Európai Unió
NEOOSZMÁN HATALOM: Ankara háborúi, avagy újabb törökjárás a Balkánon és mindenfelé

Törökország azon kevés országok közé tartozik, amelynek sikerült valódi középhatalommá válnia pár évtized alatt. Noha az uniós csatlakozás a közeljövőben kizárható, – ami kiszüremlik az Európai Bizottság legújabb jelentéséből is – Törökország az EU szempontjából fontos kereskedelmi és biztonságpolitikai partner, melynek érdekeit nem érdemes figyelmen kívül hagyni. A gazdaság jelenlegi gyengélkedése ellenére a G20 tagja, fontos energiaelosztó, elég a Török Áramlatra vagy a Transzanatóliai Gázvezetékre gondolni.
Törökjárás + Ankara háborúi
Az ankarai kormány hatalmas forrásokat invesztált a nemzetközi jelenlét erősítésébe. Több tucat új nagykövetség nyílt világszerte az utóbbi tizenöt évben (főleg Afrikában). A „softpower” jegyében a Török Fejlesztési Ügynökség számos irodát nyitott, s jelen van a Balkánon és Magyarországon is. A Yunus Emre Kulturális Intézetek hálózata pedig az egész világon igyekszik bemutatni a török kultúrát és nyelvkurzusokkal növelni a törökül beszélők számát. A vallási ügyekért felelős intézmény, a Diyanet az alapítványán keresztül pedig több mecsetet is épített vagy épít. A Balkánon például Tiranában.
A kétség kívül „láthatóságot biztosító” puha képességeken túlmenően a katonai képességek fejlesztése növelte meg Törökország regionális mozgásterét . Török csapatok állomásoznak különböző missziókban a Balkánon (Bosznia-Hercegovina, Koszovó), bilaterális egyezmények alapján Katarban, Líbiában, Azerbajdzsánban és Szomáliában, s érdemes észben tartani az Észak-Cipruson állomásozó 35 ezres kontingenst is. A török hadiipar komoly eredményeket ért el, a nagy dróngyártó cégek termékeire (TUSAŞ, BAYKAR) növekszik a nemzetközi kereslet.
A 2011-ben kezdődő Arab Tavasz ráadásul megfelelő geopolitikai környezetet teremtett a török beavatkozásra a polgárháborúba süllyedő Líbia és Szíria esetében, a szíriai kurdok és a PKK megerősödése pedig biztonságpolitikai kényszert is szült a katonai erő alkalmazására.
Így 2016 óta Szíriában Ankara négy katonai intervenciót is végrehajtott vagy támogatott. A 2020-as év különösen aktívan telt: februárban szír-orosz erők ellen a szíriai Idlibben vetettek be török csapatokat, Líbiában a GNA erői támogatása érdekében (igaz, itt főleg szíriai zsoldosokat), Azerbajdzsánban pedig a 2. karabahi háborúban vettek részt – igaz, inkább csak a háttérben – , miközben egész évben folyt a PKK állásainak támadása Irakban.
Húzd meg, ereszd meg!
Mindeközben Ankara felvette a kesztyűt NATO-szövetségesével, Görögországgal is, amellyel 2019 őszén került (újra) konfliktusba, miután a Tripoliban lévő Líbiai Egységkormánnyal aláírt egy közös tengeri határról szóló memorandumot, amely zárójelbe tette a görög (és ciprusi) Földközi-tengeri területek jó részét.
A felháborodott görög kormány mindent megtett regionális szövetségi rendszer létrehozására – ennek keretében még 2020 nyarán tengeri delimitációs egyezményt írt alá Egyiptommal, amely 2013 óta kifejezetten rossz viszonyban van Törökországgal -, illetve az EU-n belül sikeresen megnyerte magának Franciaországot, amely a törökökkel szintén ellenérdekelt fél Líbiában.
Míg a tavalyi év erődemonstrációval és háborús retorikával telt, addig 2021 jórészt a megegyezés kereséséről szólt. Újraindultak a török-görög tárgyalások, amelyek eredménytelenségük ellenére legalább viszonylagos nyugalmat hoztak a két fél között. Ankara más régiós ellenfeleivel is tárgyalóasztalhoz ült, így az Egyesült Arab Emirátusokkal és Egyiptommal is.
A török harciasság okai
Mi az oka a törökök harciasságának? Ezt a legtöbben a neooszmanizmussal írják le, amelynek lényegét a volt birodalmi nagyság jelenkori nagyhatalmi ábrándjában látják.
A neooszmanizmus – amelyet a török kormány kategorikusan elutasít – ennél több.
- Egyrészt jelent hazai kultúrpolitikát, amelyben az oszmán múlt rehabilitációja zajlik. Megjegyzendő: ez a jelenlegi kormány előtt kezdődött jóval.
- Másrészt jelent külpolitikai aktivizmust, itt felhajtó erőnek a török gazdaság látványos megerősödését tekinthetjük a 2000-es években, de hozzájárultak a környező régiókban zajló politikai változások is.
A 2010-es évek elején a törökök még inkább a közös múlt és az azonos vallás jegyében kampányoltak a Közel-Keleten és a Balkánon – már amennyire erre volt fogadókészség – de amióta, a kormánypárt 2016 óta szövetségre lépett az egyik nacionalista párttal, a Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP) a török külpolitikában is nagyobb teret nyert a nemzeti érdekek és területi követelések hangsúlyozása.
Ennek kiváló példája a még 2006-ban felvázolt Kék Haza (Mavi Vatan) doktrína térnyerése az utóbbi években: ennek alapján követeli a török kormány a Földközi-tenger ciprusi és görög felségvizeinek jelentős részét.
A hatalmi ambíciók és a sikeres akciók ellenére Törökországnak megvannak a maga korlátai: a földközi-tengeri követelésekkel szemben számos államot, köztük Franciaországot, Görögországot, Ciprust és Egyiptomot egyesítő blokk jött létre, miközben a kaukázusi vagy balkáni előrenyomulást sem nézik jó szemmel a szomszédos hatalmak.
Az Egyesült Államokkal számos kérdésben (de főleg az orosz S-400-as rakétavédelmi rendszer megvásárlása miatt) kialakult konfliktusok miatt Ankara mozgástere szűkült; Oroszországgal szemben pedig kifejezetten kevés, főleg Szíriában, ahol az Idlib tartományt illetően szinte kiszolgáltatott helyzetben van az esetleges orosz-szír támadások miatt meginduló menekültáradat miatt.

Szerbia
Viola von Cramon: A kézfájással való viccelődés rossz visszhangot váltott ki az EU-ban

A belgrádi kormánykörökben és a szerb baráti médiában közutálatnak örvendő Viola von Cramon szerint a kézfájással történt szerb elnöki viccelődés nem is rossz, hanem kimondottan rossz visszhangot váltott ki Brüsszelben és a fontosabb európai központokban. Erről a szerb ellenzéki média Nyugat-barát fele számolt be a Nova.rs által készített interjú nyomán. Aleksandar Vučić az ohridi „szóbeli megállapodást” követő „nemzeti sajtótájékoztatóján”, amelyet szinte minden szerbiai televízió közvetített, azt mondta az EU-által felkínált dokumentumok aláírásának elutasításával kapcsolatban, hogy „elviselhetetlen fájdalmakat érez a jobb kezében, ezért nem tudja aláírni a két uniós dokumentumot”, és ez így is marad az elkövetkező négy évben.
A kézfájás „szövődményei”
A német zöldekhez (Die Grünen) tartozó Viola von Cramon, aki nem csak egy a sok EP-képviselő közül, hanem az Európai Parlament koszovói jelentéstevője, „dicséretesnek” nevezte Vučićnak azokat a nyilatkozatait, amelyeket a Szerbia és Koszovó közötti legutóbbi, ohridi találkozó előtt tett, ugyanakkor „szomorúnak” minősítette a már említett, inkriminált kijelentést.
– mondta a szerb kormányzati körökben gyűlölt német politikus, aki hozzátette, hogy a (szóbeli) megállapodás jogilag kötelező érvényűvé vált Szerbia számára.
– mondta a „neveletlen” Viola von Cramon, aki nem kívánt jobbulást és gyors felépülést a szerb elnöknek a kézfájással kapcsoltban.

Mintha azt mondaná, hogy „nézzék csak meg, ez a fájós jobb kezem” (Forrás: szerb elnöki Instagram)
A német politikus hozzátette, hogy továbbra is napirenden tartják a demokráciával, a jogállamisággal valamint a média szabadságával kapcsolatos kérdéseket, mert szerinte a „hazai (szerbiai) reformok kulcsfontosságúak, ezért azokat igyekeznek összekapcsolni az uniós források felhasználásával”.
– tette hozzá Viola von Cramon, aki úgy vélte, hogy Szerbia szempontjából „hasznos lenne”, ha megbékélne saját múltjával, ami „nem könnyű, de szükséges”.
Az orosz kártya
A német EP-képviselő szerint Koszovó ügyét rossz célokra használják fel Szerbiában, és ezért erősödnek a (szélső)jobboldali pártok, de amikor ez a téma már lekerül a napirendről, akkor bekövetkezik ezeknek a pártoknak a hanyatlása is.
A szerbiai „nyugatos média” üdvöskéjének tekinthető Viola von Cramon szerint egészen bizonyos, hogy Szerbia nemzetközi helyzete sokkal jobb lett volna, ha szankciókat vezet be Oroszországgal szemben, ami azonban önmagában nem elegendő, mert a Nyugat valójában azt várja Belgrádtól, hogy távolodjon el Oroszországtól.
A szerb nyelvű tartalmat előállító Russia Today (RS) és a Szputnyik orosz hírügynökség jelenléte ezt rendkívüli módon megnehezíti, a német politikus szerint ezért ragaszkodnak ennek a két médiaszolgáltatónak a „betiltásához”.
– jelentette ki Viola von Cramon, aki úgy fogalmazott, hogy elapadóban van a szerb titkosszolgálatba vetett bizalom, és ő személy szerint is félne Szerbiában bármit is tenni Oroszországgal szemben, amíg az igazgatói pozíciót Vulin tölti be.
A német képviselő ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a szerb elnök fentebb emlegetett kijelentései belpolitikai indítékokkal magyarázhatók, ám ugyanakkor Oroszországnak is szólnak, mert „nem Szerbia dönti el, hogy Koszovó beléphet-e az ENSZ-be, vagy sem”.
Viola von Cramon szerint a kézfájással történő viccelődés és az ahhoz hasonló kijelentések ugyan a hazai közönségnek szólnak, viszont az is nyilvánvaló, hogy Koszovó ENSZ-tagsága nem Szerbia, illetve Vučić (fájós) kezében van.
Miután ebben a kérdésben a Biztonsági Tanács dönt, Szerbia ezért jó kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal, amely bármikor megvétózhatja Koszovó felvételét az ENSZ-be.
Ugyanezt megteheti természetesen Kína is, amellyel Szerbia egyre jobb kapcsolatokat épít ki, és amellyel a „politikai Nyugat”, vagyis az Egyesült Államok, és annak kisöccse, az Európai Unió, mindinkább szembe kerül. Nem zárható ki, hogy hamarosan Kínát is „szankciózni” fogják „Rajnán innen, és Rajnán túl”.
Szerbia
Szerbiának Vučić kézfájása ellenére is végre kell hajtania a megállapodásokat

A szerb elnök „krónikus kézfájására” hivatkozva nem bújhat ki a Koszovóval kötött szóbeli megállapodások végrehajtása alól, a nemzetközi közvetítők ugyanis megüzenték neki, hogy Szerbiának akkor is végre kell hajtania azt, amire ő rábólintott, ha semmit sem írta alá. Aleksandar Vučić vasárnapi sajtótájékoztatóján azzal viccelődött, hogy „elviselhetetlen fájdalmat” érez a jobb kezében, amellyel alá tudná írni a megállapodásokat Koszovóval. Hozzátette még, hogy „ez az elkövetkező négy évben így is marad”, vagyis részéről semmiféle aláírásra nem kerül sor.
Kézfájással küszködik
Vučić kijelentéseit követően az „elnöki jobban” érzett fájdalommal és a szóbeli megállapodás részleges végrehajtásával kapcsolatban – miszerint Szerbiának megvannak a maga vörös vonalai – a közvetítők azt üzenték, hogy a mostanában kötött szóbeli megállapodásokat be kell tartani.
A szerb elnök nyilatkozatára először Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja reagált, aki elmondta, hogy Szerbia és Koszovó Ohridban „jogi értelemben kötelező érvényű megállapodást kötött”, és a továbbiakban felesleges a megállapodás aláírásával kapcsolatos kifogásokra koncentrálni.
– mondta az amerikai közvetítő egy online sajtókonferencián.
Escobar hozzátette, hogy az Ohridban kötött megállapodás „azonnali végrehajtását” várja mindkét féltől, és megismételte, hogy a cél nem a kölcsönös elismerés, hanem a kapcsolatok normalizálása.
– mondta az amerikai megbízott, aki szerint „az alá nem írt megállapodás(ok) a Szerbia és Koszovó közötti megbékélés kezdetét jelenti(k)”.
Kapcsolódó cikk
Escobar értelmezése szerint Szerbia kötelezettséget vállalt a koszovói dokumentumok és nemzeti jelképek elismerésének megkezdésére, Pristina pedig a koszovói szerb többségű településekre vonatkozó megoldások végrehajtásának megkezdésére.
Escobar ezzel a két legkritikusabb területet érintette, amelyek közül az egyik az egyiknek, a másik pedig a másiknak fáj, ami Vučićnál ráadásul „aláírási artritiszben” csúcsosodott ki.
Az amerikai közvetítő felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok és az EU nagyobb részvétele várható a tárgyalási folyamatban azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak Szerbiának és Koszovónak a megállapodások végrehajtásához, vagyis nincs megállás, a gyors megoldás érdekében a közvetítők tekintettel vannak a szerb elnök betegségére, és elfogadják a szóbeli beleegyezését is.
A megállapodásokat végre kell hajtani
A szerb elnök kézfájdalmának gyógyítására bejelentkezett EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is, aki szintén „megnyugtatta” Vučićot, hogy a szóbeli megállapodás(oka)t anélkül is végre lehet, sőt: végre is kell hajtani, hogy azok aláírása jogi, vagy éppen „egészségügyi megfontolásból” nem történt meg.
– mondta a Szerbia és Koszovó között közvetítő uniós főképviselő.
Itt érdemes tisztázni, hogy a 35. fejezet a főszabály szerint minden olyan kérdést tartalmaz, amely nem sorolható be más fejezetekbe. Szerbia esetében ebbe a fejezetbe került a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálása.
Borrell hangsúlyozta, hogy a szóban vállalt kötelezettségek végrehajtása „konkrét és kifejezett mutatója lesz” az EU felé vezető út iránti elkötelezettségnek, és azoknak a végrehajtását gondosan nyomon követik.
Az újságírók megkérdezték a főképviselőt, hogy Szerbia köteles-e végrehajtani a szóban elfogadott szerződés minden pontját, különös tekintettel a néhány héttel ezelőtt kötött, szintén szóbeli brüsszeli megállapodás 4. cikkelyére, amely kimondja, hogy Szerbia nem akadályozza Koszovó tagságát a nemzetközi szervezetekben, ami értelemszerűen vonatkozik az ENSZ-tagságra is.
Josep Borrell erre némileg kitérő, de egyértelmű választ adott azzal a kijelentésével, hogy a „megállapodás(ok)t végre kell hajtani”, amihez még hozzátette, hogy lesz valamiféle ütemterv, ami természetesen vonatkozik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozására is, ami viszont Koszovónak nincs igazán ínyére.
Az Egyesült Államok továbbra is aktív

Blinken szerint Amerika továbbra is aktív marad (Forrás: State Department)
Washingtonból nem csak a fentebb már említett Escobar üzent, hanem Anthony Blinken amerikai külügyminiszter is, aki hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok üdvözli a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd legutóbbi, ohridi fordulója során elért megállapodást.
Blinken konkrétan nem tért ki arra, hogy Vučić a kézfájásával forduljon orvoshoz, de amíg nem gyógyul meg, az amerikai külügyminiszter is hajlandó elfogadni a szóbeli megállapodásokat. Az amerikai külügyminiszter egyúttal megdicsérte a szerb elnököt és a koszovói miniszterelnököt azért, hogy vezető szerepet játszottak a megállapodás elérésében.
– szögezte le közleményében az amerikai külügyminiszter, aki ezt azzal toldotta meg, hogy „az Egyesült Államok továbbra is aktívan – az uniós partnerekkel együttműködve – támogatja Szerbiát és Koszovót abban, hogy a végrehajtás működőképes legyen a kiszámítható és békés kapcsolat kialakítása érdekében.
A jelek szerint a nemzetközi közvetítők nem foglalkoznak azzal, hogy a felkínált dokumentumokat az érintettek nem írták alá, így hiába szimulál a szerb elnök holmiféle aláírási artritiszt, elég ha csak bólint. A következő problémát az jelenheti, ha Vučićnak netalán begörcsöl a nyaka.
-
Montenegró2 nap telt el azóta
Nincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Szerbia17 óra telt el azóta
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
-
English5 nap telt el azóta
Arrests are piling up in Montenegro, after a police chief now the „crypto king” has also been caught
-
Szerbia1 nap telt el azóta
Viola von Cramon: A kézfájással való viccelődés rossz visszhangot váltott ki az EU-ban