Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

 
Két éve, 2019 nyarán került hatalomra a jobbközép, liberális Új Demokrácia párt Görögországban. Kiriákosz Micotákisz kormányának több kihívást sikeresen kezelve sikerült megváltoztatni a 2010-es évek elején kialakult negatív képet Görögországról, s az akkor sereghajtóból az Európai Unió eminens diákja lett. A kétéves időszak mérlege következik.

Dinasztikus vonások

Az Új Demokrácia a szavazatok közel negyven százalékát megszerezve maga mögé utasította Aléxisz Cíprasz baloldali Szirizáját (a görög választási rendszer a legerősebb pártnak automatikusan 50 mandátumot ad a stabilabb kormányzás érdekében, így jelenleg 158 parlamenti hellyel rendelkezik a 300 fős törvényhozásban).

Ciprasz első és második kormányának (2015 január-szeptember, 2015-2019) első évei főleg az uniós pénzügyi mentőcsomag körüli vitáitól voltak hangosak, később pedig a migrációs válság kezelésétől vagy annak elmaradásától, így Görögország megítélése nem számított túl fényesnek a nemzetközi közösségen belül.

Úgy tűnik viszont, hogy Micotákisznak sikerült megváltoztatni Görögország imázsát.

A Harvardon és Stanfordon végzett Micotákisz, aki évekig dolgozott egy vezető tanácsadó cégnél az Egyesült Királyságban, kiválóan beszél angolul, németül és franciául, mindeközben nagyon jól kiismeri magát a nyugati gazdasági-politikai körökben.

Nem is akármilyen családból származik, hiszen apja, Konsztantinosz Micotákisz az ország miniszterelnöke volt 1990 és 1993 között, de távoli rokonságban áll a 20. század első felének emblematikus miniszterelnökével, Elefterosz Venizelosszal is.

Ilyen háttér mellett talán nem meglepő, ha nemzetközi ügyekben jól érvényesíti országa érdekeit. Valóban, a beszámolók szerint az uniós politika egyik kedvence.

Külpolitikai csapdák

Pedig külpolitikai kihívásokból akadt bőven, de ezek ügyes kezelése javította nemzetközi pozícióját. Ennek legkomolyabb próbáját a tavaly február végi – márciusi menekültválság jelentette, amikor a török hatóságok az akkoriban zajló idlíbi török beavatkozás népszerűségcsökkentő veszteségeinek elkendőzésére a már korábban is emlegetett menekültkártya kijátszása mellett döntöttek.

Az edirnei átkelők felé meginduló menekültoszlopokat viszont a görög hatóságok sikerrel feltartóztatták, így a 10-15 ezer Görögországba igyekvőből alig pár száz tudott átjutni, ezzel növelvén az amúgy is bevándorlásellenes húrokat pedző miniszterelnök népszerűségét.

Az Európai Unió kiállt Görögország mellett, amely újabb támogatást kapott a határok megerősítésére, az Evrosz (Marica) folyó mentén meg is indult 27 km-es, öt méter magas acélfal építése a meglévő 12,5 km kerítés mellé.

A menekülthullámnak végül a COVID-19 érkezése vetett véget. Noha sűrítették a partiőrség ellenőrzéseit, megerősítették a szárazföldi határokat, alapvetően a világjárványnak köszönhető, hogy az illegális határátlépések számát illetően Görögország egy nyugalmasabb periódusba került.

A görög-török viszony 2020 nyarán azonban ismételten felforrósodott, amikor a törökök a görög felségvizek egy részét magukénak vindikálva (földgázt kereső) kutatóhajókat küldtek a Krétától keletre lévő területekre.

A komoly feszültséget kiváltó ügyben – amelyben görög és török hadihajó is összeütközött – az Európai Bizottság, Franciaország és az Egyesült Államok is kiállt Athén ügyben végül az izolációba kerülő Törökország visszavonulásával járt.

Ankara 2021 januárjától kezdve újraindította a tárgyalásokat, egy alapvetően jó hangulatú találkozón a júniusi NATO-csúcs alatt Micotákisz és Erdoğan török államfő egyeztetni is tudott a vitás kérdésekről.

Geopolitikai szerep

Görögország okos politikával sikeresen felérétkelte geopolitikai szerepét: a török kihívásra a ciprusi, az izraeli és az egyiptomi kapcsolatok erősítésével válaszolt, ráadásul Ankara nagy közel-keleti ellenfelének számító Egyesült Arab Emírségekkel is védelmi szerződést írtak alá.

A francia fegyvervásárlások pedig az EU legnagyobb Földközi-tengeri hatalmának jóindulatát is biztosították.

Azonban ez a folyamat nem Micotákisszal kezdődött: a Ciprasz-kormány még 2018-ban, a Preszpa-tónál aláírt egyezménnyel rendezte a több mint két évtizedes névvitát (Észak-)Macedóniával, amit ellenzékből Micotákisz hangosan kritizált; miközben az energetikai-védelmi közeledést elindította a kelet-mediterráneumi szomszédok felé, amit az Új Demokrácia nagy lendülettel folytat.

Belpolitikailag szintén sikeresnek tűnik a kormány: a COVID-19 járvány első hullámát példásan kivédték, illetve az azóta hozott megszorító intézkedések hatására is sikerült aránylag kezelhető szinten tartani a megbetegedések számát.

A több mint 10,5 milliós lakosságú országban közel 450 ezren kapták el a vírust, s közel 13 ezer ember veszítette életét.

A görög kormány ráadásul az uniós védettségi igazolvány egyik kezdeményezője volt – a bajban lévő turizmus megmentése azonban akadozik az utóbbi hetekben gyorsan növekvő esetszámok miatt.

A gazdasági recesszióba került országnak (a GDP több mint 8 százalékkal csökkent tavaly) viszont jól fog jönni a 30,5 milliárd eurós csomag, amit a helyreállítási alapból sikerült kialkudnia Athénnak.

Az eminens kormányt kritikák is érik, júniusban komoly tüntetésekre került sor a munka törvénykönyvének módosítása miatt, amely a kritikusok szerint sokkal rosszabb helyzetbe hozza a munkavállalókat, s a cégeknek kedvez.

Szintén sokan nehezményezték a sajtót ért megszorításokat, hiszen nehezebbé vált a tüntetésekről vagy éppen a menekültekről való tudósítás, ahogy a különböző görög szigeteken lévő menekülttáborok áldatlan állapotai miatt is sokan bírálják Micotákiszt.

A kritikák ellenére azonban úgy tűnik, a közvélemény egyelőre meg van elégedve az Új Demokráciával és a kormánnyal, amely a népszerűségi listákon toronymagasan vezet a többi párt előtt.