Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A május 14-én tartandó törökországi elnök- és parlamenti választásokig csak pár nap maradt. A mértékadó közvéleménykutatók három-öt százalékpontos előnyt mutatnak a hatpárti koalíció és a kurd népesség jelentős része által támogatott Kemal Kılıçdaroğlunak a jelenlegi államfő, Recep Tayyip Erdoğan ellenében. Amennyiben ez a helyzet nem változik, úgy a Török Köztársaság fennállásának századik évében történelem íródik most vasárnap, s Erdoğan húszéves uralma véget érhet, még akkor is, ha övé marad a legnagyobb párt a török parlamentben – igaz, annak sem lesz meg a többsége.

Budapest nagyságú nagygyűlés

A választás minden esetre kiélezett lesz, mivel az elnök mindent megtesz azért, hogy a pár százalékos hátrányát ledolgozza. Igyekszik a hagyományos szavazótáborát, a vallásos, konzervatív anatóliai tömegeket mozgósítani, azonban ez a jelenlegi gazdasági helyzetben, a rekordokat döntő inflációval a háta mögött könnyen lehet, hogy nem lesz elegendő.

A hónapok óta tartó osztogatás (minimálbéremelés, ajándékok a lakosságnak, ingyen gáz, s pár napja a közigazgatásban dolgozók bérének emelése) ugyan mérhetően növelte az elnök támogatottságát, s hozhat meglepetést az utolsó nap. Az osztogatás mellett nagy erőkkel dübörög a kampány, amely a kormánypárti sikerektől hangos: mindent átadnak és megnyitnak.

Kapcsolódó cikk

A választások után Törökország Európa Kínája vagy Európa Argentínája lesz?

A török közbeszédben gyakran hangoztatott kifejezés, hogy az államfő igyekszik jó bűvész módjára egy „nyulat kivenni a kalapból”, hogy ezzel a meglepetéssel nyűgözze le a közvéleményt.

Április elején átadták a TCG Anadolut, az állam első „drónhordozóját”, amely helikopterek – és ha már az amerikaiak kirakták az országot az F-35-ös vadászgép-projektből –, akkor hazai gyártmányú TB3-as drónokkal. A 231 méter hosszú hadihajó jelenleg is Isztambulban horgonyoz, s napközben megtekinthető a nagyközönség által – a kígyózó sorok pedig azt jelzik, hogy érdeklődés van bőven a lakosság részéről a török hadiipar jelenlegi büszkesége iránt.

De a hadiipari eredmények sora hosszú: a török fejlesztésű harckocsit, az „Altay tankot” is bemutatták, megtartották a Teknofestet, a hadiipar büszkeségeinek expóját is nagy látogatottság mellett.

Az energiaügyi sikerekből is kijutatott bőven: megkezdődött a pár éve feltárt fekete-tengeri földgázmezők kitermelése, s átadták az orosz közreműködéssel épített akkuyui atomerőmű első blokkját, amire Vlagyimir Putyin orosz elnök is bejelentkezett.

Az orosz államfő bejelentkezése még nagyobb súlyt ad Erdoğannak, hiszen akárhogy is nézzük, egy atomhatalom és az ENSZ Biztonsági Tanács egyik állandó tagjának vezetője köszönt be neki – de a nagy külpolitikai sikerek elmaradtak, ez a kampány határozottan a belpolitikáról, a gazdasági kilátásokról szólt.

A kormányzati törekvésekből, hogy az utolsó hetekben sikerüljön Aszad szíriai elnökkel egy megegyezést tető alá hozni – ami az amúgy is forró ügynek számító szíriai menekültek hazatelepedését segítette volna elő –, nem lett semmi.

Persze van mit és mivel kommunikálni. Az alapvetően kormánypárti média hangos a sikerektől, az infrastrukturális beruházásoktól és a kormányzati ígéretektől. Mindezt a nagygyűlések keretezik, a hétvégén Isztambulban a kormányzati média szerint 1,7 millió ember részvételével tartott gyűlés eposzba illő enumeráció.

Kılıçdaroğlu nincs egyedül

Ezzel szemben az ellenzék kevésbé hangosan, de nem kevésbé intenzíven kampányol. Kılıçdaroğlu ellenfeléhez képest jóval kevésbé megosztó, békülékeny hangot üt meg, s igyekszik mellőzni a kormánypárti karaktergyilkossági kísérleteket – ezek főleg a Kurdisztáni Munkáspárttal, a PKK-val való összejátszással vádolják, ha már a szekuláris kurdok rá fogják adni a szavazatukat.

Az ellenzéki vízió az elnöki rendszer lebontása egy megerősített parlamentáris rendszer, ezzel együtt egy demokratikusabb állam – amiben a kurdoknak is javulhat a helyzete, legalábbis ennek reményében fogja kapni a délkelet-törökországi és az ország nyugati részén élő kurd közösségek szavazatainak nagy részét.

Kemal Kılıçdaroğlu bízik a győzelemben (Forrás: Twitter, Kemal Kılıçdaroğlu)

Ráadásul Erdoğannal szemben nincs egyedül, mivel a két népszerű főpolgármester, az ankarai Mansur Yavaş és az isztambuli Ekrem İmamoğlu is kampányol mellette. Az utóbbi napokban az isztambuli főpolgármester rendezvényeit megzavarták, a kelet-törökországi (AKP-vezetésű) Erzurumban kővel dobálták meg a buszát. Ezek az akciók viszont könnyen lehet, hogy inkább az ellenzék malmára hajtják a vizet.

Ezzel szemben Erdoğan szokásához híven egyedül próbálja meg mozgósítani a szavazótáborát. A komoly fizikai terheléssel járó kampányban pár napra kényszerszünetet is kellett tartania – rosszulléte miatt április végén egy televíziós interjút is félbe kellett szakítania, illetve a másnapra tervezett napi turnéját Közép-Törökországban (Sivas, Yozgat, Tokat) is le kellett mondania.

Pedig a 69 éves török elnök az utóbbi évtized legkiélezettebb választása elé néz. Egészen a mai napig úgy tűnt, hogy nagy eséllyel második fordulóra is szükség lesz az elnökválasztáson: az 5-6 százaléknyi támogatottsággal rendelkező két másik államfőjelölt közül azonban az egyik, Muharrem İnce visszalépett, s szavazónak többsége vélhetően így az ellenzéki jelöltre fogja adni a voksát, így akár az is meglehet, hogy Kılıçdaroğlu már az első fordulóban megszerzi az ötven százaléknál több szavazatot.