MÉG MINDIG TISZTOGATNAK: Erdoğan harca a gülenistákkal a Balkánon (és Magyarországon)

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

 
Törökország nemrég emlékezett a 2016-os puccskísérletre. A 252 halálos áldozatot követelő, sikertelenül végződő katonai hatalomátvétel a Fethullah Gülen által létrehozott vallási mozgalom szinte teljes felszámolását hozta magával: a korábban kiterjedt oktatási struktúrával, média- és cégbirodalommal rendelkező szekta ezeket egyik pillanatról a másikra elveszítette, s több tízezer tagját zárták börtönbe. Jóval kisebb lendülettel, de még napjainkban is folynak a tisztogatások az államigazgatásban és a hadseregben.

A külföldi hadszíntér

A küzdelem súlypontja a törökországi pozíciók jó részének felszámolása után azonnal külföldre került. Egyrészt a Gülen-mozgalom több évtizedes története alatt jelentős struktúrákat hozott létre külföldön Kirgizisztántól az Egyesült Államokig, oktatási intézményeiken keresztül sok országban a török kultúra első nagyköveteinek számítottak (lényegében az állam „softpower” képességeit erősítették).

A vezető, Fethullah Gülen is az Egyesült Államokban, Pennsylvaniában él jelenleg is – kiadatását hiába kérte Törökország, egyelőre erre nem került sor.

Ugyanígy feszültté vált a viszony Németországgal, ahol nemcsak eleve népes közösség élt, de sokan oda is menekültek Törökországból a puccskísérlet után, akiknek a kiadatása szintén elmaradt, Ankara rosszallását kiváltva.

A török imámok gülenista közösségek utáni kutakodásai viszont a német hatóságokat háborították fel, s kérték Törökországot, hogy ne avatkozzanak az ország belügyeibe.

A külföldi hadszíntér a Balkánt is elérte, ahol már az 1990-es évek óta szinte minden országban megjelentek a gülenista alapítványok, szervezetek, oktatási intézmények – tehát legalább két-másfél évtized állt rendelkezésre, hogy felépítsék hálózataikat, és bizonyos elismerésre tegyenek szert a befogadó országokban.

Gülenisták a Balkánon

A gülenisták különösen Albániában játszottak fontos szerepet, ahol a kommunista idők után ők voltak azok, akik megszervezték a hitoktatást és két egyetemet is alapítottak.

De ezen kívül számos iskolát nyitottak Albániánan (Turgut Özal iskolák), Boszniában (Sema Alapítvány keretében az International Burch University és 2017-től Richmond Park nemzetközi iskolák alap- és középfokon), Koszovóban (Mehmet Akif Ersoy iskolák), Észak- Macedóniában (Yahya Kemal iskolák), de még Romániában is (Lumina Egyetem és további iskolák).

A 2016-os puccskísérlet után a helyi (jellemzően kis létszámú) török diaszpóra jelentős része visszavonult ezektől a szervezetektől, a török kormánnyal jó viszonyt ápoló kisebbségi törökség (Koszovó, Észak- Macedónia) is szimpátiájáról biztosította Ankarát a gülenisták elleni háborúban.

A török vezetés eltökéltségét jelzi, hogy Recep Tayyip Erdoğan államfő 2017-es szerbiai látogatása során Aleksandar Vučić mellett állva Novi Pazarban kijelentette:

– Úgy fogjuk kiebrudalni a Balkánról ezt az áruló társaságot, ahogy tettük ezt Törökországban.

Ennek a küzdelemnek legfontosabb része a gülenisták hazavitele volt.

A török hatóságok a puccskísérlet után kérték a partneri országokat, hogy tegyenek meg mindent a terrorista szervezetnek tekintett mozgalom (törökül Fethullahçı Terrör Örgütü, avagy FETÖ) felszámolására, egyúttal adják ki a körözött személyeket.

A Recep Tayyip Erdoğan török államfővel jó viszonyt ápoló bolgár vezetés még 2016-ban kiadott több személyt a török hatóságoknak – az uniós tagállamok közül egyedüliként.

Noha a döntés kritizálták a bolgár civilek, ennél jóval nagyobb port kavart viszont Koszovó esete, ahol 2018 márciusában több tanárt is kiadtak Törökországnak – az akkori miniszterelnök, Ramush Haradinaj tudta nélkül, aki felháborodásában lemondatta a belügyminisztert és a nemzetbiztonsági főnököt.

De a sort még folytathatnánk: Albánia is kiadott személyeket a török hatóságoknak, ahogy erről Montenegróban is folynak a bírósági tárgyalások.

Korlátozott sikerek

Azon túlmenően, hogy a balkáni országok közvéleménye nem nézi jó szemmel a török állami beavatkozását, különösen úgy, hogy nemzetközi iskolákként elég jó reputációja van a gülenista oktatási intézményeknek, iskolabezárásokra eddig nem került sor.

Még a puccskísérlet előtt megalapított Maarif Alapítvány kapta azt a célt, hogy ahol lehet, ott vegye át a gülenista iskolákat, vagy ahol nem lehet, ott építsen ki egy párhuzamos, ezentúl Ankarából irányított struktúrát.

Az említett alapítvány az utóbbi öt évben dinamikusan fejlődött –  Magyarországon is nyitott iskolát  – és a Balkánon is megjelent.

A Maarif Alapítvány a Balkánon az oktatási intézmények átruházásának elmaradása miatt önálló intézményrendszer építésébe kezdett, aminek keretében számos, már létező intézményt szerzett meg.

Az általános és középiskolák megnyitása mellett az egyetemek megszerzése volt a legnagyobb eredmény, így például 2018-ban megvásárolták az University of New York Tiranát, amely korábban magánegyetemként működött.

A török rendszer állhatatosságából kiindulva a gülenista hálózatok elleni küzdelem (vagy annak elmaradása) a következő években is a balkáni-török kapcsolatok integráns részét képezi.

Ez részben azt jelenti, hogy egy-egy vezetés a török kapcsolatok javítása érdekében akár gesztusokat is tehet Ankarának, még akkor is, ha ezzel nagy valószínűséggel hazai és uniós kritikákat vált ki.

A gülenisták helyzete ezáltal a török diplomácia erősségének egyedülálló lakmuszpapírjává vált.