Bosznia
KONSTANS OPCIÓ: A Balkánon sosem az a kérdés, hogy lesz-e háború, hanem az, hogy mikor
Nem könnyű megszámolni, hogy a Balkánon hány háború volt csak az elmúlt évszázadban, volt ugyanis vagy öt. A két Balkán-háború, a két világháború, és a kilencvenes évek háborúi, amelyeket akár a harmadik Balkán-háborúnak is tekinthetünk. Azóta elmúlt több mint húsz év, ezt a dinamikát tekintve – semmi más szempontból – éppen itt lenne az ideje, hogy kitörjön a harmadik, negyedik vagy ki tudja hányadik Balkán-háború.
Kurti vizionál
Az előző háborúk sebei sem gyógyultak még be, a sajtó, a média azonban egyre gyakrabban emlegeti, hogy újabb háború(k) törhet(nek) ki a Balkánon.
Erről főleg a magukat veszélyeztetettnek érző kisnépek vezetői beszélnek, általában „szerbfóbiától” vezérelve. A belgrádi vezetés ugyanakkor folyamatosan békés szándékát bizonygatja, de ennek megállapításakor ne feledjük, hogy háborús célokat emlegetni aligha lenne euro- és egyéb konform.
Az újabb Balkáni-háború kitörésének lehetőségéről legutóbb Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök beszélt a londoni Telegraphnak adott interjújában. Az albán szót azért írom néha hozzá Kurti titulusához, mert a koszovói szerbek nem őt tekintik miniszterelnöküknek, ez népszavazás nélkül is megállapítható.
Kurti a Telegraphnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy Szerbia, illetve Aleksandar Vučić szerb elnök úgy viselkedik, mint a múlt évszázadban a náci Németország, és már az eddigi koszovói és boszniai válságokban is benne volt az eszkaláció veszélye.
Az Egyesült Államok által „társszponzorált” Koszovó miniszterelnöke – a „társszponzorált” kifejezés a koszovói albán sajtóból származik – arra emlékeztetett, hogy a legutóbbi, szeptemberi incidensek idején, amelyeket a koszovói kormány a szervezett bűnözés letörésére indított, a koszovói „etnikai szerbek” megütköztek a koszovói rendőrökkel, Szerbia pedig katonákat vezényelt a határra.
A szerb elnök a csempészek elleni koszovói akciót többször is a „csokikák letartóztatásának” nevezte, amit képletesen szólva magyarul akár a Túró Rudik és hasonló alakok letartóztatásnak nevezhetnénk.
Kurti azzal vádolta meg a szerbeket, hogy azért viselkednek úgy, mint a náci Németország, mert ezzel zsarolják meg a Nyugatot, Európát vagy akárkit, hogy ha nem teljesítik a követeléseiket, akkor háborút idéznek elő.
Mások is vizionálnak
A háborút nem csak a koszovói miniszterelnök vizionálja, hanem a bosnyák politikusok is. Legutóbb ezt Šefik Džaferović, a boszniai elnökség bosnyák tagja tette meg a belgrádi Danasnak adott interjújában.
A két-három héttel ezelőtt készült interjúban Džaferović úgy fogalmazott, hogy az etnikai szempontok szerint történő határmódosítás követelése a múlt évszázad retorikájához tartozik, és egyúttal „nemzetközi skandalumnak nevezte” elnökségi társának, Milorad Dodiknak erre vonatkozó követeléseit.
Džaferović szerint Dodik a háborús bűnös Radovan Karadžić szótárát használja.
A bosnyák elnökségi tag úgy véli, hogy a nemzetközi közösség nem kockáztathatja meg az európai béke veszélyeztetését, ezért a magát néha a boszniai szerb Churchillnek látó Dodiknak, aki a bosnyák álláspont szerint leginkább veszélyezteti a békét, változtatnia kell eddigi politikáján, vagy pedig távoznia kell a politikából.
Vagyis: vagy úgy tesz, ahogy a bosnyákok akarják, vagy eltűnik a színről, más opció Džaferović megítélése szerint nincs.
A BALK egyik Boszniával foglalkozó cikkében feltette a kérdést, hogy a nemzetközi közösség boszniai főmegbízottja Christian Schmidt le meri-e váltani Dodikot. Ez ugyan kardinális kérdésnek tűnik, de valójában a bosnyák állásponthoz közelít, ennek a cikknek a szerzője viszont korántsem hiszi azt, hogy Dodik a jelenlegi boszniai válság kulcsszereplője, és azt sem, hogy Christian Schmidt az lenne. Ők olyan figurák, akiknek a mozgástere behatárolt, Dodik esetében a gyeplő Belgrád kezében van, de Christian Schmidt sem cselekedhet önállóan, Németország, még inkább pedig az Egyesült Államok beleegyezése, illetve jóváhagyása nélkül.
Ebből következik, hogy a boszniai béke/nem béke kérdése nem Dodik, se nem Christian Schmidt kezében van, Dodik leváltása/le nem váltása pedig más szinteken dől el, akarjon is bármit a boszniai szerb nép, a kérdés tehát inkább az, hogy Bosznia-Hercegovina esetében nem is „társszponzori, hanem főszponzori” szerepet betöltő washingtoni vezetés mit akar, és hogyan értékeli Dodik esetleges menesztésének veszélyét, miután Dodikot Oroszoroszág szponzorálja.
Orosz és amerikai szempontból nézve, ha nem lesz Dodik, lesz másik Dodik, akinek segítségével az oroszok megbonthatják az Egyesült Államok balkáni hegemóniáját. Amerikai részről ezért az a kérdés, hogy mennyit érdemes Dodik kisöprésébe invesztálni, orosz részről viszont az, hogy meddig érdemes Dodikot istápolni, hasonló kaliberű szerb politikust ugyanis garmadával találnak Boszniában.
Ha már itt tartunk Šefik Džaferović sem szokott igazából a saját fejével gondolkodni, őt általában Bakir Izetbegović, a legnagyobb bosnyák párt, a Demokartikus Akció Pártjának (Stranka Demokratske Akcije, SD) elnöke instruálja. Csakhogy a bosnyákok politikai stratégia terén okosabbak voltak, mint a szerbek: a karmestert nem állították fel a pódiumra, Izetbegović a hátérből diktálja a tempót, így rá nem vonatkoznak a Bonni Felhatalmazások.
A „főbosnyák politikus” nem vállalt állami tisztséget (ha csak a parlament alelnöki posztját nem tekintjük annak): nincs benne a bosznia-hercegovinai elnökségben vagy a kormányban, tehát nincs miről leváltani, így ilyen követelés vele szemben nem fogalmazható meg, pedig a béke megőrzése sem Dodikkal, sem Izetbegovićtyal nem képzelhető el.
A Christian Schmidt jelentését elemző cikkünkben megírtuk, hogy a Biztonsági Tanácsban folytatott vita idején Bakir Izetbegović Ankarában tartózkodott. Nehezen hihető, hogy ez a véletlen műve, mert hogy a politika sem a véletlenek, hanem az érdekek mentén épül.
Háborús generáció
A háborút vizionálók sorát (egyelőre) Milo Đukanović montenegrói elnökkel zárjuk, aki egy montenegrói tévécsatorna műsorában szerepelve úgy nyilatkozott, hogy a „nacionalizmus egy hülye ötlet”, amely az 1990-es évekből származik, és a kiinduló pontja az, hogy a szerbek jogai veszélyben forognak (szerte e világon).
Đukanović úgy fogalmazott, hogy Szerbia ezt arra használja fel, hogy „aláássa a szomszédos országok szuverenitását”. A monetenegrói elnök úgy vélte, hogy erőteljes nyugati beavatkozásra van szükség Bosznia-Hercegovinában, és nem csak ott, hanem a (Nyugat-) Balkán egész területén.
Mielőtt lezárnánk ezt a témát, nagyon röviden nézzük végig a névsort! Az előbb említett Milo Đukanović a kilencvenes években Slobodan Milošević szerb elnök egyik montenegrói származású kisinasa volt, Đukanović egyébként is úgy váltogatta politikai nézeteit, mint mások a fehérneműt, politikai hitelessége egyenlő a nullával.
Bakir Izetbegović a boszniai háborút bosnyák részről levezénylő Alija Izetbegović fia, a háború alatt 1994-ig apja személyi titkára volt, ami szintúgy háborús érintettséget jelent.
A szerbek esetében is hasonló a szereposztás, a főszerepet ott is a háborús generáció játssza.
Aleksandar Vučić a kilencvenes évek második felében, a volt Jugoszlávia elleni légicsapások idején (1998. március 24-e és 2000. október 24-e között) belgrádi újságírói körökben igencsak gyűlölt tájékoztatási minisztere volt. Ebből adódik, hogy az első Orbán-kormány idején a Magyarországról (is) felszálló NATO-gépek azt a volt Jugoszláviát szórták meg bombákkal, amelynek a propagandájáról Aleksandar Vučić volt hivatott gondoskodni.
Vučić 1995-től, 24 évesen az erősen háborúpárti Szerb Radikális Párt (SRS) főtitkára lett Vojislav Šešelj csetnikvajda keze alatt, ezért vetette a szemére a fent említett Albin Kurti koszovói miniszterelnök az egyik brüsszeli tárgyalások alkalmával, hogy a kilencvenes években “ő hordta a sört Šešeljnek”, a Szerb Radikális Párt akkori és mostani elnökének.
A jelenlegi szerb elnök legharciasabb megnyilvánulása is a kilencvenes évekből származik, akkor ifjú radikális titánként üzent a Nyugatnak. Amit mostanában mond ellenlábasaival kapcsolatban az – mint a szerbek mondanák – macskaköhögés (mačji kašalj).
– jelentette ki 1995. június 20-án Aleksandar Vučić, de akkortájt nem ő volt az egyetlen, aki a háborús rigmusokat fújta.
Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista Párt elnök, jelenlegi házelnök, volt miniszterelnök és külügyminiszter, akkortájt pártja szóvivőjeként zárta ki magát a szívünkből, miután Slobodan Milošević üzeneteit tolmácsolta sajátos bicskanyitogató stílusában, de hasonló babérokkal dicsekedhet Aleksandar Vulin jelenlegi belügyminiszter is, aki Slobodan Milošević feleségének pártjában a Jugoszláv Baloldalban töltötte be a szóvivői tisztséget, és osztotta a baloldali nacionalizmus igéit, amelyekről a mai napig nem mondott le, gondoljunk csak a szerb világ ébresztgetésére.
A jelen pillanatban a balkáni politikai élet meghatározó szereplői a háborús generációhoz tartoznak. Nem vagyok pszichológus – Isten vagy Jahve nyugosztalja Freudot – de a nemi vágyon túl létezik a „szerzési vágy” is, amely nem csak nemi, hanem minden más értelemben meghatározza az emberi tudatot. Akik a „háborús szerzés” légkörében szocializálódnak, azok örök életre szóló torzulásokat szenvednek, amelynek nyomai akkor is megmaradnak, ha megtagadják/leplezik/jóváteszik a múltjukat.
Itt emlékeztetnénk arra, hogy a BALK már 2019-ben is feltette a kérdést, hogy akkor most háború lesz, tehát ez a felvetés most akár Christian Schmidt boszniai megbízott, akár Gabriel Escobar új amerikai Balkán-megbízott részéről nem hat az újdonság erejével: ez egy „konstans opciónak” számít a Balkánon, a kérdés inkább az, hogy mikor lesz a következő háború.
Szarajevó Kanton közigazgatási felügyelete és a kantonális bíróság is vizsgálja a Sebija Izetbegović diplomájának és magisztrátusi fokozatának megszerzése körüli vitatott állításokat. A legfőbb bosnyák vezető feleségének zágrábi lakhatását biztosító Muradif Pajt azt állítja, hogy Sebija nem szerzett semmilyen végzettséget a horvát fővárosban. Sebija „nemcsak feleség”, hanem a férje, Bakir Izetbegović által vezetett nagyon bosnyák Demokratikus Akciópárt főbizottságának a tagja, tehát politikus is.
Az ügyészség és a felügyelet is vizsgálódik
A szokásos belpolitikai műbalhétól mentesnek ígérkező szarajevói hétvégét a közigazgatási szervek törvényes működését ellenőrző, misztikus nevű Kantonális Ellenőrzési Hivatal (Kantonalna Uprava za Inspekcijske Poslove Kanton Sarajevo, KUIP KS) zavarta meg, amikor bejelentette, hogy a Sebija Izetbegović magisztártusi címének megvonásával kapcsolatos döntést vizsgálja a szarajevói egyetemen.
A KUIP vezetője, Vildana Brdarić az üggyel kapcsolatban mindössze annyit árult el a sajtónak, hogy egy feljelentés érkezett Sebija Izetbegović ellen, miután a rektori tanács visszavonta a magisztrátusi címét.
Az ellenőrzés eredményéről pedig kizárólag az állami egyetem (Univerzitet u Sarajevu, UNSA) vezetése kap majd tájékoztatást, ami annak fényében további lépést tesz az ügyben.
Annyi sejthető a korábbi cikkünkben megírtak alapján, hogy Izetbegović asszonynak az alap orvosi diplomája körül is lehetnek kérdőjelek, vagyis elképzelhető, hogy nem csak az egyetemi tanári címe forog veszélyben, hanem a szülész-nőgyógyászi végzettsége is.
A KUIP vizsgálatát megelőzően jelent meg a sajtóban, hogy Sebija Izetbegović – pestiesen szólva – visszadobta a labdát, amikor az egyetemet azzal vádolta meg, hogy az ott lefolytatott belső vizsgálat során egyes dokumentumainak lába kélt.
Így a vele szemben meghozott egyetemi döntés ellen feljelentést tett Szarajevó Kanton ügyészségénél, ami szerint jogellenesen vonták meg a magisztrátusi címét. Az ügyben mostanra a kantonális bíróság vizsgálódik, azonban annak kapcsán teljes a hírzárlat.
Az egyre szövevényesebbé váló esettel összefüggésben nyilatkozott Asim Kurjak professzor, aki a kilencvenes években a zágrábi egyetemen vezette a Sebija Izetbegović által látogatott, vagy éppenséggel nem látogatott képzést.
Kurjak ennek kapcsán kijelentette, hogy Sebija nem tanult az intézményben, így nem végezhette el az UNSA-n utóbb elfogadtatott képzést a magisztrátusi cím elnyeréséhez.
Megszólalt a „koronatanú”
Kurjak nyilatkozata után az ügyészségi eljárás és a közigazgatási felügyelet vizsgálata mellett a boszniai sajtó apraja-nagyja elkezdte felszántani Sebija Izetbegović meglehetősen ködös élettörténetét a kilencvenes évek első felére fókuszálva.
A boszniai viszonyokról mindig jól értesült Face televízió ikonikus jelzővel illethető Centralni Dnevnik nevű esti, „központi riportműsorában” sikerült megszólaltatni az ügy egyik lehetséges koronatanúját, Muradif Pajtot, aki azzal állt elő majd harminc év távlatából, hogy Sebija Izetbegović nála lakott a zágrábi tartózkodása alatt.
Pajt a műsorban elmondta, hogy ő maga külkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységet végzett a boszniai háború alatt a boszniai „államalapító”, Alija Izetbegović kormányának megbízásából. Ez idő alatt többek között Zágrábban lakott az első feleségével, aki szintén szülész-nőgyógyász végzettséggel rendelkezett.
Pajt azt nem fejtette ki, miért pont nála szállásolták el a bosnyák állami vezető sógornőjét a háborús viszonyok közepette, azonban kijelentette, hogy Sebija Izetbegovićnak nem volt lehetősége elvégezni a Kurjak által vezetett posztgraduális képzést, mert csak 1992. júniusától ugyanazon év december elejéig lakott náluk.
Sebija, az „államalapító” após társaságában (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović )
Emlékei szerint Sebija már a nyári szabadságát is náluk töltötte, és az egyetemi oktatatás a háborús viszonyok között is októberben kezdődött. Vagyis Sebijanak nem volt lehetősége befejezni a vizsgaidőszakot, mert elhagyta Zágrábot a szorgalmi időszak végén.
Pajt azt is megszellőztette, hogy ő maga fizette be az adott félévre Sebija tandíját, azonban azt kizártnak minősítette, hogy a nő rendszeresen bejárt volna az egyetemre.
Pajt ezt azzal magyarázta, hogy tudomása szerint Sebija a horvát fegyveres szervek védelme alatt ált napi 24 órában, és mindenhová vele kellett menjen a bosnyák sofőrje, elvégre a boszniai „államalapító” volt az apósa.
A doktori fokozat megszerzése és a magisztrátusi értekezés eredete kapcsán Pajt azzal a magyarázattal állt elő, hogy az ő előző felesége is szülész orvos volt. Ő pedig tudott arról, hogy Sebija a házukban lévő orvosi szakkönyveket olvasta, azokból jegyzeteket készített.
Arra határozottan emlékezett, hogy ezek közé tartozott a felesége magisztrátusi értekezése, ami ugyanabban a témában íródott, amit Sebija később feldolgozott. Pajt azt ugyan nem látta, hogy Sebija másolatot készített volna a volt felesége dolgozatából, azonban azt elképzelhetőnek tartotta.
Utóbbinak amiatt nincs jelentősége, mert a Sebija Izetbegović által említett magisztrátusi értekezés sincs meg, így azt nem lehet összevetni Pajt volt feleségének a dolgozatával.
Pajt elmondta azt is, hogy 1992. decembere után „a nő nem volt ott náluk, hanem Isztambulban tartózkodott”, amikor el kellett volna végeznie a posztgraduális képzést.
A zágrábi szállásadó hangsúlyozta, hogy ő maga nem akar bosszút állni az Izetbegović családon, neki semmi köze a családhoz, és nem velük, hanem a boszniai állammal szemben van egy bírósági ügye.
A boldog férj és pártvezér, Bakir Izetbegović, „Büszke vagyok minden szavára!” – fűzte hozzá a képhez Sebija (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović)
A több évtizedes hallgatása kapcsán pedig elmondta, hogy 2013-ban már jelezte más boszniai csatornáknak, hogy tudomása van az Izetbegović asszony diplomáival kapcsolatos problémákról, de akkor a média ez iránt nem mutatott érdeklődést.
Ezt követően visszaköltözött az USA-ba, és csak pár éve tért ismét vissza Bosznia-Hercegovinába. Eddig amiatt nem jelezte sehol, hogy milyen visszaélés gyanús ügyekről van tudomása, mert nem volt tisztában azzal, mi zajlik az országban.
Továbbá azt sem tudta, hogy Izetbegović neje a szarajevói kórház igazgatója lett. Megemlítette azt is, hogy eddig a boszniai ügyészség nem kereste meg, hogy tanúként meghallgassa.
Ezzel szemben a Demokratikus Akciópárthoz (Stranka demokratske akcije, SDA) köthető média már a riport elkészítése előtt célkeresztbe vette Pajt pajtit.
A Stav nevű hetilap Pajt személye kapcsán bizonyítékok bemutatása nélkül leközölte, hogy orosz provokátor, aki a nyolcvanas években Moszkvában kapott KGB kiképzést. Sőt azt követően a jugoszláv rettegett polgári titkosszolgálatnak, az UDBÁ-nak, és ezzel egyidejűleg a KOS-nak is dolgozott, vagyis a katonai elhárításnál is tevékenykedett.
Pajt ennek kapcsán megjegyezte, hogy minden ellene felhozott vádból annyi igaz, hogy három évig valóban Moszkvában tartózkodott, mint egyetemi hallgató, de nincs arról tudomása, hogy valaha szovjet állami szervekkel került volna kapcsolatba.
Sőt, kellően maliciózusan megjegyezte, hogy Sebijaval ellentétben neki viszont van indexe az ottani tanulmányai igazolására.
Pajt úr a riportban még egy érdekességet megosztott a sokat látott boszniai nézőkkel, miszerint jelenleg mintegy 824.000,- USD összegű követelése áll fent a boszniai bíróságon az állammal, mint alperessel szemben.
A követelést Pajt a kilencvenes években szerződés alapján teljesített kereskedelmi ügynöki tevékenységre vezeti vissza. Állítása szerint az akkori állami vezetés egy boszniai pfenniget sem fizetett neki az általa átadott áruk egy részéért.
Az áru kapcsán jelezte, hogy azok nagyértékű technikai eszközök, rádiók, antennák és telefonok voltak. A háború után kérte a boszniai vezetést, hogy fizessék ki neki a tartozást, azonban az máig nem történt meg.
Bakir Izetbegović körül szorul a hurok
A boszniai politikai élet zavaros viszonyaiban jártas elemzők korszakváltást jósolnak, a korábbiakban ugyanis az sohasem fordult elő, hogy a boszniai baloldali pártok és a nemzetközi közösség illetékes szervei egyszerre essenek neki a legnagyobb bosnyák nacionalista politikai szervezetnek számító SDA-nak.
A politikába is beszállt a férje pártjában
A párt a 2022-es választáson jobb eredményt ért el, mint négy évvel korábban, azonban a pártvezetéssel kapcsolatos visszaélések és a nacionalista bosnyák politikai irányvonal miatt a szervezet teljesen elszigetelődött a boszniai politikai palettán.
Bakir Izetbegović komoly vereséget szenvedett Denis Bečirovićtyal (SDP) szemben a bosnyák államelnökségi helyért vívott harcban, ráadásul az SDA kiesett a boszniai kormány funkcióját ellátó Miniszterek Tanácsa (Vijeća Ministara) mögötti koalícióból.
A Sebija Izetbegovićtyal szembeni vádak csak egy szeletét alkotják az SDA fontosabb funkcionáriusaival szemben a korábbi években indult büntetőeljárásoknak.
Fadil Novalić föderációs miniszterelnök egy időben több büntetőügy miatt rendszeresen járt a szarajevói bíróságra, míg az SDA elnökségéből több személyt is amerikai szankciós listára tettek visszaélésszerű politikai magatartásuk miatt.
Bakir Izetbegović a nacionalista „egy a tábor, egy a zászló” frazeológiát előrántva, mindezeket a bosnyák nemzet elleni támadásnak minősítette.
Kapcsolódó cikk
A volt bosnyák titkosszolgálati vezető, egy drogbáró, plusz 1 szerb USA-szankció alatt
A korrupciós tevékenység és hivatali visszaélés miatt USA-szankciók alá vont korábbi titkosszolgálati vezető, Osman Mehmedagić kapcsán kijelentette, hogy egy megbízható tiszteletreméltó rendőr. Az USA vádjait pedig akkor hiszi el vele kapcsolatban, ha látja azokra a bizonyítékokat.
Izetbegović a Sebija elleni vádakat úgy foglalta össze, hogy a bosnyák veteránok és a reis ulema (szarajevói főmufti) után most a neje elleni támadás zajlik, ami valójában az egész nemzet ellen irányul.
Bakir Izetbegović szorult helyzetében nem tehetett mást, mint hogy a pártjának idén májusban esedékes tisztújító közgyűlést őszre tette át, vélhetően abban bízva, hogy addigra minden családja és bizalmasai körüli médiahadjárat kifullad. Ami aligha fordulhat elő, mert vannak befolyásos ellenségei a médiában.
A boszniai önjáró tarack után elkészült az első tisztán elektromos autó is Travnikban, amelyre rákerülhet a felirat, hogy „Made in BiH”. Travnikban, ahol a járművet gyártják, azt remélik, hogy az EVO névre keresztelt járgány lesz a boszniai járműgyártás egyik lényeges exportcikke a jövőben a szigorodó nyugat-európai környezetvédelmi előírások miatt. A gyártó 2024-ben akarja beindítani az akkumulátoros furgon sorozatgyártását.
Elektromos autó: 100%-ban „Made in BiH”
A Travnikban működő GS TMT cég bejelentette, hogy a tavalyi évben befejezett fejlesztések eredményeként jövőre megindulhat a teljesen elektromos meghajtású kistehergépjárművük sorozatgyártása.
Az EVO névre keresztelt járműipari csoda az első elektromos autó, ameky Bosznia-Hercegovinában készült. A tervezés és az építés több mint két évet vett igénybe a travniki üzem mérnökeinek.
A kormányából ítélve az első boszniai elektromos autó leginkább egy felfejlesztett motorbiciklire hasonlít (Forrás: YouTube)
A gyártó a jármű jövőjével kapcsolatban elárulta, hogy 2024-ben várják az áttörést, amikor már kellő számú megrendelésük lesz ahhoz, hogy sorozatban, futószalagon készítsék az EVO-t.
A legtöbb megrendelést Németországból és Ausztriából várják, ahol az ipari szektorban és a kiskereskedelemben egyaránt igény mutatkozik az EVO-hoz hasonló, kis teherbírósású, de elektromotorral működtetett szállító járművekre.
A GS gyár a korábbi években az elektromos kerékpárok és rollerok gyártása terén szerezte meg a szükséges tapasztalatot, ami az EVO tervezését megkönnyítette.
A gyártó arra a legbüszkébb, hogy a jármű nem csak a tervezés és összeszerelés helyét tekintve kötődik a nyugat-balkáni csodaországhoz, hanem az összes komponensén keresztül, mert azok mind a hazai piacon készülnek, vagyis a legtöbb autóipari fejlesztéssel szemben ez valóban „100%-ban made in BiH”.
A biciklis futárok rémálma lehet
Az EVO műszaki paraméterei kapcsán a gyártó jelezte, hogy a két akkumulátor mintegy 100 kilométeres hatótávot biztosít. Ezek feltöltése pedig 45 percet vesz igénybe.
A tetején napelemek vannak, így menet közben képes saját akkumulátorának a töltésére (Forrás: YouTube)
A jármű hatékonyabb üzemleltetése érdekében annak tetejét napelemmel látták el, ami menet közben képes saját akkumulátorának töltésére. A maximális teherbírása 300 kilogramm, míg a maximális sebessége 45 km/h.
A raktér térfogata mintegy 1700 liter. A gyártó nagy reményeket fűz az EVO nyugat-európai exportjához.
A biciklis és motoros futárok jövőbeli rémálmának erőssége a városi kisteherforgalom lebonyolítása.
Így az export piac bővülését főként azokban a nagyvárosokban várják, ahol már most is vannak tervek a robbanó motorral hajtott járművek egyes városrészekből való kitiltására.
Az első megrendelések eddig németországi ipari szereplőktől érkeztek, akik vélhetően a saját ipari üzemükben fogják teherfuvarozásra használni a jövő boszniai elektromos igáslovát.
Travnik, mint innovációs központ
A közép-boszniai Travnik a kilencvenes évek háborús pusztításának kiheverését követően, mostanra a boszniai jármű és gépipari innováció központja lett.
A jugoszláv érából örökölt nehézipari szerep ismét fellendülőben van a város térségében.
A civil gépgyártás mellett a katonai eszközök fejlesztése és gyártása is egyre nagyobb szerepet kap Travnikban, aminek szintén komoly hagyományai vannak a szocialista évtizedekből.
Korábbi cikkünkben számoltunk be arról, hogy szintén Travnikban működik az BNT fegyvergyár, ami a tavalyi évben jelentette be az elsődlegesen közel-keleti exportra készülő M10 önjáró löveg fejlesztését, amiből azóta másfél millió euró értékben rendelt az Egyesült Arab Emírségek védelmi minisztériuma.
Dr. Biljana Borzan, a normális EP-képviselő és a tervezett elavulás története
Mégsem Szerbiában a legnagyobb a kereset a régióban, ahogy a szerb elnök állítja
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
Szerbia és Görögország támogatja egymás területi integritását, lassan jöhet a gáz délről is
Nincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
Szerbia és Görögország támogatja egymás területi integritását, lassan jöhet a gáz délről is
Viola von Cramon: A kézfájással való viccelődés rossz visszhangot váltott ki az EU-ban
-
Montenegró3 nap telt el azótaNincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Oroszország1 nap telt el azótaOVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
-
Szerbia1 nap telt el azótaHomokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
-
English6 nap telt el azótaArrests are piling up in Montenegro, after a police chief now the „crypto king” has also been caught
