Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Egy nemzetközi fedezeti alap képviselője szerint, ha Erdogan távozik, akkor Törökország lesz az év legnagyobb üzletága. Az óceánon túl, az Egyesült Államokban egyesek úgy látják, hogy ha Recep Tayyip Erdoğan jelenlegi török elnök valóban elveszíti a vasárnapi elnökválasztást, akkor Törökország Európa Kínája lehet, viszont ha megnyeri, akkor Európa Argentínája marad.

Európai Kína, vagy európai Argentína

A Washington Post török származású kommentátora szerint a közelgő törökországi választásokra irányuló figyelem fókuszában leginkább a török demokrácia állapota áll a hivatalban lévő Recep Tayyip Erdoğan és a kihívója, Kemal Kılıçdaroğlu közötti vasárnapi megmérettetés előtt.

Sokan reménykednek abban, hogy a következő elnök, ha Kılıçdaroğlu győz vasárnap, képes lesz megfordítani az „autoriter irányba” történő sodródást. De ugyanilyen fontos kérdés az is, hogy mit jelenthet egy Erdoğan utáni Törökország a kialakulóban lévő új világrend geoökonómiája szempontjából.

Egyszerűen fogalmazva, egy gazdaságilag újjáéledő török állam fontos partnere lehet annak a Nyugatnak, amely igyekszik újrakalibrálni Kínától való függőségét és diverzifikálni ellátási láncait.

Asli Aydintasbas a WP számára írt cikkében úgy véli, hogy Európa és az Egyesült Államok egyaránt érdekelt abban, hogy Törökországban átalakulás menjen végbe, miután az ország jelentős gazdasági tényező Európa küszöbén, és egyúttal regionális hatalom a Közel-Kelet előterében.

Széles ipari termelési bázissal, kifinomult üzleti környezettel és tehetséges, jól képzett munkaerővel rendelkezik, és egyúttal a mezőgazdasági termékek jelentős nettó exportőre, nagy lépésekkel halad előre a megújuló energiaforrások terén, és nemrégiben megkezdte saját elektromos autójának gyártását.

Az Európai Unióval 1995-ben kötött szabadkereskedelmi megállapodásnak köszönhetően többé-kevésbé harmonizálta gazdasági kapcsolatait Európával.

Az Economist 2010-ben azt írta, hogy „Törökország olyan dolgokat gyárt, mint bútorok, autók, cement (a világ legnagyobb exportőre), cipők, televíziók és DVD-lejátszók. Bizonyos értelemben… Európa Kínájának is nevezhetnénk”.

Az Economist jóslata azonban nem jött be, Törökország nem lett Európa Kínája, és ezen nagyot buktak a befektetők még Magyarországon is.

Törökország egykor a világ 16. legnagyobb gazdasága volt – és 2050-re várhatóan a 12. legnagyobb lesz, ha jól alakulnak a dolgok. Ma azonban az egy évtizeddel ezelőttihez képest minden mutatóban – az egy főre jutó jövedelemtől kezdve a gazdaság teljesítési volumenéig – visszaesett.

Ahelyett, hogy Európa Kínája lenne, Törökország az utóbbi években egyre inkább Európa Argentínájára hasonlít.

Ahogy Erdoğan megszilárdította hatalmát, ellehetetlenítette a független szervezeteket, az országban a bürokrácia minden szintjére „igenembereket” ültetett, és hatalmas állami kiadásokra támaszkodott annak érdekében, hogy a gazdaság kerekeit forgathassa.

Mindez jelentős agyelszíváshoz, a befektetői bizalom elvesztéséhez és az infláció elszabadulásához vezetett.

Mire képes Erdoğan, és mire nem?

Felvetődik a kérdés: Erdoğan képes-e arra, hogy ő maga fordítsa meg a dolgok menetét?

Az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy Törökország erős embere ideológiai értelemben nem ellenséges a piacgazdasággal szemben, ugyanakkor az ipari kapacitásokba történő beruházások helyett a látványos építkezési megaprojekteket részesítette előnyben, és ezzel hátráltatta a gazdasági fejlődést.

A kamatlábakkal kapcsolatban különös nézeteket vall, és ezzel jelentős pusztítást idézett elő a török pénzügyi rendszerben. Úgy irányítja a gazdaságot, mint egy kisvárosi polgármester, aki minden szempontból „mikromenedzselést” gyakorol.

Ezért személyre szabott kormányzása elriasztotta a külföldi és a hazai tőkét.

Ha az ellenzék győz, nehéz feladat vár rá. De nagyobb esélye van arra, hogy Törökországot újra a Nyugathoz csatlakoztassa, mint Erdoğannak.

Törökországnak a választások után biztosan komoly gazdasági ellenszéllel kell szembenéznie, de az Erdoğan esetleges leváltását ünneplő „piaci rally” kezdetben segítheti.

A múlt hónapban az IMF és a Világbank washingtoni ülésén sok szó esett egy esetleges kormányváltásról.

-Amikor megkérdeztem, hogy miért, az egyik nemzetközi fedezeti alap képviselője azt mondta nekem: ha Erdoğan távozik, Törökország lesz az év legnagyobb üzlete

– írta a Washington Post kommentátora, aki szerint azonban a gyorsan érkező pénz csak rövid távon segít, ezért a Kılıçdaroğlu-kormánynak alaposan át kellene alakítania Törökország gazdaságát.

Kapcsolódó cikk

A török elnök kihívójának a videója a legnézetteb a Twitteren, Messit is megelőzi

A Kılıçdaroğlut támogató koalíció közgazdászai, mint például Ali Babacan volt pénzügyminiszter, megértik, hogy a piacok stabilizálásához Törökországnak vissza kell fordítania az „erdoğanómiát”, és el kell köteleznie magát a szabályokon alapuló és kiszámítható gazdasági kormányzás mellett.

A hosszú távú jövőkép érdekében pedig a gyártás mellett kell letenni a garast. Miután az Egyesült Államok és az európai gazdaságok a Kínától való túlzott függőségük miatt „kockázatmentesítésre” törekszenek, Kılıçdaroğlu tanácsadói ebben lehetőséget látnak.

Törökországnak azt kell tennie, amit Kína évtizedekkel ezelőtt tett: támogatnia és szubvencionálnia kell az innovációt, be kell fektetnie a jövő technológiáiba, és át kell szerveznie ipari bázisát, hogy igazodjon a nyugati piacok igényeihez.

A Nyugat – különösen pedig az Európai Unió – segíthet ebben.

Miben segíthet az Európai Unió?

Európa már most is Törökország legfontosabb kereskedelmi partnere és legfontosabb befektetője.

Mint már utalás történt rá, létezik szabadkereskedelmi megállapodás Brüsszel és Ankara között, az integráció azonban megrekedt, miután megromlottak a kapcsolatok Erdoğannal.

Törökország valamikor maga is az EU-tagság felé vezető úton haladt. Az előtte járó közép- és kelet-európai tagságra törekvő országokhoz hasonlóan Törökország is rendszeresen gazdasági és politikai reformokat hajtott végre.

Egy évtizeddel ezelőtt azonban Erdoğan illiberális irányba mozdult el, az európaiak pedig kezdtek belefáradni az EU-bővítésbe. Ez az ördögi kör kölcsönös elidegenedéshez vezetett, és a nehézkes csatlakozási folyamat mára teljesen befagyott.

Az EU-val folytatott tagsági tárgyalások felélesztése Törökország számára biztosíthatná a gazdasági és politikai reformokhoz szükséges keretet. Ez fedezetet nyújthat a következő kormánynak ahhoz a nehéz munkához, amit a jogállamiság helyreállítása megkövetel.

A 2000-es évek elején az Egyesült Államok kulcsszerepet játszott abban, hogy Európa meghívta Törökországot a klubba, amivel támogatta a demokratizálódást, és a Nyugathoz kötött egy nagy muszlim nemzetet.

Kapcsolódó cikk

Erdoğan népszerűsége alacsony, történelmi lehetőség a török ellenzéknél

A Washington Post cikkírója szerint a Biden-kormányzatnak ugyanezt a mintát kellene követnie, és ösztönöznie kellene az európai vezetőket Törökország csatlakozási tárgyalásainak újraélesztésére, valamint a mára már elavult szabadkereskedelmi megállapodás korszerűsítésére.

Egy május 14-i ellenzéki győzelem mind Törökország, mind a Nyugat számára sorsfordító lehet: ez a demokrácia diadalát és a megrögzött tekintélyelvűségre mért csapást jelentené.

Ugyanakkor a Nyugat számára is jelentős lehetőséget biztosítana arra, hogy megkezdje ellátási láncainak átszervezését Kínától a baráti országok felé.

Az amerikai lap cikkírója szerint ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani.