...
Connect with us

Oroszország

PUTYINNAL KAMPÁNYOL: Orosz barátságra építi választási hadjáratát a szerb radikális vezető és pártja

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

seselj vojislav premijer
Olvasási idő: 2 perc

Az ember néha azt érzi, hogy a szerbiai politikai színtéren megállt az idő, folyamatosan a kilencvenes évek figurái köszönnek vissza. Kampányidőben ez az érzés fokozódik, midőn növekszik a politikusok egyébként sem lebecsülendő jelenléte a szerbiai médiában. Arról már beszámoltunk, hogy miként próbálja felvidítani a választókat a fridzsiderből előlépő Aleksandar Vučić szerb államfő, miközben Vojislav Šešelj szerb radikális vezető Szent György-szalagot tűzött ki. Nézzük, hogy ő miként kampányol.

A szerb sárkányölő

Orosz barátságra építi választási kampányát Vojislav Šešelj és radikális pártja, amelynek reklámarca maga a pártvezér, aki mostanában gyakran fehér ingben és nyakkendőben, de mindenképpen orosz kitüntetéssel és Szent György-szalaggal flangrál, miközben elfoglalja a baráti Pink és Happy televízió stúdióit.

Szerbiában a Szerb Haladó Párt holdudvarába tartozó pártok vezetői csak a miniszterelnöki posztra startolnak rá, mert az ő világukban, és az ő világértelmezésükben Aleksandar Vučić indulásával az elnökválasztáson az „államfői poszt betelt”. Ehhez igazodnak a kampányvideók is, Ivica Dačić ugyanúgy a miniszterelnöki posztot pályázza meg, mint Vojislav Šešelj, aki a radikálisok „kampányarca”.

A Szerb Radikális Párt hivatalos reklámfilmjében, amely nemcsak a YouTube-on látható, hanem a baráti televíziókban is, Šešelj szintén ebben a felszerelésben jelenik meg egész estét és egész képernyőt betöltő termetével: szépen vasalt fehér ing és csíkos nyakkendő, amely kitűnően harmonizál a jókora Szent György-szalag csíkjaival.

Az utóbbi időben már csetnikvajdaként csak ritkán aposztrofált politikus a kampányvideó elején arról beszél, hogy a szerb radikálisok számítanak a legkövetkezetesebb és az egyetlen felelősségteljes politikai pártnak Szerbiában, amely kiáll a szerb nemzeti érdekek védelme mellett.

Eközben megjelenik az első vágókép, amelyen Vojislav Šešelj látható, amint kezet ráz Vlagyimir Putyin orosz államfővel, majd a következő vágóképen az orosz elnök már szemtől szembe vigyorog a szerb választókkal, akár csak a mögötte látható Maja Gojković, aki szintén a radikális inkubátorban kelt ki, akárcsak Aleksandar Vučić, de miután átigazolt a haladó táborba, fontos állami pozíciókhoz jutott.

A videó folytatásában azt halljuk, hogy ha a radikálisok a parlamentben vannak, akkor a szerbiai szavazópolgárok mindig biztosak lehetnek abban, hogy ennek a pártnak a képviselői megtörhetetlen harcot folytatnak politikai ellenfeleik, valamint a rossz kormányzat és az ellenzék ellen, de soha, soha-soha nem fordulnak a saját hazájuk ellen.

Az elhangzottak szemantikai elemzésébe nem mélyednénk bele, megelégszünk a politikai konnotációk feltárásával, miután a Hágából szabadult/szökött rab ma már nemcsak megtűrt, hanem erősen aktív szereplője a szerb politikai színtérnek.

Nemzetien velős

A Šešelj és a Vučić közötti korábbi alá-fölérendeltségi kapcsolat már rég megfordult, Šešelj pedig jó alattvalónak bizonyult, mert ha nem is kiszolgálja, de legalább nem támadja, több esetben pedig támogatja is egykori főtitkárát, Aleksandar Vučićot.

Arról nem is beszélve, hogy majdnem ugyanazokat a stúdiókat járja, mint a szerb államfő, bár az utóbbit több szerbiai televízióba beengedik, mint volt főnökét.

A kampányvideót tovább pörgetve értesülhetünk arról, hogy ha a radikálisok bekerülnek a képviselőházba, akkor senki sem fog szerbellenes terveket végrehajtani sem Koszovóban, sem a boszniai Szerb Köztársaságban, és sehol máshol.

A szerb radikálisokra leadott szavazattal a szerb egységere, és a szerb nép erejére szavaznak[/su_quote]

– zárta rövid, de „nemzetien velős” üzenetét dr Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt miniszterelnök-jelöltje.

?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html




Szerbia

VUČIĆ: Éljen a szerbek és a magyarok, Szerbia és Magyarország barátsága!

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Barátság
BARÁTSÁG: A szerb-magyar-orosz háromszögben vajon ki kinek a barátja? És Magyarországnak vissza kellene-e vonnia Koszovó elismerését?
Olvasási idő: 3 perc

Aleksandar Vučić szerb államfő – aki erős barátsággal viseltetik a magyar miniszterelnök iránt – még hétfőn este tette közzé Instagram-profilján, hogy beszélt Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, de a rövid bejegyzésből nem derült ki, hogy a beszélgetés milyen formában és körülmények között zajlott. Közben a kormánybarát Informer némi kommentárral megspékelve számolt be a Bloomberg értesüléséről, miszerint Magyarország megvétózta az EU tagállamainak közös állásfoglalásfoglalását az orosz elnök ellen elfogató parancsot kiadó Nemzetközi Büntetőbíróság támogatására.

Nagyon rövid hír

A szerb elnöknek több profilja van a különböző közösségi oldalakon, a „hivatalos csatornának” azonban az egyik Instagram-fiók számít, a szerb államfő ezen keresztül kommunikál a sajtóval és a szervezett csápolókkal, ám ez nem az egyetlen vučići fiók az Instán.

Igazi baráti beszélgetés Orbán Viktorral a régió, Európa és a világ minden kulcsfontosságú kérdéséről. Találkozó hamarosan Belgrádban. Éljen a szerbek és a magyarok, Szerbia és Magyarország barátsága!

– írta még hétfő este Vučić, aki semmilyen más részletet nem árult el sem a beszélgetéssel, sem a találkozóval kapcsolatban.

A közlemény tehát mindössze ennyi volt, a rövidségnek köszönhetően viszont szinte minden szerb hírportál átvette abban a formában, amelyben a szerb elnöki Instagramon megjelent, a szorgalmasabbak a bejegyzést eredeti formájában építették be a saját honlapjukba.

De részletekre senki sem volt kíváncsi, és miután részletek nem voltak, így a kommentárok is elmaradtak, a keddi nap eseményei pedig maguk alá temették ezt a hírt.

Szerbiában az utóbbi napokban elég magas hőfokon zajlik az élet, ennek folytán folyamatosan túltermelés van az információgyártás terén – ezerrel zakatolnak a gépek – főleg ami a Koszovó körüli iszapbirkózást illeti.

Barátság extrákkal

Az Orbánnal folytatott „titokzatos” beszélgetés hírét így sehol sem taglalták a médiatérben, viszont nagy tetszést aratott a „szervezett csápolók” körében, szerda hajnalig 3344 szívecskét kapott a bejegyzés, ami az átlagosnál némileg nagyobb kedveltséget jelent.

Orbán úr jó államférfi, kivételes ember, és amennyire én tudom, nagyon elvszerű, nagyon örülök, hogy kivételes együttműködést alakított ki vele! ÉLJEN SZERBIA ❤️

– olvasható az egyik egyáltalán nem „kivételes” hozzászólás az elnöki bejegyzés alatt, amelyet viszont egy olyan követ, amely már elég erős elvárást fogalmaz meg Magyarország irányában.

Magyarországnak vissza kellene vonnia Koszovó elismerését

– írta valaki a trollfarm tagjai közül, akinek a thomastano92 néven található profilját minden bizonnyal azzal a céllal hozták létre, hogy pozitív bejegyzések érkezzenek róla a vučići Instagramra.

Barátság

Egy kamu profil, amelyről erős állásfoglalást fogalmaztak meg Magyarországgal szemben (Forrás: Instagram, https://www.instagram.com/thomastano92/)

Az ilyen internetes magatartás miatt korábban a Meta már több mint ezer úgynevezett „belföldi befolyási műveletekkel” foglalkozó fiókot törölt az Instagramról, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy „koordinált, nem hiteles viselkedéssel” széles körű és alulról jövő támogatást mutassanak fel Aleksander Vučić szerb elnök és a Szerb Haladó Párt mellett.

Miután thomastano92 valószínűleg egy „vučići Avatar”, ezért az üzenetet is úgy kell felfogni, mint a szerb elnök, vagy a belgrádi vezetés, és nem az „Avatar” kívánságát, vagyis valószínűleg nem thomastano92 őszinte meggyőződéséről van szó, hanem egy olyan belgrádi politikai álláspontról, amelynek népszerűsítése ma még csak az Instagramon történik, de ki tudja, hogy mikor jön el a pillanat, amikor a hivatalos elvárás szintjére emelkedik Magyarországgal szemben.

Az Informer kommentárja

Néhány szerbiai hírportál közzétette a Bloomberg információját, amely szerint Magyarország megvétózta, hogy a közelgő EU-csúcson a résztvevők közösen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság döntését, amellyel elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen.

Az viszont valamilyen oknál fogva nem került bele a szerbiai hírforgalmazásba, hogy Paczolay Máté külügyi szóvivő hazugságnak nevezte a vétózással kapcsolatos hírt, vagy nem hitték el, vagy nem jutott el a hír Szerbiáig. Vagy nem volt elég bombasztikus.

Egyébként a szerb portálok a Bloomberg által világgá röpített hírhez sem fűztek kommentárt, általában csak magát a tényt rögzítették, ha egyáltalán rögzítették.

Barátság

Kivéve az erőteljesnél is erőteljesebben kormánypárti Informert, amely úgy reagált, hogy a hírbe ugyan „nem babrált bele”, viszont a címben erőteljes véleményt fogalmazott meg, miszerint „Orbán nem adja Putyint, a Nyugat magánkívül (van)”.

A baráti hírportál azonban rövidnek találta ezt a címet, ezért a fenti álláspontot azzal toldotta meg, hogy „a magyarok fellázadtak az orosz vezető letartóztatására vonatkozó terv ellen”.

Az Informernek még ez sem volt elég, mert még hozzátette, hogy ezt a lépést a „Nyugat nem bocsátja meg nekik”, mármint a magyaroknak.

?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html




Az olvasás folytatása

Oroszország

Dodik elítélte a nemzetközi elfogatóparancs kiadását Putyinnal szemben

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Dodik nem adna zöld utat a nemzetközi elfogatóparancsnak
Dodik nem adna zöld utat a nemzetközi elfogatóparancsnak, mert az szerinte kizárólag a további feszültségkeltést szolgálja (Forrás: boszniai szerb elnöki honlap)
Olvasási idő: 3 perc

Milorad Dodik a boszniai Szerb Köztársaság elnöke éles kritikával illette a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) által Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben kiadott nemzetközi elfogatóparancsot. Véleménye szerint a nemzetközi törvényszék döntése politikai indíttatású és szelektív volt, ami kizárólag a további feszültségkeltést szolgálja. A boszniai sajtó fontosabb szereplői lényegében szó szerint idézve tették közzé a Dodik által mondottakat, vélhetően azok súlyára tekintettel.

Elítélte a nemzetközi elfogatóparancsot

Milorad Dodik a boszniai Szerb Köztársaság elnöke alig pár órával maradt le Aleksandar Vučić szerbiai államfő mögött a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szemben, a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) által kiadott elfogatóparancsról alkotott vélemény kinyilvánításában, bár ő kevésbé árnyaltan fogalmazott, mint az anyaországi vezető, aki szerint az elfogatóparancs „sok mindent komplikáltabbá” tesz.

A Drina jobb partján élő szerbség vezetője elsőként a Twitteren jelezte, hogy belgrádi kollégájához hasonlóan neki is megvan a véleménye a Putyin ellen kiadott elfogató paranccsal kapcsolatban, majd az általa vezetett szerb entitás hírügynökségének (Novinska Agencija Republike Srpske, SRNA) adott rövid, de annál velősebb nyilatkozatot a témában.

A boszniai Szerb Köztársaság elnöke a korábbi hónapokban mutatott EU-integráció iránti nyitottság attitűdjét pillanatok alatt sutba vágta, amikor az ICC a számára mára már a Belgrádot is megelőző fontosságú Moszkva ellen lépett fel.

A Nemzetközi Büntetőbíróság döntésének éles kritikával illetése az orosz oldal melletti hangos állásfoglalás mellett alkalmat teremtett Dodiknak arra is, hogy a saját szavazóihoz szóljon, és felemlegesse a boszniai szerbség ellen a nyugat által elkövetett egyes bűnöket, amelyek kapcsán hiányolta az ICC fellépését.

Dodik elfogultsággal vádolja az ICC-t

Dodik a SRNA-nak adott nyilatkozatát azzal kezdte, hogy „a nemzetközi törvényszék döntése politikai indíttatású és szelektív volt, ami kizárólag a további feszültségkeltést szolgálja. Annak más célja nincs.”

A szerbek nem hisznek az ilyen bírói testületeknek, amelyeket azért hozták létre, hogy a kis államok népeire ráerőltessék a nemzetközi hatalmak akaratát. Az ilyen bíróságok mindig politikai befolyás alatt tevékenykedtek. Nem szabad azt hinni, hogy ez ma máshogy lenne

– állapította meg minden internetes platformon, és az azokat összefogó honlapján, amely a dodik.net címen érhető el kizárólag boszniai szerb tájszólásban.

A Putyinnal szembeni elfogató parancs Dodik szerint Oroszországgal szembeni politikai véleménynyilvánításként értelmezhető, az sem ténynek, sem pedig jogi aktusnak, vagy bármi egyébnek nem minősíthető.

A boszniai szerb vezető továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy Oroszország nem ismeri el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, és maga a testület szerinte inkább politikai, mintsem jogi tevékenységet végez.

Történelmi sérelmek

Dodik a boszniai szerbség történelmi sérelmeit sem mulasztotta el felhozni, amikor kifejtette, hogy „azok, aki most azt állítják, hogy gyermekek jogellenes elszállításáról van szó, nem tettek semmit azokban az esetekben, amikor boszniai árvákat szállítottak nyugatra”.

Dodik ezzel a kilencvenes évek háborús konfliktusa során a boszniai gyerekek ellenőrizetlen nyugat-európai elszállásolására utalt.

A mondandója végén a legfőbb boszniai szerb vezető azzal próbálta a nyugati hatalmak felé szalonképesebbé tenni az orosz vezetés melletti határozott kiállását, hogy közölte: „minden háborúban követnek el háborús bűntetteket, legyen az akár a mostani háború Ukrajnában, a tetteseket pedig felelősségre kell vonni”.

A boszniai szerb elnök ugyanakkor igyekezett felerősíteni a nyugat felelősségének kérdését azzal, hogy szóba hozta a boszniai háború során az amerikai légierő által alkalmazott szegényített urániumot tartalmazó lövedékek kérdését.

Ennek kapcsán Dodik kijelentette, hogy „azoknak is felelniük kellett volna a tetteikért, akik szerbeket bombáztak két alkalommal szegényített uránnal, amivel szerb gyermekek halálát is okozták.

A boszniai szerb elnök hiányolta a kilencvenes években a srebrenicai ENSZ-enklávéba bedobott Naser Orić felelőségre vonását is, aki bosnyák fegyvereseivel a környező szerb falvakba támadott ki, ahol civileket öltek meg.

Mutassák meg, hogy az igazságszolgáltatás mindenkit utolér, nem pedig szelektáltan működik a politikai ellenfelekkel szemben. Ez egy olyan konfliktus, amit a nyugat tovább erőltet. Ez az ICC-döntés tükrözi az általunk már korábban látott helyzetet, miszerint az ilyen döntéseket a nemzetközi bíróságok és intézmények politikai motiváció alapján hozzák meg

– jelentette ki a boszniai szerb elnök, aki szerint ennek megmutatása azonban soha az életben nem történik meg.

trauma betegseg ?c=4784&m=0&a=438898&r=&t=pi




Az olvasás folytatása

Ukrajna

A Times egyike cikke is hozzájárulhatott, hogy Putyin ellen elfogatóparancsot adtak ki

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

Elfogatóparancs
A Times cikkének címlapja, Ljudmila Moticsak és lánya, Anasztaszija. akit a Save the Ukraine szervezet segítségével talált meg az anyja (Forrás: The Times)
Olvasási idő: 9 perc

Elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen, akit azzal vádolnak, hogy közvetlen és személyes felelősség terheli azokért a bűncselekményekért, amelyeket az orosz erők vagy az azokhoz kötődő csoportok követtek el Ukrajnában. A bűncselekmények civilek, közöttük gyerekek deportálásával, és Oroszországba kényszerítésével hozhatók összefüggésbe. Az ICC szerint megalapozottan állítható, hogy mindez az orosz elnök tudtával történt. De miről is van szó? Erre ad magyarázatot az a cikk, amely március 4-én jelent meg a Times hasábjain a lap ukrajnai tudósítójának tollából. Nem kizárt, hogy a cikk valamiféle módon az egyik utolsó figyelmeztetés volt az orosz elnök számára a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság részéről, amelyet jelenleg egy brit ügyvéd vezet.

A Putyin által ellopott gyermekek

A Christina Lamb által jegyzett cikk „A Putyin által ellopott ukrán gyerekeket táborokba küldték” címet viseli, és az alcíme is sokat elárul a hosszú, akár dokumentumriportnak is tekinthető tudósítás tartalmáról: az alcím szerint az oroszok a szülőknek azt mondták, hogy „a fiatalok iskolai kirándulásokra mennek, ám a legtöbben soha nem tértek vissza”.

A cikk azzal kezdődik, hogy amikor Tatjana Vlajko (Tatiana Vlaiko) 11 éves lánya, Lilja (Lilya) tavaly szeptemberben azzal tért haza az iskolából, hogy az osztálya kéthetes nyári táborba megy, az anyja fejében azonnal megszólaltak a vészharangok.

A dél-ukrajnai Herszon akkor orosz megszállás alatt volt, a tábor pedig a 2014-ben Moszkvához csatolt Krím-félszigeten helyezkedett el.

Féltem. Háború van, mondtam neki, és nem biztos, hogy könnyű lesz téged visszahozni. De a barátai is mentek, és ő is nagyon akart menni

– mondta a 36 éves Vlajko a Times tudósítójának, aki szerint az asszonynak nemigen volt más választása.

Az iskola által küldött hozzájárulási dokumentumok arra utasították, hogy a szülők másnap reggel 6-kor vigyenek magukkal születési anyakönyvi kivonatokat és más dokumentumokat, amikor kikísérik a folyóparti kikötőbe a gyerekeket, akik egy gőzhajóval indulnak egy fekete-tengeri útra.

Vlajko, aki egyedül nevelte a lányát, búcsút intett Liljának, és otthagyta az iskolaigazgatóval, majd sietett dolgozni a vajfeldolgozó üzembe.

Az Ukrajna és Oroszország közötti telefonkapcsolatok kiszámíthatatlanok voltak, de az elkövetkező pár hétben sikerült néhányszor elérnie a lányát.

Az anya szerint Lilja kezdetben jó dolgokat osztott meg vele arról, hogy delfineket láttak, koncertekre és különböző helyekre mentek, de azt is megemlítette, hogy minden oroszul folyt, és minden reggel el kellett énekelniük az orosz himnuszt.

És aztán, ahelyett, hogy két hét múlva hazaért volna a kislány, az asszonyanak azt mondták, hogy a lányát áthelyezték egy táborba, aztán egy másikba. Azután pedig egy harmadikba.

Hívtam a tanárát, és azt kérdeztem tőle, hogy mi történik, és kértem, hogy hozzák vissza őket? De nem kaptam választ

– mondta a kislány anyja a Times kijevi tudósítójának, aki azzal folytatta a ciket, hogy Lilja azon több ezer ukrán gyermek között van, akiket az oroszok az elmúlt egy évben „humán hadizsákmányként” Oroszországba vagy a Krím-félszigetre hurcoltak el.

A Yale Egyetem múlt havi jelentése szerint az oroszok a szisztematikus kampány keretében 43 táborban több mint 6000 olyan gyereket tartottak fogva, akiknek az életkora négy hónap és 17 év között volt, ezeket a táborokat „az orosz szövetségi kormány koordinálta”, és a beszámolók szerint a létesítmények több mint kétharmada „átneveléssel” foglalkozott/foglalkozik.

Darja Heraszijmcsuk (Daria Herasymchuk), Ukrajna gyermekjogi biztosa szerint azonban valószínűleg ennél sokkal többről van szó.

Az oroszok öt módszert alkalmaztak

A gyermekjogi biztos szerint az oroszok azt állítják, hogy 738 000 ukrán gyereket evakuáltak.

Ez nem evakuálás, hanem emberrablás és agymosás, ez egy népirtás

– mondta Heraszijmcsuk, aki egy fekete pulóvert viselt az interjú pillanatában, azon pedig az volt olvasható, hogy „ukrán vagyok” (I am Ukrainian).

A gyermekjogi biztos szerint az oroszok öt módszert alkalmaznak a gyerekek „megszerzésére”: a szülők megölése és a gyerekek elvétele; a gyerekek átvétele közvetlenül a szülőktől; a szülők és a gyerekek elkülönítése úgynevezett szűrési táborokban; a gyermekek trükkös megszerzése sport- vagy egészségügyi táborokba küldésével; valamint emberrablás speciális nevelési intézményekből, bentlakásos iskolákból és árvaházakból.

A háború előtt Ukrajnában a legmagasabb volt az intézményekben nevelkedő gyerekek aránya Európában, a háború kitörésekor több mint 105 000 gyermek volt árvaházban.

A Times egy ukrán emberjogi szervezetre hivatkozva megjegyezte, hogy egyetlen ukrán gyermeket sem került el teljesen a konfliktus, több mint 460 gyermek halt meg, és csaknem 1000 megsebesült.

A Save the Children becslése szerint Ukrajnában egy átlagos gyermek több mint 900 órát töltött a föld alatt az elmúlt évben – összesen körülbelül 40 napot. Mintegy 1538 iskola semmisült vagy rongálódott meg.

Hét és fél millió gyermeket érintett ez a háború. Minden gyermek hallott már légiriadót jelző szirénát egy pincében megbújva, és minden gyermek valamelyik családtagja harcol. Sokan voltak kénytelenek elhagyni az otthonukat

– mondta a brit lap tudósítójának Heraszijmcsuk, aki szerint az oroszok megpróbálják pszichológiailag megtörni a gyerekeket, akik Ukrajna jövőjét jelentik, és ez a háború után óriási probléma lesz.

De a gyerekek bámulatosak, pénzt gyűjtenek a katonáknak, képeket küldenek nekik, amivel saját frontjukat tartják fenn – mindannyian kis harcosok

– jegyezte meg az ukrán gyermekjogi biztos.

A tömeges gyermekrablás vizsgálata

Az ukrán gyerekek tömeges elrablásának ügyében Karim Ahmad Khan, a Nemzetközi Büntetőbíróság legfőbb ügyésze nyomoz, aki a múlt héten Ukrajnában tartózkodott, és ezt követően Genfben beszélt az ügyről.

Soha nem láttam még ehhez hasonlót. Az ISIS (Iszlám Állam) jazidi lányokat ragadott el, akikből szexrabszolgákat csinált, a fiúkat pedig harcosoknak képezte ki. Pol Pot vidékre kényszerítette a városi családokat, de ez más

– mondta a legfőbb ügyész, aki megjegyezte, hogy minden közösségben a következő generáció a legértékesebb, és ezért amikor a bűncselekmények a legsebezhetőbbeket célozzák meg vagy érintik, akkor ez ellen a törvények erejével kell fellépni.

Elfogatóparancs

Karim A. A. Khan, brit ügyvéd, aki kiadta a Putyin és a Lvova-Belova elleni elfogatóparancsot (Forrás: ICC)

A Times cikke szerint az oroszok nyíltan beszélnek a tetteikről: az állami tévék azt mutatják, hogy plüssmacikat adnak az újonnan érkezőknek, akiket háborúból megmentett, elhagyott gyerekekként ábrázolnak. Marija Lvova-Belova, Oroszország gyermekjogi biztosa – aki ellen szintén elfogatóparancsot adtak ki, tavaly azzal dicsekedett, hogy örökbe fogadott egy tinédzser fiút Mariupolból.

Utazás az ellenséges terület szívébe

Amikor a korábban megszállt Herszonban élő Ljudmila Moticsak (Lyudmila Motychak, 44) a hasonló jelenteket látott a közösségi médiában, egyre inkább aggódni kezdett a lánya, Anasztaszija (15) miatt, aki iskolai kirándulásra ment egy „krími egészségügyi táborba”, hogy megmeneküljön a harcok elől.

Nekem nincs pénzem utazásokra. Anasztaszija (Anastasia) kétségbeesetten szeretett volna elmenni, és megnézni a tengert. Ráadásul nem igazán adtak nekünk választási lehetőséget vagy gondolkodási időt

– mondta Moticsak, aki másnap reggel az iskolába vitte a 15 éves gyerekét, és meglepődött azon, amit látott.

Körülbelül 100 busz volt – úgy tűnt, mintha Herszon összes gyerekét vitték volna

– jelentette ki az ukrán asszony a Times tudósítójának nyilatkozva.

Anasztaszija úgy emlékszik, hogy a nyugat-krími Jevpatoriába mentek először.

A hely gyönyörű volt, és minden úgy kezdődött, mint egy normális tábor, ám minden oroszul volt. Aztán két hét múlva közölték velünk, hogy három napot késik a hazautazás, majd négy napot, majd egy hónapot

– mondta a lány, aki szerint ezt követően különböző táborokba kezdték küldeni a gyerekeket a Krím-félszigeten.

tolnai otto szemeremekszerek 3 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=TolnaiOtt%C3%B3%3ASzem%C3%A9rem%C3%A9kszerek3

Még öt percig sem engedtek ki minket. Volt egy ukrán tanárnő – egy kollaboráns –, és megpofozott, amikor megpróbáltam kimenni. Egy nap azt mondták nekünk, hogy egy menő filmet mutatni nekünk. Kiderült, hogy egy orosz propagandafilm volt

– mondta az ukrán lány, aki a Telegram csatornán tartotta a kapcsolatot az anyjával.

Anasztaszija beszámolója szerint felszólították őket, hogy mondják meg a szüleiknek, ha utánuk mennek, akkor kapnak lakást és pénzt. A szülők egy része elment a Krímbe, és nem tért vissza. Én nem akartam. Csak a lányomat akartam visszakapni

– jelentette ki a Timesnak nyilatkozva az ukrán asszony, aki Herszon visszafoglalását követően tavaly novemberben elvesztette a kapcsolatát a lányával, de sem a rendőrség, sem a Vöröskereszt nem tudott segíteni neki.

Ő az egyetlen gyermekem, és annyira féltem, hogy mélyen Oroszországba küldik, és soha nem találom meg. Rájöttem, hogy nagyon jól eltervezték, hogy elnéptelenítsenek bennünket

– mondta az asszony, aki végül tudomást szerzett a Mentsétek meg Ukrajnát (Save Ukraine) nevű szervezetről, amelyet a volt gyermekjogi ombudsman, Mikola Kuleba (Mykola Kuleba) vezetett.

Mindent megteszünk, hogy visszakapjuk ezeket a gyerekeket, amit az oroszok művelnek, az tiszta indoktrináció (valamilyen politikai célnak vagy eszmének alárendelt céltudatos nevelés)

– jelentette ki Kuleba, az általa vezetett szervezet pedig azt mondta Moticsaknak, hogy lehetővé teszik számára, hogy 15 másik szülővel együtt elmenjen a Krím-félszigetre.

Elfogatóparancs

Mikola Kuleba nemcsak a Timesnak, hanem a Kyiv Postnak is nyilatkozott, és nekik is elmondta, hogy orosz illetékesek szerint meghaladja a hétszázezret az Oroszországban tartózkodó ukrán gyerekek száma (Forrás: YouTube, Screenshot)

Mivel az asszony korábban soha nem hagyta el Ukrajnát, a szervezet útlevelet és jegyeket biztosított számára.

Nagyon féltem Oroszországba menni, mivel háborúban álltunk

– mondta a Timesnak az ukrán asszony, aki együtt utazott Lilja anyjával Oroszországba.

Bámultam ki a busz ablakán, és olyan érzésem volt, mintha valami szörnyű filmben lennék

– tette hozzá az asszony, aki arról számolt be, hogy maratoni utazás következett, bár a Krím csak néhány órás autóútra van Herszontól, köztük azonban orosz csapatok voltak, így egy hatalmas kört kellett megtenniük nyugat felé vonattal Lengyelországba, majd északra busszal Fehéroroszországba, ahol agresszíven átkutatták őket a határon. Vlajkót megkérdezték, hogy mesterlövész-e. Belaruszból keletre mentek, majd beléptek Oroszországba, ahol az iránt érdeklődtek, hogy a családjukban harcol-e valaki, végül délre, a Krímbe utaztak.

Amikor a táborokhoz értek, és bemutatták az irataikat, akkor meglepetésükére megnyitották a kapukat, és kiengedték a gyerekeket.

Amikor megláttam Lilját futni felém, mindketten sírtunk. Úgy éreztem magam, mint aki egy másodperc alatt szabadul meg az őt nyomasztó három zsák kőtől

– mondta Vlajko. Egy másik táborban Moticsak és lánya, Anasztaszija ölelkezhetett össze.

Annyira boldog voltam, hogy sírtam. Azt mondták nekünk, hogy ha a szüleim nem jönnek el értünk, akkor bentlakásos iskolába vagy új családba küldenek bennünket

– jelentette ki a 15 éves lány.

A visszafelé vezető út még tovább tartott, a Times beszámolója szerint ugyanis Fehéroroszország nem volt hajlandó beengedni őket, így tovább kellett menniük Lettországba. Összesen 8100 km-t tettek meg 15 nap alatt, eddig tartott a légvonalban kevesebb mint 500 kilométeres távolság leküzdése, de ők a szerencsés családok közé tartoztak.

Csak kevesen szabadultak

Az ukrajnai gyermekjogi biztos szerint mindössze 307 gyermeket sikerült visszahozni, és nem világos, hogy milyen egyeztetések előzték meg ezeket az eseményeket.

A Save Ukraine 164 gyermeket megmentett ki közülük, de „legutóbbi bevetésük” alkalmával Fehéroroszországban letartóztatták a sofőrjüket. Egyes gyerekek hadifogolycsere során kerültek haza.

Sok anya azonban még mindig várakozik, köztük van Janna Klijmenko (Yanna Klymenko, 33), aki közel hat hónapja nem látta fiát, Dmitrót (13).

sziveri janos szelherceg 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=SziveriJ%C3%A1nos%3ASz%C3%A9lherceg&t=pi

Még mindig tartjuk a kapcsolatot, de én és a nagymamája nagyon aggódunk, és éjszakánként sírunk, mert hónapok teltek el, és nem került elő. Azt mondja, hogy eszik és tanul, de fáradt, és haza akar jönni. És nem szeret orosz iskolába járni, ezért gyakran úgy tesz, mintha beteg lenne.

– mondta Klijmenko telefonon a Times kijevi tudósítójának osztrivi házukból, a települést érő ágyúzás közepette. Az asszony attól fél, hogy fiát egy oroszországi árvaházba viszik.

A 43 éves Inessza Vertas (Inessa Vertash) a Herszontól 55 mérföldre keletre fekvő Beriszlávban él, és legutóbb öt hónappal ezelőtt látta a középső fiát, a 15 éves Vitalijt, akinek korábban az igazgatója személyesen sürgette, hogy a fiú menjen táborozni.

Mondtam neki, hogy szeretnék ezen gondolkodni, amire az igazgatónő azt válaszolta, hogy nincs min gondolkodni, holnap elmennek, és naponta ötször kapnak enni. Miért tartod itt, ahol a bombák és a rakéták hullanak?

– jelentette ki az asszony, aki szerint a fiú élvezte az első két hetet, de aztán egy jóval kevésbé barátságos táborba került.

Sírva hívott fel, mondván, hogy ez nem gyerekeknek való tábor, hanem olyan, mint egy börtön. Az ágyakon nem volt lepedő, öregek ruháit viselték, csak disznóknak való ennivalót adtak nekik, és megverték, ha nem énekelték az orosz himnuszt

– tette hozzá a Timesnak nyilatkozó ukrán anya, aki a fia elmondása alapján arról is beszámolt, hogy a tábori alkalmazottak 13 éves ukrán lányokat kényszerítettek arra, hogy szexeljenek velük.

Vitalij könyörgött, hogy az anyja próbálja meg kimenteni.

Minden nap elmentem az igazgatónőhöz, könyörögtem neki, de nem volt hajlandó semmit sem tenni. Végül eltűnt

– jegyezte meg a nő, aki arról is beszámolt, hogy az oroszok azt mondták a fiúnak, hogy a szülei elhagyták Ukrajnát, és soha nem mennek érte.

Mondtam neki, hogy soha nem hagylak el

– zárta a fiát visszasíró anya szavaival a brit napilap a cikkét, amely kizárólag ukrán forrásokra hivatkozva készült, bár afelől aligha lehetnek kétségeink, hogy mindezt orosz részről akkor is cáfolják, ha a szerző megkeresi őket.




Az olvasás folytatása

Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

Letöltések

Könyvek a Lírától

Utazás

Hirdetés

A BALK a világban

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors:

Optimized by Seraphinite Accelerator
Turns on site high speed to be attractive for people and search engines.