Connect with us

Bosznia

AZ USA VISSZATÉR: A következő hónapokban gyökeresen megváltozik az USA Balkán-politikája

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

zaszlos bascsarsi
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

A következő hónapokban gyökeresen megváltozik az USA Balkán-politikája, a januárban hivatalba lépő Joe Biden jóval aktívabb lesz, mint elődje, Donald Trump volt, és minden bizonnyal véget vet a Trumpot jellemző Szerbia-barátságnak. A nyugati államok további balkáni térnyerését megakadályozni akaró Oroszország aggodalommal figyeli az eseményeket és igyekszik ellenlépéseket tenni. Nem mindig sikerrel.

Nem ma kezdte

Szlovénia, Horvátország, Montenegró, Észak- Macedónia, Görögország, Bulgária és Albánia már NATO-tag, és a Szerbiából 2008-ban kiszakadt Koszovó is mindent elkövet az észak-atlanti szövetséghez való csatlakozás érdekében. Így már csak két olyan balkáni “frontállam” maradt – Szerbia és Bosznia- Hercegovina – ahol a NATO-bővítést nemzetbiztonsági fenyegetésként megélő Oroszország megakadályozhatja az “ellenség táborához” való csatlakozást.

A Demokratapárti Joe Biden elnökké választása komoly nyugtalanságot idézett elő Moszkvában, hiszen a politikus, az 1990-es évek első felében – akkor még szenátorként – a balkáni amerikai beavatkozás elkötelezett híve volt, s miközben támogatta a horvátok és bosnyákok elleni fegyverszállítási embargó feloldását, háborús bűnösnek nevezte Radovan Karadžić akkori boszniai szerb elnököt, és belgrádi mentorát, Slobodan Miloševićet. A Kreml aggódalmát tovább fokozza, hogy Biden volt az egyetlen, aki az elnökválasztási kampányban ismét elővette a Balkánt, és jó előre figyelmeztette a térségben aktív államokat, hogy az USA vissza fog térni a Donald Trump által igencsak ignorált térségbe.

Nem véletlen, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Biden győzelme után szinte azonnal Boszniába utazott, hogy ott jelentse ki: Moszkva számára elfogadhatatlan, hogy a Nyugat új geopolitikai szembenállást akar gerjeszteni a Balkánon és új választóvonalakat kíván építeni a térségben. Mindezt akkor jelentette be, amikor nem Szarajevóban – a két entitásból, a Szerb Köztársaságból (RS) és a Bosznia-hercegovinai Föderációból álló közös állam fővárosában – találkozott az államelnökség szerb tagjával, Milorad Dodikkal, hanem Kelet- Szarajevóban, amely boszniai szerb erődítmény. Erre – némi joggal – gyorsan meg is sértődött az elnökség bosnyák és horvát tagja, és nem volt hajlandó találkozni Lavrovval.

Az életképtelen Bosznia

Lavrov aligha bánta, hogy újabb konfliktust okozott, Oroszország ugyanis igyekszik bizonyítani, hogy Bosznia jelenlegi formájában teljesen életképtelen, s most a külügyminiszter azzal vádolta a háromfős boszniai elnökség nem szerb tagjait, hogy a külföldi hatalmak utasítására döntöttek úgy: nem hajlandók találkozni vele. A boszniai szerbek és Szerbia szövetségesének számító Moszkva közben akadályozza, hogy Bosznia életképesebbé váljon: ellenzi a polgárháborúnak 25 évvel ezelőtt véget vető, ám igencsak rugalmatlan daytoni egyezmény megváltoztatását, és egyben szorgalmazza a nemzetközi főképviselői iroda felszámolását. Az mára egyértelműnek látszik, hogy ameddig nem változik meg a daytoni keret – az egyezmény része a külföldiek által megírt alkotmány is – Bosznia államszerkezete annyira bonyolult marad, hogy még akkor is nehéz lenne működtetni, ha az egymással továbbra is bizalmatlan nemzeti közösségekben meglenne a jóindulat.

Szerbiai megfontolások

A jóindulat azonban hiányzik, és ezért részben Szerbia is felelős, hiszen a színfalak mögött egyre inkább támogatja a közös boszniai államot nyíltan leépíteni akaró Dodikot. Nem véletlen, hogy Lavrov Boszniából Belgrádba utazott, ahol nem csak attól tartanak, hogy Biden szakít Trump befelé forduló politikájával, hanem attól is, hogy az új elnök – elődjével ellentétben – rá akarja majd kényszeríteni Szerbiát Koszovó elismerésére. Oroszország, Szerbiához hasonlóan nem ismeri el Koszovó függetlenségét, ám meg is kéri az árát Belgrád támogatásának. Az orosz Gazprom egy évtizeddel ezelőtt – jóval áron alul – többségi tulajdont szerzett a legnagyobb szerbiai olajipari cégben, a NIS-ben, és most újabb közös projektek valósulnak meg: orosz hitelből oroszok építik a Budapest- Belgrád gyorsvasút Ópazova-Újvidék közötti szakaszát, és az oroszok ugyancsak részt vesznek a Vaskapu vízierőmű modernizálásában is.

Oroszország ajándékokkal és propagandával is igyekszik elvenni Szerbia kedvét a NATO-hoz való közeledéstől. Az utóbbi években a szerb hadsereg MiG-29-es harci gépeket, felderítő járműveket, valamint T-72-es harckocsikat kapott Moszkvától, az utolsó szállítmány ősszel érkezett meg, akkor a T-72-esek modernizált változatából, a T-72MSA-ekből kapott Belgrád. A tankokat november végén be is mutatták, s a díszszemlén megjelent Aleksandar Vučić szerb államfő is, aki szerint a katonák nagyon meg vannak elégedve új “játékszereikkel”.

Elefánt a porcelánboltban

Bár Moszkva nem esélytelen Boszniában és Szerbiában – a szerbek jó része már csak azért sem lelkesedik a NATO-ért, mert emlékszik az 1999-es Szerbia elleni NATO-légiháborúra – Oroszországnak több olyan lépése is volt, amely elidegenítette az egyébként oroszbarát helyi eliteket. Az egyik legjobb példa erre a 2016-os montenegrói puccskísérlet volt, amelyet nagy valószínűséggel Moszkvában szerveztek, hogy megpróbálják megakadályozni Montenegró NATO-csatlakozását. Szerbiában pedig az szült értetlenséget, hogy 2019 végén kiderült, az oroszoknak kémkedett egy már nyugdíjazott szerb katonatiszt. Az ügyet Vučić is kommentálta: “Csak egyet kérdezek orosz barátainktól: miért?” – mondta az elnök.

De a görög–észak-macedón névvitába való orosz beszállás sem sült el túl jól: a közismerten oroszbarát athéni kormány is felháborodott azon, hogy orosz pénzből orosz ügynökök próbálták meg rábeszélni Görögországot a negyed évszázados névvitát lezárú alku elutasítására. A tét nagy volt, hiszen a görögök – cserébe azért, hogy Macedóniát Észak- Macedóniára nevezték át – jóváhagyták a volt jugoszláv tagköztársaság NATO- és EU-integrációját. Szkopjéban egyébként a közben gazdasági bűncselekmények miatt hazájában elítélt, és a börtön elől Magyarországra menekült Nikola Gruevski volt az oroszok fő szövetségese: a pályáját atlantistaként kezdő politikus személyes jóbarátjának nevezte Putyint, és az általa vezetett nacionalista párt, a VMRO- DPMNE a görögökkel való megegyezés ellen lobbizott.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Bosznia

Hamis titkosszolgálati igazolványt találtak egy Szerbiában elfogott boszniai képviselőnél

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

igazolvány
Tiszteletbeli ügynökként működött a bosnyák Föderáció egyik képviselője (Forrás: Klix)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 6 perc

Salko Zildžić, a Demokratikus Akció Pártjának (Stranka Demokratske Akcije, SDA) tuzlai vezetőjét lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt vették őrizetbe a Szerbiába történő belépésekor a határőrök, a személygépjárműve átvizsgálásakor pedig felleltek egy a bosznia-hercegovinai Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (Obavjestajna i Sigurnosna Agencija, OSA) által kibocsátott „tiszteletbeli szolgálati igazolványt”. Bár a honatya kiadatása azóta megtörtént, az eset kapcsán parlamenti vizsgálat indul a nyugat-balkáni Csodaországban.

Fegyver helyett igazolványt találtak

Annak ellenére, hogy a nyári politikai uborkaszezon után a boszniai közvélemény érdeklődésének centrumában változatlanul a Milorad Dodik vezette Független Szociáldemokraták Szövetségének (Savez Nezavisnih Socijaldemokrata, SNSD) “alkotmányos szabadságharca” áll, a korábbi napokban újfent a bosnyák konzervatívok zászlóshajójának minősülő SDA-ra terelődött a figyelem.

A párttal kapcsolatos legfrissebb botrány érintettje Salko Zildžić, a horvát-bosnyák Föderáció parlamentjének képviselője, és az SDA tuzlai alapszervezetének vezetője, akit még szeptember 19-én vettek őrizetbe a szerb határőrök a Drina szerbiai oldalán fekvő Bajina Bašta határátkelőhelyen.

Zildžić elfogása kapcsán a szerbiai hatóságok kezdetben mindössze annyit közöltek, hogy a boszniai föderációs honatya által használt személyautó átvizsgálása során egy maroklőfegyvert találtak 15 darab lőszerrel. Zildžićnek a fegyverre ugyan volt engedélye, azonban azt Szerbiába nem vihette volna magával.

igazolvány

Nem mindennapi igazolvánnyal rendelkezett Salko Zildžić, a bosnyák-horvát entitás parlamenti képviselője (Forrás: Klix)

Az užicei bíróság nem volt rest mindezek alapján elrendelni a boszniai föderációs honatya előzetes letartóztatását.

Az eset további körülményei ettől a mozzanattól kezdődően eltérő értelmezés alá esnek az érintettek részéről, annyi azonban bizonyos, hogy Zildžić előzetes letartóztatásba vételét követően a szerbiai illetékesek tüzetesebben átvizsgálták a járművét, vélhetően további fegyverek után kutatva.

Így találták meg a bosznia-hercegovinai Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (Obavještajna i Sigurnosna Agencija, OSA) igazolványát Zildžić nevére kiállítva.

A nyugat-balkáni sajtóviszonyokat és a hivatalos szervek adatkezelési gyakorlatát jól leképezi, hogy vélhetően előbb jelent meg a nem mindennapi hír a mindig jól értesült szarajevói Klix hírportálon, mint ahogy a BIA-t vezető Aleksandar Vulint tájékoztatták volna az okmány lefoglalásáról.

Az igazolvány kapcsán a szerbiai illetékesek nem is igen tudtak mit kezdeni a helyzettel. Egyfelől azért nem, mert annak birtoklása önmagában még nem valósít meg semmilyen bűncselekményt, így legfeljebb kellemetlen kérdések hada várhatta Zildžićet emiatt a fogdában.

Másfelől pedig a dokumentumon öles betűkkel a „tiszteletbeli szolgálati igazolvány” (Počasna službena iskaznica) felirat szerepelt, ami miatt annak eredetiségével kapcsolatban komoly aggályok merülhettek fel.

Hogyan kaphatott igazolványt?

Zildžić személye kapcsán nem ismert, hogy a korábbi években bármilyen kapcsolatban állt volna az OSA-val. Sőt, az önéletrajza meglehetősen letisztult, mondhatni transzparens, mivel a 2006-ban megkezdett politikai karrierje előtt is széles körben ismert volt a boszniai nyilvánosság előtt, mint élsportoló, aki bokszolóként és cselgáncsozóként jeleskedett nemzetközi szinten.

Az OSA működését szabályozó törvény ugyan lehetőséget ad a szervezet vezetőjének, hogy diszkrecionális jogkörében eljárva, egyedi esetekben adományozzon olyan igazolványt, amin a „tiszteletbeli” jelző szerepel, azonban az N1 Bosna csatorna értesülése szerint ezt a gyakorlatot a korábbi években kizárólag a komoly szakmai teljesítményt nyújtó, nyugállományba vonulók esetében követték a szervezetnél.

Zildžić tekintetében nyugállományról és komoly szakmai teljesítményről nem lehet szó, a sportszakmai karrierje mellett azért sem, mert mindössze 42 éves.

Parlamenti vizsgálat lesz

Önmagában Zildžić elfogása és előzetes letartóztatásba vétele nem érte el a boszniai politikai ingerküszöböt, a nem mindennapi okmány fellelése azonban nagy lendületet adott az eseményeknek.

Elsőként a bosnyák konzervatívok által szerbpárti nézetei miatt évek óta támadott Aleksandar Vranješ, Belgrádba akkreditált boszniai nagykövet jelezte a sajtóban, hogy tud a fogva tartás tényéről, teendője azonban nincs, tekintettel arra, hogy Zildžić nem kért konzuli közbenjárást az ügyében.

Sabina Čudić, a liberális Naša Stranka parlamenti képviselője nyilatkozatában jelezte, hogy kezdeményezte az OSA működését felügyelő parlamenti bizottság rendkívüli ülésének összehívását az eset kapcsán. Szerinte egy vizsgálat keretében kell tisztázni, hogy a korábbi években kik és milyen okból kaptak hasonló igazolványt.

Čudić nyilatkozatára reagálva Ilija Cvitanović, a HDZ 1990 parlamenti képviselője jelezte, hogy mint az illetékes bizottság elnöke megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a bizottság rendkívüli ülésére 10 napon belül sort kerítsenek. Az ülésen meghallgatják Almir Džuvót, az OSA idén tavasszal kinevezett vezetőjét, akinek válaszolni kell az igazolvány keletkezésével kapcsolatos kérdésekre.

Cvitanović bejelentése csak részben nyugtatta meg a közvéleményt, mert az eset kapcsán lényegében mindenki Osman Mehmedagić, az SDA-t vezető Bakir Izetbegovićtyal szoros kapcsolatban álló korábbi OSA-vezető érintettségét feltételezi. Mehmedagić a vele kapcsolatban megjelent híresztelésekre reagálva közleményt adott ki, amelyben tagadta, hogy ő adott volna utasítást a kérdéses dokumentum kiállítására.

Össze-vissza védekezik

Zildžić az ominózus igazolvány léte és eredete kapcsán az ügy kirobbanása óta több variációt ismertetett a nagyérdeművel. Még a szerbiai fogva tartása alatt ügyvédje útján azt közölte, hogy az igazolvány létezik, az azonban nem eredeti, hanem egy másolat, amit „hülyeségből készítettek neki a barátai, akikkel a Državna Bjezbednost (magyarul Állambiztonság) nevű Viber-csoportot alkotják.”

Zildžić azt is elárulta, hogy mintegy 10 fő tagja ennek a csoportnak, azonban konkrét személyeket nem nevezett meg. Ezen túlmenően arra sem akart magyarázatot adni, miért volt szüksége egy ilyen jellegű dokumentumra, és azt miért vitte magával Szerbiába.

A szeptember 27-i Szarajevóban adott sajtótájékoztatóján Zildžić egy eddig ismeretlen külső tényező vagy a józan logika hatására módosította a védekezését. A szerbiai fogságban ugyanis sem ő, sem az ügyvédje nem számolt azzal, hogy a dokumentum létének és birtoklásának elismerése miatt a boszniai ügyészség okirathamisítás és azzal visszaélés gyanúja miatt nyomozást rendel el.

Így az ügyészek munkáját nehezítendő Zildžić utóbb azzal állt elő, hogy nem is volt nála a kérdéses igazolvány, az nem az övé. Ebből adódóan azt nem találhatták meg nála. A különös nevű Viber csoport létezik ugyan, azonban tagadta, hogy annak a tagjai készítették volna „hülyéskedve” a dokumentum másolatot.

Az általa csak felhajtásnak minősített ügy céljaként pedig a személye lejáratását jelölte meg, továbbá azt, hogy ismeretlen okból minél tovább Szerbiában tartsák.

Tagadta továbbá, hogy valaha használta volna az igazolványt, és perdöntő bizonyítékként arra hivatkozott, hogy az okmányon a róla készült kép régi, így az a közreműködése nélkül kellett, hogy készüljön.

A lőfegyver és a lőszerek kapcsán konzekvensen azzal a magyarázattal állt elő, hogy azok a sajátjai, amiket engedéllyel tartott magánál, csak éppen elfelejtette kivenni az autójából, amikor Szerbiába indult. Azt pedig nem tartotta kommentárra érdemesnek, hogy milyen indokok miatt tartott a személygépjárművében egy lőfegyvert honatyai minőségben.

Megegyezett a szerbekkel

Zildžić kiadatására szeptember 25-én került sor. Ezt megelőzően a lőfegyver és a lőszerek jogosulatlan határon való átvitele miatt az užicei ügyészség gyorsított eljárásban megegyezést kötött vele.

Ennek keretében Zildžić elismerte bűnösségét, és elfogadta az egy éves szabadságvesztést azzal, hogy kiadják Bosznia-Hercegovinának a büntetés végrehajtása végett.

Utóbbi amiatt volt fontos számára, mert a szabadságvesztést meglehetősen szerényen osztó boszniai büntetőjog keretében lehetősége nyílik a jövőben a szerbiai büntetést, mint rövid időtartalmú szabadságvesztést pénzbírsággal megváltani, így a 365 nap szabadságvesztés helyett 365.000 konvertibilis márka, vagyis megközelítőleg 72 millió forint kifizetése ellenében mentesül a szabadságvesztés végrehajtása alól.

Már csak azt kell tisztáznia a parlamenti bizottság és az ügyészség felé az eddigieknél hihetőbb módon, hogy miként került az arcképe egy olyan okmányra, ami a Klix portál által megkérdezett szakértők szerint teljesen egyezik az OSA által kiadott igazolvánnyal.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava