Connect with us

B A Balkanac

Kísértet járja be Ukrajnát 18+

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

kísértet, Ukrajna / A spectre haunts Ukraine
A mellékelt ábrán – neve így vált nemzetközileg ismertté: – BORIS GROH ukrán képzőművész, rajzoló műve látható.
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

A mellékelt ábrán – neve így vált nemzetközileg ismertté: – BORIS GROH ukrán képzőművész, rajzoló műve látható. A szörnyfamília valamelyik illusztris tagját megörökítő munkák egyike vehető itt jól szemügyre – grátisz. Természetesen azok közül való, amelyek Boris műhelyében láttak napvilágot, méghozzá az utóbbi időben, s amelyek vitathatatlanul mindenféle hajmeresztő rémfilm meg hozzája hasonló képregény hatását tükrözik.

Hogy éppen kísértet-e a figura, mondjuk, erősen kétségbe vonható, de monstrum mindenképp, az meg egyenest félreérthetetlen utalásnak tűnik, hogy ha tépázottat is, de egy orosz zászlót hurcol magával a romokon át. Persze, a dolog többféleképp magyarázható, ám az úgy is van rendjén minden szabad alkotás esetében.

Mindenesetre való igaz, hogy ez a „Kísértet járja be…” a Kommunista Kiáltványra utal, ellenben az új idők véres szelében született vadi új parafrázisban Európa Ukrajnává módosult, és Ukrajnát nem a kommunizmus kísértete, hanem a fasizmusé járja be. – Célzás ez Ukrajna fasizálódására, s állítólag egy Vladlen Tatarszkij nevű orosz blogger, ún. vojenkor (haditudósító) nevéhez fűzhető. Ő alkotta Putyin után szabadon – sok más elmésséggel együtt – az ukránok pusztítását indokolandó, és folytatta tevékenységét mindaddig ez az ember, amíg éppen folyó évünk bolondos áprilisában áldozatává nem vált Szentpéterváron: a saját szobrának.

Erősen módosult mitológiai história ez ugyancsak, teljesen új technikákkal, amiről persze frissen tudósított mindenfelé a sajtó (így Szerbiában is hosszan pl. a Danas napilap). Még rügyfakasztó tavasszal történt a dolog, ám röviden mi is elmesélnénk most, ha megengedik. Mert hátha bukkantak fel új motívumok, miközben telt-múlt az idő eddig a bizonytalan pontig, ahol éppen vagyunk – földbe gyökerező lábakkal a pusztulás egyre erősödő szelében.

A háborús fenyegetettség egyre zavarosabban keringő fluidumában.

Az egyre inkább Boris Groh világára emlékeztető időkben.

No de: mindenféle szépelgő, túlbonyolító idegen kifejezésekkel való dobálózást és cicomázást félre! Röviden az történt ezzel a Vlagyimir Leninből és Viktor Pelevin (!) egyik regénybeli figurájából kialakított „művésznevű” VLAD-LEN bloggerrel – valóságos hőssel sok orosz ember szemében –, hogy Szentpéterváron, amikor elment az Ukrajna elleni inváziót támogató fiatalok csoportjával beszélgetni, megölték az esemény színhelyén. Az immár hivatalos vád szerint egy Darja Trepova nevű ifjú, ellenzéki érzületű hölgy követte el a merényletet. Aki egyébként Moszkvából ment oda, s aki minden jel szerint kapcsolatban állt az ukrán titkosszolgálatokkal. – Ez a kapcsolat azonban egyelőre még felettébb homályos, kevésbé az, hogy mit tett Darja.

kísértet, Ukrajna

Darjának volt egy külföldre szóló repülőjegye

Ugyanis már a térfigyelő kamerák rögzítették, ahogy egy nagyobb méretű csomaggal megérkezik az esemény helyszínére, valamelyik pétervári kávézóba. Odabenn egy Tatarszkijt ábrázoló kisebb szobor került elő a pakkjából, ami aztán a vélhetően eléggé hiú blogger mellett kötött ki. Azt mondta Darja, hogy szobrászkodni szokott, és ez az ő személyes ajándéka. A meglepett embert meghatotta a gesztus.

Olyannyira, hogy igazából még akkor sem esett le neki a tantusz – viccelődve fogadta a dolgot –, amikor Darja valahol jóval hátrébb próbált volna helyet foglalni, amit azzal indokolt, hogy ő egy ilyen szégyenlős típus, nem szeretne az esemény középpontjában lenni. Nem is volt végül annyira közel, amikor a szobor hirtelen hatalmasat szólt. A benne rejlő távirányításos pokolgép a helyszínen megölte a szónokló fővendéget, többeket súlyosan megsebesített.

Másnap elfogták a merénylet helyszínéről egyetlen karcolás nélkül eltűnt Trepovát, aki elsőre azt vallotta, neki azt mondták (azok a valakik/?/), hogy csupán lehallgató készüléket dugtak el a szoborban. Az ifjú hölgy azóta előzetesben van, a vizsgálat folyik.

kísértet, Ukrajna

Úgy hírlik, szörnyű halála valóságos hőssé varázsolta Oroszországban az egyébként ukrán születésű bloggert. Eredeti nevén Makszim Fomint, aki közel sem volt valamiféle angyal, például bankrablást is elkövetett valamikor, valamelyik elszálltabb vagy éppen szorultabb pillanatában. Minderre azonban most lepel. Gyászoló emberek sokasága vitt gyertyát-virágot a helyszínre, meg annak a közvetlen környékére, ott siratta meg a posztszovjet „néphőst”, Vlagyimir Putyin pedig posztumusz kitüntette (annak ellenére, hogy a blogger is gyakorta meg tudta kritizálni a hivatalos orosz hadvezetést). Így végül Bátorsági Érdemrendet kapott Vladlen Tatarszkij. – A blogger, aki szerint azért kell lőni a kórházakat is amott, mert úgy több ukrán döglik meg a műtőasztalokon.

Állítólag Szentpéterváron házkutatást tartottak Darja liberális művészbarátjánál (párjánál?), akivel több ízben vett részt háborúellenes tüntetésen. Mit foglaltak le, mit nem, nem tudjuk, ellenben kiszivárgott az egyik házkutató kijelentése az ott látott műalkotásokkal kapcsolatban, amelyben az illető őszinte aggodalmát fejezte ki a pár elmeállapotát illetően.

Kísértet, Ukrajna

P. S. A feljebb csupán zárójelben említett Danas cikkírója röviden említést tesz arról, hogy azok szerint, akik ismerik, Darja Trepova egy egyszerű lány, aki valamikor többre vágyott. Régebben modellként próbált érvényesülni, de aztán letett róla, utóbb egy használtruha-boltban dolgozott (amolyan Vintage-ben, mint pl. a Szputnyik cég?). Elgondolkodtató, hogy Darjának volt egy külföldre szóló repülőjegye, amit nem érkezett használni. Itt egyébként az is megtalálható, hogy egyes vélemények szerint nem az ukrán titkosszolgálatot kell keresni a háttérben, mert belső leszámolásról van szó. Annak a folyamatnak a terméke az, amelyben egyre többet olvashatunk belső orosz egyet nem értésről. Az elégedetlenkedők élén Jevgenyij Prigozsinnal, a Wagner zsoldoshadsereg egyre hangosabb, ugyancsak brutális egyenességű vezetőjével.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

B A Balkanac

Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

állás dolgok röhög
Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 5 perc

Mottó:
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent SAJTÓSZABADSÁG!

(P.S.– B.A. /B./)

– Bátyaság – sóhajtott valójában jó rég derekát tapogató nagyanyjuk, nagymamánk, Bögre Ilona a becsei Medenacs tanyavilágában, valami nádvágó szerszámmal, kapával, bármi hasonlóval a kezében. – Istenem, mind ez a sok év hová lett? Biz’, a fenébe lett.

Aztán rendre elnevette magát az abból a családból származó Bögre Ilon, amely famíliában apáról fiúra szállt a gölöncsérség, így lettek ők, ha nem is Findzsák, de Bögrék. Férje ugyanezt, hogy hová lett az a sok év, más szó használatával fogalmazta volna meg, de most ne menjünk ebbe részletesen bele. Elég az, hogy az embernek ma is számtalanszor kél káromkodni kedve. Vágná falhoz a tányért, kínjában felröhögne a dolgok állásán. B… oda a findzsát.

Ha Sziveri Jánosnak ez a felröhögős verse később született is, mégis abból az 1983-as felejthetetlen, csodálatos élményből táplálkozik, amelyben őt, az Új Symposion folyóirat akkori ifjú főszerkesztőjét egész „bandájával” együtt kivágták, mint macskát… Kirúgták a párt tartományi korifeusai. Valószínűleg veszélyt sejtettek bennük az elvárt alázatkészség hajmeresztő hiánya láttán. Az esetükben nehezen megvalósítható totálkontroll fenyegető réme okán ez lett: kidobás.

Sziveri János kálváriája ma már ismert dolog az újvidéki Teleptől, majd a temerini Matuska-háztól – amikor is még semmilyen munkát nem kaphatott – a Ljubiša Ristić direktor úr elképzelése és irányítása alatt álló Szabadkai Népszínházig. Ott tudvalévőleg dramaturgként helyezkedett el Jancsi, s még némely színpadi művét is előadták, azonban nagyon sokáig nem maradhatott egyre inkább gyógyíthatatlannak bizonyuló rákbetegsége okán. (Annál a Kosztolányi szobornál nem, amely mögött – a saját menekülési kényszerét erősítő meglátása szerint – az idő strikten vetkőztet egy dögöt.)

Jött hát reménykeltő Magyarország. A fővárosi, több szempontból lepukkant Kelenföld, egy kelenföldi kis lakás, busz által elérhető kórház. Hajnali zötykölődések. Rákrománc, a kanyargó út végén a Farkasréti temetővel. – Sziveri János voltam, ez volt büntetésem.

állás dolgok röhög

Bizony, ha jobban utánaszámolunk – hová is lett ez a rakás köztes év? –, az Új Symposion harmadik nemzedékének kíméletlen szétverésétől, kigyomlálásától máig olyan negyven év telt el, Jancsi pedig kb. harminchárom éve halott. Azzal, hogy emléke most is él. Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán. Foglalkoznak vele, nevét említik, ahogy legutóbb például a becsei KONTRAPUNKT művelődési lakomán az ottani csikaszos nádasban. Elvarázsolt Mézesdűlőn, ahol két étkezés között sok szép kövér kérdés került terítékre, hogy fokozatosan összeérjen a múlt a jelennel. – Egybefolyjon a kettő, mint vörösbor az abroszon, hogy határozottan egy nagy, nehezen kimosható, ronda flekket alkosson.

Valamiért folyton fel kell röhögnünk a dolgok állásán, ha pokoli kínunkban is. Mert sosem tűnik elavulni ennek a Sziveri-féle „ide-ódának” a kérdése. Nevezetesen az, hogy tulajdonképpen ki ez, ki folyton visszajár? És mi ez, mi folyton visszájára fordul bennünk? – És mit kell tennünk, haver, amikor látjuk, hogy fülünk a földön hever?

Tulajdonképpen mikor lesz az, hogy a hatalom ne akarjon teljes mértékben leuralni minden leuralhatót. Művészetben-irodalomban (mint birodalomban) a saját erejét mutatni – mutogatni-fitogtatni –, a saját ízlését-akaratát igyekezvén érvényesíteni. Minden lépésében, tettében saját figurákat és mondatokat alkotni; jelzőket, jelzős szerkezeteket, szóvirágokat tukmálni, és ha valami nincs úgy, ahogy szeretné, nádpálcáját suhogtatni. Esetleg egyenest a pallosát belengetni. – Netán csak azért, hogy saját magának több helyet csináljon. A „bőség” fantasztikus, akár kisebbségi roggyant kosaránál. – Nos?

állás, dolgok röhög

Nem áll szándékunkban összemosni sima pusztulást a betiltással, tény azonban, hogy legutóbb a kettő ismét testközelbe került egymással ott, azon az emlékezetes, százegy-kutyás Schultz tanyán. Ott, ahol ezredszerre is fel lehetett röhögni a dolgok állásán. Ebben a Sziverit is erősen megidéző, Radics Viktória moderálta programrészben, amelyben – mások mellett – Ladik Kati újra elmesélte a még régebbi időket – míg Jancsi ott zörgölődött a nádasban, az égen pedig galambok röpködtek –, ebben az idilli környezetben jelentette be Bozsik Péter főszerkesztő személyesen is a veszprémi Ex Symposion folyóirat halálát. Elmondta egy történet végét, amely az orvosolhatatlan anyagi ellehetetlenülés okán bekövetkezett Exitusról szól.

Ex, béke poraidra.

– Igazából érdekes elgondolkodni – szerintünk legalábbis – azon a sokféle asszociációs lehetőséget kínáló látványon, amelyet egy becsei vulkanizőr műhely előtti aszfalton ellapított, mumifikálódott sündisznó nyújt. Úgy tűnik, sokféle interpretációs lehetőség rejlik benne.

Megj.1. Ez a leginkább Sziveri-mementóként olvasható szösszenet itt abból az alkalomból született – ahogy az már részben kiderült is –, hogy lezajlott ez az első kimondottan ilyen ellenpontos rendezvény, amelyet Berényi Emőke és Orcsik Roland képzelt el, majd valósított meg. E szellemi/fizikai lakoma szervezője a HÍD folyóirat. Az esemény szerves részét képezi az úgynevezett Hídverő (jegyezzük meg, nem hídrobbantó!) programsorozatnak, és benne – jeles társadalomtudósok, irodalmárok részvételével – a vajdasági magyar közösséget meg a magyar kultúrpolitikát érintő kihívások kerültek késes-villás elérhetőségbe: tálcán & asztalon. Az akcióban több nemzedék képviselője vett részt, és a beszélgetéseket – amolyan időközönként érkező öntetként – felolvasások dúsították.

Megj.2. Szokásos terjedelmi oknál fogva – meg azért is, mert nem állt módunkban végigkövetni az egész eseményt – erősen egy ösvényre, egyetlen csapásra koncentráltunk. Ám szeretettel mellékeljük az „étlapot”, amelyből jobban látható, mi történt ott Becsén, azon A NAGY (kult.) ZABÁLÁS-on.

PROGRAM

10 óra HONNAN HOVÁ? – Társadalomtudományi kerekasztal a népszámlálásról Badis Róbert, Palusek Erik, Tóth Szilárd János (Sárcsevity Hajdú Bea moderál)
11 óra SZABAD SAJTÓ? – Tőke János, Gyurkovics Virág (Zakinszky Toma Viktória moderál)
12 óra APOKALIPSZIS TEGNAP – Losoncz Márkkal a könyvéről Radics Viktória, Petar Bojanićtyal a könyvéről Losoncz Márk beszélget
13 óra Ebéd

negyek

15 óra Kerekasztal I. – „FELRÖHÖGÜNK A DOLGOK ÁLLÁSÁN” Ladik Katalin, Balázs Attila, Bozsik Péter, (Radics Viktória moderál)
16 óra Kerekasztal II. – „PÉNZ NYELV ZÁSZLÓ” Kollár Árpád, Orcsik Roland, Terék Anna (Fehér Miklós moderál)
17 óra „A SZÁMŰZETÉS LETT A MEGÉRKEZÉS” – A Híd Fiatal alkotók számának bemutatója Dudás Robert, Oláh K. Tamás, Tóth Szilárd János, Tóth Tamara (Berényi Emőke moderál)
18 óra Kerekasztal III. – MI KÖZÖM HOZZÁ?, kitekintés a magyarországi irodalompolitikai helyzetre Gerevich András, Győrffy Ákos (Pressburger Csaba moderál)
20 óra „ARANYBA ZÁRT KETRECEK” – Ketrecparty DJ Kővel
Vizuál: Laza Kalember

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava