Connect with us

Szerbia

KÉRDÉSEK KÉRDÉSE: Vezet-e be Szerbia szankciókat Oroszországgal szemben?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

1 itt a vege
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

A szerb elnök sokszor elmondta már, hogy óriási nyomás nehezedik Belgrádra annak érdekében, hogy Szerbia csatlakozzon az Oroszország elleni szankciókhoz. A kérdések kérdése továbbra is az, hogy Szerbia vezet-e be szankciókat az Orosz Föderációval szemben. A nyilvános színvallás azonban nem túlzottan sürgető, hiszen az csökkentené a szerb politikai vezetés mozgásterét egy olyan geopolitikai szempontból fontos térségben, mint a Balkán.

„Kicsi” az amerikai nyomás

A szankciók kérdésében továbbra is nagy a bizonytalanság, főleg ami a szerb állami vezetés taktikáját illeti. Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök az Olaf Scholz német kancellárral folytatott megbeszélést követően a nemzethez fordult, de május 6-i „szózatában” a döntő szót nem mondta ki; és ha ez a központi kérdés, akkor semmiféle lényegest nem mondott, illetve semmiféle konkrétumot tartalmazó kijelentést nem tett.

Ha viszont alaposabban megvizsgálunk néhány tényt és folyamatot, akkor valamelyest körvonalazható a jövő. A belgrádi vezetés abban bízik, hogy Magyarország vagy Törökország mellett Szerbia egy újabb csatorna lehet, amelyen keresztül az egymással acsarkodó nagyhatalmak üzengetnek egymásnak, bevonva ebbe esetleg a pápát is.

Az már világossá vált, hogy a pénzek elosztásához, a kölcsönökhöz és a pénzügyi támogatásokhoz kapcsolódó zsaroláson keresztül az Európai Uniónak nincs semmiféle politikai súlya, és továbbra is az amerikai és brit politikát követi, így az is egyértelmű, hogy a legfőbb döntéseket Washingtonban hozzák. Ugyanakkor Jovan Kovačić, a befolyásos nyugatbarát East West Bridge szerbiai agytröszt elnöke szerint továbbra sem nehezedik komoly amerikai nyomás Szerbiára az Oroszország elleni szankciók bevezetése szempontjából.

Chris Murphy amerikai szenátor április végi belgrádi látogatása után azt írta blogjában, hogy Vučić két hónapon belül választ ígért neki a „kérdések kérdésében”, bár a szerb elnök tagadja, hogy szankciókról tárgyaltak volna, az ő értelmezése szerint néhány egészen „más projektről” volt szó.

Rentier State Theory

Vučić idejének jelenetős részét lefoglalják a más téren jelentkező problémák, kezdve az új kormány megalakításától a saját pártjában tapasztalható megosztottságig.

Ezzel párhuzamosan persze, foglalkoznia kell a koszovói kérdés orosz részről történt manipulációjával, amit a Donbaszban, a Krím-félszigeten és a Kaukázusban fennálló pozícióinak erősítése érdekében lépett meg, ráadásul megoldásra várnak olyan kérdések is, amelyek az Oroszországgal egyeztetett stratégiai projektekre vonatkoznak, mint például az esetleges atomerőmű-építés, hogy a közelgő gazdasági viharról ne is beszéljünk.

A mimika és a különböző kormányzati technikák nagymesterének számító Vučić sosem fedi fel az összes kártyáját, és mindig több opcióra játszik. Az utóbbi napokban a haladó párthoz köthető bulvárlapok támadták Putyint a Koszovóval kapcsolatban tett kijelentések miatt.

Ugyanezek a lapok az április 3-i választások óta azt találgatják, hogy az Ivica Dačić vezette Szerbiai Szocialista Párt, az állítólagos orosz tényező, kikerül-e a kormánykoalícióból, ami a „Nyugat iránt mutatott jóindulat” szimbolikus megnyilvánulása, és a Moszkvától történő lassú elfordulás első, jól látható jele lenne.

Ha Szerbia netalán szankciókat vezetne is be Oroszországgal szemben – ami nem feltétlenül jelenti az uniós szankciókhoz történő csatlakozást – ahhoz diverzifikálnia kellene az energiaforrásait, két éven belül mindenképpen. Az ország azonban túlságosan dezindusztrializált és a szuverenitástól megfosztott abban a tekintetben, hogy korrupció és hitelfelvétel nélkül bármilyen tőkeigényes projektet képes lenne megvalósítani.

Ezzel párhuzamosan folyik a harc a haladók és a szocialisták között az igencsak eladósodott és pazarló szerbiai energiarendszer feletti ellenőrzésért, amelynek összeomlására 2021 végén már volt példa. Az áramellátásban bekövetkezett decemberi krach azt bizonyítja, hogy Szerbia az utóbbi évtizedekben a komoly fejlesztési politika helyett azt a kártyát játszotta ki, amit egyes elemzők „geopolitikai harácsnak” neveznek, ami a geopolitikai adottságok kihasználását jelenti a különféle külföldi partnerek bevonásával (Rentier State Theory, RST).

Lesznek-e szankciók?

Eközben Oroszország játssza a maga játékát. A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó szakértők rámutatnak, hogy az utóbbi években számos orosz cég vonult ki Szerbiából és a környező piacokról, mint például a Sberbank, amely egyes vélemények szerint a korrupciós és a pénzmosási lánc egyik központi szereplőjeként volt azonosítható a valamikor Jugoszláviában (és Kelet- Európában).

Ez azt jelentheti, hogy bizonyos értelemben egyezség alapú „területcsere” történik Oroszország végleges balkáni távozásával kapcsolatban – ahol még mindig jelen van az energia- és hadiiparban – hogy cserében szabad kezet kapjon Ukrajnában vagy másutt.

A NIS-részvények többségi tulajdonosa, a Gazpromnyefty eladta papírjainak egy részét a Gazprom anyavállalatnak, amely nem áll szankciók alatt. Korábban felmerült, hogy az oroszok átengedhetik a részvénycsomagjukat, vagy esetleg annak egy részét az azerbajdzsáni SOCAR olajcégnek vagy a szerb államnak, az utóbbi a visszaállamosítást jelentené. Az előbbit maga az azeri cég, az utóbbit pedig Vučić elnök cáfolta.

Szerbiának az Európai Unió engedélyezte, hogy május 15-e után is folytassa a kőolaj beszerzését a Horvátországon áthaladó adriai olajvezetéken keresztül, ami nem csak az orosz kőolaj szállítására alkalmas, és eddig sem csak az folyt át rajta. Az Oroszországgal kötött gázmegállapodás viszont május 31-én lejár, és sokan ezt a dátumot tekintik fordulópontnak a szankciókról szóló döntésben, vagyis a kérdések kérdésében. A szerb-orosz tárgyalások a május 9-i orosz parádézást követően kezdődnek meg.

Bármi is lesz a gázüzlet sorsa, Szerbia május vége előtt nem vezet be szankciókat Oroszországgal szemben, és ezt valószínűleg utána sem teszi meg. Vučićnak szeptemberig van ideje halogatni a kormányalakítást, és ezt az időt minden bizonnyal annak „kiszámítására” használja fel, hogy kivel ossza meg a döntések felelősségét az elkövetkező időszakban.

Mindezek tudatában azt feltételezzük, hogy ha maguk az oroszok nem tesznek „megalázó lépést” Belgrád felé, vagy ha az amerikaiak „nem szorongathatják meg” a szerb elnököt, akkor nem lesznek szankciók, az új szerb kormány megalakulása előtt biztosan nem.

Szerbia

Ahogy a szerb udvari sajtó látta: a KFOR elgázolta a védtelen szerb népet

Közzététel:

a megjelenés dátuma

udvari sajtó, novosti
A szerbiai udvari sajtó ismételten "kitett magáért", vagy pontosabban, megint megéri a pénzét
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 2 perc

A szerbiai udvari lapok most sem okoztak csalódást Szerbia főszerkesztőjének, Aleksandar Vučićnak. A Srpski Telegraf szerint a „Kfor elgázolta a védtelen embereket”, a Novosti pedig azt írja, hogy a koszovói különleges rendőrség, a ROSU (Regional Operations Support Unit) tagjai a szerbeket lőtték, amihez a „KFOR-osok” asszisztáltak.

A „meztelen kezű nép”

A szerb udvari sajtó a kilencvenes évek „uszító stílusában” számolt be a koszovói eseményekről.

A szerbiai lapok mind címoldalon tudósítottak arról, ami hétfőn Koszovó északi részént történt, ezért ezt többször külön nem is említjük.

A belgrádi Novosti azt írja, hogy „vér hullott Koszovóban”, majd hatalmas betűkkel közli, hogy a ROSU a szerbeket lőtte, amihez a KFOR-osok” asszisztáltak.

Az alcímben az olvasható, hogy a katonai misszió, tehát a KFOR, előszőr a védtelen népre csapott le, amit a szerb politikai propagandában a „goloruki narod” szókapcsolat jelez, ez szó szerinti fordításban a „meztelen kezű nép” megfelelője.

A Srpski Telegraf nevet viselő szennylap a címoldalán arról számolt be, hogy dráma játszódott le Koszovóban, ahol a KFOR és az albánok a szerbeket lőtték.

Érdemes figyelni a szavak sorrendjét, és a betűk nagyságát, bár a „szerb igazság” a kisebb betűs három sorból derül, amely szerint a ROSU kalasnyikovokból tüzelt, a KFOR pedig „eltaposta a meztelen kezű embereket” és villanógránátokat (sokkbombákat) dobált.

A még kisebb betűs négy sor pedig arról tudósít, hogy két szerb megsebesült, az egyiknek az életéért küzdenek az orvosok.

Az Informer is kitett magáért

A nagyon udvari Informer is kitett magáért de önmagához képest ezúttal egészen visszafogott volt.

udvari sajtó, novosti

A címlapon Vučić kedvenc lapjánál az szerepel, hogy a „KFOR és a szkipetárok (šiptari)” megtámadták a szerbeket, aminek következtében Dragiša Galjakot egy golyó hátba találta, az orvosok alig tudták megmenteni az életét.

Az Informer tudósítása szerint több, mint 50 szerb sérült meg Zvecsánban (Zvečan), amikor a KFOR könnygázzal és villanógránátokkal támadta meg a szerbeket az önkormányzat (községháza) előtt.

Az Informer is azt írja, hogy a szkipetár rendőrség automata fegyverekből nyitott tüzet, nyilván ugyanabból a forrásból szerzi be az információkat, mint a Srpski Telegraf.

Az Informer azonban méltó a küldetéséhez, miszerint a „legudvaribb lap”, ezért arról is beszámol, hogy Aleksandar Vučić az éjszakát a katonákkal töltötte az „adminisztratív vonal” mentén, amin a koszovói-szerb határt kell érteni.

udvari sajtó, novosti

Ez körülbelül olyan „költői kifejezés”, mint a különleges hadművelet az orosz propagandában.

A szebb napokat is megért belgrádi Politika nagy betűkkel számol be arról, hogy „a KFOR és a koszovói különleges rendőrök a szerbekre támadtak”, valószínűleg a hír forrása ezúttal is ugyanaz, mint a másik három lap esetében.

A kisebb, piros cím szerint kiprovokálta az erőszakot Koszovó északi részén, ami talán a legközelebb áll a valósághoz ebből a sok hablatyból, amit a szerbiai udvari sajtó tálal fel.

A helyzet és annak médiamegjelenítése kísértetiesen hasonlít a korai kilencvenes évekre, amikor a szerb sajtó mindenki ellen uszított, aki nem lélegzett egyszerre a nagy vezérrel.

És hogy most miért van megint így, azon nem kell csodálkozni, hiszen Szerbiában ismét a kilencvenes évek politikusai és főszerkesztői vannak hatalmon, ráadásul a két fogalom gyakran egybemosódik.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava