Olvasási idő: 3 perc

Kés a hátba – így reagálnak Moszkvában arra, hogy Szerbia – és Oroszország másik nagy barátja, Magyarország – csatlakozott ahhoz a mintegy 140 államhoz, amelyek az ENSZ Közgyűlésében tartott szavazáson nem ismerték el törvényesnek a négy ukrajnai megye – Herszon, Zaporizzsja, Donyeck és Luhanszk – Oroszországhoz való csatlakozásáról tartott szeptember végi népszavazás legitimitását. A moszkvai kommentárok arra már nem emlékeznek, hogy az utóbbi hetekben az orosz politikusok sorra árulták el Szerbiát.

Nyugati vazallusok

A baráti Szerbia és más, Oroszországgal baráti viszonyt ápoló egyik-másik ország elárulta Moszkvát, és támogatta az Oroszország-ellenes ENSZ-határozatot – ez az általános vélekedés Moszkvában, ahol a visszafogott kommentátorok azzal magyarázzák Belgrád, és a többi „szövetséges” viselkedését, hogy azok kénytelenek voltak engedni az USA és az EU zsarolásának. A nyilatkozatok szerint a Nyugat által „álnépszavazásoknak” tartott referendumok törvényességét el nem ismerő állomok az USA vazallusai lettek.

Keményebb hangok is hallatszanak, Az egyik legaktívabb orosz katonai blogger, Kotonyok Z ezt írta Alekszandar Vucsics szerb államfőről:

– Szerbia megszavazta az oroszellenes ENSZ-határozatot. Ez, amit tudni kell Vučić-marionettbáburól: Nem sokkal ezelőtt azt mondta, hogy Szerbia sohasem fog csatlakozni az Oroszország-ellenes szankciókhoz. A diagnózis: politikai prostituált.

A szavak kemények, de ugyanakkor tulajdonképpen igaztalanok, hiszen Szerbia most sem csatlakozott semmiféle szankcióhoz, csupán annyi történt, hogy Belgrád nem ismerte el a teljesen egyértelműen szabálytalan népszavazások eredményét. Az orosz televíziózás putyini korszakának egyik legismertebb megmondóembere, Vlagyimir Szolovjov sem kímélte Szerbiát, és maga is árulásnak nevezte a referendumok eredményének az elutasítását.

Nem az első árulás

Az orosz politikusok és kommentátorok imádnak szenvedni az Oroszországot ért „árulások” miatt.

2020 szeptemberében, amikor Vučić joggal sértődött meg azon, hogy az orosz külügyminisztérium néha excentrikus – és rossz nyelvek szerint az alkoholt nem megvető – szóvivőnője, Marija Zaharova azt találta mondani, a szerb államfő úgy ült Donald Trump akkori amerikai elnök dolgozószobájában, mint Sharon Stone amerikai színésznő az Elemi ösztön című film híres „villantós” jelenetében, Szerbia egyszer már „áruló” lett.

Csak azért, mert Szerbia úgy döntött, hogy a nyugati nyomás miatt nem vesz részt az Oroszországgal közösen tervezett Szláv barátság 2020 hadgyakorlaton. Akkor az orosz kommentátorok arról írtak, hogy vége a pánszláv barátságnak, mert Szerbia úgy viselkedik, mint a Nyugat jólidomított kutyája.

A Szerbiát „lekutyázó” elemző, Alekszandr Nyeukropnij feltette a kérdést: Mivel fenyegette az EU Szerbiát? Újabb bombázásokkal? Az ország elfoglalásával? Biztos vagyok abban, hogy nem. Valószínűleg csupán azzal, hogy lelassítja azt a folyamatot, amelynek a vége az, hogy Szerbia térdre rogy Brüsszel előtt”.

Szerb fájdalmak

Biztosra vehető ugyan, hogy Vučićra és Szerbiára valóban komoly nyugati nyomás nehezedik annak érdekében, hogy Belgrád végre döntse el, a Nyugat vagy Oroszország odalán áll-e.

Ugyanakkor az is valószínű, hogy Vučićék viselkedésére az is hatással volt, hogy az utóbbi hetekben az orosz politikusok – köztük Vlagyimir Putyin államfő is – több alkalommal utalt arra, hogy már csak azért is legális az Ukrajnához tartozó területek elszakadása és Oroszországhoz csatlakozása, mert az ENSZ Koszovó esetében azt állapította meg egy évtizeddel korábban, hogy az egyes területeknek a központi hatalom megkérdezése nélkül is joga van az elszakadásra.

Ez pedig közvetve azt jelenti, hogy Moszkva gyakorlatilag – ki nem mondva – de elismerte Koszovó jogát is a Szerbiától való függetlenedésre, ami Szerbiában vörös vonalnak számít: bár az albán többségű tartomány már 2008 óta független államként létezik, Belgrád nem hajlandó belenyugodni déli tartománya elvesztésébe.

Az Obscsesztvennaja Szluzsba Novosztyej nevű orosz internetes portálnak nyilatkozó szerb elemző, Tatjana Stojanović szerint Belgrád, amely eddig igyekezett egyszerre két széken ülni, most egyre inkább egy székre koncentrál, s az nem az orosz sámli, hanem az, amelyik az USA-t és az EU-t képviseli.

– Szerbiában már tart az a kampány, amelynek célja, hogy a társadalom hagyja jóvá az Oroszország elleni szankciókat. A kampányban nem csak külföldi újságírók és diplomaták vesznek részt, hanem szerbiai politikusok is

– magyarázta az elemző.

Magyarok a szégyenpadon

Nem csak Szerbia kapott Oroszországtól, hanem Magyarország is, s az orosz kommentárok külön kiemelték, hogy az ENSZ Közgyűlésének magyar elnöke, Körösi Csaba is „elárulta” Moszkvát.

A magyar diplomata „bűne” az volt, hogy az ENSZ Közgyűlésében nem titkos, hanem nyilvános szavazással döntöttek az ukrajnai népszavazás ügyében, s hogy a Közgyűlés elnöke „halogatta” a voksolást dátumát és ezzel – orosz vádak szerint – több napot adott az USA-nak arra, hogy zsarolja a világszervezet tagországait.

Az orosz ENSZ-nagykövet Vaszilij Nyebenzja felháborító csalásnak” minősítette Körösi Csaba fellépését. Az orosz politikusokat és diplomatákat valószínűleg bosszantja, hogy Oroszország mellett csak négy állam – a gyakorlatilag orosz megszállás alatt lévő Fehéroroszország, a virtigli diktatúrának számító Észak- Korea, a fegyveres ellenzéket orosz katonai támogatással leverő Szíria, valamint az orosz katonai kiképzőket és tanácsadókat behívó Nicaragua – állt ki.