Rekordalacsony részvétel a montenegrói választásokon és a kriptokirály szerepe

Legutóbb pozitív, most viszont negatív értelemben dőlt meg a részvételi rekord a montenegrói választásokon, amelyeken ezúttal a legalacsonyabb részvételi arányt mérték az ország függetlenségének 2006-os kikiáltása óta. Ugyanakkor a vártnál jóval kevesebb szavazatot kapott az Európa Most Mozgalom, aminek megvannak az okai, az egyikről mi is írtunk. Nem szerepelt jól a valamikori állampárt jogutódja sem, de esetükben nem következett be a totális csőd.

Kik maradtak otthon?

A montenegrói parlamenti választásokon a részvételi arány mindössze 56,4 százalékos volt, ami sokkal-sokkal, majdnem 20%-kal kevesebb, mint az előző, 2020-as, nagy feszültséggel teli megmérettetésen, amikor a már addig is gyengélkedő, egykori állampárt jogutódját sikerült kibuktatni a hatalomból.

Negatív rekord dőlt meg a részvétel tekintetében (Forrás: Vijesti.me)

Az előző rekordmagas részvételt 2020-ban az etnikai és vallási feszültségek generálták, most viszont sem a szerbek és a montenegróiak közötti ellentétek, sem a két egyház közötti küzdelem nem lángolt fel annyira, hogy mozgósító erőként hasson.

Elemzők szerint a tegnapi választási nap volt a legunalmasabb a montenegrói parlamentarizmus eddigi, rövid történelmében, elmaradtak a vádaskodások, az incidensek és látványos vallási körjáratok, így az érdeklődés lankadását okozta, hogy a résztvevők nem tudtak, vagy nem akartak ellenségképeket gyártani.

Miután elkoptatott pszichológiai közhely, hogy a félelem a legnagyobb mozgósító erő, de ennek a fordítottja is igaz lehet, hogy ha nincs félelem, akkor sokkal nehezebb motiválni a szavazókat.

A távolmaradásnak másik oka lehet, hogy megszűnt a pártfegyelem, amely részvételre ösztönözte volna a szavazókat, miközben a választási kultúra Montenegróban még nem emelkedett a zsák krumpli szintjére.

Ebből következik, hogy elmaradtak a korábban gyakori szabálytalanságok a választások titkosságának megsértésével kapcsolatban, ami Twitter-bejegyzésre késztette Filip Adžić montenegrói belügyminisztert, aki szerint a választás napja jelentősebb problémák nélkül telt el, akárcsak a legfejlettebb demokratikus államokban.

Az is hozzájárulhatott a negatív részvételi rekord megdöntéséhez, hogy kilenc hónap alatt ez volt a negyedik választás Montenegróban, így kialakult a „választói fáradság”, ami arra utalhat, hogy a demokráciából is megárt a sok.

Ezt jelezheti az is, hogy elmaradtak a választást követő zászlós, autós ünneplő felvonulások, amelyek a korábbi választásokat olyannyira jellemezték.

Ki ünnepelhet?

Ez a megállapítás felveti a kérdést, hogy vajon kinek van oka az ünneplésre, merthogy igazi győzelmet senki sem aratott, aminek több oka is van.

A kétpólusú Európa Most Mozgalom ugyan behúzta a választásokat, és hirtelenjében egy parlamenten kívüli pártból az ország vezető politikai ereje lett, de mégis a várakozások alatt teljesített.

A pártot mindössze egy évvel ezelőtt alapította Milojko Spajić volt pénzügy- és Jakov Milatović korábbi gazdaságfejlesztési miniszter, akik legfontosabb programcélként az ezer eurós átlagfizetést és 450 eurós átlagnyugdíjat jelölték meg.

Az igazi és a „fake” közvéleménykutatási eredmények 30% körüli eredményt jósoltak az „ezer eurós pártnak”, amelynek ebből csak 26 százalékot sikerült besöpörnie, amivel így is a legerősebb politikai szereplővé lépett elő.

Némi magyarázatra szorul a „fake” közvéleménykutatási eredményre történő utalás, ami azt jelenti, hogy a Facebookon megjelent egy hamis közvéleménykutatási eredmény, amelyet az Ipsosnak tulajdonítottak, ennek eredetiségét azonban az Ipsos cáfolta. Az utóbbi időben ebből sportot űznek a Balkánon, legutóbb a bosznia-hercegovinai helyhatósági választások alkalmával trollkodott valaki az Ipsos nevében.

A nem hivatalos végeredmények szerint az Európa Most Mozgalom (Pokret Evropa sad, PES) a szavazatok 25,6%-át szerezte meg, ami 24 mandátumhoz elegendő a 81 fős montenegrói parlamentben.

Kapcsolódó cikk

Potyognak a letartóztatások Montenegróban, egy főrendőr után elkapták a „kriptokirályt” is

A vártnál alacsonyabb választási eredmény azzal magyarázható, hogy a két pólusú párt egyik vezetőjéről, Milojko Spajićról kiderült, hogy kapcsolatban volt a március 23-án Montenegróban letartóztatott dél-koreai Kwon Do-Hyung kriptokirállyal. Spajićot már a választások előtt is, és az eredmények ismeretében most is az ország következő miniszterelnökének tartják.

A dél-koreai elfogatóparancs alapján letartóztatott férfit 40 milliárd dollár elsikkasztásával gyanúsítják a kriptovaluta-kereskedelem révén. Dél-Korea mellett az Egyesült Államok és Szingapúr is kérte a kiadatását, Do Kwon azonban egyelőre egy Podgorica melletti börtönben ül, mert Montenegró útlevélhamisítás miatt eljárást indított ellene.

Spajić nem tagadta, hogy ismerte a kriptokirályt, és hogy dolgozott is vele együtt, azt viszont cáfolta, hogy a „kriptoközösség pénzéből” jutott volna az Európa Most Mozgalomnak is.

Ez a fejlemény azonban minden bizonnyal csökkentette az „ezer eurós párt” iránti szimpátiát, de elriaszthatta a potenciális szavazók egy részét az is, hogy a párt másik vezetője Jakov Milatović montenegrói elnök nem sokkal a vasárnapi választások előtt úgy nyilatkozott a bécsi Standardnak (Der Standard), hogy az ország lakosságának 60%-a támogatja hazája csatlakozását az Open Balkanhoz, ami a Szerbiával fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzését jelenti.

A vasárnapi választásokon a második helyet az áprilisban megbukott Milo Đukanović volt montenegrói elnök demokratikus szocialistái szerezték meg, akik 23,2%-ot kaptak, és ezáltal 21 parlamenti helyhez jutottak, ami azonban így is kilenccel, más számítások szerint tizeneggyel kevesebb, mint az előző parlamenti ciklusban, és legalább 16-17 mandátum elvesztését jelenti 2016-hoz képest, ez egy 81 tagú parlament esetében igencsak nagy hanyatlásnak tekinthető.

Ennek ellenére még erre az eredményre is úgy lehet tekinteni, hogy a Szocialisták Demokratikus Pártja jól szerepelt ahhoz képest, hogy Milo Đukanović elvesztette az elnökválasztást, majd lemondott a pártvezetői posztról.

A harmadik helyen a többségében szerbeket tömörítő Együtt Montenegró Jövőjéért (Zajedno za budućnost Crne Gore, ZBCG) nevet viselő koalíció végzett 14,7%-kal, ezzel 13 parlamenti helyet biztosított magának, ez mindenképpen kormányzati szerepet jelent a számára, ha csak nem jön létre nagykoalíció a két vezető párt között, ami az egyedüli stabil kormányzást jelenthetné az országban, miután a két „nagypárt” egyedül nem képes kormányozni.

Nem lesz nagykoalíció

Szinte biztosra vehető, hogy Jakov Milatović köztársasági elnök párttársát, vagyis a kétpólusú Európa Most Mozgalom (ezer eurós párt) másik vezetőjét, Milojko Spajićot bízza meg kormányalakítással, aki korábban csak azért nem indulhatott a montenegrói elnökválasztásokon, mert a montenegrói mellett szerb állampolgársága is van.

Milojko Spajić leadja a szavazatát (Screenshot)

Spajić, miután aludt egyet a tegnapi parlamenti választásokon kialakult eredményekre, hétfőn reggel bejelentette, hogy sem a Szocialisták Demokratikus Pártjával, sem a negyedik helyen végzett kétpárti koalíció egyik tagjával, az URA (United Reform Action) polgári mozgalommal nem kíván koalícióra lépni, ami azt jelenti, hogy az eddig miniszterelnök Dritan Abazović a partvonalon kívülre kerül.

Ettől kezdve végképp felértékelődik a montenegrói szerb pártszövetség szerepe, és az ottani szerbek ezáltal valóban kormányzati pozícióba kerülnek, ami természetesen nem lesz az államfő, Jakov Milatović ellenére sem, hiszen – mint egyik korábbi cikkünkben megjegyeztük – Milatović hívőként a szerb ortodox egyház követője.

Mindez további értelmet és jelentőséget ad a fent már említett Standard-interjúnak, valamint Milatović „komázásának” Aleksandar Vučić szerb elnökkel az Európai Politikai Közösség moldovai csúcstalálkozóján.

Kapcsolódó cikk

Milatović szerint a montenegróiak 60%-a szeretne belépni az Open Balkanba

Ugyanezt támasztja alá a szerb származású Zdravko Krivokapić volt montenegrói miniszterelnök hétfő délelőtti kijelentése, miszerint az új montenegrói kormányt a szerbeket tömörítő Együtt Montenegró Jövőjéért (ZBCG) párttal együttműködve, és a kisebbségek bevonásával kell létrehozni.

Milojko Spajić nyilatkozatát követően másképp nem is lehet, ám az Európa Most Mozgalom és a szerb ZBCG közösen sem rendelkezik a kormányalakításhoz szükséges 41 mandátummal, így egy harmadik erőre is szükség lesz, ez lehet a bosnyák, az albán és a horvát kisebbség, amely összesen 9-10 parlamenti helyet tudhat magáénak. Közülük elég csak a hat parlamenti hellyel rendelkező bosnyákokat bevonni, ez már önmagában elegendő lehet.

Ha ez nem megy, akkor körülbelül ugyanennyi helyet hozhatnak az Aleksa Bečić által vezetett demokraták, ha sikerül őket kicsalogatni az URA-val alkotott választási koalícióból, ami egyelőre csak matematikai értelemben vett lehetőség, és nem igazán felmerülő alternatíva, bár még a választási éjszaka során sokan gondolták úgy, hogy az első, a harmadik és a negyedik helyet megszerző erők fognak össze, vagyis az URA a demokratákkal együtt bekerül a kormányba.

Miután azonban a politika nem pusztán matematika, hétfőn délelőttre egészen más konstelláció alakult ki, az Európa Mozgalom Most vezetői ugyanis az egészen stabil nagykoalíció visszautasítása mellett, nem mutatkoztak hajlandónak arra sem, hogy bevonják a kormányzásba a demokratákkal közösen induló URA-t, így ne maradt más, mint a legkevésbé stabil koalíció létrehozása a kisebbségekkel, akiknek az újonnan összeálló kabinet szerbbarát jellege miatt bármikor előjöhetnek az averzióik a kormányzással szemben.

Az új montenegrói kormány instabilitását az is fokozhatja, ha az Európa Most Párt és a dél-koreai kriptokirály kapcsolatairól esetleg több is kiszivárog, de az sem kimondott előny, hogy a tavaly alakított pártnak nincs kiépült intézményi struktúrája, amelyre a nehéz időkben támaszkodhat. Aki eddig azt hitte, hogy a parlamenti választásokat követően a helyzet stabilizálódik Montenegróban, az még egy jó ideig tűkön ülhet.