Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Több mint fél éves tili-toli után megalakult az új szerb kormány, amely 157 igen szavazatot kapott a 250 tagú parlamentben, 68 képviselő nemmel szavazott, senki sem tartózkodott, viszont 25 képviselő egyáltalán nem szavazott. A Vajdasági Magyar Szövetség természetesen igent mondott, ezt már említeni sem kell, annyira nyilvánvaló. Az eskütételen megjelent Aleksandar Vučić államfő is, aki nélkül ez a kormány nem jöhetett volna létre, a baloldali zöldek viszont kivonultak az államfői jelenlét miatt, hogy ezzel tiltakozzanak a hatalom minden szegmensének kisajátítása ellen a köztársasági elnök részéről.

Államfői kormány

Georgina megszült – ezzel az allegóriával kommentálta a belgrádi Vreme az új szerb kormány megalakulását, amivel a legtöbbet játszott szerbiai drámára, Dušan Kovačević III. Radovanjára (Radovan treći) utalt: ebben a terhes női főszereplőnek az apja megtiltja, hogy megszülje a gyermekét mindaddig, amíg nem találnak férjet neki. Nos, ebből az allegóriából kiindulva, Vučić apuka megengedte, hogy megalakuljon a kormány, bár nem sokon múlott, hogy nem koraszülött lett, de egy ügyes államfői császármetszéssel „idő előtt” világra jött.

Nehéz lenne azt mondani, hogy az új szerb kormányt Ana Brnabić állította össze: ez valójában egy örökbe fogadott államfői kormány, amely minden kétséget kizáróan elnöki utasítások alapján fog működni, beleértve ebbe a miniszterelnököt is, de ezzel már nem mondtunk semmi újat.

A harmadik mandátumát kezdő Ana Brnabić, akit ellenzéki körökben „fikusz miniszterelnöknek” is csúfolnak, legnagyobb eredményként azt könyvelheti el, hogy röpke öt év alatt sikerült héttel növelnie a miniszterek számát, jobb helyeken ennyi miniszterből már fél kormány kijön, amiből logikusan következik, hogy Brnabićnak, illetve Vučićnak most másfél kormánya lesz.

Az előző kormány majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt alakult meg 2020. október 26-án, de mivel az áprilisi választások óta ügyvezetőként működött, így valójában az eddigi kabinetnek is másfél év jutott. Nem jár jobban a mostani kormány sem, mert egy korábbi államfői bejelentés szerint Ana Brnabić nevelőszülői szavatossága 2024-ben lejár, és posztját más veszi át.

Az új kormány a választásoknak nevezett közjáték után ott folytatja az ügyekbe való be nem avatkozást, ahol az előző abba sem hagyta a vučići kívánalmak teljesítését, vagyis megy tovább a politai reality, ahogy eddig is, kiemelkedő részleteit pedig élőben közvetíti a Pink Televízió, amely mindenféle valóságshow csatornája, ezért abban nincs semmi rezon, hogy az államfő nemzethez intézett szózatairól lemaradjon.

Az új kormány tagjai nem csak arra esküdtek fel, hogy hűségesek lesznek Szerbiához, hogy tiszteletben tartják az alkotmányt és a törvényeket, lelkiismeretesen végzik a munkájukat, hanem elkötelezték magukat amellett is, hogy Szerbia határain belül tartják Koszovót. Ennek az utóbbinak azonban túl sok köze nincs a valósághoz, és inkább a vágyálmok szférájába tartozik, legalábbis addig, amíg az amerikaiaknak érdekük lesz fenntartani katonai jelenlétüket a Balkánon, azon belül pedig Koszovóban egy újabb háború elkerülése/előidézése érdekében, ez nézőpont kérdése.

Államfői kormány, második fejezet

Az örökbefogadott szerb kormánynak 25 minisztériuma, és 28 minisztere lesz, amit komolyabb országok is megirigyelhetnének, miniszteri szinten Koszovóval azonban senki sem foglalkozik, elvégre az minden tárcavezető kötelessége, természetesen a tárcanélküli minisztereké is. Koszovóval egyéként is szinte napi szinten – így például ennek a cikknek a keletkezésekor is -foglalkozik a nemzetbiztonsági tanács, amelynek munkájában több miniszter is részt vesz a miniszterelnök és a három titkosszolgálat vezetője mellett, természetesen itt is Vučić apáskodik.

A legfontosabb posztokra – belügy-, pénzügy- és védelmi minisztérium – egyébként is kizárólag a szerb elnök régi „harcostársai” és új istenítői kerültek, ebben a tekintetben nem történt változás. A külügyminisztériumot rövid szünet után ismét Ivica Dačić veszi át, aki korábban jelentős eredményeket ért el egyes (afrikai) országok „helyes útra terelésében” Koszovót illetően.

A Vreme gunyoros megjegyzése szerint Ivica Dačić kinevezésével nem merülnek fel nyelvi akadályok a nyugati kapcsolatok terén, elvégre az Európai Unióban sok diplomata beszél oroszul, akik a Moszkva elleni szankciók bevezetése miatt eddig abba a hátrányos helyzetbe kerültek, hogy nem volt kivel gyakorolniuk a nyelvet, így most ez az akadály elhárulni látszik.

Miloš Vučević újvidéki Patyomkin-polgármester, akit átmenetileg eddigi helyettese helyettesít a következő másfél évben szeretett városa élén, a védelmi tárcát kapta, amely a miniszterelnöki tisztségre történő felkészítő osztálynak számít, elvégre Vučić is ott kezdte. Vučević – még be sem iktatták – máris megfenyegette az új híd építése ellen tüntetőket, hogy az állam akarata fog érvényesülni a hídba torkoló Európa sugárút meghosszabbításával, hiába is demonstrálnak. Egyelőre nem tudni, hogy védelmi minisztereként kivezényli-e a hadsereget ellenük, az viszont biztos, hogy az uniós csatlakozáshoz még szimbolikusan sem az újvidéki Európa sugárút vezet.

Az újvidéki tüntetők – és egyes kisebbségek számára – gyenge vigasz, hogy fennmaradt a 2020-ban létrehozott emberi jogi, kisebbségi és társadalmi párbeszédért felelős miniszteri poszt, amelynek ezentúl a horvát származású Tomislav Žigmanov lesz a gazdája, aki korábban nagyfokú türelmetlenséget tanúsított a bunyevácok iránt, és ebben a tekintetben még a kormányzattal is szembe ment, azóta azonban már nem csak Szerbiának, hanem a szerb elnöknek is hűséget fogadott a miniszteri poszt megszerzése érdekében.

Nem jutott viszont újabb miniszteri megbízatáshoz az usztazásában fáradhatatlan Aleksandar Vulin, aki most már csak volt belügyminiszter, túl nagy intellektuális űr azonban nem keletkezett utána. A Vreme szerint Vulin azonban olyan mint a tengeralattjáró, nehezen lehet kiszámítani, hogy hol jön felszínre, netalán a polgári titkosszolgálat élén bukkan fel, miután a Vučić emberének számító Bratislav Gašić, alias Bata Santos elirigyelte tőle a belügyi tárcát. Vulinnak azonban nem kell aggódnia, akkor sem, ha nem lesz fő titkosszolga, mert máris a keblére ölelte a Alekszandr Bocan- Harcsenko, Oroszország belgrádi nagykövete, és szívélyesen el is beszélgetett vele.

Mindebből az következik, hogy az új szerb kormány akár a választások másnapján is megalakulhatott volna, nem lett volna szükség erre a hosszú vajúdásra, mert hogy Szerbiában semmi sem történt azóta, mindenki tudja, hogy ki áll az összes minisztérium élén: a mindenes államfő, aki a politikai reality egyetlen állandó szereplője.