PUFFERÖVEZET: Nem könnyű miniszterelnöknek lenni, avagy zágrábi munkatársunk most ejt néhány krokodilkönnyet

A cikk meghallgatása

 
A miniszterelnöki poszt kicsit olyan, mint a tengerészek kenyere, aminek legalábbis a horvát szállóige szerint hét kérge van. Egy egész ország jelenéért, jövőjéért kell vállalni a felelősséget, miközben a választópolgárok legalább fele utálja, a médiumok meg öntik az olajat a tűzre, és lehülyézik, ha kell, ha nem. Hogy a helyzet még szörnyűbb legyen, a belpolitikában, az ellenzéken és a minisztereknek nevezett bumfordi munkatársakon kívül ott van a külpolitika, mint külső faktor, a nagyhatalmak politikája, a geopolitika, a kétoldali kapcsolatok… Hajjaj! És akkor még hozzájön a közszereplés, amikor ebben a dög melegben külföldre kell utazni, vagy itthon vendégül látni külföldieket, kint ücsörögni a reptéren, miközben olvad a aszfalt és a gyíkokat is a hőguta kerülgeti.

Zágrábi tudósítóknak virtuálisan már küldtünk egy csomag szerkesztőségi papírzsebkendőt, hogy itassa fel a könnyeit, nehogy elmaszatolódjon a tinta.

Miért sajnáljuk a miniszterelnököt?

Andrej Plenković horvát miniszterelnökre rájárt a rúd a napokban: csütörtökön Ursula von der Leyent, az EB elnökét kísérgette, míg ma elröppent Szófiába, hogy részt vegyen a Három Tenger Kezdeményezés ülésén.

A délelőtt folyamán fel is szólalt, mondván, hogy Horvátország a krki LNG-terminálnak köszönve felkerült Európa energetika térképre, és jelentős mértékben előmozdította a térség energetikai biztonságát. Fél évvel ezelőtt is ez volt a szólam.

A horvát kormány százmillió euróval (36,2 milliárd forint) támogatta a krki LNG-terminál megépítését: 50 millió euróval 2019-ben és további 50 millió euróval 2020-ban. A projektet az európai uniós Európai Hálózatfejlesztési Eszköz (CEF) koordinációs bizottsága 2017. februári döntése szerint az EU 101,4 millió euróval támogatta.

De a horvátok hülyék lettek volna nem megcsinálni, ha az Európai Unió állta a költségek kicsit több, mint felét.

A Három Tenger Kezdeményezés 12 országának – Ausztria, Horvátország, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia – így érezhetően csökkent a függősége az orosz földgáz szállítmányoktól.

Ez persze, nem kizárólag a horvát LNG-terminálnak köszönhető, hanem a lengyelnek is, amellyel a krki terminál össze van kapcsolva a gázhálózaton keresztül.

Ezzel azonban Kelet- Európa nem szabadult meg az orosz befolyástól, vagyis ez is csak egy mítosz, ami az újságírók hadának elaltatását szolgálja.

A lengyel Świnoujście LNG-terminal éves kapacitása 5 milliárd köbméter, a krki terminál ugyanakkor évente 2,6 milliárd köbméter gázt képes lefejteni. Ennek majdnem felét Magyarország és két magyar cég vette meg, a másik fele megy az araboknak.

Tehát a két terminál körülbelül annyi gázt képes biztosítani, hogy enyhe tél esetén Magyarországon talán nem fagy meg senki. De mi van a maradék 11 országgal, senvedjenek az orosz csizma alatt?

A horvát kormányfő felszólalásában azt is elmondta, hogy Horvátország a kezdeményezés keretén belül elsősorban az eszközök és alapok felhalmozására fog törekedni, amelyek előmozdíthatják a Baltikumtól az Adriáig, illetve Fekete tengerig terjedő térség közös érdekeit szolgáló projektek megvalósítását.

Az Európai Unió egyre határozottabban támogatja a zöld energia térhódítását, de akkor miért adott jelentősebb összeget a krki LNG-terminálra, amelyre soha nem volt igazán szükség, a továbbiakban pedig végképp nem lesz.

Ha csak nem azért, hogy legyen egy pufferövezet a “művelt Nyugat és a barbár Oroszország között”, a történelem folyamán talán nem először.

No rest for the wicked

Ha valaki rákeres a gugliban (Google) a fenti angol szólásra, megtudhatja, hogy ezt a szóösszetételt az angolszász világban általában viccesen használják, amikor valakinek rengeteg a dolga.

Így a horvát miniszterelnök a bolgár fővárosból egyenesen Dubrovnikba röppent, ahol este kilenckor fogadja a holnapi csúcstalálkozóra érkező külföldi vendégeket.

A 14. Dubrovnik Forum keretében a jelenlévők főleg a koronavírus-járvány következményeivel foglalkoznak, különösen ennek a világgazdaságra és a geopolitikai viszonyokra gyakorolt hatására, amelyen nemcsak a középkelet-európai országok vesznek részt, hanem láss csodát: Kínai is.

Plenkit, mármint a horvát miniszterelnököt újabban leginkább az nyomasztja, hogy a horvátok körében érezhetően csökkent az oltási kedv, és ez veszélyezteti nem csak az idegenforgalmi idényt, hanem a gazdaság újraindítását is, mert amennyiben nem sikerül a lakosság legalább 60-70 százalékát őszig beoltani, szinte biztosra vehető a negyedik hullám.

A kormány ugyan próbálkozik, oltási igazolványhoz kötné például a bevásárlóközpontok látogatását, a vállalkozók támogatását pedig azzal hozná összefüggésbe, hogy hány dolgozójuk vette fel az oltást.

Horvátországban és nem csak Horvátországban fontolgatják a kötelező oltás bevezetését is, csak még nem találták ki, hogyan lehetne ezt jogilag is megtámogatni. Nem baj, hogy nem demokratikus, csak hasson!

Az “antivakszerek” (az oltástagadók) persze, fittyet hánynak a vakcinára, továbbra is élik elvarázsolt életüket, különösen Dalmáciában, ahol az egész ország tekintetében a legalacsonyabb az átoltottság.

Zágrábi tudósítónk szerint a megoldás rendkívül egyszerű: ha csak az mehetne fel a Facebookra, aki oltási igazolvánnyal rendelkezik, a kérdés valószínűleg gyorsan megoldódna. Persze, ez sem demokratikus, de legalább hatékony.