Európai Unió
NEOOSZMÁN HATALOM: Ankara háborúi, avagy újabb törökjárás a Balkánon és mindenfelé

Törökország azon kevés országok közé tartozik, amelynek sikerült valódi középhatalommá válnia pár évtized alatt. Noha az uniós csatlakozás a közeljövőben kizárható, – ami kiszüremlik az Európai Bizottság legújabb jelentéséből is – Törökország az EU szempontjából fontos kereskedelmi és biztonságpolitikai partner, melynek érdekeit nem érdemes figyelmen kívül hagyni. A gazdaság jelenlegi gyengélkedése ellenére a G20 tagja, fontos energiaelosztó, elég a Török Áramlatra vagy a Transzanatóliai Gázvezetékre gondolni.
Könyvek kedvezménnyelA BALK nem kalapozik, csak annyit kérünk tőled, hogy könyvet rajtunk keresztül vásárolj! Te kedvezményt kapsz, és mi is jól járunk. Könyvek kedvezménnyel, kattints ide!
Alcímek
Törökjárás + Ankara háborúi
Az ankarai kormány hatalmas forrásokat invesztált a nemzetközi jelenlét erősítésébe. Több tucat új nagykövetség nyílt világszerte az utóbbi tizenöt évben (főleg Afrikában). A „softpower” jegyében a Török Fejlesztési Ügynökség számos irodát nyitott, s jelen van a Balkánon és Magyarországon is. A Yunus Emre Kulturális Intézetek hálózata pedig az egész világon igyekszik bemutatni a török kultúrát és nyelvkurzusokkal növelni a törökül beszélők számát. A vallási ügyekért felelős intézmény, a Diyanet az alapítványán keresztül pedig több mecsetet is épített vagy épít. A Balkánon például Tiranában.
A kétség kívül „láthatóságot biztosító” puha képességeken túlmenően a katonai képességek fejlesztése növelte meg Törökország regionális mozgásterét . Török csapatok állomásoznak különböző missziókban a Balkánon (Bosznia- Hercegovina, Koszovó), bilaterális egyezmények alapján Katarban, Líbiában, Azerbajdzsánban és Szomáliában, s érdemes észben tartani az Észak- Cipruson állomásozó 35 ezres kontingenst is. A török hadiipar komoly eredményeket ért el, a nagy dróngyártó cégek termékeire (TUSAŞ, BAYKAR) növekszik a nemzetközi kereslet.
A 2011-ben kezdődő Arab Tavasz ráadásul megfelelő geopolitikai környezetet teremtett a török beavatkozásra a polgárháborúba süllyedő Líbia és Szíria esetében, a szíriai kurdok és a PKK megerősödése pedig biztonságpolitikai kényszert is szült a katonai erő alkalmazására.
Így 2016 óta Szíriában Ankara négy katonai intervenciót is végrehajtott vagy támogatott. A 2020-as év különösen aktívan telt: februárban szír-orosz erők ellen a szíriai Idlibben vetettek be török csapatokat, Líbiában a GNA erői támogatása érdekében (igaz, itt főleg szíriai zsoldosokat), Azerbajdzsánban pedig a 2. karabahi háborúban vettek részt – igaz, inkább csak a háttérben – , miközben egész évben folyt a PKK állásainak támadása Irakban.
Húzd meg, ereszd meg!
Mindeközben Ankara felvette a kesztyűt NATO-szövetségesével, Görögországgal is, amellyel 2019 őszén került (újra) konfliktusba, miután a Tripoliban lévő Líbiai Egységkormánnyal aláírt egy közös tengeri határról szóló memorandumot, amely zárójelbe tette a görög (és ciprusi) Földközi-tengeri területek jó részét.
A felháborodott görög kormány mindent megtett regionális szövetségi rendszer létrehozására – ennek keretében még 2020 nyarán tengeri delimitációs egyezményt írt alá Egyiptommal, amely 2013 óta kifejezetten rossz viszonyban van Törökországgal -, illetve az EU-n belül sikeresen megnyerte magának Franciaországot, amely a törökökkel szintén ellenérdekelt fél Líbiában.
Míg a tavalyi év erődemonstrációval és háborús retorikával telt, addig 2021 jórészt a megegyezés kereséséről szólt. Újraindultak a török-görög tárgyalások, amelyek eredménytelenségük ellenére legalább viszonylagos nyugalmat hoztak a két fél között. Ankara más régiós ellenfeleivel is tárgyalóasztalhoz ült, így az Egyesült Arab Emirátusokkal és Egyiptommal is.
A török harciasság okai
Mi az oka a törökök harciasságának? Ezt a legtöbben a neooszmanizmussal írják le, amelynek lényegét a volt birodalmi nagyság jelenkori nagyhatalmi ábrándjában látják.
A neooszmanizmus – amelyet a török kormány kategorikusan elutasít – ennél több.
- Egyrészt jelent hazai kultúrpolitikát, amelyben az oszmán múlt rehabilitációja zajlik. Megjegyzendő: ez a jelenlegi kormány előtt kezdődött jóval.
- Másrészt jelent külpolitikai aktivizmust, itt felhajtó erőnek a török gazdaság látványos megerősödését tekinthetjük a 2000-es években, de hozzájárultak a környező régiókban zajló politikai változások is.
A 2010-es évek elején a törökök még inkább a közös múlt és az azonos vallás jegyében kampányoltak a Közel- Keleten és a Balkánon – már amennyire erre volt fogadókészség – de amióta, a kormánypárt 2016 óta szövetségre lépett az egyik nacionalista párttal, a Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP) a török külpolitikában is nagyobb teret nyert a nemzeti érdekek és területi követelések hangsúlyozása.
Ennek kiváló példája a még 2006-ban felvázolt Kék Haza (Mavi Vatan) doktrína térnyerése az utóbbi években: ennek alapján követeli a török kormány a Földközi-tenger ciprusi és görög felségvizeinek jelentős részét.
A hatalmi ambíciók és a sikeres akciók ellenére Törökországnak megvannak a maga korlátai: a földközi-tengeri követelésekkel szemben számos államot, köztük Franciaországot, Görögországot, Ciprust és Egyiptomot egyesítő blokk jött létre, miközben a kaukázusi vagy balkáni előrenyomulást sem nézik jó szemmel a szomszédos hatalmak.
Az Egyesült Államokkal számos kérdésben (de főleg az orosz S-400-as rakétavédelmi rendszer megvásárlása miatt) kialakult konfliktusok miatt Ankara mozgástere szűkült; Oroszországgal szemben pedig kifejezetten kevés, főleg Szíriában, ahol az Idlib tartományt illetően szinte kiszolgáltatott helyzetben van az esetleges orosz-szír támadások miatt meginduló menekültáradat miatt.
Könyvek kedvezménnyelA BALK nem kalapozik, csak annyit kérünk tőled, hogy könyvet rajtunk keresztül vásárolj! Te kedvezményt kapsz, és mi is jól járunk. Könyvek kedvezménnyel, kattints ide!

- Románia5 nap telt el azóta
Lemondott a román elnök – a politikai káosz nő
- Bosznia5 nap telt el azóta
Kinek jó, és kinek rossz az USAID megszüntetése a Balkánon?
- Szerbia6 nap telt el azóta
El a kezeket Vajdaságtól! – ez az új jelszó Szerbiában
- Koszovó7 nap telt el azóta
Megismétli-e az Önrendelkezés a 2021-es fölényes győzelmét?