SÁNDOROK ÚJRATÖLTVE: Vulin ismét élesztgette a „szerb világot”, avagy mindennek van határa, kivéve Szerbiát

 
Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter két hónappal ezelőtt egyszer már nekifutott a „szerb világ” beemelésének a köztudatba és a közbeszédbe. Aleksandar Vučić (Sándor egy) szerb elnök akkortájt azzal hessegette el az újságírókat a téma említésekor, hogy ő személy szerint soha nem ejtette ki a „szerb világ” kifejezést, és különben is számára a legfontosabb a gazdasági fejlődés. Aleksandar, Vulin alias „Sándor kettő” most ismételten előjött a farbával, amely szerint a szerbeknek csakis „szerb világ” kell.

A szerb politikusok feladata

Sándor kettő – aki Szerbia legnagyobb szájtépője és hasbeszélője – ismét előhúzta az ingujjból a farbát, amelytől nem csak Szerbia hangos, hanem Bosznia- Hercegovina is, mint érintett ország, és Montenegróban sem fogják lenyelni a békát, főleg hogy a belgrádi szeánszon részt vett az ottani szerbek egyik vezetője is.

„Sándor kettő” pártja, a Szocialisták mozgalma (Pokret socijalista, PS) vasárnap ünnepelte fennállásának tizenharmadik évfordulóját egy belgrádi sportcsarnokban, ahova autóbuszokkal – állítólag mintegy 50 autóbusszal – szállították a résztvevőket.

A „Šumice” sportcsarnokban tartott szeánszon megjelentek a kínai, az orosz, a venezuelai és a kubai nagykövetség képviselői is, a haza vendégek között pedig ott volt Aleksandar Vučić, alias Sándor egy, aki beszédet is mondott, de menjünk sorjában!

Előbb Sándor kettő beszélt és mondott is nagyokat, amitől azóta is visszhangzik Bosznia- Hercegovina nem szerb része.

– A politikusok mostani generációjának az a feladata, hogy megteremtse a szerb világot! A politikusok mostani generációjának az a feladata, hogy egyesítse a szerbeket, éljenek is bárhol

– mondta dörgedelmesen „Sándor kettő”, aki ezt követően egyenesen „Sándor egyhez” fordult.

– Önhöz, elnök úr, azzal fordulok, mint a barátja, mint a koalíciós partnere, mint a bajtársa, és mint politikus, vállalja fel a felelősséget, és jelöltesse magát a szerbiai elnöki tisztségre, mert másoknak nem hiszünk, és nem is akarunk hinni. Nincs idő, elnök úr, arra hogy valaki más legyen a szerbiai állampolgárok, és minden szerb elnöke. Senki más, elnök úr! Ne adja fel!

– hangzott a biztatás, amire azonban nem nagyon volt szükség, mert „Sándor egy” még soha nem fenyegette meg visszavonulással a szerb népet.

Számolj el tízig!

Egyáltalán nem mondható, hogy „Sándor egy” megfedte volna „Sándor kettőt” a szerb világ ismételt emlegetéséért.

– Megtiszteltetés számomra, hogy ma itt beszélhetek, de nem túl könnyű egy ilyen összejövetelen beszélni. Nem mindig kell ugyanazon értékeket képviselnem Önökkel, de számomra Vulin több, mint egy koalíciós partner. Összeköt bennünket a hazánk és a szerb nép iránti szeretet, a hazánk iránti tisztelet

– jelentette ki a szerb elnök, aki ezzel úgy tessék-lássék el ishatárolódott Vulintól, azaz „Sándor kettőtől”.

„Sándor egy” – aki egyszer csak majd minden szerbek elnöke lesz – méltatta „Sándor kettő” jelentőségét a szerb nemzettudat alakításában.

– Ha megnézik az eredményeket, akkor rendkívül büszkék lehetnek a párjuk vezetőjére, és az elért eredményekre. Amiben Aleksandar (Sándor kettő) nagy szerepet játszott, az a szerb szellemiség megőrzése, mert bárhol is élnek a szerbek, meg kell őrizniük a cirill írást és a hitüket, nekünk pedig gondoskodnunk kell a népünkről, legyenek is bárhol

– jelentette ki beszédében a szerb elnök.

Ha mindezt megpróbáljuk értelmezni, akkor szinte ugyanott vagyunk, amit „Sándor kettő” mondott, csak kicsit ügyesebben csomagolták be a lényeget.

– Drága Sándor! Köszönet minden fáradozásért, harci szellemért, de néha számolj el tízig, és hallgasd meg a nálad egy évvel idősebb tanácsát!

– intette meg végül Aleksandar Vučić szerb elnök névrokonát Aleksanar Vulint. Mindebből arra tudunk csak következtetni, hogy „Sándor egy” és „Sándor kettő” nemcsak névrokonságban van egymással.