Az oroszbarát Bulgária Ukrajnát támogatja

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A NATO Ukrajna melletti elköteleződését megerősítő vilniusi csúcs előtt Volodomir Zelenszkij ukrán elnök Bulgáriába látogatott. Ugyan nem volt annyira sikeres, mint törökországi utazása, ahonnan hadifoglyokkal térhetett haza, de mindenképp újabb támogatást zsebelhetett be egy EU- és NATO-tagtól. Minden esetre előző héten 157 képviselő megszavazott a 240 fős parlamentből egy határozatot, amelyben az ország támogatja Ukrajna NATO-csatlakozását a háború befejezés után. Az egyelőre inkább szép gesztusnak tekinthető nyilatkozat elfogadása elég jó teljesítmény az utóbb két évben immár ötödik választás után június elején alakult, törékenynek tekintett, a Bojko Boriszov vezette GERB és a GERB-ellenes erők koalíciós kormányának, ami ezúttal a török (hivatalosan liberális) Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSZ) szavazataira is számíthatott.

Az oroszbarát Bulgária Ukrajnát támogatja

A bolgár támogatás már csak azért is érdekes, mert a bolgár társadalom tradicionálisan az egyik legoroszpártibb az EU-n belül, ráadásul jelentős része tart attól, hogy az ország belesodródhat a háborúba.

Történelmileg Oroszország nagy szerepet játszott az oszmán uralom alól az ország felszabadításában (sőt, a nagybolgár álmokat is oroszok rajzolták papírra az 1878-as San Stefano-i békeszerződés oszmánokra erőltetésével).

A hasonló nyelv, kultúra, történelmi hála komoly kapocs, amit többek között Szófia egyik jelképének tekintett Alekszej Nevszkij bazilika jelez.

A furcsa háttérrel rendelkező Denkov-kormány (Forrás: Дневник)

Bulgária a II. világháborúban nem üzent hadat a Szovjetuniónak – igaz, ez nem mentette meg attól, hogy 1944-ben a Vörös Hadsereg lerohanja az országot, majd a királyság felszámolásával egy kommunista népköztársaságot hozzanak létre.

Bulgária 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, és három évvel később az EU tagja lett, de ez nem jelentett szakítást az oroszokkal.

Az energia terén már korábban megindult a gázdiverzifikáció, de tavalyig Oroszország számított a legfontosabb szállítónak (a Déli Áramlatot ugyan megfúrta az Európai Bizottság, de a Török Áramlat végülis lehetővé tette az orosz gázszállítást délről).

Ráadásul a bolgár közvélemény az egész EU-ban a legoroszpártibb (még a magyart is megelőzi), és a parlamentben számos törésvonal mellett azonosítani lehet egy nyugati-orosz ellentétet kifejezetten Moszkva felé hajló pártokkal, így a nemzeti radikális Újjászületéssel (Vazrazsdane) és a Bolgár Szocialista Párttal (a korábbi kommunista párt).

Ha ez nem is lenne elég, az államfő, a volt katona, Rumen Radev szintén meglehetősen megértő állásponttal rendelkezik az oroszok irányában, s az utóbbi egy év választásokkal teletűzdelt időszaka alatt kinevezett ügyvivő kormányai is inkább az ő álláspontját igyekeztek képviselni, ami leginkább a hangos Ukrajna melletti elköteleződés ellenzését jelentette.

Az ukrajnai háború első európai politikai áldozatát is Bulgáriában szedte tavaly: az akkori miniszterelnök, Kiril Petkov lemondatta honvédelmi miniszterét, mivel az nem volt hajlandó háborúnak minősíteni az orosz agressziót.

Csendben álltak az ukránok mellé

A bolgárok a jelentős orosz energetikai kitettség miatt alapvetően csöndben álltak az ukránok mellé, noha követték az általános nyugati választ: szép számmal utasítottak ki orosz diplomatákat, tágra nyitották a kapukat az ukrajnai menekültek előtt (az UNHCR adatai szerint már több mint 160 ezer él közülük az országban), küldtek humanitárius segélyeket is, a hadi támogatást azonban igyekeztek titokban tartani.

Ennek ellenére az első hónapokban a becslések szerint a bolgároktól érkezett a lőszer 30, az üzemanyag 40 százaléka az ukrán hadsereg számára. Az export folytatódik mind a mai napig.

Bulgária szerepe már csak azért is fontos, mivel Európában a szovjet fegyverek egyik nagyobb lőszergyártója, s pontosan ez az, amire Ukrajnának oly nagy szüksége van – tavaly év végére a fegyverexportja átlépte a 4,3 milliárd dollárt, ami az előző évinek megközelítőleg háromszorosa, a lőszergyártás központjai, Karlovo, Kazanlak és Szoport gyors virágzásnak indultak.

Kapcsolódó cikk

CSATATÉR: Ukrajna ismét fegyvert kért, Bulgária azonban visszautasította a kérést

Azonban nehézfegyvereket többszöri kérésre sem volt hajlandó Bulgária Ukrajnába küldeni.

Minden esetre az orosz válasz sem maradt el: a Török Áramlat tavaly április óta nem szállít gázt Bulgáriába (de a vezetéken keresztül továbbra is érkezik Szerbiába és Magyarországra).

A gázfüggőséget a tavaly megnyitott görög-bolgár interkonnektorral sikerült kezelni, főleg azeri gázzal.

Márciusban sikerült egy másik lehetetlen: betörni a török piacra, s megegyezni a BOTAS-sal, az állami gázvállalattal, hogy Bulgária használhatja a török LNG-ket (a magyar kormány szintén folytat tárgyalásokat ebben ügyben).

A pravoszláv testvér figyelmét persze a lőszerszállítás sem kerülte el: számos bolgár lőszerraktárnál történt robbanás az utóbbi bő egy év folyamán, s többen ezeket az incidenseket az orosz szolgálatokkal hozták összefüggésbe.

Bulgária és az uniós szankciók

Bulgária ugyan csatlakozott az uniós szankciókhoz, de a komoly függőséget jelentő energiaszektort illetően néhány derogációval tudott élni.

Ide tartozik az orosz Lukoil kezében lévő burgaszi (az ország egyetlen) olajfinomító működésének folytatása az eredeti tulajdonossal – a külügyminiszter pár hónappal ezelőtt adott interjújában jelezte, hogy a finomított olaj 40 százaléka Ukrajnába megy tovább.

Radev: Ukrajna ragaszkodik a háború megvívásához, a számlát egész Európa fizeti (Forrás: Дневник)

Az ukrajnai háborúban további szempont a moldovai és román határ közelében lévő bolgár kisebbség helyzete. Ők még jellemzően a 19. században telepedtek a jórészt lakatlan orosz birodalmi határvidékre Besszarábia déli részére, s túlélve az előző évszázadok hányattatásait, számuk elérte a kétszázezer főt.

Míg az előző években a bolgár kormány többször nehezményezte Kijevben a helyzetüket, úgy tűnik, az utóbbi egy évben ez a kérdés lekerült a napirendről (persze Szófia is kellemetlen kérdéseket kaphatna a török nemzetiség helyzetét illetően).

Összességében tavaly az akkor hivatalban lévő, egyértelműen nyugatos álláspontot képviselő Petkov-kormány amennyire tehette, beállt Ukrajna mögé, s ezt a jelenlegi kormánykoalíció ezt a vonalat viszi tovább, igaz, igyekezve kisebb médianyilvánosságot adni neki, már csak a társadalom bizonyos csoportjainak orosz szimpátiája miatt is.

A geopolitikai küzdelemben a nyugatos, egyértelműen ukránpárti elköteleződés egyelőre inkább hasznot hozott az országnak, különösen annak fényében, hogy viszonylag gyorsan és sikeresen tudott leválni az orosz gázról.