Connect with us

Szerbia

SZERB ELNÖKI ÍGÉRET: Szerbia részt vesz az ukrán városok újjáépítésében

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

fohajtas volodimir tokac akkreditacio

BALK Magazin applikáció telepítése

play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 2 perc

Aleksandar Vučić szerb elnök átvette az újonnan kinevezett ukrán nagykövet, Volodimir Tolkacs megbízólevelét, és ebből az alkalomból bejelentette, hogy Szerbia részt vesz az ukrajnai városok újjáépítésében. Ezt a szerb elnöki kabinet közölte, amely igyekezett fényezni Szerbia hozzáállását az ukrajnai konfliktushoz.

Biztosan örülnek, hogy a régi elmegy

A szerb elnök rámutatott arra, hogy Szerbia a lehető legjobb feltételeket biztosította az Ukrajnából érkező menekülteknek: lehetővé teszi számukra a szerbiai tartózkodást és a munkavállalási engedély megszerzését az Európai Unió szabályainak megfelelően, sőt még „magasabb szinten is”.

Nem érdemes elmerülni a szerb elnöki és egyéb közlemények „gyönyörűségének” elemzésében, ám azt érdemes megjegyezni, hogy a hivatalos szerbiai kommunikációban gyakoriak a túlzófokkal megtűzdelt szófordulatok, amelyek szerint a szerbek mindet jól csinálnak, és mindenkit túlszárnyalnak, lepipálnak vagy felülmúlnak, vagyis az „egészséges önkritika” vagy a visszafogottság szikrája sem lelhető fel a hivatalos irományokban.

Ez jellemző erre az elnöki közleményre is, amellyel valójában nem is a „szerb habitus” tettenérése miatt foglalkozunk. Valójában azért emeltük ki, mert a háborús körülmények miatt késett az előző ukrán nagykövet távozása, amit Olekszandr Alekszandrovics arra használt ki, hogy kijelentéseivel kisebbfajta vihart kavarjon Szerbiában, a háború ötödik napján egy tv-interjúban ugyanis egyszerűen „bolondnak” nevezte Vlagyimir orosz elnököt, aminek kimondása ukrán szempontból bizonyára hazafias cselekednek számít, Szerbiában viszont nem lehet vele nagy népszerűségre szert tenni.

A távozó ukrán nagykövet 2017-ben is a figyelem középpontjába került Szerbiában, mert azt mondta, hogy “Oroszország bátorítja a szerb szeparatistákat a boszniai Szerb Köztársaságban, hogy destabilizálják Bosznia- Hercegovinát”. Akkor bekérették a belgrádi külügyminisztériumba, és kiutasítás előtti “utolsó figyelmeztetésként” felszólították a bécsi konvenciók betartására.

Mindennek alapján aligha lehet kizárni, hogy Szerbiában örülnek Alekszandrovics távozásának, ugyanakkor megpróbálnak „barátságosan viszonyulni” az ukránokhoz, amit a világ egy bizonyos része egyre inkább elvár a szerbektől, így nem csoda, hogy az új ukrán nagykövetnek is udvarolnak.

Udvarolnak neki

Aleksandar Vučić tájékoztatta Volodimir Tolkacsot „a szerb kormány és a szerb Nemzetbiztonsági Tanács álláspontjáról, amely szerint Szerbia tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását” – felesleges jogi fejtegetés kihagyva. Azt viszont nem tették hozzá, hogy Szerbia hasonló cipőben jár, mint Ukrajna, mert áttételesen ugyan, de tőle is elszakította területe egy részét egy nagyhatalom. Igaz, egy másik nagyhatalom.

– A világ egy része elvtelen hozzáállást tanúsít, amikor az úgynevezett Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségéről van szó

– mondta a közlemény szerint Vučić a kijevi politikát támogató Nyugatra célozva, és megköszönte Ukrajnának, hogy tiszteletben tartja Szerbia területi integritását. Az „úgynevezett” állandó eposzi jelzőt máshol már kitárgyaltuk, ezért itt most nem térünk ki rá. Azt viszont elmondjuk, hogy a szerb elnök nem említette meg „Putyin turpisságát”, miszerint az orosz elnök éppen Koszovó kiválásában és függetlenségének kikiáltásában találta meg a „precedensértékű példát” Ukrajna egyes területeinek „kvázi függetlenítéséhez”.

A nagyköveti megbízólevél átvételekor Vučić rámutatott, hogy Szerbiának és Ukrajnának lehetősége van az együttműködés fejlesztésére a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken, és hangsúlyozta, hogy amint a helyzet lehetővé teszi, tovább kell dolgozni a gazdasági kapcsolatok erősítésén.

Egyúttal ígéretet tett arra is, hogy hamarosan az új nagykövettel közösen keresi fel a Szerbiába érkezett ukrán menekülteket, akikből – őszintén szólva – nincs túl sok.

A nagykövet bizonyára a „diplomáciai jóneveltség okán” megköszönte a humanitárius segítséget, amelyet Szerbia a veszélyeztetett ukrán civileknek nyújt, valamint az Ukrajnának jóváhagyott anyagi támogatást. Ez három millió euró, amelyet Ana Brnabić szerb miniszterelnök ajánlott fel május 5-én, a varsói donorkonferencia farvizén evezve.

A szerb elnöki közlemény arról nem szól, hogy a nagykövet kitért-e a Szerbia és Oroszország közötti „baráti viszonyra”, a szankciókra és esetleg az ukrán városok újjáépítésével kapcsolatos ígéretre. Mert a napnál is világosabb, hogy „ha oroszok nem lövik szét őket, akkor nekik is lennének városaik”, de hát ilyen a történelem.

Szerbia

A Koszovóval kapcsolatos hírek csöpögtetése és a nehezen érzékelhető elmozdulások

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Koszovó
CHOU DE BUDAPEST: A szerb elnök aggodalmaskodva kérdezi Miroslav Lajčáktól, hogy ezt a gyanús alakot miért hozta magával (A kép forrása: Instagram, Aleksandar Vučić, szöveg: BALK)

BALK Magazin applikáció telepítése

play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

Ha ég a ház, akkor jönnek a tűzoltók, akik legfeljebb a lángokat képesek megfékezni, a keletkezett károk elhárítása azonban a ház lakóira marad. Körülbelül ezt a szerepet tölti be az amerikai Gabriel Escobar és az uniós Miroslav Lajčák által alkotott duó, amely leginkább az esti órákban szeret találkozni a koszovói miniszterelnökkel és a szerb elnökkel, addigra a közvélemény figyelme lankad, másnap pedig már kit érdekel, hogy mi történt tegnap. Így könnyebb az információk csöpögtetése.

Soha nem találkozó párhuzamok

A szerb és a koszovói albán politikai elit párhuzamos pályán mozog, így szinte csak a végtelenben találkoznak, ezt érzékelhetik a nyugati közvetítők is, akik ikszedik alkalommal tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel.

A belgrádi Vreme honlapja megjegyzi, hogy az amerikai-európai duó Pristinában megbeszélést folytatott a koszovói miniszterelnökkel, az ottani államfővel, és találkozott az ellenzékkel, valamint a helyi szerbek képviselőivel is, bár az utóbbi „nemigen volt kommunikálva”, így a Vreme figyelme is elsiklott felette.

Szerbiában ugyanakkor – az eddigi hírek szerint – a közvetítők csak Aleksandar Vučić szerb elnökkel ültek le tárgyalni, amiben van némi ráció, mert semmi értelme a saját véleménnyel nem rendelkező Ana Brnabić miniszterelnökkel fárasztani magukat, a szerbiai ellenzék befolyása pedig a koszovói eseményekre a nulla felé konvergál, így ők sem nagyon számítanak „értelmezhető partnernek”.

Legfeljebb a szélsőjobb és annak orosz lerakata küldheti oda a verőlegényeket, mint Zvečan esetében, ha erre megérik a pillanat, amely a szerb elnök számára politikailag is kiaknázható. Ekkor a belgrádi vezetés úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, vagy éppen maga ad jelt az indulásra.

A konstruktív szerepben tetszelgő Vučić az amerikai és az európai közvetítőkkel folytatott megbeszélést követően a szerb oldal tömjénezésének közepette azt üzente az Instagramon, hogy itt az ideje, hogy Pristina „végre eleget tegyen tíz évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeinek”, ami mindenekelőtt a Szerb Községek (Önkormányzatok) Közösségének megalakítására vonatkozik egy akkori brüsszeli megállapodás értelmében”.

Tehát nem akárhogyan, és nem egy új megközelítés mentén, hanem úgy, ahogy az a 2013-ban kötött megállapodásban szerepel, amit a jelenlegi pristinai vezetés – Albin Kurtival az élen – egyértelműen elutasít.

Kurti legfeljebb egy olyan szerb önkormányzati szövetséget lenne hajlandó elfogadni, amely bizonyos értelemben civilszervezetként működne, és semmiféle végrehajtói joggal nem rendelkezne.

Az amerikai álláspont valahol félúton lehet, mert az Egyesült Államok korábban úgy fogalmazott, hogy ők sem támogatnák olyan képződmény létrejöttét, mint amilyen a boszniai Szerb Köztársaság, amivel áttételesen elismerték, hogy a daytoni szerződésben is voltak baklövések.

Pristinában rossz a vétel

A jelek szerint Pristina és Washington nincs egy hullámhosszon, és láthatóan vételi zavarok azzal kapcsolatban, amit Washingtonból sugároznak Koszovó irányába, Amerika ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a partnerség ellenére washingtoni szempontból nem kívánt döntések szülessenek.

A hétfő esti pristinai találkozót követően a két közvetítő nyilatkozott ugyan az újságíróknak, az viszont már csak valamikor kedden délután derült ki, hogy az Egyesült Államok két napos ultimátumot adott az amerikai követelések végrehajtására, de ez koránt sem jelenti azt, hogy csütörtökön arra ébredünk, hogy Koszovóban kitört a „pax Americana”.

A közvetítők azt kérték a koszovói miniszterelnöktől, hogy vonja ki a különleges rendőri erőket az önkormányzati épületekből Zvečanban, Leposavićban és Zubin Potokban, a megválasztott „3%-os polgármesterek” pedig valamilyen más lokációról dolgozzanak az új önkormányzati választásokig.

A koszovói miniszterelnök ezt korábban egyértelműen visszautasította, szerinte ugyanis nem Zoom-polgármesterekről van szó, hogy „home office” jellegű tevékenységet folytassanak, bár véleményünk szerint a 3%-os támogatottság még erre sem nagyon hatalmazza fel őket.

Az amerikaiak azt szeretnék, hogy a koszovói miniszterelnök minél előbb új önkormányzati választásokat írjon ki, amivel szemben szintén vannak „ellenkövetelések”, mint például a szerb szélsőségesek távozása, vagy a demokratikus rend helyreállítása, arról nem is beszélve, hogy a koszovói szerbek is feltételekhez kötik a részvételüket az újabb önkormányzati választásokon.

A közvetítők azt is követelték, hogy a koszovói albán vezetés térjen vissza a párbeszédhez, és amerikai részről megjegyezték, hogy Washington kitart a koszovói albánok mellett, de nem feltétlenül kíván olyan személyt támogatni, akiben nincs meg az együttműködési készség.

Amerika ezzel Kurti értésére adta, hogy képes különbséget tenni a koszovói nép és a pristinai vezetés között, egyúttal azt is tudatta vele, hogy a barátságnak ára van, és a koszovói vezetésnek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, azt kell tennie, amit az Egyesült Államok diktál.

Ez Koszovó esetében még csak-csak elérhető, Szerbia vonatkozásában azonban jóval nehezebben valósítható meg.

A szerbiai elnök a találkozóval kapcsolatban közzétett Instagram-bejegyzésében nem szólt arról, hogy a „következő önkormányzati választási kísérleten” részt vesznek-e a koszovói szerbek, amire minden bizonnyal szükség lenne, hogy végre legitim, és nem csak legális képviselet jöjjön létre.

Miroslav Lajčák uniós közvetítő ugyan megjegyezte, hogy a szerbeknek részt kell venniük a választásokon, de nem ő az, aki ezt elrendelheti nekik, hanem Aleksandar Vučić, aki viszont bármikor elháríthatja a felelőséget, mondván, hogy nincs befolyása a koszovói szerbek felett, és erről nekik kell dönteniük.

Egy ilyen kijelentés persze „olcsó játék hülye gyerekeknek”, de időhúzásra mindenképpen jó, főleg a jelenlegi zavaros helyzetben, amikor a Balkánon mindenki mindenféle befolyás alatt áll, bár a koszovói állításokkal szemben Escobar amerikai részről nem hiszi, hogy a konfliktust Oroszország szervezi, arról viszont meg van győződve, hogy Moszkva örül a jelenlegi fejleményeknek.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

Líra-könyvek

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Utazás

Letöltések

Google-hirdetés

Tíz nap legjava