SZERB ELNÖKI ÍGÉRET: Szerbia részt vesz az ukrán városok újjáépítésében

Aleksandar Vučić szerb elnök átvette az újonnan kinevezett ukrán nagykövet, Volodimir Tolkacs megbízólevelét, és ebből az alkalomból bejelentette, hogy Szerbia részt vesz az ukrajnai városok újjáépítésében. Ezt a szerb elnöki kabinet közölte, amely igyekezett fényezni Szerbia hozzáállását az ukrajnai konfliktushoz.

Biztosan örülnek, hogy a régi elmegy

A szerb elnök rámutatott arra, hogy Szerbia a lehető legjobb feltételeket biztosította az Ukrajnából érkező menekülteknek: lehetővé teszi számukra a szerbiai tartózkodást és a munkavállalási engedély megszerzését az Európai Unió szabályainak megfelelően, sőt még “magasabb szinten is”.

Nem érdemes elmerülni a szerb elnöki és egyéb közlemények “gyönyörűségének” elemzésében, ám azt érdemes megjegyezni, hogy a hivatalos szerbiai kommunikációban gyakoriak a túlzófokkal megtűzdelt szófordulatok, amelyek szerint a szerbek mindet jól csinálnak, és mindenkit túlszárnyalnak, lepipálnak vagy felülmúlnak, vagyis az “egészséges önkritika” vagy a visszafogottság szikrája sem lelhető fel a hivatalos irományokban.

Ez jellemző erre az elnöki közleményre is, amellyel valójában nem is a “szerb habitus” tettenérése miatt foglalkozunk. Valójában azért emeltük ki, mert a háborús körülmények miatt késett az előző ukrán nagykövet távozása, amit Olekszandr Alekszandrovics arra használt ki, hogy kijelentéseivel kisebbfajta vihart kavarjon Szerbiában, a háború ötödik napján egy tv-interjúban ugyanis egyszerűen “bolondnak” nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, aminek kimondása ukrán szempontból bizonyára hazafias cselekednek számít, Szerbiában viszont nem lehet vele nagy népszerűségre szert tenni.

A távozó ukrán nagykövet 2017-ben is a figyelem középpontjába került Szerbiában, mert azt mondta, hogy “Oroszország bátorítja a szerb szeparatistákat a boszniai Szerb Köztársaságban, hogy destabilizálják Bosznia- Hercegovinát”. Akkor bekérették a belgrádi külügyminisztériumba, és kiutasítás előtti “utolsó figyelmeztetésként” felszólították a bécsi konvenciók betartására.

Mindennek alapján aligha lehet kizárni, hogy Szerbiában örülnek Alekszandrovics távozásának, ugyanakkor megpróbálnak “barátságosan viszonyulni” az ukránokhoz, amit a világ egy bizonyos része egyre inkább elvár a szerbektől, így nem csoda, hogy az új ukrán nagykövetnek is udvarolnak.

Udvarolnak neki

Aleksandar Vučić tájékoztatta Volodimir Tolkacsot “a szerb kormány és a szerb Nemzetbiztonsági Tanács álláspontjáról, amely szerint Szerbia tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását” – felesleges jogi fejtegetés kihagyva. Azt viszont nem tették hozzá, hogy Szerbia hasonló cipőben jár, mint Ukrajna, mert áttételesen ugyan, de tőle is elszakította területe egy részét egy nagyhatalom. Igaz, egy másik nagyhatalom.

– A világ egy része elvtelen hozzáállást tanúsít, amikor az úgynevezett Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségéről van szó

– mondta a közlemény szerint Vučić a kijevi politikát támogató Nyugatra célozva, és megköszönte Ukrajnának, hogy tiszteletben tartja Szerbia területi integritását. Az “úgynevezett” állandó eposzi jelzőt máshol már kitárgyaltuk, ezért itt most nem térünk ki rá. Azt viszont elmondjuk, hogy a szerb elnök nem említette meg “Putyin turpisságát”, miszerint az orosz elnök éppen Koszovó kiválásában és függetlenségének kikiáltásában találta meg a “precedensértékű példát” Ukrajna egyes területeinek “kvázi függetlenítéséhez”.

A nagyköveti megbízólevél átvételekor Vučić rámutatott, hogy Szerbiának és Ukrajnának lehetősége van az együttműködés fejlesztésére a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken, és hangsúlyozta, hogy amint a helyzet lehetővé teszi, tovább kell dolgozni a gazdasági kapcsolatok erősítésén.

Egyúttal ígéretet tett arra is, hogy hamarosan az új nagykövettel közösen keresi fel a Szerbiába érkezett ukrán menekülteket, akikből – őszintén szólva – nincs túl sok.

A nagykövet bizonyára a “diplomáciai jóneveltség okán” megköszönte a humanitárius segítséget, amelyet Szerbia a veszélyeztetett ukrán civileknek nyújt, valamint az Ukrajnának jóváhagyott anyagi támogatást. Ez három millió euró, amelyet Ana Brnabić szerb miniszterelnök ajánlott fel május 5-én, a varsói donorkonferencia farvizén evezve.

A szerb elnöki közlemény arról nem szól, hogy a nagykövet kitért-e a Szerbia és Oroszország közötti “baráti viszonyra”, a szankciókra és esetleg az ukrán városok újjáépítésével kapcsolatos ígéretre. Mert a napnál is világosabb, hogy “ha oroszok nem lövik szét őket, akkor nekik is lennének városaik”, de hát ilyen a történelem.