Ukrajnai háború: amikor elfogynak az emberek

Az ukrajnai háború jelenlegi szakaszában a legnagyobb probléma a "humánerőforrás"

Az ukrajnai háború jelenlegi szakaszában a legnagyobb probléma a humánerőforrás, ezért mindkét oldalon külföldieket is toboroznak. Az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió 2022. február 24-én kezdődött, amikor Oroszország több irányból – északról, keletről és délről – egyszerre indított támadást Ukrajna ellen. Ezzel a korábban csak parázsló konfliktus igencsak fellángolt.

A háború tehát négy éve tart, ez idő alatt az ukrán hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett. A fronton szolgáló katonák nagy része kimerült, túlterhelt, sokan 2–3 éve folyamatosan harcolnak. Az ország népessége jóval kisebb, mint Oroszországé, és sok civil külföldre menekült, ezért Ukrajna egyre nehezebben tudja pótolni a fronton harcoló katonákat, ami miatt a mozgósítás alsó korhatárát 27 évről 25 évre módosították.

Külföldiek ukrán oldalon

Általános vélemény, hogy Ukrajna nyugati fegyverekkel jól felszerelt, de nem tud minden eszközhöz elegendő személyzetet biztosítani. Ukrajnának nincs elég katonája, és ez a háború egyik legnagyobb korlátja, ezért az ukránok külföldi önkénteseket is fogadnak, akiket az Ukrán Nemzetközi Légióhoz irányítanak, de nem feltétlenül.

A Lengyel Önkéntes Hadtest nem sokkal 2023-as megalakulása után (Forrás: X platform)

A külföldiek közül az egyik legnagyobb az amerikai kontingens, amelynek tagjai megjárták az iraki vagy az afganisztáni frontot, többen közülük a Nemzetközi Légióban, mások kisebb különleges egységekben szolgálnak. Jelentős számú önkéntes is harcol Ukrajnában, vannak ukrán származású kanadai állampolgárok, és több belarusz egység is létezik (pl. Kastusz Kalinouski ezred), ők nemcsak Ukrajnáért, hanem a saját jövőbeli szabadságukért is harcolnak.

Az európai népek közül a legaktívabbak a lengyelek, miután Lengyelország társadalmi támogatása Ukrajna felé nagyon erős. Létezik külön lengyel alakulat is (Polski Korpus Ochotniczy), amely 2023 februárjában alakult, és ukrán oldalon harcol az orosz invázió ellen.

Kapcsolódó cikk

Horvát katona nyet Ukrajnának

Ez a csoport az Ukrán Védelmi Hírszerzés Nemzetközi Légiójának része, és több frontszakaszon is bevetették őket, beleértve a Belgorod térségében zajló műveleteket is.

Harcolnak még az ukránok oldalán horvát veteránok, cseh és balti származású önkéntesek, valamint kisebb, de tapasztalt csoportok Franciaországból, főleg idegenlégiós háttérrel. A grúz Georgian Legion légió az egyik legrégebbi és legnagyobb külföldi egység, ők 2014 óta harcolnak Ukrajnában, több száz főről beszélünk.

Ukrajna hivatalosan nem fogad el „zsoldosokat”, csak szerződéses katonákat a Nemzetközi Légióban, de harcolnak külföldiek a másik oldalon is, a Balkánról leginkább szerbek.

Külföldiek orosz oldalon

Az „oroszbarát külföldiek” olyan nem orosz állampolgárok, akik az orosz oldalon harcolnak, különböző okokból: ideológia, pénz, kalandvágy vagy geopolitikai szimpátia; ezek közé tartoznak a szerbek is.

Kapcsolódó cikk

Orosz toborzás a Facebookon: új szerb egység alakul Ukrajnában

Az ideológiai oroszbarátok azért mennek a frontra, mert támogatják az orosz politikát, hisznek az orosz propagandában, ellenségesek a Nyugattal vagy a NATO-val szemben, szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali nézeteket vallanak, de ezek kombinációja is előfordul.

A Balkánról érkezők egy része történelmi vagy kulturális okokból szimpatizál Oroszországgal, vallási közösségek (ortodox kapcsolatok) miatt érintett, vagy éppen nacionalista csoportok tagjai.

Meg kell még említeni a csecseneket, de ez kicsit bonyolult: a „csecsenek” két teljesen különböző csoportra oszlanak. Vannak a Ramzan Kadirov által vezetett csecsen alakulatok, akik Oroszország oldalán harcolnak, nekik főleg propaganda-szerepük van, nem a frontvonalon a legaktívabbak.

A Kadirov-ellenes csecsenek Ukrajna oldalán harcolnak (pl. Dzsokhar Dudajev zászlóalj), ők régóta ellenségesek Kadirovval és Moszkvával.

Kapcsolódó cikk

ZSOLDOSOK: Az oroszok szíriai sabihákat kérnek az ukrajnai háborúhoz

Orosz oldalon feltűnnek még görög és francia szélsőjobboldali önkéntesek, a Donbaszban pedig szélsőbaloldali spanyol önkéntesek is, akik paradox módon az oroszbarát szeparatisták oldalán küzdenek, „antifasiszta” retorikával indokolva a részvételüket.

Léteznek és lézengenek az orosz oldalon kazah, kirgiz és tádzsik önkéntesek is, akik főleg pénzért vagy orosz állampolgárságért cserében vesznek részt az öldöklésben; ugyanez vonatkozik az afrikai származású egyénekre is, akik az orosz hadseregben szolgálnak.

A Wagner Csoport korábban toborzott afrikaiakat helyi műveleteihez (Mali, Közép-afrikai Köztársaság, Szudán), de nem bizonyított, hogy afrikai harcosokat vittek volna Ukrajnába. Ezzel viszont nem ért egyet egy francia szakértő, aki nemrégiben a Charlie Hebdónak nyilatkozott: szerinte Oroszország most afrikai önkénteseket használ ágyútölteléknek.

Az afrikai háborús munkaerő

A Charlie Hebdo szerint, miután Putyin rezsimje imperialista törekvései érdekében már több százezer orosz életet áldozott fel, az ukrajnai frontokon egyre súlyosabbá válik a bevethető emberhiány. A Kreml – hogy elkerülje az orosz lakosság ellenkezését – új forrás után nézett a sorok feltöltésére. A lap úgy fogalmaz: Moszkva most egy „feláldozható munkaerőhöz” fordul, vagyis afrikaiakat próbál bevonni a háborúba.

Nyilvánvaló, hogy komoly válság alakult ki az orosz hadseregben. A frontról sokan már csak darabokban vagy koporsóban térnek vissza, és a toborzóközpontokban egyre ritkábban bukkannak fel a korábban megszokott vidéki újoncok.

Ukrajna. Ágyútöltelék híján Putyin afrikaiakat küld a halálba (Forrás: Charlie Hebdo)

Miután a rezsim már minden elérhető foglyot, alkoholistát és hajléktalant bedarált a hadigépezetbe, a tartalékok vészesen fogyni kezdtek – mielőtt még a moszkvai elit gyerekeit kellene az aknamezőkre küldeni.

A Kreml „HR-osztálya” így végül meghozta azt a döntést, amelyet minden modern menedzser racionális lépésnek tartana: kiszervezte a humánerőforrást. Moszkva nagyszabású toborzásba kezdett az afrikai állampolgárok körében, akiket nemcsak Oroszország területén, hanem közvetlenül származási országaikban is igyekeznek beszervezni.

„Kezdetben a legsebezhetőbb afrikaiakat próbálták besorozni – azokat, akik már Oroszországban tartózkodtak: foglyokat, papírok nélküli bevándorlókat és más kiszolgáltatott csoportokat. Később aztán a »rendes migránsok« felé fordultak, nekik állampolgárságot ígérve a csatlakozásért cserébe” – mondja Thierry Vircoulon, a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (Ifri) elemzője, az „Oroszország toborzási politikája harcosok és munkások számára a szubszaharai Afrikában” című jelentés társszerzője.

Ám az ukrajnai hatalmas veszteségek miatt ez a humánerőforrás-bázis is gyorsan kimerült, így a Kreml kénytelen volt szélesebbre nyitni a látókörét. Az orosz államapparátus ezután már közvetlenül Afrikában kezdte keresni azokat, akiket rá lehet venni, hogy egy idegen ország háborújában kockáztassák az életüket.

Normál munkaszerződésnek álcázott toborzás

A „nemzeti ágyútöltelék-ellátási lánc” újraszervezéséhez a rezsim nem sajnálta az eszközöket. Kezdetben Putyin a Wagner Csoportot bízta meg a piszkos munkával azokban az afrikai országokban, ahol a szervezet már korábban is jelen volt – különösen a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban és Burkina Fasóban.

Ám amikor a börtönökből történő toborzás lehetőségei kimerültek, és a Wagner Prigozsin halála után 2023-ban gyakorlatilag szétesett, a folyamatot ipari méretűvé kellett tenni.

A terepen működő orosz katonai és félkatonai struktúrák, valamint fedőcégek vették át a feladatot. Ehhez társulnak a különféle zsoldoscégek, köztük a Wagner utódjaként működő „Africa Corps” – amelynek természetesen semmi köze az azonos nevű náci alakzathoz.

Thierry Vircoulon szerint a módszer klasszikus átverésre épül. „A toborzók több mint 2000 dolláros havi fizetéssel csábítják az állás nélküli vagy szegény családokból származó fiatal férfiakat Oroszországba.” Ez a csali különösen hatásos, hiszen azokban az országokban, ahonnan a toborzott férfiak érkeznek, a havi fizetések jellemzően 100 és 500 dollár között mozognak.

A valóság azonban csak a repülőgép leszállása után derül ki: az ígért építőipari munka helyett a férfiaknak a fronton végzendő „állandó munkaviszonyra” kell szerződést aláírniuk. „Amint megérkeznek, eléjük tesznek egy orosz nyelvű szerződést, amelyet nem értenek” – mondja a kutató, aki szerint „a túlnyomó többségnek fogalma sincs arról, hogy mi vár rá, mert teljesen félrevezetik őket”.

Az Ifri jelentése úgy becsüli, hogy eddig összesen 3000–4000 embert toboroztak ilyen módon. Vircoulon ugyanakkor hozzáteszi: ezt a számot „rendkívül nehéz pontosan meghatározni, és könnyen lehet, hogy valójában jóval nagyobb, mivel nagyon kevés információ szivárog ki”.

A célpontok beazonosítása az ukrajnai háborúban

A besorozott afrikaiakra klasszikus „ágyútöltelék-munka” vár. A feladat leírása kegyetlenül egyszerű: előrenyomulni a fronton, és kivárni, hogy az ukrán erők tüzet nyissanak – így az orosz drónok beazonosíthatják az ellenséges állásokat.

Egy január 11-i videón például egy nyolcfős, feltehetően ugandai származású csoport látható, akik a hóban énekelnek. A kamera mögül egy orosz katona gúnyolódik rajtuk, „eldobható katonáknak” nevezi őket, és hozzáteszi, hogy „hamarosan támadásba lendülnek, és akkor már nem lesz kedvük énekelni”.

Kapcsolódó cikk

A Times egyik cikke is hozzájárulhatott, hogy Putyin ellen elfogatóparancsot adtak ki

Egy másik felvételen egy Francis nevű, ismeretlen afrikai származású férfi szerepel, aki fegyvertelenül, csupán egy páncéltörő gránáttal a mellkasán áll. A videón sértegetik, majd egy orosz katona fenyegető hangon küldi előre, „konzervnyitónak” titulálva. A küldetés célja itt is egyértelmű: a férfit gyakorlatilag öngyilkos bevetésre kényszerítik.

Ezt a módszert egészen 2023-ig a Wagner Csoport alkalmazta, amely a bahmuti csatában szinte ipari szinten vetette be az öngyilkos osztagokat: a börtönökből frissen kiengedett foglyokból álló emberhullámokat küldve előre. Az eredmény tragikus volt: 20–25 ezer halott egy La Roche-sur-Yon méretű város elfoglalásáért.

Amikor Prigozsin hadigépezetét felszámolták, a reguláris orosz hadsereg vette át a szerepét, és létrehozta a „Shturm-Z” egységeket – olyan fogolykompániákat, amelyek veszteségaránya 50 és 80 százalék között mozgott. A taktika kegyetlen és embertelen, mégis hatékonynak bizonyult: az emberi élet alacsonyra értékelése révén az orosz hadsereg több frontszakaszon is képes volt előrenyomulni.

A jelenség nem maradt észrevétlen

A Charlie Hebdo megjegyzi, hogy a jelenség természetesen nem maradt észrevétlen. 2025 szeptemberére Dél-Afrika és Kenya is felemelte a hangját, miután világossá vált számukra, hogy állampolgáraikat gyakorlatilag gyalogos aknamentesítőként vetik be a fronton.

Őket hamarosan Ghána és Botswana is követte, egyértelműen követelve, hogy Oroszország hagyjon fel ezzel a gyakorlatilag mészárlásnak tekinthető toborzással. Kenya diplomáciai erőfeszítései odáig jutottak, hogy húsz állampolgárukat sikerült hazaszállítaniuk. Thierry Vircoulon szerint ez a lépés „precedenst teremt, amely másokat is arra ösztönözhet, hogy hazatérjenek” – ami érthetően nem vált ki lelkesedést a moszkvai hadigépezet irányítóiból.

Putyin azonban továbbra is számíthat bizonyos afrikai rezsimek hallgatólagos támogatására. Mali, Burkina Faso és Niger katonai juntái – amelyek saját ellenzékük leverésében is orosz segítségre támaszkodnak – nem merik követelni állampolgáraik hazaszállítását. Számukra a Kreml támogatása fontosabb, mint a külföldre csalt és a fronton felhasznált emberek sorsa.

Az ilyen toborzási gyakorlatok nem korlátozódnak kizárólag Afrikára. Oroszország 2023-ban Ázsiában – különösen Nepálban – is megpróbált embereket beszervezni, ugyanezzel a módszerrel: hamis munkaszerződésekkel csábították a jelentkezőket.

2023 decemberében a katmandui rendőrség tíz orosz toborzót tartóztatott le „emberkereskedelem” vádjával, és hivatalosan tiltakozott Moszkvánál. A nepáli kormány ezt követően drasztikusan korlátozta az Oroszországba irányuló kivándorlást, hogy megfékezze a további veszteségeket.

A CNN beszámolója szerint 2024-ben így közel 15 000 nepáli állampolgárt sikerült beszervezni. Emellett az orosz hadsereg soraiban 1000 és 5000 közötti kubai is szolgál, akiket szintén magas fizetés ígéretével csábítottak el – mindezt a havannai rezsim hallgatólagos jóváhagyásával.

A finnugor őslakos közösségek toborzása

Még Oroszországon belül is gyakran a legperiférikusabb – sok szempontból gyarmati sorban tartott – régiók lakói viselik a háború legsúlyosabb terheit.

A NEST Center, egy száműzetésben működő orosz ellenzéki szervezet átfogó kutatása szerint a nem szláv többségű területeken különösen magas a halálozási arány. Mordvinföldön és Mariföldön – ahol finnugor őslakos közösségek élnek – 2023-ban a harcképes korú férfiak halálozása 50 százalékkal haladta meg a koronavírus-járvány előtti szintet.

Mari papok 2015-ben (Forrás: Wikipédia)

A muszlim többségű kaukázusi régiókban, elsősorban Dagesztánban és Csecsenföldön, ez az arány még ennél is magasabb, meghaladja az 55 százalékot.

A jelenség mögött több tényező áll: a mélyszegénység, amely sok férfit sodor kilátástalan helyzetbe; a helyi propaganda, amely a katonai szolgálatot dicsőíti; valamint a toborzási rendszer, amely kifejezetten ezeket a közösségeket célozza meg – sokszor nyíltan diszkriminatív módon.

Röviden: Afrikában éppúgy, mint Oroszország saját belső perifériáin, a Kreml ugyanazt a mintát követi, amely történelmileg is jellemzi a működését: birodalmi logikával kezeli a lakosságot, és a legkiszolgáltatottabbakat használja fel a háború fenntartásához.