Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

2021. november 2-án Christian Schmidt főképviselő benyújtotta az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Bosznia- Hercegovina helyzetével kapcsolatos jelentését. A dokumentum szerint Bosznia- Hercegovina jelenleg a délszláv háború óta tartó időszak legkomolyabb politikai krízisében van. A főképviselő felhívta az ENSZ Főtitkár és a Biztonsági Tanács tagjainak figyelmét az országban uralkodó feszültségre, és egyúttal sürgette, hogy a nemzetközi közösségnek gyorsan és hatékonyan kell beavatkozni ebbe a folyamatba.

Terhelési próba

Milorad Dodik, a boszniai államelnökség szerb tagja a jelentés legsötétebb színben feltüntetett szereplője. A dokumentum megfogalmazza vele kapcsoltban, hogy a „Daytoni Egyezményhez való visszatérést követelő retorikája megtévesztő, ami az egyezmény téves értelmezéséből ered”, illetve hogy a „daytoni rendszeren belül független boszniai Szerb Köztársaság” konstrukcióját egyre harsányabban hirdető Dodik szembe megy a Daytoni Egyezményben szereplő alkotmányos keretekkel.

Schmidt a jelentésben síkra szállt a boszniai választási törvény reformja mellett, és kinyilatkoztatta, hogy a 2022-es boszniai országos választást nem lehet megtartani az új választási törvény elfogadása nélkül. A főképviselő egyik legfontosabb megállapítása, hogy indokolt a nemzetközi katonai jelenlét, vagyis az EUFOR ALTEA kontingens mandátumának meghosszabbítása.

A brit baloldali Guradian cikke szerint utóbbit Schmidt azzal indokolta, hogy a boszniai hadseregen belül jelentős a „szerb szeparatista tevékenység”, ami a boszniai Szerb Köztársaság saját haderejének felállítására irányul.

Schmidt 2021. augusztus 1-jei hivatalba lépését követően a boszniai-szerb politikai elit komoly orosz és szerbiai támogatással „terheléspróbának” vetette alá a főképviselőt és annak hivatalát (Office of the High Representative for Bosnia and Herzegovnia, innen az OHR rövidítés), aminek keretében első lépésként politikai blokádot hirdetett.

A blokád jegyében a boszniai-szerb pártok megállapodást kötöttek arra vonatkozóan, hogy tagjaik passzív magatartást tanusítanak minden boszniai intézményben, blokkolva ezzel azok működését. A blokád annyiban bizonyult hatékonynak, hogy a fontosabb állami szervek, mint a végrehajtóhatalom csúcsintézményeként működő Miniszterek Tanácsa és a Nemzeti Bank igazgató tanácsa döntésképtelenné vált.

A boszniai-szerb pártok a blokád feladását a korábbi főképviselő, Valentino Inzko által 2021 nyarán – a srebrenicai népírtás tagadásának bűncselekménnyé nyilvánítása kapcsán – elfogadott jogszabály visszavonásától tették függővé.

A szerb politikusok passzivitása azért volt különösen fájdalmas, mert a Daytoni Egyezményen alapuló államigazgatásban széles körben érvényesülő nemzetiségi képviseleti elv miatt majd minden fontos államigazgatási intézményt elnöki testület irányít, amelynek horvát-bosnyák-szerb delegáltja van, és a döntéseket a fontosabb tárgykörökben egyhangúsággal kell meghozniuk.

Ötödikbe tették

2021. októberében a boszniai Szerb Köztársaság vezetése „nagyobb sebességre kapcsolt,” és olyan jogszabályok elfogadását helyezte kilátásba a boszniai szerb parlamentben (Narodna Skupstina Republike Srpske), amelyek kiléptetik az entitást a két országrész közös adóügyi igazgatásából, igazságszolgáltatási csúcsszervéből, és létrehozzák a boszniai szerbek saját hadseregét, amennyiben Schmidt a srebrenica vérengzés megítéléséről hozott törvényt nem vonja vissza. A boszniai szerb politikusok rohamléptekben végrehajtott manőverei a bosnyák és horvát felek élénk tiltakozását váltották ki.

A bosnyák-horvát politikai elit a főképviselővel szemben éles kritikát fogalmazott meg, majd 2021. október 25-re szarajevói civil szervezetek tüntetést hirdettek az OHR épülete elé. A megmozduláson a résztvevők a főképviselő határozottabb fellépését követelték a boszniai-szerb politikusokkal szemben, miután Schmidt többször is nyilatkozott a helyi médiában arról, hogy nem fogja használni a helyzet megoldására az ún. Bonni Felhatalmazásokat. Ezeket a hatásköröket a Bosznia- Hercegovinába akkreditált EU-s nagykövetekből, nemzetközi szervezetek vezetőiből és a Daytoni Békét aláíró felek képviselőiből álló „Béke Végrehajtási Tanács” (Peace Implementation Council, PIC) fogadta el 1997-ben.

A Bonni Felhatalmazások a főképviselő számára lehetőséget biztosítanak többek között, hogy jogalkotási bojkott esetén az állam működése szempontjából immanens fontosságú jogszabályt a törvényhozás helyett hatályba léptessen, vagy akár a Bosznia- Hercegovina államiságát veszélyeztető tevékenységet végző politikust felmentsen a közhivatalából. Ezeket a hatásköröket Valentin Inzko majd egy évtizedig nem használta.

Christian Schmidt nimbusza elszállt?

A német CDU- CSU pártszövetség kisebbik tagjában, a Keresztény- Szociális Unióban (Christlich- Soziale Union, CSU) politikai karriert befutó Christian Schmidt korábban Angela Merkel kormányaiban agrárminiszteri, majd technológiai fejlesztésért felelős miniszteri posztot is kapott. Mint az előbb már megjegyeztük, 2021. augusztus 1-je óta tölti be az ENSZ boszniai-hercegovinai főképviselőjének tisztségét.

A Németországban elismert teljesítményt nyújtó Schmidttel szemben a boszniai lakosság jelentős elvárásokat támasztott. Valentin Inzko korábbi főképviselő kapcsán általánosan elterjedt kritika volt, hogy a Szarajevóban eltöltött 11 év alatt érdemi lépést nem tett a három államalkotó nemzet közti ellentét enyhítése érdekében.

Inzko „korán sem tehermentes örökségének” átvétele mellett Schmidt helyzetét az is nehezíti, hogy a német politikai elit tagjaként lényegesen komolyabb felhatalmazást feltételez mögötte a boszniai közvélemény, mint amivel az osztrák állampolgárságú és szlovén nemzetiségű Inzko bírhatott.

Schmidt tekintélyét ugyanakkor már a hivatalba lépésekor megkísérelték megingatni azzal, hogy Oroszország és Szerbia nem szavazta meg a kinevezését a PIC-ben, és az orosz fél jelezte, hogy azt az ENSZ BT-ben sem fogja megtenni. Jelen helyzetben a boszniai-szerbek, Oroszország és Szerbia nem ismerik el Schmidtet érvényesen megválasztott főképviselőnek, és a legitimitásának megkérdőjelezését folyamatosan napirenden tartják.

Támogatók és ellenfelek

Ebben a politikai légkörben Schmidt számára olyan szinten mutatkozott szükségesnek a november 1-e és 4-e közötti, Bosznia- Hercegovina helyzetéről tartott ENSZ BT ülés, mint egy falat kenyér, mivel a főképviselő kitörhetett az őt egyre jobban körbevevő (boszniai) belpolitikai burokból, és lehetősége nyílt a helyzet nemzetközi közösség előtti tisztázására.

Az általa beterjesztett jelentés a várakozásoknak megfelelően kemény hangvételű volt, de többé-kevésbé reális képet festett a boszniai politikai krízis súlypontjairól, amit szerb részről nem egészen így értelmeztek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az orosz és a szerb fél folytatta a főképviselővel szembeni politikai játszmát, és változatlanul a legitimációjának hiányára hivatkozott.

Háttértárgyalások eredményeként az orosz-kínai tandem végül elfogadta az EUFOR mandátumának egy évre való meghosszabbítására tett javaslatot azzal, hogy Schmidt kinevezését továbbra sem tekintik legitimnek, így ő maga nem szólalhatott fel az ENSZ BT előtt. Ezt széles körben úgy értékelték, hogy Moszkva elérte a célját, mert elszigetelte a nemzetközi közösségtől a főképviselőt.

Ezzel szemben az orosz-kínai-szerb ellenállás összekovácsolta a BT többi tagját. Az USA, Nagy- Britannia, Írország és Észtország képviselői határozottan kiálltak a főképviselő mellett, valamint az intézmény fenntartásának indokoltságát hangsúlyozták. A BT 15 tagja közül csak Oroszország és Kína fejezte ki egyet nem értését ezzel az állásponttal kapcsolatban.

Hogyan tovább, Herr Schmidt?

Milorad Dodik a boszniai államelnökség szerb tagja a főképviselői jelentést „vádaskodó pamfletnek minősítette, ami csak a muszlimoknak (értsd bosnyákok) kedvez”. A dokumentum kapcsán megjegyezte, hogy „Schmidtnek, mint mindenkinek lehet saját véleménye, de Boszniának továbbra sincs saját főképviselője, mert arról az ENSZ BT nem szavazott. Ezeken túl Dodik üdvözölte az EUFOR mandátum meghosszabbítását, és hangsúlyozta, hogy a boszniai Szerb Köztársaságban senki sem akar katonai összecsapást.

Aleksandar Vučić szerb államfő ennél óvatosabb hangvételt használva annyi megjegyzést tett, hogy „még nem olvasta el a jelentést, és addig nem is fogja azt kommentálni. Azonban azt tudja, hogy nem a boszniai Szerb Köztársaság vezetése akarja lerombolni a daytoni békerendszert, hanem mások, aki az ottani politikai folyamatok részesei.” Vučić hangsúlyozta, hogy Szerbia csak gazdasági együttműködésre törekszik a szomszédjával, és azt beruházásokkal segíti.

Igor Kalabuhov szarajevói orosz nagykövet nyilatkozata alapján Oroszország továbbra is azt az álláspontot fogja képviselni Schmidttel szemben, hogy a tevékenysége illegitim, és az OHR-t, mint intézményt fel kell számolni, hogy Bosznia- Hercegovina szuverenitása teljessé váljon. Ez gyakorlatilag megegyezik Milorad Dodik álláspontjával, szinte szó szerint ugyanaz.

Ned Price, az USA Külügyminisztériumának szóvivője az amerikai álláspont ismertetésekor hangsúlyozta, hogy a főképviselő az USA teljes körű támogatását bírja a korábbiakkal egyező módon. Ehhez kötődően megjegyezte, hogy az USA abban is támogatja a főképviselőt, hogy alkalmazza indokolt esetben a Bonni Felhatalmazásokat a boszniai helyzet stabilizálása érdekében, ami lehetővé teszi számára akár Dodik leváltását is. Ezt a boszniai államelnökség bosnyák tagja, Šefik Džaferović korábban már követelte.

A boszniai bosnyák politikusok reakciói meglehetősen szűkszavúak voltak az események kapcsán. Az érdektelenségüket jól mutatja, hogy a New York-i események idején Šefik Džaferović, a boszniai államelnökség bosnyák tagja Bakuban, míg Bakir Izetbegović, a legnagyobb bosnyák párt, a Demokartikus Akció Pártjának (Stranka Demokratske Akcije, SDA) elnöke Ankarában tartózkodott.

A fenti nyilatkozatok alapján kijelenthető, hogy Schmidt annyit mindenképpen elért New Yorkban, hogy teljesen tisztává vált a támogatói és ellenfelei köre. Fontos megerősítést jelenthetett számára, hogy az USA retorikájában kifejezetten szerepeltek a Bonni Felhatalmazások, így a jövőben nem kell fentétlenül alku-pozícióra törekednie.

A kérdés valójában még nem az, hogy meddig tud elmenni a főképviselő a szerb, az orosz és kínai támogatás hiányában, hanem az, hogy merre induljon el az erőviszonyok tisztázását követően?