Vučić: a magyarokkal közösen akadályoztam meg Koszovó tagságát az UNESCO-ban

A cikk meghallgatása

A szerb elnök a szkupstina pénteki ülésén arról is beszélt, hogy a magyarokkal és a japánokkal közösen akadályozta meg Koszovó felvételét az UNESCO-ba, de húzott még néhány váratlant, miközben tovább becsmérelte az ellenzéket. A szerbiai parlament egyébként két napos vita után elfogadta az elnöki jelentést, amely a Koszovóval folytatott tárgyalásokról szól. A beszámolóra 154 képviselő szavazott igennel, 23 nemmel, 8-an pedig tartózkodtak a jelenlévő 185 szerb honatya közül. A Vajdasági Magyar Szövetség már korábban jelezte, hogy megszavazza a jelentést, amit a szerb elnök illő módon meg is köszönt.

Nem ez a harc lesz a végső

A jelentés a “pristinai ideiglenes önkormányzati intézményekkel” folytatott tárgyalási folyamatról szólt a 2022. szeptember 1-e és 2023. január 15-e közötti időszakban, ami természetesen csak “munkacím”, mert a parlamenti ülésen a legnagyobb ökölrázás éppen a január 15-ét követő időszak eseményei miatt történt.

A balkáni ügyekben jártás olvasók tudják, hogy nem csak az oroszok, hanem a szerbek is imádnak “politikai mandarin nyelven beszélni”, így a koszovói kormányt “pristinai ideiglenes önkormányzati intézményeknek”, vagy röviden csak Pristinának nevezik. Ez azért van, mert nem ismerik el Koszovó függetlenségét, illetve mert a jelenlegi helyzetet ideiglenesnek tekintik, amiből máris lazán levonható a magvas megállapítás, hogy a francia-német “non paper” nyomán kialakult parlamenti és egyéb “műbalhé” aligha hoz előrelépést szerb oldalon, jó esetben is csak “helybenjárásról” beszélhetünk.

A szerbiai parlament ülésének második napján a purparlé jóval nyugodtabban telt, mint egy nappal korábban, miután az ellenzéki hangadók nem vettek részt az ülésen.

Transzparens a szerb parlamentben: Nem a kapitulációra! (Forrás, Twitter, Boško Obradović)

Így minden simábban ment, mert a szerb államfőnek nem kellett minden kerülőre-fordulóra kiosztania a renitenseket, ami csütörtökön az “ökölharc közeli állapotot” idézte elől.

Persze, nem kell azt hinni, hogy Vučić pénteken visszafogta magát az ellenzék gyalázásban, ez a habitusának része, és rögtön önkéntelenül előjön belőle, amint megpillant egy kamerát, de a szerb elnök szellemi fejlődésének elemzésétől itt most eltekintünk.

A szerb elnök jelentésében egyébként a Belgrád és a szerbség “békés természetére” igyekezett rámutatni, azt hangoztatva, hogy a “szerb fél” nem riad vissza attól, hogy békepolitikája révén “a tárgyalási folyamatban való aktív részvétel által megakadályozza a pristinai (!) felet abban, hogy rosszindulatú (maliciózus) hozzáállása során bármilyen alapja legyen ahhoz, hogy Szerbiát hamisan, nem konstruktív és “bomlasztó tényezőként” mutassa be”.

Ez elég fifikás összegzése annak az inkább igazinak tekinthető célnak, hogy a csütörtöki és minden más zűrzavar keltésével olyan politikai összevisszaság keletkezzen, amelyet nem öt, hanem ötven nyugati közvetítő sem képes megoldani. Merthogy a szerb szándék egyértelmű: Koszovó nem lehet Albánország része, nem lehet, nem, soha!

Még néhány körmönfont megfogalmazás

Van még néhány “körmönfont és nyakatekert” mondat az elnöki jelentésben, mint például az a megállapítás, amely szerint “az EU közvetítői és más releváns nemzetközi tényezők az elmúlt időszakban Belgrádot minden válsághelyzetben konstruktív félként jellemezték”.

Vagy az a megközelítés, hogy Szerbia hozzáállása a “Koszovó és Metóhia” térségében élő valamennyi polgár békéjének megteremtésére irányuló kompromisszumkészségen alapul, és ez nagyban befolyásolja, hogy az összes szituáció megoldása a szerb fél érdekében álljon.

Stb, stb, stb. Ezt nem csak az nem érti, aki tegnap pottyant ide e Holdról, hanem a némileg edzett megfigyelők is szájtátva állapítják meg, hogy a balkáni irracionalitás milyen újabb csodákra képes, beleértve szerebeket, albánokat zusammen.

Nem az ultimátumra. (Forrás: Screenshot)

Persze, harc az lesz, amire a parlamenthez intézett zárszavában Vučić nem először tett ígéretet, szoktatni kell az embereket ahhoz, hogy súlyos áldozatokat kell hozniuk a koszovói Szerb Községek Közösségének (ZSO) létrehozásáért.

Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy “minden egyes döntést a lakossággal együttműködve fognak meghozni (királyi többesben), mert hogy “nem marad el a nyomás” azzal kapcsolatban, hogy szerb részről ne tartsák tiszteletben, ami eddig már aláírásra került.

Ez a megfogalmazás a “fordított megerősítés” kitűnő példája, a szerb elnök ugyanis verbális szinten nem azt mondta, hogy Szerbia követeli a 2013-ban aláírt Brüsszeli Szerződés, valamint a Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban 2015-ben szintén aláírt szerződés betartását, hanem azt helyezte kilátásba, hogy a szerbekre nyomás nehezedik majd, hogy az eddig már aláírt szerződéseket ne tartsák be, de természetesen ők ezt, mint “jog- és nemzetközi jogkövető” emberek, nem tehetik meg.

A magyarok és a japánok majd segítenek

A parlamenti ülésen Milica Đurđević Stamenkovskit, az erősen jobb oldali Zavetnici Szerb Párt (zavetnici, fordítsd: az eskü őrzői) vezetőjét egyebek között az is érdekelte, hogy Koszovó függetlenségének és ENSZ-tagságának elutasításán túl a szerb elnöknek mi az álláspontja Koszovó felvételéről az Interpolba és az Unescoba.

Vučić ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Abe Sinzóval és a magyarokkal folytatott személyes tárgyalásai révén annakidején megakadályozta, hogy az úgynevezett Koszovó csatlakozzon az UNESCO-hoz. A tavaly meggyilkolt japán miniszterelnök ezt nem tudja cáfolni, magyar részről pedig nevet nem említett, de egyébként sem könnyű értelmezni, hogy a szerb elnök valójában mire gondolt.

Koszovónak 2015 novemberében egy hajszál híján nem sikerült megszereznie az UNESCO-tagságot, mert a szükséges 94 támogató szavazat helyett csak 92 igent gyűjtött be, 50 ország nemmel szavazott, 20 pedig tartózkodott.

A döntést követően Szerbiában ünnepi hangulat uralkodott, Ivica Dačić szerb külügyminiszter – aki némi kihagyás után ma is ezt a posztot tölti be – akkor úgy nyilatkozott, hogy az UNESCO-ban született döntés azt a szándékot tükrözi, hogy Szerbia soha nem adja fel Koszovót.

Japán tartózkodott a Koszovó felvételéről szóló UNESCO-szavazáson (Forrás: Beta)

A szerbek számára jól jött ez a “kis győzelem”, miután Koszovó 2009-ben már felvételt nyert a Világbankba és a Nemzetközi Valutaalapba.

Visszalapozva az internetet, az UNESCO-tagsággal kapcsolatban azonban kiderült, hogy a 2015-ös szavazás idején Magyarország támogatta Koszovó tagságát az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetében, Japán pedig tartózkodott a szavazáskor.

A japán külügyminiszter 2019 augusztusában járt Belgrádban, az akkor is külügyminiszterkedő Ivica Dačić arra kérte Kóno Tarót, hogy Japán ismét tartózkodjon Koszovó felvételének megszavazásától az UNESCO-ba és az Interpolba, ha ez netalán ismét felmerülne.

Koszovó, az Interpol & UNESCO

A téma a mai napig nem ment ki a divatból, Ana Brnabić szerb miniszterelnök az Egyesült Arab Emírségekben tett év eleji látogatása során ugyanis találkozott Ahmed Nasszer al- Raiszi tábornokkal, az Interpol elnökével.

Brnabić, a szerb kormány kihelyezett stúdiójának számító Pink Televíziónak úgy nyilatkozott, hogy a Szerbiával különösen barátságos közel-keleti országból származó interpolos vezetőtől biztosítékokat kapott arra, hogy Koszovó tagságának kérdése az ő hivatali ideje alatt, vagyis 2025-ig nem merül fel.

Az igazi haladó politikusság idomult Brnabić szerint ez különösen fontos Szerbia számára, mert az ország az Interpolt és az UNESCO-t két kulcsintézménynek tekinti, és nem szeretné, ha Koszovó tagsági kérelme ismét napirendre kerülne.

A szerb miniszterelnök január 11-i nyilatkozata ugyanakkor bizonyíték arra, hogy Szerbia küzd Koszovó tagságának meghiúsításáról a nemzetközi szervezetekben, függetlenül attól, hogy mit tartalmaz a francia-német “non paper”, és ezáltal jogosak az ezzel kapcsolatos koszovói vádak, amelyeket az utóbbi napokban Albin Kurti miniszterelnök hozott fel.

“Az áruló ajtaja nyitva áll”

Boško Obradović nem az UNESO iránt érdeklődött, ő inkább a francia-német tervre kíváncsi

A két napos szerbiai parlamenti szomorújátéknak, talán szerencsésebb így nevezni, mint komédiának, mert ez egyáltalán nem vicces, az lett az eredménye, hogy valaki mégis csak láthatja a francia-német “non papert”, amely tervnek igencsak szegényes, legalábbis abból ítélve, ami eddig kiszivárgott belőle.

A jóságos arcát is felvillantó Vučić meghívta Boško Obradovićot, a Dveri elnökét, hogy hétfőn menjen be hozzá az elnöki hivatalba, és nézze meg a “megállapodást”, valamint az arra adott szerb választ.

– Mutatok Önnek valamit, amit kérni kellett volna (a parlamenti ülés során), de senkinek sem jutott az eszébe. Megmutatom, hogy olvassa el részletesen és alaposan azt a több oldal komoly szöveget tartalmazó non papert, amit Szerbia készített válaszul

– mondta a szerb elnök Obradovićnak arra a kijelentésére reagálva, hogy Koszovó ENSZ-tagságával kapcsolatban nem fordult levélben az orosz és a kínai elnökhöz, pedig korábban a parlentben ezt kérték tőle.

– A levelekről beszél, én választom meg a pillanatot, hogy mikor írok levelet, és mikor kivel beszélek. Senki sem látta még képeslapon sem annyiszor Hszi Csin-ping kínai elnököt, mint ahányszor én találkoztam és beszéltem vele. Vlagyimir Putyinnal vagy hússzor találkoztam életemben, majd Ön mondja meg, hogy mikor kell őket hívnom

– jelentette ki elnöki nagyság kidomborítva Vučić, aki most azoknak az uniós tagállamok a vezetőinek írt, amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét, és arra hívta fel a figyelmet, hogy Albin Kurti ezeknek a leveleknek a visszavonását követeli tőle.

A szerb elnök arra biztatta Obradovićot, hogy hétfőn szabadon vigyen magával másokat is, és további információk megosztását ígérte, ha azokat nem hozzák nyilvánosságra.

– Mindenesetre, nekünk az a dolgunk, hogy harcoljunk, és az áruló – aminek nevezett – a diktátor, a zsarnok ajtaja mindig nyitva áll Ön előtt, és az áruló, a diktátor és a zsarnok mindig készen áll arra, hogy meghallgassa minden kifogását és minden tanácsát, és hogy megmutassa, hogy mi történik, és mit lehet tenni

– mondta Vučić, aki “ad absurdum” barátkozós kedvében még azt is lehetővé tenné a Dveri vezetőjének, hogy átlépjen a Szerb Haladó Pártba, mint azt a Zavetnici öt tagja már nagy hírverés közepette pénteken (február 3-ám) megtette. Isten és Vučić szeszélye kiszámíthatatlan.