Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Az elmúlt két hónapban a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlésében a legtöbbet emlegetett személy minden bizonnyal Dragan Đilas, az ellenzéki Szabadság és Igazságosság Pártjának elnöke és Belgrád egykori polgármestere volt. Ez azért szokatlan, mert Đilas nem képviselő, ráadásul pártja bojkottálta a tavalyi parlamenti és helyhatósági választásokat, és nem vesz részt azokon a parlamenti üléseken, amelyeken a nevét naponta veszik szájukra a kormánypárt képviselői.

A bojkott az ellenzék Achilles-sarka

Ez valójában a kormánypárti médiában indított Đilas ellenes kampány folytatása. Đilast rendszeresen oligarchának, bűnözőnek és tolvajnak mutatják be, aki 619 millió eurót lopott, és a családtagjait sem kímélik. Érdekes, hogy a Szerb Haladó Párt egyes prominens tagjai kimondottan nagy hatalmat és befolyást tulajdonítanak Đilasnak és az ellenzéknek, ami elegendő lenne Aleksandar Aleksandar Vučić és a Szerb Haladó Párt megdöntéséhez, miközben azt is állítják, teljesen helyesen, hogy az ellenzéki pártok többsége nem képes átlépni a 3%-ra levitt parlamenti küszöböt sem.

Ennek legnagyobb okát azonban nem a kormánypárti támadásokban, hanem magában az ellenzékben kell keresni. Vučić ellenfelei közül Đilas mellett a legkiemelkedőbb figura minden bizonnyal a Cambridge-ben és a Harvardon végzett Vuk Jeremić, a Néppárt elnöke, aki korábban külügyminiszter és az ENSZ Közgyűlésének elnöke is volt. Jeremić Néppártja és Đilas Szabadság és Igazságosság Pártja 2018 szeptemberében megalakította a Szövetség Szerbiáért elnevezésű ellenzéki koalíciót, amely néhány más szervezettel és párttal közösen heves kampányt folytatott a kormány ellen. Emiatt az ördög földi, de legalábbis szerbiai helytartóiként emlegetik őket a rezsimhez közeli és a kormányzati ellenőrzése alatt álló médiában, ahol ők maguk nem hallathatják a hangjukat. A Szövetség Szerbiáért egyik vezetőjét, Borko Stefanovićot 2018 novemberében egy vidéki városban fizikailag is bántalmazták, ami hónapokig tartó tiltakozássorozathoz vezetett.

A hatóságok képviselőivel a választási feltételekről folytatott sikertelen tárgyalások után az ellenzéki szövetség a bojkott mellett döntött, így nem vettek részt a tavaly júniusi választásokon. A Szövetség Szerbiáért vezetése már azért is több szervezetet kizárt a koalícióból, mert indultak a helyhatósági választásokon, amivel megszegték a bojkottot. A Szövetség Szerbiáért tavaly augusztusban átalakult Szerbia Egyesült Ellenzékké (Udružene opozicije Srbije, UOPS), amely azonban 2020 decemberében egyértelműen felbomlott a Jeremić és a Đilas közötti szakadás miatt.

A szakadást Đilasnak az a döntése okozta, hogy tárgyalásokat kezd a Demokrata Párttal (DS) és a Szabad Polgárok Mozgalmával (PSG), amelyek részt vettek a tavalyi választásokon. A kiváltó okot tehát a bojkotthoz való viszonyulásban kell keresni, Jeremić ugyanis ebben a kérdésben továbbra is határozott álláspontot képvisel, miután meg van győződve arról, hogy a Szabad Polgárok Mozgalma valójában Vučić trójai falova. Ez különösen a 2022-re bejelentett előrehozott parlamenti választások miatt fontos, amelyeket nagy valószínűséggel az elnökválasztással együtt tartanak meg. Míg Đilas úgy véli, hogy a lehető legszélesebb ellenzéki frontot kell létrehozni, Jeremić álláspontja szerint ugyanakkor csak azok tárgyalhatnak a kormánnyal a lehetséges választási feltételekről, akik kitartanak a bojkott mellett.

Elterelő hadművelet

Vučić szemszögéből nézve az ellenzéki sorokban történt szakadás nagyszerű dolog, és nem lenne ésszerű kihagyni a lehetőséget az ellenzéken belül kialakult szakadék további mélyítésére. Ebben az egyenletben azonban nem szabad megfeledkezni a legfontosabb tényezőről, vagyis a külföldi befolyásról. Ilyen szempontból teljesen igaz, amit az ellenék állít, miszerint Vučić a nagyhatalmak, elsősorban a Nyugat (USA, Európai Unió és a NATO) támogatását élvezi, és amíg követi a nyugati politikai stratégiát, addig otthon egyértelműen dominálni fog. A Nyugat azonban fegyelmezi is Vučićot és rezsimjét, ami a diplomáciai lépések mellett a nem kormányzati szektor (civil szervezetek) és az ellenzék révén történik, ami a másik oka annak, hogy a kormányzat folyamatosan aprítja az ellenzéket.

A kormánypárti média Đilasra koncentrál, és ezzel azt a benyomást kelti elsősorban a Szerb Haladó Párt szimpatizánsainak körében, hogy Dragan Đilas az ellenzék vitathatatlan vezetője. Sokak szerint azonban Vuk Jeremić sokkal nagyobb veszélyt jelent Vučićra, miután kevésbé kompromittálta magát, politikai pozíciói és kapcsolatai viszont nagyon komolyak. Ezzel ő maga is tisztában van, és ezért próbál hiteles pozíciót kialakítani a politikai színtéren. Ezeket a pozíciókat azzal igyekszik tovább erősíteni, hogy megjelenik a szerbiai alternatív médiában, amellyel korábban nem voltak kapcsolódási pontjai, illetve olyan témákat nyit meg, amelyek szokatlanul hangzanak a politikai spektrum ellenzéki oldaláról.

Jeremić egyik állítása szerint például a mini- Schengent azért hozták létre, hogy a Közel- Keletről érkező migránsok százezrei letelepedhessenek le a Balkánon, aminek ugyan nincs alapja, de jól illeszkedik a szerbiai választópolgárok körében mostanában népszerű elméletekhez. Ez azt mutatja, hogy Jeremić ily módon is igyekszik szavazatokat szerezni, és komoly ellensúlyt teremteni Vučićtyal szemben. Éppen ezért nagyon valószínű, hogy a rezsimhez kötődő média ezentúl méginkább elhallgatja a Jeremićről szóló híreket, és a fényt igyekszik Đilasra irányítani, hogy a komolyabb ellenfélről elterelje a figyelmet.