A múltban a szolgálatok használták a bűnözőket, most a bűnözők a szolgálatokat (2)

A cikk meghallgatása

A bűnözők és a politikusok kapcsolatáról is szól az az interjú, amelyet Saša Janković Szerbia első ombudsmanja adott a belgrádi Vreme című hetilapnak és hírportálnak a Szerbiában uralkodó helyzetről annak kapcsán, hogy az Egyesült Államok szankciókat vezetett be a szerbiai polgári titkosszolgálat igazgatója, Aleksandar Vulin ellen. Az interjú első felét ismertetve arra a kérdésre kerestük a választ, hogy ki a felelős Vulin kinevezéséért, milyen szerep hárul a titkosszolgálati vezetőre, és hogy igen alacsony a szerb titkosszolgálat együttműködése a külföldi társszervezetekkel, kivéve az oroszt és talán a magyart. A most következő részben megemlítésre kerül az is, hogy Aleksandar Vučić első dolga az volt hatalomra kerülését követően, hogy módosítsa a titkosszolgálatokra vonatkozó törvényt.

A következő nagy hír

A Vreme munkatársát érdekelte, hogy mennyire pontosak azok az állítások, amelyek szerint az amerikai és a nyugati szolgálatok sok bizonyítékkal rendelkeznek a szerb államvezetés és a szervezett bűnözés közötti kapcsolatokról, és ezeket zsarolásra használják fel.

Janković itt ismételten a Sky titkosított telefonos alkalmazásból visszafejtett beszélgetésekre utalt, amit azzal illusztrált, hogy valaki például Párizsban vagy valahol máshol ül, és megszűri, hogy mit adnak át hivatalosan, és mit tartanak vissza saját használatra, amivel aztán a médián keresztül hatást gyakorolhatnak a szerbiai belpolitikai folyamatokra.

– Ne legyünk álszentek, persze, hogy hatással vannak. Mind a nyugati, mind a keleti szolgálatok, mindegyik megteszi, ha érdeke fűződik hozzá, és ha rendelkezik az ehhez szükséges anyaggal

– mondta a szerbiai volt alapjogi biztos, aki szerint bőven létezik példa a kormányzat és a bűnözők, például a fegyvercsempészek közötti kapcsolatra, és egy ilyen kiszivárogtatás lehet a következő nagy hír.

Kapcsolódó cikk

A szerb elnök szerint a Fehér Házban van kokain, nem Vulin kabinetjében

Szerinte a médiát és az újságírókat nem lehet hibáztatni azért, mert végzik a munkájukat, ők azért léteznek, hogy híreket publikáljanak, és ezt kell tenniük, amíg valós híreket közölnek.

Janković megjegyezte, hogy a külső befolyás csökkentésének nem az a módja, hogy a hazai bűnözés és az erkölcstelenség eltitkolásra kerül, hanem hogy a lehető legnagyobb mértékben csökken, legalábbis a legmagasabb állami tisztviselők körében, a jót és a rosszat ugyanis nem lehet annak az elvnek az alapján mérni, hogy ha mi csináljuk, akkor jó, ha viszont ők teszik ugyanezt, akkor rossz.

A Vreme riportalanya itt emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi közösség nevében korábban részt vett a szerbiai titkosszolgálatok szervezeti reformjának előkészítésében, majd az állampolgárok védelmezőjeként felügyelte a munkájukat az emberi jogok és a demokratikus normák tiszteletben tartása terén.

Janković megjegyezte, hogy a hírszerzési és biztonsági ügyekről egyes újságírók is sokat tudnak, az egyikük, a néhai Dejan Anastasijević például 2006-ban azzal a címmel jelentetett meg egy cikket, hogy “A BIA túléli-e Szerbiát?”, amelyben megfogalmazta a szlogent, amellyel a BIA most toboroz, és amely azt a fordított filozófiát tükrözi, miszerint “minden változik, de a szolgálat marad”.

A haladók és a szolgálatok

Janković arról is beszélt, hogy a Szerb Haladó Párt hatalomra kerülésével fokozatosan megváltozott a helyzet Szerbiában, az első törvény, amelyet a parlamenti többség megszerzését követően 2012-ben módosítottak a biztonsági szolgálatok szervezeti alapjairól szólt.

– A változások lehetővé tették, hogy Aleksandar Vučić legyen a titkosszolgálatok munkájának koordinátora

– mondta Szerbia első ombudsmanja, aki 2007-től 2017-ig töltötte be ezt a posztot, és aki annak idején az említett módosítások kapcsán tárgyalt is a mára már köztársasági elnökké avanzsált Vučićtyal.

– Úgy véltem, hogy ezzel megkezdődött a szolgálatok szisztematikus átpolitizálása, amelyeknek az alkotmány és a törvények szerint politikailag semlegesnek kellene lenniük

Kapcsolódó cikk

BŰNÖZŐK ÉS POLITIKUSOK: Létezett-e keskeny palló a szerb elnök és az alvilág között?

– fogalmazta meg az álláspontját az egykori alapjogi biztos, aki szerint az előző kormányok is belepiszkáltak már a törvénybe, így lett például Szerbia talán az egyetlen ország, amelynek a külügyminisztere nem volt a Nemzetbiztonsági Tanács tagja – mielőtt a jogszabályt Vučić kedvéért újból módosították.

Az első és egyetlen helyes megoldás az lett volna, hogy az állami titkosszolgálatok operatív munkáját egy politikán kívül álló személy koordinálja, ám a személyi és pártviták miatt a szerbiai biztonsági szektor architektúrája lassan deformálódott, mára pedig ezt a deformációt elvitték a végletekig minden szabály figyelmen kívül hagyásával, legfőbb elvé pedig a szolgalelkűséget és a behízelgést tették.

A bűnözők és a szolgálatok

Janković nem ért egyet azokkal a megállapításokkal, amelyek szerint a szerbiai titkosszolgálatok a kilencvenes éveket idézik, bár azt beismerte, hogy léteznek hasonlóságok a két korszak között.

– A 90-es években (és korábban is) a szolgálatok a piszkos munka elvégzésére bűnözőket használtak, ma pedig azt mondhatnám -, hogy fordított a helyzet, a bűnözők a saját tevékenységük végzéséhez veszik igénybe a szolgálatokat, vagyis minden határ eltörlésre került közöttük.

Ezt részletezve a volt ombudsman megjegyezte, hogy az 1990-es években a szolgálatok nem a saját, hanem az állam által meghatározott feladatok végrehajtásán dolgoztak, sok feladatot rosszul határoztak meg, de a döntések az állami szervekben történtek.

Azokban az években a szolgálatok állami megbízásból dolgoztak az akkori Kis-Jugoszlávia elleni szankciók megkerülésén és a kulcsfontosságú áruk beszerzésén, és hogy az ilyen műveleteket finanszírozni tudják, a nagy haszonnal járó árukkal való kereskedésre is felhatalmazást kaptak, mint például a cigarettával történő üzletelés.

A szankciók megszűnésével ezek a csatornák fennmaradtak, a pénz édesebb lett, és a szolgálatokból egyesek lassan átmentek a “magánbizniszbe”.

– Ma ugyanakkor nem látom, hogy a szolgálatok által biztosított ügyleteknek, mint például a Jovanjica birtokon történő marihuána-előállításnak mennyi köze van az úgynevezett államérdekhez, nem látom az indokokat és a nemzeti érdekkel való összefüggést, még ha az esetleg téves értelmezésből is fakadna

Kapcsolódó cikk

HORROR HÁZA 2.1: Ledarálták az áldozataikat, avagy “ha nincs hulla, a bűn nulla” ???

– mondta a volt ombudsman, aki szerint ennek a tevékenységnek törvényi (jogi) fedezete nincs, és formális hatósági döntés sem létezik, még fejléc és aláírás nélküli sem, vagyis csinálják és hallgatnak.

Janković szerint egyesek a szolgálatokat magánforrásként használva gazdagodnak meg, a zsákmányból juttatnak egy darabot a Szerb Haladó Pártnak, és pont. A kilencvenes években ugyanakkor a hierarchia úgy működött, hogy az állam volt felül, utána jöttek a szolgálatok, majd az üzlet, és végül a bűnözés.

Még akkor is ez a felállás működött, amikor olyan pusztító és észbontó dolgok történtek, mint például Ivan Stambolić volt szerbiai elnök és kommunista vezető meggyilkolása, vagy a Vuk Drašković volt ellenzéki (néha kormányzati) vezető meggyilkolására tett kísérletek, még akkor is tudni lehetett, hogy ki áll az élen, és hogy kinek hol a helye.

– Ma már lehetetlen megkülönböztetni őket egymástól. Ha valaki embereket darál be, és a ház, ahol ezt teszi, a szolgálat felügyelete alatt áll, akkor van-e különbség a szörny és az ügynök között, és ki a felelős, és ki itt a főnök?

– tette fel a kérdést a volt szerbiai ombudsman. A fenti idézetben elhangzott utalás a Belivuk-féle ripoteki mészárszékre vonatkozik, amelyet a BALK-on “horror háza” név alatt szoktunk emlegetni.

Janković szerint megszűnt a határ a politika, a szolgálatok, az üzlet (pénz) és a bűnözés között, és ez a mára kialakult vulgáris és erőszakos valóság létrejöttének kulcsfontosságú tényezője.

Amerikába szökött

A volt biztos arról is beszélt, hogy a szerbiai Katonai Hírszerző Ügynökség (Vojno Obaveštajna Agencija, VOA) egyik ezredese, aki a jovanjicai drogfarmon teljesített szolgálatot, Szlovénián keresztül az USA-ba szökött, ahol menedékjogot kapott, nem nehéz kitalálni, hogy miért.

– Azidőtájt Vulin védelmi miniszter volt és politikailag felelős mindkét katonai biztonsági szolgálat (BIA + VOA) munkájáért, és azt hiszem, mindent tudott a futballhuligánokról, Jovanjicáról, a Belivuk-klánról, és a feldolgozatlan titkosszolgálati adatok Oroszországnak történő átadásáról, és sok minden másról

– nyilatkozta a belgrádi Vreme című hetilapnak/portálnak Janković, aki szerint a mögöttünk álló évtizedben, vagyis a Vučić-érában alaposan megtisztították a szolgálatokat a tisztességes emberektől, így azoknak, akik ma döntenek, nincsenek gátlásaik (dilemmáik).

– Pontosan azért vannak ott, hogy megvédjék a párt hatalmát, és biztosítsák, hogy egyes dolgok sikeresek legyenek, mások viszont ne. Vannak persze, akik másképp szeretnék csinálni, de ők (pozíciójuknál fogva) nem döntenek.

– tette hozzá az egykori szerb emberjogi biztos, aki szerint vannak akik passzívak, mert más alternatívát nem látnak, vagy mert nem akarnak áldozattá válni néhány internetes lájk miatt.

– De ez ne tévesszen meg bennünket, a legtöbben azt csinálják, amit mondanak nekik, miközben kedvezményes lakásokra és újabb béremelésre várnak

– próbálta tisztázni a helyzetet Janković, aki úgy vélte, az említett személyek jelentik az egyik legerősebb eszközt a döntések végrehajtására, még akkor is, ha azok jogellenesek, etikátlanok és erkölcstelenek.

A szolgálatok diszkreditálással és protezsálással manipulálják az összezavarodott szerb társadalmat, és téved az, aki azt hiszi, hogy folyamatosan kibújhat a cselszövések alól.

– De nem mindenhatók, egyáltalán nem. Csak hát ezek szomorú és méltatlan feladatok – ellehetetlenítés, megfélemlítés, ármánykodás, különösen, ha mindez a stratégiai hírszerzési munka és a valódi biztonsági kihívások helyett történik

– jegyezte meg Janković, és a párhuzam megvonására szólított fel más titkosszolgálatokkal és az azokban végzett munkával, miközben a szerb hírszerzők az infantilis Nemzeti Élcsapat (Nacionalna avangarda) alakuló ülésén múlatják az időt.

A belső ellenség

A volt ombudsman szerint a “belső ellenség” elleni tevékenységet, más néven ugyan, de mindhárom szerbiai titkosszolgálatba a “nagy kapun” hozták vissza, és belső ellenségnek számít a jelenlegi kormány bármely befolyásos politikai disszidense.

Újdonságnak tekinthető, hogy a korábban a civilektől magukat általában távol tartó katonai szolgálatok most versenyre keltek a polgári szolgálat szerepét betöltő BIÁ-val és a rendőrséggel, hogy a politikai vezetők és aktivisták “lefedésével” bizonyítsák a hűségüket.

Aligha kétséges, hogy a nemzetbiztonságról gondoskodó szolgálatok még a legdemokratikusabb országokban is folyamatosan szemmel tartják azokat a politikusokat, akik az állam legfontosabb lépéseiről döntenek, vagy hamarosan ilyen helyzetbe kerülhetnek.

Ez a figyelem azonban csak annak a kiderítését szolgálhatja, hogy az érintett politikusok döntéseiket netalán illegális befolyás alatt, idegen vagy bűnözői tényezők diktátuma szerint hozzák-e meg, vagy hogy a tevékenységük esetleg ilyen ráhatás közepette zajlik-e.

Szerbia a politikusok megfigyelésének ellenőrzése tekintetében korábban példaértékű előrelépéseket ért el, és Janković szerint most sem az a baj, hogy ezt már nem ő végzi, hanem az, hogy a titkosszolgálatok felett már egyáltalán nincs intézményi kontroll, merthogy a közvélemény, a média és a különböző szervezetek általi figyelem nem helyettesíti az említett intézményi kontrollt sem tudásmélységben, sem terjedelemben, sem a hatások tekintetében.