Az N1 televízió körkérdésére a megkérdezettek többsége azt válaszolta, hogy akár még ezt a korlátozást is támogatnák, ha az csökkentené a levegő szennyezettségét a városban, mások pedig azt válaszolták, hogy ezzel akár takarékoskodnának is a megfizethetetlenné váló üzemanyaggal.

A dolog pikantériája, hogy a szakemberek sem vetették el az “egyszemélyes autók” közlekedési tilalmát csúcsforgalom idején. Ugyanakkor azonban arra figyelmeztettek, hogy minőségi tömegközlekedés nélkül nincs értelme ilyen rendelkezéseket hozni, amihez viszont számos nagyberuházásra lenne szükség

Az ellenzéki hisztéria

A Megújuló Energiát és a Környezetvédelmet Szabályzó Intézet (RERI) szakembere, Mirko Popović – aki szintén felült a médiaőrületnek – úgy nyilatkozott, hogy Belgrád már korábbról rendelkezik egy tervvel, amely a légszennyezés problémájának megoldására irányul.

– A tervezet rossz, de legalább létezik

– mondta a szakember, aki részletekbe nem ment bele, viszont megjegyezte, hogy az új polgármesternek inkább arra kellene fektetnie a hangsúlyt, hogy tiszteletben tartsa és fejlessze a tervet, mintsem hogy korlátozásokkal sújtsa a sofőröket.

Šapić bírálói szerint az új polgármester ahelyett, hogy a környezetvédelmi problémákra pozitív megoldásokat kínálna, első közszerepléseinek egyikében a lakosság szankcionálását emlegeti olyan külföldi példákra hivatkozva, amelyek a fejlettebb országokban egy parányi részét képezik csak a sokkal kiterjedtebb és stratégiailag megalapozottabb fejlesztéseknek.

A vita azért bontakozhatott ki, mert Belgrádban még a kormányzó párt köreiben sem nézik jó szemmel, hogy a Szerb Haladó Párt által felkarolt, majd beolvasztott Szerb Patrióta Szövetség (SPAS) vezetőjéből Aleksandar Vučić annak ellenére fővárosi polgármestert csinált, hogy számos hívét kellett kipöccentenie a városi vezetésből.

Ezért nem meglepő, hogy sokan hittek az ellenzéki hisztériakeltésnek, és kapva kaptak az alkalmon, hogy belerúgjanak Šapićba, általa pedig a “mindenható” Aleksandar Vučićba, a hívei itt hozsannázhatnak.

A tanulság azonban az, hogy Szerbiában az ellenzéki média egy fikarcnyival sem jobb a kormányzati propagandagépezetnél, azért sem az egyik, sem a másik esetben nem árt vigyázni, mert hasonló csapdákba bárki, bármikor beleeshet.