Szerbia
TÉT: Megromolhatnak a török-szerb kapcsolatok, ha Ankara drónokat ad Koszovónak

A szerb elnök szeptemberben körbeudvarolta a „török szultánt”, kiment elébe a repülőtérre, és egészen a repülőig kísérte ki a távozó Recep Tayyip Erdoğant, aminek egyik nyilvánvaló oka az volt, hogy Szerbia Bayraktarokat akar(t) vásárolni, de nagyon. A Szerbiát megtestesítő Aleksandar Vučić tízszer annyit is hajlandó lett volna adni a török drónokért, mint korábban, csakhogy kapjon belőlük. A jelek szerint a törökök azonban nem neki adnak, hanem Koszovónak, ami „vidékiesen szólva” eléggé nagy pofára esés.
Drónok Albániának és Koszovónak
– Szeretnénk pilóta nélküli Bayraktarokat venni, de azt látjuk, hogy az egész világ ilyen drónokat akar, így hát beálltunk a sorba, de készek vagyunk arra, hogy növeljük az érdeklődésünket, és többet költsünk erre: az előzőleg kialkudott néhány tízmillió euró helyett, néhány százmillióra emeljük a tétet
– nyilatkozta szeptemberben a szerb elnök, ahogy arról annak idején a BALK is beszámolt.
Kapcsolódó cikk
A vučići nyilatkozatból akkor nem lehetett kiolvasni, hogy Szerbia azzal szeretne-e a sor elejére kerülni, hogy többet fizet a drónokért, vagy esetleg úgy akart másokat beelőzni, hogy egyszerre több drónt rendel a jobb besorolás reményében.
Ez ma már szinte mindegy is, mert megromlani látszik a török-szerb barátság, a balkáni sajtó ugyanis imitt-amott arról ír, hogy az albánok török drónokat vásárolnak, Koszovó állítólag 12 darabról tárgyal, Albánia pedig hármat már meg is vett.

Aláírták (Forrás-dtt-net)
Tiranában kedden (december 20-án) az albán miniszterelnök jelenlétében írták alá a szerződést a török elnök vejének cégével, amely a Bayraktarokat gyártja. Edi Rama az aláírás alkalmával úgy nyilatkozott, hogy a török drónokat „polgári vészhelyzet” esetén használnák, jelentsen ez bármit is Edi Rama „művészi kiteljesedésében.
A szerb elnököt nem is ez háborította fel, hanem az, hogy Koszovó „felmelegítette a terveket”, és ismét török drónok után ácsingózik, amit Fikrim Damka koszovói regionális fejlesztési miniszter erősített meg az Anadolu török hírügynökségnek.
Ki tudja, hogy ennek a vágynak a kifejezésére miért éppen a koszovói regionális fejlesztési miniszter volt a legalkalmasabb személy, de ebben az esetben nem a nyilatkozó személye, hanem inkább a beszerzés szándéka szembeötlő, az pedig már csak „politikai maszlag”, hogy a drónokat az ország védelmére kívánják használni.
A hírre sokan felkapták a fejüket a térségben, egy bolgár légügyi portál például azt is tudni vélte, hogy Koszovó tizenkét Bayraktar TB2-es szeretne beszerezni, amiről már folynak is a tárgyalások.
Nem új ügy
A szándék nem újkeletű, már akkor is létezett, amikor a szerb elnök a „török szultánt” kísérgette Belgrádban le-fel, és elég nagy szégyen lenne, ha nem tudott volna róla, hogy Pristina is Bayraktarokra pályázik. Mert, hogy Koszovóban és Törökországban ebből nem csináltak titkot, az biztos, inkább nagydobra verték.

A „koszovói hadsereg” február 27-én, vagyis néhány nappal az ukrajnai háború kirobbanását követően tette közzé a Facobook nevet viselő „világhatalmi portálon”, hogy török Bayraktar TB2 katonai drónokkal szerelik fel a koszovói biztonsági erőket.
A közlés szinte egybeesett azzal a „madárkás” bejelentéssel, amely által a drónokat gyártó Baykar a Twitteren közölte, hogy Vjosa Osmani koszovói elnök népes delegáció élén meglátogatta a cég „termelő kampuszát”, ahova tudtunkkal a szerb elnököt még nem hívták meg, pedig már áprilisban is kuncsorgott a Bayraktorok iránt, miután a török elnök felhívta, hogy gratuláljon neki a választási győzelméhez.
Ha azt feltételezzük, hogy a szerb elnök a véletlenek csalóka összjátéka miatt nem értesült a koszovói szándékról, akkor az szerb szempontból ugyanolyan rossz, mintha ha nem vette volna komolyan az ügyet. Ha így van, ha úgy, az mindenképpen magyarázatra szorulna, hogy Vučić fél évvel később miért parádézott Belgrádban a „török szultánnal”, és miért akart tízszer annyi pénzt feccölni török drónok vásárlásába.
A szerb elnököt most Azerbajdzsánban érte utol a hír, miszerint Koszovó továbbra is napirenden tartja a török drónok beszerzését, ami rögtön arra késztette, hogy elnyilatkozza magát, és megjegyezze, hogy ha így álnak a dolgok, akkor az hatással lesz a Szerbia és Törökország közötti kapcsolatokra.
– Ez nem könnyű, és nem jó hír számunkra, s hatással lesz a kapcsolatainkra, bár nagyon tiszteljük Erdoğan elnököt
Kapcsolódó cikk
HADIIPARI EGYÜTTMŰKÖDÉS: Orbán és Erdoğan nem adja fel a közös célokat a háborús válság idején sem
– jelentette ki a szerb elnök, akinek a helyzet ilyetén történő alakulása miatt talán megfordult a fejében, hogy legközelebb azzal bünteti a török elnököt, hogy Ana Brnabić miniszterelnököt küldi ki elé a repülőtérre Bratislav Gašić belügyminiszter kíséretében, aki eljátssza a görög kommandóst, miután korábban Görögországban „kupálódott”.
Ha a szerbek netalán elesnének a török drónoktól, akkor még mindig ott van nekik a nagyon baráti Pink Televízió tulajdonosa, a „sokoldalú feltalálónak” számító Željko Mitrović, aki két vízen járás között drónokat fabrikál, amelyek ugyan két kiló krumplit sem tudnak felvinni a piacról a második emeletre, de azért egy kis állami tőkeinjekciót követően, lehet, hogy „szárnyra kapnának”.

Szerbia
A Koszovóval kapcsolatos hírek csöpögtetése és a nehezen érzékelhető elmozdulások

Ha ég a ház, akkor jönnek a tűzoltók, akik legfeljebb a lángokat képesek megfékezni, a keletkezett károk elhárítása azonban a ház lakóira marad. Körülbelül ezt a szerepet tölti be az amerikai Gabriel Escobar és az uniós Miroslav Lajčák által alkotott duó, amely leginkább az esti órákban szeret találkozni a koszovói miniszterelnökkel és a szerb elnökkel, addigra a közvélemény figyelme lankad, másnap pedig már kit érdekel, hogy mi történt tegnap. Így könnyebb az információk csöpögtetése.
Soha nem találkozó párhuzamok
A szerb és a koszovói albán politikai elit párhuzamos pályán mozog, így szinte csak a végtelenben találkoznak, ezt érzékelhetik a nyugati közvetítők is, akik ikszedik alkalommal tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel.
A belgrádi Vreme honlapja megjegyzi, hogy az amerikai-európai duó Pristinában megbeszélést folytatott a koszovói miniszterelnökkel, az ottani államfővel, és találkozott az ellenzékkel, valamint a helyi szerbek képviselőivel is, bár az utóbbi „nemigen volt kommunikálva”, így a Vreme figyelme is elsiklott felette.
Szerbiában ugyanakkor – az eddigi hírek szerint – a közvetítők csak Aleksandar Vučić szerb elnökkel ültek le tárgyalni, amiben van némi ráció, mert semmi értelme a saját véleménnyel nem rendelkező Ana Brnabić miniszterelnökkel fárasztani magukat, a szerbiai ellenzék befolyása pedig a koszovói eseményekre a nulla felé konvergál, így ők sem nagyon számítanak „értelmezhető partnernek”.
Legfeljebb a szélsőjobb és annak orosz lerakata küldheti oda a verőlegényeket, mint Zvečan esetében, ha erre megérik a pillanat, amely a szerb elnök számára politikailag is kiaknázható. Ekkor a belgrádi vezetés úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, vagy éppen maga ad jelt az indulásra.
A konstruktív szerepben tetszelgő Vučić az amerikai és az európai közvetítőkkel folytatott megbeszélést követően a szerb oldal tömjénezésének közepette azt üzente az Instagramon, hogy itt az ideje, hogy Pristina „végre eleget tegyen tíz évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeinek”, ami mindenekelőtt a Szerb Községek (Önkormányzatok) Közösségének megalakítására vonatkozik egy akkori brüsszeli megállapodás értelmében”.
Tehát nem akárhogyan, és nem egy új megközelítés mentén, hanem úgy, ahogy az a 2013-ban kötött megállapodásban szerepel, amit a jelenlegi pristinai vezetés – Albin Kurtival az élen – egyértelműen elutasít.
Kurti legfeljebb egy olyan szerb önkormányzati szövetséget lenne hajlandó elfogadni, amely bizonyos értelemben civilszervezetként működne, és semmiféle végrehajtói joggal nem rendelkezne.
Az amerikai álláspont valahol félúton lehet, mert az Egyesült Államok korábban úgy fogalmazott, hogy ők sem támogatnák olyan képződmény létrejöttét, mint amilyen a boszniai Szerb Köztársaság, amivel áttételesen elismerték, hogy a daytoni szerződésben is voltak baklövések.
Pristinában rossz a vétel
A jelek szerint Pristina és Washington nincs egy hullámhosszon, és láthatóan vannak vételi zavarok azzal kapcsolatban, amit Washingtonból sugároznak Koszovó irányába, Amerika ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a partnerség ellenére washingtoni szempontból nem kívánt döntések szülessenek.
A hétfő esti pristinai találkozót követően a két közvetítő nyilatkozott ugyan az újságíróknak, az viszont már csak valamikor kedden délután derült ki, hogy az Egyesült Államok két napos ultimátumot adott az amerikai követelések végrehajtására, de ez koránt sem jelenti azt, hogy csütörtökön arra ébredünk, hogy Koszovóban kitört a „pax Americana”.
A közvetítők azt kérték a koszovói miniszterelnöktől, hogy vonja ki a különleges rendőri erőket az önkormányzati épületekből Zvečanban, Leposavićban és Zubin Potokban, a megválasztott „3%-os polgármesterek” pedig valamilyen más lokációról dolgozzanak az új önkormányzati választásokig.
A koszovói miniszterelnök ezt korábban egyértelműen visszautasította, szerinte ugyanis nem Zoom-polgármesterekről van szó, hogy „home office” jellegű tevékenységet folytassanak, bár véleményünk szerint a 3%-os támogatottság még erre sem nagyon hatalmazza fel őket.
Az amerikaiak azt szeretnék, hogy a koszovói miniszterelnök minél előbb új önkormányzati választásokat írjon ki, amivel szemben szintén vannak „ellenkövetelések”, mint például a szerb szélsőségesek távozása, vagy a demokratikus rend helyreállítása, arról nem is beszélve, hogy a koszovói szerbek is feltételekhez kötik a részvételüket az újabb önkormányzati választásokon.
A közvetítők azt is követelték, hogy a koszovói albán vezetés térjen vissza a párbeszédhez, és amerikai részről megjegyezték, hogy Washington kitart a koszovói albánok mellett, de nem feltétlenül kíván olyan személyt támogatni, akiben nincs meg az együttműködési készség.
Amerika ezzel Kurti értésére adta, hogy képes különbséget tenni a koszovói nép és a pristinai vezetés között, egyúttal azt is tudatta vele, hogy a barátságnak ára van, és a koszovói vezetésnek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, azt kell tennie, amit az Egyesült Államok diktál.
Ez Koszovó esetében még csak-csak elérhető, Szerbia vonatkozásában azonban jóval nehezebben valósítható meg.
A szerbiai elnök a találkozóval kapcsolatban közzétett Instagram-bejegyzésében nem szólt arról, hogy a „következő önkormányzati választási kísérleten” részt vesznek-e a koszovói szerbek, amire minden bizonnyal szükség lenne, hogy végre legitim, és nem csak legális képviselet jöjjön létre.
Miroslav Lajčák uniós közvetítő ugyan megjegyezte, hogy a szerbeknek részt kell venniük a választásokon, de nem ő az, aki ezt elrendelheti nekik, hanem Aleksandar Vučić, aki viszont bármikor elháríthatja a felelőséget, mondván, hogy nincs befolyása a koszovói szerbek felett, és erről nekik kell dönteniük.
Egy ilyen kijelentés persze „olcsó játék hülye gyerekeknek”, de időhúzásra mindenképpen jó, főleg a jelenlegi zavaros helyzetben, amikor a Balkánon mindenki mindenféle befolyás alatt áll, bár a koszovói állításokkal szemben Escobar amerikai részről nem hiszi, hogy a konfliktust Oroszország szervezi, arról viszont meg van győződve, hogy Moszkva örül a jelenlegi fejleményeknek.
-
Koszovó6 nap telt el azóta
KOSZOVÓI ELNÖK: Szerbiának nincs helye az európai nemzetek között, plusz 1 kecske
-
Szerb Köztársaság3 nap telt el azóta
Dodik Moszkvába utazgat, mégis kap pénzt az Európai Uniótól
-
English2 nap telt el azóta
Dodik travels to Moscow, yet receives money from the European Union
-
Szlovákia6 nap telt el azóta
GLOBSEC 2023: Szlovák biztonságpolitikai fesztivál, amelyre az egész világ odafigyelt