Szerbiában fokozódik a helyzet és a káosz. Szinte folyamatossá váltak az Ökológiai Felkelés + lelkes önkéntesek + még valakik által szervezett kormányellenes megmozdulások, amelyeknek a résztvevői a szabácsi megmozdulásokon feltűnt verőlegények megbüntetését követelik, természetesen a referendumról és a kisajátításról szóló törvény visszavonása mellett. Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök a belgrádi metró építési munkálatait megtekintve közben azt mondta, hogy a „szerbiai köznép”, mondjuk az emberek felháborodva fogadták a Dragan Đilas ellenzéki vezető hívei által az elmúlt napokban szervezett útlezárásokat. A címben feltett kérdésre a helyzetelemzést követően adjuk meg a választ.

Kisebbségi terror

A folyamatossá váló szerbiai megmozdulások közepette a szerb államfő leegyszerűsítette a helyzetet, és Dragan Đilas ellenzéki vezetőt, a Szabadság és Igazság(osság) Pártjának elnökét, illetve annak híveit vádolta meg az országban kialakult felfordulás előidézésével, mert (a közvélemény/nyilvánosság előtt még mindig) őt tartja legnagyobb ellenfelének, aki kisebbségi terrort folytat az országban, mivelhogy Vučić szerint az ellenzék kisebbségben van.

Szerbiában lassan a kilencvenes évek hangulatát idéző helyzet alakul ki, bár az ellenzék egyelőre közel sincs olyan erős, mint annak idején volt: egyelőre nem tud több százezres tömegeket megmozgatni. De megkezdődött a felvértezése, és ezzel együtt a lakosság kondicionálása a Vučić elleni felkeléshez, forradalomhoz, vagy nevezzük bárminek a szerb elnök tervezett eltávolítását.

A szerb elnök észlelte a veszélyt, amely nem csak azért fenyegeti, mert koronavírus és miegymás, hanem azért is, mert távozott a politikai színtérről két nagy nyugati támogatója, bár lehet, hogy ez egy kicsit túlzás, Donald Trump volt amerikai elnök és Angela Merkel német kancellár. Nehéz megítélni, hogy mennyire patronálták, de legalább hagyták élni, vagyis nem akarták mindenáron megbuktatni.

Szerbiában tehát megindult a nagy Ökológiai Felkelés, vagy az akármilyen forradalom, amely zsigeri rakciókat váltott ki a belgrádi kormányzatból, és annak egyszemélyi vezetőjéből Aleksandar Vučićból, aki gyorsan a tömegek nyelvére képezte le a helyzetet, Dragan Đilas ellenzéki vezetőt vádolva meg minden rossz előidézésével, vagyis kijelölte az ellenséget, akire minden „verbális médiafegyverből” tüzelni kell.

Ennek egyik nagy kaliberű, gyorstüzelő ágyúja a belgrádi Informer, amely szerint a szerb elnök úgy nyilatkozott, hogy az „egyszerű nép”, olyan felháborodással tekint a „đilaszisták” (ez hamarosan egy új fogalom lesz) által szervezet útlezárásokra, hogy azt elmondani sem lehet.

– nyilatkozta a „szerbelnök” most éppen a belgrádi metró építési területére látogatva, de a helyszín ezúttal kevésbé fontos, elmondja ezt még sokszor, és bárhol, ahol mikrofont lát.

– jelentette ki a szerb államfő, aki ehhez hozzátett még egy mondatot, ezzel a cikk záróakkordjaként, kicsit lejjebb, bővebben is foglalkozunk, Vučić ugyanis pontosan tudja, hogy honnan fúj a szél, és hogy ebben a sakkjátszmában Đilas, vagy bármelyik ellenzéki politikus ugyanolyan figura, mint ő.

A többiek is tudják

Persze, hogy a többiek is tudják, csak hát az a feladat, hogy hülyíteni kell a népet, és a modern IT-fejlődésnek köszönve ehhez megvannak az eszközök, a zöld, vagy a bármilyen színű forradalomhoz ugyanis szükség van a népre, mert hogy nép nélkül nincs forradalom, azért hivatkozni is kell rá.

Ezt tette Dragan Đilas, a fent már említett ellenzéki vezető is, aki a második legnagyobb szerbiai városban Nišben „nyilatkozta el magát”, a helyszín ezúttal sem túlzottan fontos, összpontosítsunk inkább arra, ami történik – az pedig a nép bekerítése – erre nem csak Vučić tesz kísérletet, hanem az ellentábor is, mivel a Szabadság és Igazság(osság) Pártjának elnöke kijelentette az említett helyen: „teljesen biztos abban, hogy a szerb állampolgárok többsége már nem támogatja a kormányzó Szerb Haladó Pártot”, és hangsúlyozta, hogy a tavaszi választások után normális életet és stabilitást biztosítanak az embereknek.

– hangozta az ellenzéki vezető múlt hét végén, és a mondottakhoz még hozzátette, hogy ők mindig is a népakaratot követték. Persze, mi mást?

– szögezte le a legfőbb ellenzékinek tartott szerb politikus, aki ígéretet tett arra, hogy győzelmük esetén törvényt hoznak a vagyon eredetének kivizsgálásáról, a szervezett bűnözés elleni ügyészség létrehozásáról, támogatják a hazai vállalkozókat, és nem adnak többezer eurót a külföldi vállalkozóknak minden általuk alkalmazott munkás után.

Hosszú, forró tél

A hosszú téli esték ezúttal nem lesznek tele unalommal Szerbiában, mert mindenki a választásoknak nevezett ütközetre készül a maga balkáni módján, külföldi segítséget remélve.

Aleksandar Vučić Szocsiban tett látogatása óta már tudjuk, hogy Oroszország, és személyesen Putyin elnök kit támogat.

– jelentette ki Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök ennél egyértelműbb táviratot nem is küldhetett volna a szerb szavazóknak, majd közölte, hogy a következő fél évben 270 dolláron tartja a gáz ezer köbméterenkénti árát, vagyis ugyanannyiért adja, mint Fehéroroszországnak.

Putyin tehát ezzel azt üzente a távolból, hogy addig lesz olcsó gáz a magát egyéként a „semlegesség lázálmába” ringató Szerbiának, amíg Vučić az elnök, gondold meg hát azt a zöld/színes forradalmat jól, kedves szerbiai szavazó!

A szerbiai málna ára

Megvan tehát, hogy Oroszország kinek az oldalán áll, ezután már csak az a kérdés, hogy az Egyesült Államok kit támogat, mert hogy, ahol oroszok ólálkodnak, ott valamelyik bokorból biztosan előugrik a színes ruhákba bújtatott, és az amerikaiak által megtámogatott „kvázi népakarat”.

Elég csak arra gondolni, hogy Dragan Đilas november elején látogatott Wasgingtonba, ahol Gabriel Escobarral, az Egyesült Államok új balkáni megbízottjával találkozott, vagyis Washington ugyanezen a csatornán keresztül (is) értesült a szerbiai fejleményekről, és még az a veszély sem fenyegetett, hogy esetleg a „szerbelnökhöz” hasonlóan, ők is lehallgatások áldozatai lesznek.

Tehát nyugodtan beszélgethettek. Đilas az Amerika Hangja szerb adásának nyilatkozva ugyan igyekezett elhárítani a gyanúsítást/feltételezést, miszerint azért utazott az Egyesült Államokba, hogy segítséget kérjen az ottani kormánytól. Ne gondoljuk azonban, hogy a szerbiai málna árát beszélte meg vendéglátóival, ha ellenzéki győzelem esetén az Egyesült Államok netalán nagy mennyiségben venne belőle.

Cikkünk elején említettük, hogy ami most Szerbiában történik, az igencsak kezd emlékeztetni a kilencvenes évekre, amikor – ma már szinte nyílt titok – az amerikai titkosszolgálatok és a Soros György által finanszírozott Otpor + minden jó érzésű, de a nagypolitikai összefüggésékkel nem törődő szavazó végül megbuktatta Slobodan Milošević rezsimjét.

Aligha kell mondani, hogy a módszer nem ismeretlen a „szerbelnök” előtt sem, hiszen már akkor azon az oldalon állt, akiket az amerikaiak a történelem süllyesztőjébe akartak küldeni, és ezt meg is tették kisebb-kevesebb sikerrel. Tehát Aleksandar Vučić ismeri a módszereket, amelyek világméretű alkalmazásának az úgynevezett „színes forradalmak” alkalmával lehettünk szemtanúi Grúzia, Ukrajna + Arab Tavasz & satöbbi esetében, amikor az Otport már CANVAS-nak hívták.

Erre utalt az az egy-két mondat, amelyet a szerb államfő kijelentéséből az előbb lecsíptünk, és amely így hangzott:

– mondta Vučić, aki gúnyos megjegyzést tett Viola von Cramon-Taubadel uniós képviselőre is, aki nemrégiben bírálta Várhelyi Olivér, bővítési biztost, mert „felvizezte” a Szerbiáról szóló országjelentést. De ez már egy másik történet, aminek kibontása több időt venne igénybe.

Ennek a történetnek az a lényege viszont az, hogy Washington eldöntötte, hogy nem veszi meg, hanem inkább megbuktatja Aleksandar Vučićot. A Donald Trump által vezetett amerikai adminisztráció az első megoldásra hajlott, igaz, elég későn, ugyanakkor rövid idő alatt szép eredményeket ért el, tehát – minden előzetes híreszteléssel ellentétben – van az a pénz, amelyért a „szerbelnök” megvásárolható. Az amerikai elnökváltást követően a demokratákkal együtt visszatért az Madeleine Albright nevével fémjelzett „matuzsálemi külpolitika”, amely úgy véli, hogy ugyanazokkal az eszközökkel félre lehet tenni Aleksandar Vučićot, mint amellyel hosszú küzdelem árán Slobodan Miloševićet sikerült immár több mint húsz évvel ezelőtt.

Ennek még lesz folytatása, itt még nem lehet kiírni, hogy „That’s all Folks!”, mint a „bolondos dallamokban” például Cucu malac estében.