A TODORIĆ-ÜGY: Az agrárbáró milliárdjai, avagy a kedvenc kapitalista

A cikk meghallgatása

Amikor 2017-ben az Egyesült Királyságban letartóztatták, majd kiszolgáltatták Horvátországnak Ivica Todorićot az Agrokor élelmiszeripari-kereskedelmi konszern tulajdonosát, a csacska külföldi újságírók lezártnak nyilvánították az ügyet. Megtárgyalják, elítélik, elkoboznak ezt-azt, börtönbe kerül rövidebb-hosszabb időre. Németországban, Svájcban, és még Franciaországban is valószínűleg ez lett volna a végkifejlet, de Horvátországban? Nos, Horvátországban megtörtént a harmadik vádemelés Todorić ellen, miközben az előző kettőben sincs döntés.

83 Nagy indiánkönyv

A Disneyland-szerű horvát igazságszolgáltatás sokkal egyszerűbb perekben is elhasalt már, mint az Agrokor-féle ügy, amelyben 4 év után került sor annak megtárgyalására, hogy Ivica Todorić és még 22 személy váltóhamisítással tette-e lehetővé az Agrokor titkos pénzelését 18 milliárd kuna, azaz 2,4 milliárd euró értékben.

Az összes elképzelhető határidő túllépését az ügyészség azzal magyarázza, hogy a Horvát Köztársaságban eddig még példátlan méretű ügyről van szó, amelynek perirata végül majdnem 83 ezer oldalra rúg.

(Zárójelben jegyezzük csak meg, hogy az öt regényt tartalmazó, majdnem ezeroldalas Nagy Indiánkönyv komótos tempóban, vagyis munkaidő alatt, körülbelül egy hónap alatt olvasható el, így a fenti ügy periratának elolvasásához 83 hónapra, azaz közel hét évre lenne szükség, így akár azt is mondhatjuk, hogy a horvát ügyészség valójában belehúzott, és nem húzta az időt. Minden csak megközelítés kérdése.)

Annak megtárgyalása ugyanakkor még várat magára, hogy Todorić vajon kivett-e a cégből 160 millió eurót, vagy sem. De erre talán térjünk vissza hét év múlva.

A kedvenc kapitalista

Az Agrokor sokáig Horvátország kisszámú privatizációs sikertörténetének, Todorić pedig az ország kedvenc kapitalistájának számított, aki játszótársaival ellentétben mindig pontosan, időben fizette ki a béreket.

Az Agrokor sikere látszólag nem ismert határokat, érdekeltségei révén Szerbiában, Szlovéniában, Bosznia- Hercegovinában terjeszkedett, és jó úton haladt afelé, hogy Délkelet- Európa egyik legnagyobb élelmiszeripari konszernjévé váljon.

Ebből az időszakból származik jó kapcsolata az OTP-s Csányi Sándorral, illetve a Vela Smokvica-i nyaraló legendájával, ahová a magyar sajtó egyes munkásai Orbán Viktort reptetik fekete helikopteren, de ennek a horvát sajtóban is van irodalma.

A “horvát nábob” végül túlvásárolta magát, amikor megvette a szlovén Mercator kiskereskedelmi láncot, valószínűleg ennek szerbiai érdekeltségei miatt.

Hogy végigvigye az ügyletet, az Agrokor nagy kölcsönöket vett fel, főleg orosz bankoktól, például a Sberbanktól, és amikor a Mercator nem teljesített a várakozásoknak megfelelően, a konszern megroggyant a hitelek terhe alatt.

Amerikai, de nem indián bölcsesség

Az idősebb Paul Gettynek tulajdonított amerikai bölcsesség értelmében “ha kölcsönveszel a banktól 100 dollárt, az a te bajod, ha kölcsönveszel 100 milliót, az a bank baja”.

Az Agrokor körüli problémákba rövidesen nemcsak az érintett bankok sántultak bele, de a horvát kormány is húzni kezdte a lábát.

Az első Plenković-kormány villámgyors (re)akciójának köszönhetően az Agrokor csődje nem rántotta maga után a mélybe horvát gazdaságot, amivel a horvátok Szerbiának és Bosznia- Hercegovinának is tettek egy-két jó szolgálatot.

Mint kiderült, az Agrokor már egy ideje veszteséges volt, de Todorićék hamis mérlegeket készítettek, és így biztosították a banki hitelezés folyamatosságát.

Hónapokig tartott kibogozni, kinek és mennyivel tartozik az Agrokor, illetve megállapítani, hogy mi is a valós pénzügyi helyzet. Végül valahogy sikerült megállapodni a hitelezőkkel és a beszállítókkal, köztük számos kis- és közepes céggel, akiket az Agrokor a csődeljárás folyamán biztosan magával rántott volna.

A jogutód, a Fortenova konszolidálta a helyzetet, és társaság ügyvitelének további megszilárdítása érdekében pár nappal ezelőtt eladta a zágrábi fagyasztott élelmiszer- és fagylaltgyárat, a Ledót.

Úri murizálás

A Todorić-féle ítélkezés esetében – mint a többi nagy horderejű horvátországi ügy esetében is, mint például a Sanader-perek sorozata – az elsődleges kérdés nem az, hogy mi lesz az ítélet, hanem az, hogy azt mikor mondják ki?

Az eddigi tapasztalatok alapján a Todorić-ügyben valamikor 2030-táján lehet majd sejteni a végkifejletet. Ivica Todorić 1951-ben született, azaz most, 2021-ben kereken 70 éves. Ehhez nincs szükség semmiféle kommentárra.

Ivica Todorić a horvát népmesékben azonban nem rossz fiúként fog szerepelni, miután megmentett néhány mezőgazdasági céget a pusztulástól, köztük a baranyai Bellyét (Belje) és a vinkovcei kombinátot.

Nyári lakom közelében helyezkedik el az újlaki (Ilok) vár, illetve az újlaki szőlővidék, ahová Todorić szívesen járt mulatni.

A baráti társaság mindig szolíd volt, Todorić nevéhez sohasem fűződtek nagy tivornyák, gyanús nőügyek, a zenét pedig mindig a helyi erők, azaz az ottani tamburások szolgáltatták.

Tőlük hallottam, hogy Todorić féle társaság “ugyanúgy mulat, mint mi”, vagyis a fizetésnél sohasem volt alkudozás. A Gazda, így nevezték ugyanis Todorićot, sosem kérdezte meg, hogy mennyibe kerülnek a zenészek, hanem a prímás kezébe nyomott egy nagy csomó bankót.

A zenészeknek pedig örömmel mentek, az összeg ugyanis mindig legalább háromszor, ötször akkora volt, mint amennyit egy lagziban kerestek volna.
________________
Forrás: Twitter