ETNIKAI VILLONGÁSOK: Mindenféle karácsonynak vége a Balkánon, a nacionalizmus azonban örökérvényű

Nemzetiségi villongásokkal terhelten telt a pravoszláv karácsony Bosznia- Hercegovinában, a hosszú hétvégének és a felfokozott hangulatnak köszönhetően az etnikai jellegű kilengések is megszaporodtak. A horvátok ugyan megszerezték a vezetést, de a szerbek megfordították az eredményt, és végül nagy különbséggel nyertek. A következő cikk nem követi az időrendűséget, viszont jól megmutatja, hogy a gyűlölet Bosznia- Hercegovinában és környékén továbbra sem ismer határokat.

Nehéz lesz ez az év

Bosznia- Hercegovinában nehezen indult a 2022-es esztendő. A lakosság nemzetiségi és felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül elszenvedett egy majd 30%-os gázáremelést, és megközelítőleg 25%-al nőtt a villamos energia ára is. A fogyasztási cikkek piacán emiatt 5-10%-os általános árszínvonal növekedés ment végbe, miután az óra december 31-én elütötte az éjfélt, és nem teljesen váratlanul beköszöntött a 2022-es esztendő.

A katolikus karácsony napjai még békésen, illetve a boszniai lakosság számára az elmúlt 30 évben már a megszokott feszültségek közepette teltek, a pravoszláv karácsony alkalmával azonban nem csak Jézus született meg ortodox módra, hanem a korábbi írásainkban már részletesen taglat amerikai szankciók is világra jöttek a nem éppen angyalnak tartott Milorad Dodik és társai, valamint legalább egy eltévelyedett bosnyák bárány ellen. (Oj, jarane!)

A lakossági terheinek növekedése miatt egyébként is „borús ünnepi hangulat” uralkodott a szerb területeken, a többségében a boszniai szerb vezetőket érintő USA-korlátozásokat azonban végképp nem tették a karácsonyfa alá, már abból az okból kifolyólag sem, hogy a szerb néphagyomány nem ismeri a karácsonyfa intézményét.

A balkáni folklórhoz hozzátartozik, hogy a vallási ünnepek idején gyakoribbak a nemzetiségi kilengések, mint ahogy az máskor megszokott, így a 2022. január 7-e és 9-e között – alig 48 óra leforgása alatt – öt nemzeti alapú villongás történt Bosznia- Hercegovinában.

Nem szeretlek, Alija

A boszniai eseménysorhoz köthető a szerbiai Pribojban január 5-én történt „rendőri daj-daj” is, amely tovább mélyítette a bosnyákok és szerbek közötti évszázados (v)iszonyt. A BALK-on részletesen beszámoltunk arról, hogy a szerbiai rendőrség 12 oszlopos tagja egy olyan szerb nacionalista dalt énekelt egy mulatozás során, amely még Aleksandar Vulin, a „szerb világ” megálmodója, és az aktuális szerb belügyminiszter szerint is „negatív kontextusban említi Vukovárt és Srebrenicát”. Ez azért már nagy szó!

Vulin azóta el is rendelte – mindenki megnyugtatása végett – a fegyelmi eljárást az érintettekkel szemben, Aleksandar Vučić „Szerbelnök” pedig egy újabb, szintén priboji incidens követően bejelentette, hogy napokon belül felkeresi a délszerbiai várost, ami rendjén is van, az államfő legyen ott, ahol a népnek szüksége van rá.

A Drina jobb, illetve mindkét partján zajló események a korábbi évtizedek gyakorlatával egybevágó módon most is megmutatták, hogy a nacionalizmus által motivált önkény és bosszú lényegében nem ismer sem földrajzi, sem államközi határokat.

Így jutottunk el január 6-án a bijeljinai járásban fekvő Janjaba. A csendes kisváros annak ellenére megőrizte bosnyák többségét, hogy csak pár kilométerre fekszik Szerbiától, és hogy nem ez volt az első ilyen incidens a településen.

Az előbb említett napon egy szerb fiatalokból álló csoport hajtott több autóval is a város központjában lévő, 2004-ben megnyitott Atik dzsámihoz, ahol egyikük egy maroklőfegyverből több lövést adott le az épületet elhagyó hívőkre, miközben társai keresetlen szavakkal illették a bosnyák nemzet tagjait.

A lövések következtében senki sem sérült meg, és a rendőrség később elfogta a lőfegyvert használó személyt.

Minden kezdetnek van folytatása

Elcsépelt mondás, hogy az elindult folyamatot nehéz megállítani.

Ennek tudható be a nacionalista néphangulat újabb megnyilvánulása, amivel a janjai eseményeket követően január 9-én a Szerb Köztársaságnak nevezett entitás déli részében fekvő Gackóban szerb nemzetiségű személyek köztereket szálltak meg autóikkal.

A rögtönzött felvonulásokon pirotechnikai eszközök nagy számban történő alkalmazása mellett eldördült pár levegőbe leadott lövés is, majd más bosnyák ellenes klasszikusok mellett a nótás kedvű szerb radikális körökben jól ismert „Ne volim te Alija!” (magyarul: Nem szeretlek, Alija) című dal is előadásra került.

Erre a bosnyákok két okból is „ugranak”. Egyrészt a dal címében szereplő név az „államalapító” Alija Izetbegovićra utal, másrészt a refrénben erre rímelő „balija” kifejezés a bosnyák férfiakra vonatkozó lekicsinylő szó a posztjugoszláv térség mélykultúrájában.

A Gackóban történt bosnyákellenes közterületi rendzavarásokkal egyező jellegű cselekmények zajlottak le január 9-én a boszniai Fočaban és az ENSZ ellenőrzés alatt álló, különleges jogállású Brčko körzetben is.

A fočai események csúcspontján a helyi futballklub szurkolói sem spóroltak a szélsőséges politikai nézeteik vizualizálásával.

A mellékelt képen egy fočai társasház január 9-i ünnepi díszítése látható, amelynek centrumában a háborús bűnös Ratko Mladić tábornok gigantikus képe látható.

Elemzők éjt nappallá téve magyarázzák a boszniai média minden szegletében, milyen események vezettek oda, hogy az EU-csatlakozást elsődleges politikai célként deklaráló államban egymást követik az ilyen események.

A legvalószínűbb magyarázat, hogy „ritka rossz volt” a Dodikkal szembeni amerikai szankciók bevezetésének időzítése, mivel a vezető boszniai szerb politikus megbüntetése a pravoszláv karácsony első napjára esett.

Ez ráadásul összecseng azzal, hogy a srebrenicai vérengzést megelőzően az egyik pravoszláv karácsony idején bosnyák fegyveresek rohantak ki az ENSZ-ellenőrzés alá helyezett, és fegyvermentes övezetnek nyilvánított enklávéból, és szerbeket mészároltak le a környező falvakban. A részben a srebrenicai mészárlás tagadásával is összefügésbe hozható amerikai szankciók időpontjának megválasztása ebből a szempontból vizsgálva még szerencsétlenebbnek tűnik.

A másik tényező, hogy már az ortodox karácsony előtt a bosnyák média tele volt azzal, hogy alkotmányellenes a boszniai Szerb Köztársaság január 9-re meghirdetett napja (Dan Republike Srpske), mert nem szerepel a most a bosnyák oldalon előhúzott daytoni egyezményben.

A köztárság napját a boszniai szerb entitás vezetése egyoldalúan vezette be állami – helyesebben entitási – ünnepként, amit később lelkes bosnyák állampolgárok az alkotmánybíróságon megtámadtak. A testület ki is mondta, hogy az ünnep nem egyeztethető össze a (daytoni) alkotmánnyal, a boszniai Szerb Köztársaságban azonban ennek ellenére minden évben munkaszüneti napként ünneplik.

Ebben az amúgy is feszült helyzetben csendült fel a bosnyákok elleni újabb népirtásra buzdító szerb dal a Drina szerbiai oldalán a priboji rendőrkórus előadásában, ami minden hasonló jellegű boszniai eseményhez megadta a prímet.

Usztasák a partizánok ellen

Az idei január 7-e és 9-e közötti konfliktusok sorában ugyan az első, de lényegében a maga nemében az egyedüli volt az az incidens, amelyet nem szerbek követtek el, így a sor végére hagytuk.

Január 7-én ismeretlen tettes(ek) megrongálták a mostári partizán temető és emlékhely bejáratát. Az elkövetők az emlékműre a „Tito je mrtav” (magyarul: Tito halott) feliratot fújták fel, majd hogy egyértelművé tegyék politikai nézeteiket, jutott festék egy terjedelmes szvasztikára és usztasa „u” betűre is. A végeredményről a nyitó kép tanúskodik.

A mostári partizán temető az „usztasa képzőművészet” legnagyobb nyíltszíni kiállítóhelye, miután a hely jellege miatt a turisztikai látványosságok közé sorolható: Bogdan Bogdanović építész alkotása a Mostari Öreg híd és az óváros után a legkeresettebb turista zarándokhely a város vonzáskörzetében.

Ennek ellenére az emlékmű gondnokát a rongálások nem lepik meg, mivel azok rendszeresek: így a Hercegovinába látogatók az emlékhelyen a szocialista múlt mellett nagy kanállal fogyaszthatják a helyi szélsőjobbos underground folklórt is.

A korábbi jugoszláv vezetés által épített gigantikus emlékművek – azok politikai üzenetére tekintet nélkül – jellemzően siralmas állapotban vannak a második világháborúban is véráztatta Bosznia- Hercegovinában.

A partizánmozgalomnak emléket állító beton monstrumok az újabb háborús időszakban jelentősen rongálódtak, majd a vandalizmus okozott bennük további károkat.

Erős képzavarral élve a szocialista emlékművek felügyeletével és karbantartásával kapcsolatos hiátus önmagában megérne egy misét. A helyzetet jól példázza, hogy a mostani rongálás kapcsán sem a mostari városvezetés, sem a helyi kantonális vezetés (Hercegovačko- Neretvanski Kanton) elöljárói nem tettek lépéseket, de még feljelentést sem.