Marina, Marina, Marina (M. V. végső búcsújára)

Egy Marina, egy Viszockij, néhány film és egy Fítyóka – egy világsztár története magyar kitérőkkel

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Rocco Granata belga származású olasz énekes, dalszerző dalolta ezt a szívsajdítóan szerelmes dalt egyik kislemezének B-oldalán, még a messzi 1959-ben. Ma már aligha emlékszik valaki is az A-oldalra, erre a másikra viszont igen, és sokan képzelik úgy, hogy az tulajdonképpen a napjainkban elhunyt híres francia színésznőről, Marina Vladyról szól. Vagy legalábbis az a Marina ihlette Granatát, ami viszont nem tűnik nagyon lehetségesnek, tekintettel Vlady születési évére, de majd mindjárt jobban utánanézünk. (Pedofil ügyről van-e szó, vagy egyáltalán miről?)

Amibe már első lépésekre belefuthatunk, az az, hogy ennek a régi spagetti-slágernek létezik egy 1984-es Komár László-féle magyar, kissé gunyoros-vicces változata, amelyben az udvarlás kezdeti nehézségei közepette hirtelen feltűnik egy kis piros Fiat. Amolyan egészen régi „Fítyóka”, amelyik egy csapásra kiiktatja a lány szabódását a történetből, hogy a nóta happy enddel végződjék. Azaz házassággal, amivel együtt némi vicces élcbe fullad a sztori férfi és nő kapcsolatát illetően, de hát annyi baj legyen.

A Komár-verzió ugyanis így ér véget:

Marina, Marina, Marina (Forrás: YouTube)

Kissé olcsó, ám szimpatikus csattanó. Kedves is lehet, valakiknek. Mindenesetre megjegyzendő, hogy a magyar verzióban egy fiatal szőke lány szerepel – szemben az olasz sötéthajúval –, aki hangsúlyozottan nem talián filmcsillag, hanem egy kis karcsú szőke balerina. Olyan, aki valahol egyszer, vagy esetleg többször jobbszélen első volt a sorban, az elbeszélő-eléneklő pedig vágyakozva nézte őt.

Az anno Jugóban, a Fítyók országában rendkívül népszerű Dušan Jakšić-féle szerb vari ugyan nem foglal konkrétan állást a kérdésben, gépkocsiról sem tesz említést, ám nem is zárja ki annak a lehetőségét. Ugyanakkor mellőzi azt a kérdést, vajon szóban forgó Marina színésznő-e, vagy balerina, szőke vagy barna. Ebben a tárgyban sokkal konkrétabban Újvidéken anno a Fítyókat a telepi mozitól szinte egy köpésre benzinnel töltögető Bruno bácsi nyilatkozott. Ő a pofozkodás lehetőségét ki nem záró hangnemben jelentette ki valakinek, túlkiabálva a töltő zaját, hogy márpedig ő tudja. A dalbéli Marina nem más, mint az a szép szőke francia színésznő, MARINA VLADY.

– Amott vetítik épp a moziban – intett a fejével a telepi nagy kanyar felé. Nyugodtan elmehet az illető meggyőződni róla, ő még nem hazudott életében. Csak kamaszkorában, de arról már leszokott. (Főleg annak utána, hogy a rendőrségen egyszer nagyon megverték, ám arról csak roppant kevesen tudtak.)

Elgondolkodó nő vintage enteriőrben, Marina Vlady az ŐK KETTEN című alkotásban

Tehát szőke vagy barna? Marina is éppenséggel festhette a haját, ha a kedve úgy hozta. És nyugodtan lehetett minden változatban dalhős a nagyon fiatal Vlady, aki egészen ifjú korában balettozni tanult. Aztán még nem volt nagykorú, amikor eljátszotta a maga visszhangos szerepét André Cayatte ÖZÖNVÍZ ELŐTT c. társadalmi drámájában, ami máris meghozta számára a hírnevet. Olyan korán, hogy a film cannes-i vetítésére a 16 év korhatár miatt be sem ülhetett. (Cannes-ban, ahol később valamikor fődíjat nyer majd.)

Számoljunk hát!

Marina Vlady orosz származású francia színésznő, eredeti nevén: Marina Catherine De Poliakov-Bajdarov (azaz: Марина Владимировна Полякова-Байдарова) 1938-ban született a franciaországi Clichyben. Tehát 21 éves volt 1959-ben, már visszhangos filmes karrierrel a háta mögött, amikor Rocco Granata több fel- és átdolgozást megért alapműve megszületett. Több filmmel a háta mögött Brigitte Bardot és Sophia Loren kolléganőjének tudhatta magát. Olyan, aki színészkedése mellett szívesen szobrászkodott, hogy jelentős irodalmi díjat is nyerjen, élvonalbeli művészeknek kijáró országos elismerésekben részesüljön Franciahonban. – Egy valódi sokoldalú szupercsillag. Megérdemelt legalább egy dalt, azonban több is lett belőle.

Több is. Például egy szobor Jekatyerinburgban.

Főképp annak utána, hogy a sors összehozta az amúgy túlhajszolt, az államhatalom és maga az Ördög is űzte híres-hírhedt lázadóval, Vlagyimir Viszockij orosz bárddal. Aki amúgy két végéről égette a gyertyát, nem is élt sokáig, azonban volt ideje itt a földön több évet, legalább egy évtizedet eltölteni a feleségévé lett, világhírű tünci-manci Marina-Marinával. Vele, akit nem egyszer énekelt meg; énekelt róla és hozzá azon az érces, rekedtes muszka „underground” hangján.

A művésznőnek egyébként ő egy volt a párkapcsolatai közül a szép hosszú élete alatt, ám a szívét valószínűleg legjobban lefoglaló férfiú. Kettejük közös életéről Vlady írt anno egy világszerte felkapottá vált könyvet, amely magyarul is megjelent SZERELMEM, VISZOCKIJ címmel. (Magvető–Tálentum, Bp., 1989., ford. Ferch Magda).

Marina Vlady nemzetközi filmes munkájában erős szállal fűződött többek közt Romániához – lásd például a Névtelen csillag c. francia–román koprodukciós alkotást –, ugyanakkor az együttműködésből Magyarország sem maradhatott ki. A megboldogult világsztár együtt dolgozott egy-egy filmen Jancsó Miklóssal és Mészáros Mártával. Méghozzá az 1969-es koprodukciós SIROKKÓ címűben, amelyet Jancsó rendezett, meg abban a ’77-es Mészáros Márta-filmben, amelyben alkalomszerűen Viszockijnak is jutott egy epizódszerep. Az ŐK KETTEN-ben, amelynek egyik emlékezetes jelenetében Marina és Vlagyimir (szerb változatban: Vlady és Vlado) kézen fogva sétál együtt egy hófödte sétányon.

Vlado és Vlady (kvázi) Mészáros Márta filmjében

Visszafogott lámpafényben, majd búcsúzóul megcsókolják egymást.

(Közben a kamera itt lassan távolodik; a két szereplő fokozatosan ponttá zsugorodik, a vászon lassan elsötétül és kész. VÉGE? VÉGE.)