Connect with us

Európai Unió

GÖRÖG-TÖRÖK KÖZELEDÉS: Tárgyalás van, nagy megegyezés nincs

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

SZÍV KÜLDI SZÍVNEK! Értékeld ezt a cikket!
[Összesen: 0 Átlag: 0]

Hallgasd meg ezt a cikket!

 
Május végén a görög és török külügyminiszter Athénban tárgyalt. A találkozót sikeresnek minősítette a két fél, számos területen, környezetvédelmi, energetikai, turisztikai és kereskedelmi kérdésekben, illetve a COVID-19-es vakcina igazolások kölcsönös elismerésében sikerült megállapodniuk. Ugyan lényegi vitás kérdést nem sikerült rendezniük, az utóbbi időben gyakorivá váló magas rangú találkozók célja a két ország közötti kapcsolat normális, konstruktív mederben tartása, legalább egy időre.

Feszültségforrások

A kétnapos látogatás során a török külügyminiszter először a török határ közelében lévő Komotinibe (törökül: Gümülcine) látogatott el, ahol többek között a helyi muszlim vezetőkkel tárgyalt, iskolát tekintett meg. A kitérőt a görög sajtóban provokációnak minősítették, jól mutatva a két fél közötti mély bizalmi válságot. A török kisebbség helyzete érzékeny téma Ankarának. Az 1922-es görög-török lakosságcseréből kimaradó, jelenleg 100-150 ezres muszlim kisebbség (Görögország csak vallási kisebbségeket ismer el, s ennek a népességnek kb. 15 százaléka roma, 35 százaléka pomák és a csak a fele török) helyzete a mindenkori görög-török viszony zsinórmércéje, így a hidegháború alatt, amikor a ciprusi kérdés miatt különösen elmérgesedett a két állam viszonya, különböző retorziókkal kellett szembenéznie a nyugat-trákiai törökségnek. Az Isztambulban maradt görögök ennél még rosszabbul jártak; a különböző pogromok miatt a hajdani többszázezres közösség pár ezerre csökkent napjainkra.

A kisebbségek helyzete azonban csak egy, a két ország közötti neurotikus pontoknak: Ciprus, az égei-tengeri felségvizek, egyes kisebb szigetek hovatartozása, a légtér kérdése, kiegészülve újabban az illegális migrációval, állandó problémákat okoznak, az 1980-as évek végén és az 1990-es évek közepén majdnem háború is kirobbant a két fél között, amit az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok közbelépésével sikerült megakadályozni. A vitás kérdések azóta sem oldódtak meg, az uniós tárgyalásokra való tekintettel mindkét fél a szőnyeg alá söpörte őket, bár az utóbbi években – ahogy az EU és Törökország között is egyre problémásabbá vált a viszony – újra napirendre kerültek.

Az égei-tengeri, már-már hagyományosnak mondható front mellé azonban 2019 őszén újabbat nyitott a török kormány, amikor megállapodást kötött a Tripoliban lévő líbiai Egységkormány vezetőjével, és a közös tengeri határról rendelkezett. Ezzel Törökország a magának vindikált földközi-tengeri területeit kevesebb, mint 50 ezer km2-ről közel 190 ezerre növelte Görögország és Ciprus rovására. A kérdés alapját az adja, hogy a görögökkel ellentétben Ankara nem írta alá az ENSZ Tengerjogi Konvencióját, így nem veszi figyelembe a vitatott területen lévő görög szigetekhez tartozó kizárólagos gazdasági övezeteket.

Ezzel az inkább lokálisnak minősülő görög-török rivalizálás új dimenziót kapott, ami számos környező hatalmat, mindenekelőtt Franciaországot késztett beavatkozásra. A 2020-as év a vitatott vizekre – többször haditengerészeti kísérettel megtámogatott – török kutatóhajók kiküldésével, hangos görög, ciprusi és nemzetközi tiltakozással és uniós szankciók belengetésével, válaszul a hajók visszarendelésével telt.

Ankara taktikát váltott

Ankara 2021 elejétől viszont taktikát váltott, amit részben az erőpolitika zsákutcája, másrészt az Egyesült Államokban zajló vezetőváltás kényszerített ki (az Erdoğannal jó kapcsolatot ápoló Donald Trump helyett a már korábban is rendkívül kritikus Joe Biden került hatalomra, ami nem sok jót ígért). A váltás jeleként Ankara visszahívta kutatóhajóit, újraindította a 2016-ban megszakadt, inkább diplomáciai gesztusként értelmezhető egyeztető tárgyalásokat Görögországgal, s a két külügyminiszter is többször találkozott. A nagy áttörést azonban a márciusi európai tanácsi döntés hozta, amely elismerte Törökország erőfeszítéseit a helyzet normalizálására, s nem hozott újabb szankciókat – bár nem is vette le őket a napirendről. Ennek lett folytatása a “sofagate”-ként elhíresült április eleji magas rangú uniós látogatás Ankarában.

A problémát azonban a két félnek kell(ene) megoldania, amit a kétoldalú találkozókon hivatottak elérni. A mostani alkalom különösebb incidens nélkül zajlott, ami a feszült helyzet tükrében már eredménynek számít: az áprilisi ankarai egyeztetést záró sajtótájékoztatón a görög külügyminiszter jelezte, hogy országa nem enged a török tengeri területi követeléseknek, ami kisebb botrányt okozott.

A már fentebb vázolt alapvető érdekellentétek miatt a jelenlegi, hónapok óta tartó egyeztetéseknek is kevés esélyük arra, hogy átfogó megállapodások szülessenek, mivel egyik fél sem hajlandó engedi a területi követeléséből. Athén ebben a helyzetben számíthat a nemzetközi jogra és az Európai Unióra, még akkor is, ha egyes államok (pl. Bulgária vagy Németország) tenni fognak azért, hogy tompítsák az uniós szankciókat egy újabb válság esetén. Erdoğan Törökországa szintén nem valószínű, hogy engedne a magának kisajátított területekből, így a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy elhúzódó tárgyalások mellett a két fél alacsony szinten fogja tartani a feszültséget, viszont komoly nagyhatalmi nyomás híján néhány bizalomerősítő gesztuson kívül több nem várható.

A jelenlegi helyzet ráadásul törékeny, a törökök nehezményezik a görög politikusok nyilatkozatait a lehetséges válaszlépésekről, amennyiben Ankara újra hajókat küldene a vitatott térségbe, míg a másik fél alapvetően szkeptikusan tekint a török közeledésre. Az, hogy sikerül-e a közelíteni az álláspontokat, még a június közepi NATO-csúcstalálkozó során kiderül: akkor a görög miniszterelnök és a török államfő személyesen fog tárgyalni.

Minden esetre az EU-ból nézve a görög-török normalizáció pozitív. A tárgyalások révén konstruktívabb légkörben lehet egyeztetni Ankarával számos témában; s addig is kezelhetőbb lesz a Földközi-tenger keleti részének legerősebb hatalma, amelynek szerepe a 2015-16-os migrációs válság idején komolyan megnövekedett.

SZÍV KÜLDI SZÍVNEK! Értékeld ezt a cikket!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
Az olvasás folytatása


QR Code

Küld el ezt a cikket e-mailben

Ehhez kattints ide

Meteorológia



KÖVETÉS A FACEBOOKON

B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Románia

Szlovákia

Három nap legjava