Egyesült Államok

A MÉZESMADZAG ÉS A FURKÓSBOT: Oroszország célja Ukrajna és Szerbia esetében ugyanaz

Közzétéve:

2 év telt el azóta

A megjelenés dátuma

2021.12.08.

Írta

Fehérvári Nándor

Megosztás

Add tovább!

A cikk meghallgatása

Olvasási idő: 4 perc

Az utóbbi napok eseményei is megmutatták, Moszkva bő kézzel jutalmazza és bünteti barátait, illetve ellenségeit. Míg a jól viselkedő Szerbia olcsó gázt kap, Ukrajna közelébe már mintegy százezer, támadásra is bevethető katonát küldött a Kreml. Az eszközök változók, a cél ugyanaz: távol tartani az érintett államokat a NATO-tól, illetve a Nyugattól.

Tábor tábor hátán

Gombamód nőnek ki az orosz-ukrán határ orosz oldalán a katonai táborok, kijevi és washingtoni állítások szerint a Kreml már mintegy százezer fegyverest telepített a térségbe, s az előkészületek alapján az amerikai hírszerző szervezetek azt jósolják, akár 170 ezerre is emelkedhet a katonák száma.

Ukrajnában arról beszélnek, hogy januárban vagy februárban – akkor, amikor keményre fagy a talaj és a harcjárművek nem süllyednek bele a sárba – várható az orosz armada bevetése a kelet-ukrajnai szakadár államok területének megnövelése érdekében, akár Harkiv, valamint Mariupol elfoglalásával.

Bár a mostani orosz csapatösszevonás még az áprilisi hasonló akciónál is terebélyesebbnek tűnik, egyelőre az a valószínűbb, hogy a cél – legalábbis a következő hónapokban – nem a támadás, hanem a nyomásgyakorlás: Ukrajna adjon széleskörű autonómiát a szakadárok kezén lévő területeken élőknek, és mondjon le a Kijev által óhajtott NATO-tagságról, az észak-atlanti katonai tömb pedig ne telepítsen támadó – vagy annak minősített rakétákat, illetve katonákat – Lengyelországba és Romániába, valamint nyújtson át Moszkvának írásos garanciát arra, hogy Ukrajna sohasem lehet a szövetség tagja.

Párhuzamos vélemények

A 2014 – a Krím annektálása és a kelet-ukrajnai háború kitörése – óta tartó válság annyira súlyossá vált, hogy Joe Biden amerikai és Vlagyimir Putyin orosz államfő kedden két órán át tárgyalt a fejleményekről, s bár úgy tűnik, egyik fél sem engedett, az mindenképpen jó jel, hogy a két hatalom legalább hajlandó a párbeszédre.

A videótárgyaláson Biden megerősítette, hogy Moszkva nem kap garanciát arra, hogy Ukrajna örökre a NATO-n kívül marad, s azt is közölte, a Kreml komoly szankciók elé néz, ha a támadás mellett dönt. Bár az amerikai elnök nem részletezte a büntetőintézkedéseket, szakértők szerint felmerült Oroszország kizárása a nemzetközi pénzügyi műveleteket lebonyolító hálózatból, a SWIFT-ből, illetve az Oroszországtól vásárolt kőolaj mennyiségének a jelentős csökkentése.

Többféle nyugati ellenlépésre lehet számítani, egy dolog azonban kizárt: a szövetség nem fog közvetlen katonai segítséget nyújtani Kijevnek, hiszen a volt szovjet tagköztársaság nem NATO-tag, így nem vonatkozik rá az alapszerződés ötödik, kölcsönös segítségnyújtást előíró paragrafusa.

A híradások szerint Putyin sem engedett, és azt hangsúlyozta, Moszkva senkit sem akar megtámadni, ám országának is megvannak a maga érdekei és aggodalmai, valamint az ezzel kapcsolatos “vörös vonalai”, amit a Kreml senkinek sem fog engedni átlépni.

Az orosz érvelésekkel kapcsolatban az mindenképpen figyelemre méltó: mindenki számára egyértelmű, hogy Ukrajna belátható időn, tíz éven belül semmiképpen sem lesz NATO-tag.

Ezért meglehetősen elsietettnek tűnik a határmenti csapatösszevonás, hacsak annak a valódi célja nem a NATO-ra való nyomásgyakorlás.

Egyes szakértők szerint éppen azért lehet mégiscsak a támadásra számítani, mert Moszkva hosszabb távra is el akarja intézni, hogy Ukrajnát ne vegyék fel a NATO-ba: ha most Oroszország elfoglalja szomszédja egyes területeit, tartósan olyan helyzetet teremt, ami kizárja a katonai szövetség bővítését, hiszen a NATO nem vesz fel nyílt katonai konfliktusban álló országot.

Olcsó gáz a jófiúnak

Moszkva más hangon is tud beszélni, a Szocsiba látogató Aleksandar Vučić szerb elnök például a napokban örömmel osztotta meg a világgal, hogy meghosszabbították a szerb-orosz gázszerződést, és országa a következő fél évben ezer köbméterenként 270 dollárért vásárolhatja az energiahordozót, ami a jelenlegi gázárrobbanás közepette valóban baráti árnak számít.

Az alku azt mutatja, hogy Moszkva elégedett, Szerbia pedig gyakorlatilag levette a napirendről a NATO-hoz való közeledés egyébként sem túl népszerű elképzelését, és jól halad Bosznia szétverése is, ahol a boszniai szerbek entitása, a Szerb Köztársaság (RS) többé-kevésbé nyíltan bontogatja a volt jugoszláv tagköztársaságban az 1995-ös daytoni békeegyezményben létrehozott föderációt.

Bár hivatalosan Szerbia nem támogatja Milorad Dodik – a boszniai föderáció elnökségének szerb tagja – által bejelentett fenyegetéseket, azaz a közös intézményekből való kivonulást, illetve az RS saját hadseregének a létrehozását, Belgrád egyértelműen elindult egy olyan nacionalista irányba, amely egyfajta ideológiai támogatást és keretet ad az RS-politikájának.

Az új – vagy talán a felmelegített régi – Vučić-ideológia lényege ugyanis az, hogy a szerbséget bántja a világ, és ezért a nemzet tagjai csak akkor élhetnek biztonságban, ha megteremtik maguknak a “szerb világot”.

A legnagyobb befolyás

Moszkva pedig ehhez komoly segítséget ad, amit az is bizonyít, hogy a budapesti Political Capital és a pozsonyi Globsec intézet által készített felmérés szerint a közép-európai térségben Szerbia az az ország, ahol a legerősebb az orosz befolyás. (Az EU-tagállamok közül egyébként Magyarország volt az első helyezett.)

Szerbiában azért lehet igen erős az orosz hatás, mert ott a társdalom és a politikai vezetés is elkötelezett Moszkva iránt, s így az ország nyitott a Kreml EU- és NATO-ellenes propagandájára.

Amit az is erősít, hogy miközben a szerbiai médiumok komoly erőforráshiánnyal küzdenek, a nagy testvér tévéi, rádiói és internetes portáljai futószalagon szállítják a Kreml propagandáját terítő, ingyenesen átvehető tartalmakat.

Az olvasás folytatása

Ezt az oldalt ennyien látták: 15

English

Turkish companies bypass the Western sanctions, USA tappes their head

Közzététel:

4 nap telt el azóta,

a megjelenés dátuma

2023.09.21.

Írta

Egeresi Zoltán

szankciók / / western sanctions for Turkish-Russian cooperation

A cikk meghallgatása

Olvasási idő: 5 perc

In mid-September, the United States imposed sanctions on five Turkish companies for their trade activities with Russia, alleging that they are selling sanctioned products to Russians, thereby aiding in circumventing Western measures imposed due to the conflict in Ukraine. The sanctioning of Turkish companies comes at a sensitive time, as Ankara has not yet said yes to Sweden’s NATO accession. Turkey’s role as a balancing act has gained significance for both the East and the West in light of the Russian-Ukrainian conflict that escalated in February last year.

Putin’s favorite Western politician

Recep Tayyip Erdoğan, has managed to find a modus vivendi with Russia since 2016, despite tensions and conflicting interests. They have built a pragmatic partnership in various areas, including defense procurement (e.g., the S-400 air defense missile system), energy cooperation (natural gas deliveries and nuclear power), and regular geopolitical consultations, such as within the Astana process for Syria.

Turkey accomplishes all of this while being part of the Western alliance system, having been a NATO member since 1952 and an EU candidate since 1999. However, since 2016, Turkey has also developed good relations with Ukraine, particularly in the defense industry.

Erdoğan-Putyin találkozó Szocsiban: nagy várakozás, kevés eredmény

Notably, among Western leaders—assuming we can consider Recep Tayyip Erdoğan as one—Vladimir Putin, the Russian President, often meets with his Turkish counterpart. Their most recent meeting took place in Sochi in early September, where they engaged in a three-hour discussion.

However, they did not reach an agreement on the main topic of the meeting. Erdoğan failed to persuade Russia to return to the Black Sea grain transit initiative introduced last summer, which Russia has refused to renew since July. This refusal has not only raised global food prices but also affected Turkey, as approximately ten percent of the grain shipped from Ukrainian ports in the past year ended up in the small Asian country.

Nevertheless, both leaders value their cooperation. Putin allowed the rescheduling of Turkish gas payments during the May elections, reportedly granting immediate relief of around $4 billion. In turn, Erdoğan was among the first to seek Putin’s support during the summer Prigozhin uprising.

Western sanctions due to growing cooperation

Apart from geopolitical ties, Turkey has become economically significant for Russia due to Western sanctions. With limited countries left from which Russia can acquire or access Western technology, the importance of Turkey has risen.

As it became clear that last year’s Ukrainian offensive led not to a quick victory but to a prolonged conflict, surrounded by Western sanctions, both countries turned to strengthen their economic ties. Turkey did not join retaliatory measures against Russia.

In May 2022, Russia increased the quota for Turkish trucks from 8,000 to 20,000 annually, and transit shipments from 6,000 to 35,000. The number of Russian freight vehicles also saw a significant surge.

In terms of statistics, Turkish exports increased significantly. It reached $9.34 billion last year, up from $5.8 billion in 2021. This growth appears to continue in 2023, with Turkey exporting $4.9 billion in the first six months of the year, compared to $2.6 billion during the same period the previous year.

Between 2022 and 2023 March, the export of electronic goods increased by 85 percent.

In 2022, more than 1,300 Russian-Turkish companies were established, compared to fewer than 200 the previous year. It’s also worth noting that after the war began, Russian oligarchs, including Roman Abramovich, sought refuge on Turkish shores, while in Europe, they took the floating castles from the other Russian billionaires one after the other.

Russian oligarchs compete with Arab sheikhs in the length (Source: X-platform)

As a result, thousands of properties ended up in Russian hands, mainly in Istanbul and the Antalya region, further inflating the local real estate market.

On the other hand, imports have significantly increased, reaching $58.85 billion, double the previous year’s figure. The import of hydrocarbons has notably increased, partly due to rising prices, and some suspect that Turkish companies may re-export Russian oil, among other things.

Western criticism

Turkey’s role has also garnered criticism from its Western allies. In June of last year, Wally Adeyemo, the U.S. Deputy Secretary of the Treasury, visited Turkey to express the U.S. government’s disapproval.

An American politician of African descent is unlikely to be popular in Turkey. In August last year, Adeyemo warned that some Turkish companies could also be subject to US sanctions if they do business with sanctioned Russian individuals. (Source: X-platform, Millî Gazete)

Under American pressure, Turkish banks eventually abandoned the acceptance of the Russian MIR system in September of last year. Under international pressure, Ankara also pledged not to allow the transit of sanctioned products to Russia, which somewhat complicated the situation for Russian companies but did not result in Turkey joining the sanctions.

Bypassing the regulations is not impossible; the process still involves Turkish imports of products before re-exporting them to Russia, incurring additional costs but also generating extra tax revenue for the Turkish budget. Exports, however, continue to grow, and in April, the United States added more Turkish companies to its sanctions list, with another five added on September 14.

Nevertheless, while the statistics reflect a thriving Turkish-Russian trade, and we can be sure that some benefit greatly from the evasion of sanctions on both sides, it is important to note that the costs are ultimately borne by entire societies.

SZEMÉLYI KULTUSZ: Már életében múzeumot építenek a török elnöknek Isztambulban

The war initially increased geopolitical risks for Turkey, making the Turkish lira even more vulnerable in a situation that was already unfavorable, resulting in a steep decline in 2022 (although problems had begun earlier).

The disruption of grain shipments in the early months of the war led to food inflation, and panic buying occurred in Turkey during the initial weeks. The halt of Ukrainian shipments this year adds to the ongoing inflation.

Finally, the record-breaking imports from Russia basically stem from the increase in the price of energy carriers: the Turks also had to pay the bill, similarly to other European countries that buy Russian gas.

In conclusion, Turkey is striving to adapt to the current situation and benefit from it, given its limited room for influence, despite numerous mediation attempts. However, the nation can afford to balance between the two blocs due to its strategic position.