Már többször szóba került, hogy a szerb elnök új politikai tömörülést, netalán pártot hoz létre, és esetleg lemond a Szerb Haladó Párt elnöki posztjáról. A pártelnöki tisztségről történő távozását már annyiszor emlegette, hogy ebben a forgatókönyvben nemigen lehet hinni, bár a Balkánon, így Szerbiában sem lehet mérget venni semmire sem. Az új párt létrehozása pedig még valószínűtlenebbnek tűnik, egyszerűen azért, mert nincs hozzá „emberanyag”, a szerbiai politikai elit ugyanakkor már annyira elhasználódott, hogy mindenképpen lépni kell valamit, amihez Aleksandar Vučić a jól bevált „putyini módszert” vette elő.

Az elnöki pozíció erősítése

Aleksandar Vučić tavaly ősszel helyezte kilátásba, hogy „népi mozgalom” létrehozására készül, amit sokan úgy értelmeztek, hogy a szerb elnök új pártot alakít.

A pártalakítás kiváltképp kockázatos lenne a mostani turbulens időkben, főleg hogy ehhez nincs meg a megfelelő ideológiai alap, és hogy egy ilyen váltásnak nincsenek meg az elégséges társadalmi feltételei sem.

Vučić politikai habitusa az utóbbi időben nem esett át akkora változáson, hogy új szövetségeseket kelljen keresnie az általa kitermelt sleppen kívül, ráadásul a Szerb Haladó Párt annyira „rátenyerelt” a társadalomra, hogy jó értelemben vett korrekció aligha várható, így Szerbiából két hónap alatt sem Németország, sem Franciaország nem lesz, egyszerűen azért, mert egy európai átmenethez nincs megfelelő politikai akarat, és nincs elég széles támogatói kör.

A szerb elnök éppen ma találkozott az orosz nagykövettel, de elég gyakran beszélget az amerikai nagykövettel is (Forrás: szerb elnöki Instagram)

Ezért nem marad más, mint a vezetői pozíció további erősítése a vučići politikát ellenzőkkel szemben, amelyek száma a Koszovó körüli bonyodalmak miatt megnövekedett, miután a szerb elnök természetes szavazóbázisának számító szélsőjobbos ikszelők egy részét beszippantották a parlamenten kívüli és belüli nacionalista pártok.

Ez jelentős szavazatvesztést eredményezhet a következő rendkívüli választásokon, amelyek megtartását már az utóbbi választások eredményeinek kihirdetésekor borítékoltak, így olyan akcióra van szükség, amely a Szerb Haladó Párt presztizsvesztését követően megerősíti az elnöki pozíciót, és nem engedi teljesen elsüllyedni a Szerb Haladó Pártot sem.

A helyzet kísértetiesen hasonlít arra, ami alig több, mint tíz évvel ezelőtt Oroszországban kialakult, ebből pedig logikusan következik, hogy a helyzet orvoslására is „putyini módszereket” kell alkalmazni, hogy a mostani nomenklatúra ne menjen a politikai süllyesztőbe.

A putyini módszer

A szerb elnök tavaly szeptemberben tett ígéretét arra, hogy megkezdi egy nagy „állam- és nemzetépítő” mozgalom létrehozását „Szerbia fennmaradásáért és előrehaladásáért”.

Bár a bejelentés óta fél év telt el, a mai napig nem világos, hogy pontosan mire szolgál az új mozgalom, és hogy Vučić miből kívánja finanszírozni ennek a „politikai micsodának” a működését, amely reményei szerint széles körű támogatást biztosít számára ahhoz, hogy folytassa mindazt, amit eddig tett – mert – mint fentebb már említettük – az elnöki habitus az utóbbi időben jelentősen nem változott, legfeljebb „Európára hangszerelt” módon fújják a régi nótát.

Felmerül a kérdés, hogy Vučić a putyini módszert alkalmazza-e Szerbiában? (Forrás: Vreme)

Egyelőre csak annyi világos, hogy a vaskos populista manírokat gyakran megcsillogtató szerb elnök a nép támogatását kéri majd Szerbia védelmében, ezért személyesen kíván nemzetileg konzultálni az állampolgárokkal, aminek a levét nyilván a szerb adófizetők isszák meg, de tekintsük el a kérdés anyagi vonatkozásaitól, és inkább nézzük, hogy a Vučić milyen módszer alkalmazását tervezi a célkitűzések elérésére.

A belgrádi Vreme című hetilap arra figyelmeztet, hogy ez a politikai projekt leginkább azokra a módszerekre emlékeztet, amelyeket 12 évvel ezelőtt az orosz elnök alkalmazott az Összoroszországi Népfront létrehozásakor.

Vlagyimir Putyin 2011 májusában egy olyan politikai mozgalom „megalkotását” javasolta saját népszerűségének és szavazóbázisának megszilárdítására, amelynek látszólag „nem volt köze” a pártjához, az Egységes Oroszországhoz.

Erre azért volt szükség, mert a párt régóta tartó országlása, és a korrupciós vádak miatt erősen veszített népszerűségéből, az utóbbira azok az ellenzéki politikusok világítottak rá, akiket akkor még nem tettek hűvösre, vagy éppen nem tettek el láb alól.

Putyin akkor úgy vélte, hogy egy széles körű „népfrontos” mozgalom létrehozására van szükség, amely különböző társadalmi csoportokat fog össze, a szakszervezetektől az ifjúsági szervezetekig.

Az orosz elnök akkoriban „egységfrontként” jellemezte a mozgalmat, amely a „közönséges emberek” problémáinak megoldására és érdekeik érvényesítésére törekszik.

Putyin külön hangsúlyozta, hogy a mozgalom nem párthoz vagy ideológiához kötött, hanem formálisan az orosz nép érdekeit szolgálja, annak viszont a kimondása nem történt meg, hogy ez a stratégia Putyin hatalmának megszilárdítását, és az orosz politikai rendszer teljes ellenőrzés alá vonását szolgálja.

A nép pulzusának kitapintása

Most Szerbiában is valami hasonló történik, Vučić ugyanis a „putyini módszert” utánozva hasonló lépésre szánta rá magát a „Normális Szerbia” megteremtése érdekében, és miután az orosz elnök első lépésként országjáró színjátékba kezdett, ő is ugyanezt teszi.

Közfelkiáltással Putyint választották meg az orosz népfront elnökének (Forrás: Maszol)

A szerb elnök most azt játssza el, hogy szeretné kitapintani a „nép pulzusát”, és azért kezdi meg körútját már most szombaton, hogy találkozzon az emberekkel, akikre úgymond a politikáját építi.

További hasonlóság, hogy Putyin a orosz média feletti szinte teljes ellenőrzést arra használta fel, hogy politikai szervezetté alakítsa az Összoroszországi Népfrontot, mint az Egységes Oroszország egyik szárnyát, ez a lehetőség Vučić esetében is fennáll a Szerb Haladó Párton keresztül. Az Összoroszországi Népfront később a Népfront Oroszországért nevet vette fel, amelynek elnökévé ki mást választhattak volna, mint Vlagyimir Vlagyimirovicsot.

Az „orosz népfront” az idők folyamán ugyan veszített jelentőségéből, de az adott pillanatban betöltötte a neki szánt szerepet, és bebetonozta Putyin hatalmát, ezért ne legyenek illúziónk, Aleksandar Vučić semmiféle forradalmi újítást nem hajt végre a maga „népi mozgalmának” megalakításával – mint ezt a médiában egyesek látni vélik – és nem is készül a hatalomból való távozásra.

Azt viszont csak remélni lehet, hogy Szerbia tíz év múlva nem oda jut, ahova Oroszország az elmúlt évtizedben jutott, miután Vučić még csak 53 éves, az elkövetkező időszakban is kezdenie kell magával valamit, és mivel semmihez sem ért, nem marad más számára, minthogy a „politika tengerén lapátoljon”.

De azért ne feledjük: Szerbia nem egy orosz csatahajó, hanem csak egy kis bárka, amelyet könnyen felboríthatnak a hullámok, vagy az elnöki szándéktól eltérő, nem éppen kívánt vagy kijelölt irányba terelhetik.