A cikk meghallgatása

 
Van-e Horvátországban valami a Pegazus kémszoftverhez kapcsolódó/kapcsolható dolog? Persze, hogy van, már napok óta benne tocsog a témában boldog-boldogtalan. Így hát ma sem a horvát borokról fogok értekezni, hanem az izraeli szoftverről, amit világszerte mintegy 45-60 kormány használ hírszerzési célokra. A Washington Post írása nyomán támadt a hisztéria, amely szépen begyűrűzött az EU-ba is. A botrány egy három éves, 2018-ban napvilágot látó tanulmányra támaszkodik, és nemkülönben a francia Forbidden Stories non-profit szervezet és az Amnesty International jelentésére, amely egy 50.000 nevet tartalmazó listára hivatkozik. Jelenleg nem ismeretes ki állította össze a névsort, milyen céllal, de az sem, hogy ez a lista tartalmazza-e az összes fertőzött számot, vagy sem.

Mit lehet mindehhez hozzátenni?

Akit érdekelt ez a téma, az eddig megtudhatta, hogy különféle gonosz országok – Magyarországgal az élen – a Pegazust nem csak bűnözők és terroristák megfigyelésére használták, hanem az aktivisták és újságírók szemmel tartására is.

Ez Von der Leyen asszony, az EB elnöke szerint ugyancsak felháborító és elfogadhatatlan, kb. annyira mint a gyermekvédelmi törvény. Persze, nem csak az EB elnöke tiltakozott az izraeli szoftverrel való visszaélés miatt, hanem mindenki, aki kamera és mikrofon közelébe került.

A The CitizenLab tanulmánya Európában 5 üzemeltetőt azonosított, azzal, hogy a kutatók által TURUL és CHEQUY azonosítókkal ellátott operátorok esetében nem találtak cache-fájlokat.

Öt operátort találtunk, amely meggyőződésünk szerint Magyarországra és Horvátországra összpontosít… de nem tudtunk olyan DNS cache-t találni, amelyből kiolvashattuk volna az ezekhez a rendszerekhez kapcsolódó találatokat

– áll a jelentésben.

Ugyanígy a kémszoftverrel való fertőzöttséget sem tudták azonosítani e két operátorral kapcsolatban, szemben a svájci, lengyel és lettországi üzemeltetőkkel.

Marko Rakar horvát számítástechnikai szakértő az N1 televíziónak nyilatkozva többé-kevésbé átmesélte a CitizenLab tanulmányát, és megállapította, hogy “megerősítést nyert hogy az infrastruktúra egy része horvát tartománynévről futott, és hogy a Pegazus applikáció horvát telefonszámokat, illetve ezzel rendelkező berendezéseket célzott meg.

– Nincs tudomásunk arról, kik voltak a célszemélyek, de a Pegazus működésének egyik nagyobb európai csomópontja Horvátország volt

– mondta Rakar, aki egyúttal egy szerfelett érdekes dolgot is megemlített:

– Nem csak hogy azt nem tudjuk, hogy kik voltak a célszemélyek, de azt sem hogy ki, azaz melyik kormány volt az üzemeltető.

A horvát IT-szakértő az Index.hr hírportálnak úgy nyilatkozott, hogy  a mobiltelefon egy olyan megfigyelőeszköz, amellyel telefonálni is lehet .

Öt filléres bölcsesség a BALK-tól

A Pegazus kapcsán támadt európai hisztéria egyszerűen nevetséges. Ha bárkinek is bármiféle illúziói voltak, azokat 2013-ban végképp eloszlatta Edward Snowden, amikor felfedte, hogy az angolszász/amerikai titkosszolgálatok már réges-régen lehallgatják az egész világot.

Nincs okunk feltételezni, hogy ebben sokban le lennének maradva az oroszok, a kínaiak, az európaiak külön-külön és egyesülve.

Ezt annakidején Pete Hoekstra, az amerikai kongresszus titkosszolgálati bizottságának elnöke elmagyarázta a Deutsche Wellenek, miután kitört a botrány amiatt, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (National Security Agency, NSA) lehallgatta a német kancellárt.

– A német kormánynak tisztában kellene lennie azzal, hogy a baráti országok is kémkednek utána, ám ez fordítva is érvényes. Ezek íratlan szabályok. Így működnek a dolgok.

Szóval, a lehallgatósdi már egy jó ideje bevett dolog, és nem kellene hogy ilyen formában téma legyen bárki számára is. A krokodilkönnyek teljesen megkésve érkeznek, a megfigyelése annyira XX. századi dolog, hogy az ember azon ütközik meg, ha valaki újra és újra “felfedezi”.

Ebben a kérdésben nincs ország a földkerekségen amelyik ártatlan lenne, legyen az angyali demokrácia vagy ördögi diktatúra.

No, és akkor a Pegazus?

A Pegazus egy olyan eszköz, amelyet az izraeliek kizárólag kormányok számára forgalmaznak, az izraeli honvédelmi minisztérium általi engedélyeztetéshez kötötten.

Ehhez hasonló eszközök még a bajor FinFisher és az olasz RCS, amelyeket szintén kormányszervek alkalmaznak világszerte, ugyanúgy, mint a Pegazust, többek között újságírók, aktivisták megfigyelésre is.

Ha még nem tűnt fel: a szóban forgó szoftverek a szegény országok Nemzetbiztonségi Ügynökségének tekinthetők, amelyek nem képesek működtetni egy olyan típusú szervezetet, mint az NSA. Az anyagilag és technológiailag jobban eleresztett országok saját fejlesztésű rendszereket használnak, már csak a mindenki iránti bizalmatlanság okán is.

Az, hogy lehallgatják az embert, bizonyos szakmákban magától értődő dolog. Miután újságíró családból származom, tanúsíthatom, hogy még gyermekkoromban, valahol a hatvanas évek elején, belém sulykolták, hogy telefonon nem fecsegünk össze-vissza, vagy ahogy apa szokta mondani kollégáival folytatott beszélgetései során: “ez nem telefontéma”.

Végezetül, kevesen tudják, hogy a biztonságos(sabb) internetezést támogatni hivatott Tor böngészőprogram, ami segítségével az ember eljuthat a világháló rejtett bugyraiba, a dark webre, szintén megfigyelés alatt áll. A NSA rendszerei automatikusan bejegyzik, és ráállnak abban a pillanatban ha valaki telepíti a gépére.

Azt meg már teljesen felesleges mondani, hogy a Pegazus jóformán semmiben sem különbözik az közkedvelt közösségi rendszerektől, amelyek ugyanúgy adatokat szolgáltatnak a kormányoknak, amiről nemrégiben éppen egy horvát illetékes beszélt.