Vučić beszéde: az Informer szerint ezt várta az egész világ

Vučić New Yorkban a világot igazította helyre, az Informer pedig apukával és anyukával erősített

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Ha Aleksandar Vučić szokásától eltérően ezúttal valóban betartja az ígéretét, és szeptember 27-én netalán lemond a szerb államfői tisztségről, akkor a New York-i ENSZ-közgyűlésen elmondott beszéde volt elnöki pályafutásának utolsó nagy nemzetközi fellépése ebben a tisztségben.

A rezsimhű Informer természetesen nem bízta a véletlenre a történelmi pillanatot: miközben a fiú New Yorkban a világrendről, Koszovóról, a NATO-ról és Horvátországról értekezett, a televízió stábja Belgrádban beköltözött apukához és anyukához. Így aztán az este végére nemcsak azt tudhattuk meg, mit gondol Aleksandar Vučić a világról, hanem azt is, hogy a szerb elnök honnan hozta magával az ideológiáját.

Aleksandar Vučić az ENSZ-ben

Az Informer szerint legalábbis valami ilyesmi történt szerda este New Yorkban, legalábis ezt kellene hinniük a szerbiai tévénézőknek. Nem csak a belgrádi rezsimhez, hanem a Vučić családhoz is közel álló televízió „történelmi beszédként” vezette fel Aleksandar Vučić felszólalását az ENSZ-közgyűlés 81. ülésszakán.

A világ várakozásának pontos intenzitását nehéz lenne megmérni, de az biztos, hogy Szerbiában az Informer mindent megtett azért, hogy a pillanat „megfelelő történelmi súlyt kapjon”.

Kapcsolódó cikk

Vučić heteken belül lemond, hisszük, ha látjuk!

A csatorna munkatársai még a beszéd előtt felkeresték Aleksandar Vučić szüleit, Angelinát és Anđelkót, akik saját otthonukból üzentek New Yorkba a beszédre készülő fiuknak.

Az Informer az interjút részben az esti híradóban mutatta meg, a teljes változatot pedig az szerb elnök beszédét követő műsorsávba időzítette.

Maga Vučić eközben arról beszélt New Yorkban, hogy az általunk ismert nemzetközi rendszer összeomlott, és egy új, több hatalmi központ köré szerveződő világrend kialakulásának vagyunk tanúi.

Szerinte a kis és közepes országok mozgástere szűkül, miközben a nagyhatalmak egyre gyakrabban alkalmaznak gazdasági nyomást, technológiai korlátozásokat, kibertámadásokat, dezinformációkat más országok befolyásolására.

Innen Vučić gyorsan eljutott oda, ahová szerb elnökként az ENSZ-ben és szinte minden nyilvános szereplése alkalmával eljutott: Koszovóhoz és 1999-hez.

A NATO nyitotta ki Pandora-szelencéjét

Vučić beszédének egyik központi állítása az volt, hogy a nagy nyugati államok maguk rombolták le a nemzetközi jogrendet, amelynek tiszteletben tartását most más országoktól követelik.

Ennek példájaként ismét a Jugoszlávia elleni 1999-es NATO-beavatkozást és Koszovó függetlenségének elismerését hozta fel. A szerb elnök szerint ezzel nyitották ki azt a bizonyos szelencét, amelyet azóta sem sikerült bezárni.

Kapcsolódó cikk

Koszovó szolgált példaként Donyeck és Luhanszk függetlenségének kikiáltásához

Vučić egyúttal köszönetet mondott annak a 107 országnak, amely Szerbia álláspontja szerint nem ismerte el Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét, és a globális dél országait arra figyelmeztette, hogy „négy szemmel” olvassák el a nagyhatalmakkal kötött megállapodásokat.

Példaként a 2013-as brüsszeli megállapodást említette: állítása szerint Szerbia teljesítette vállalásait, miközben a koszovói szerb önkormányzatok közössége mindmáig nem jött létre.

Az Európai Unióval kapcsolatban valamivel békülékenyebb hangot ütött meg. Megerősítette, hogy a teljes jogú tagság továbbra is Szerbia stratégiai célja, ugyanakkor az EU bővítési fáradtságáról beszélt, és kifejezte azt az óhaját, hogy a Nyugat-Balkán országai már a tagság előtt fokozatosan bekapcsolódhassanak az egységes piacba és a schengeni térségbe.

A szerb elnök nyilván abból indult ki, hogy ha már féllábbal bennvannak, akkor nehezebb lesz onnan kiebrudalni őket.

A többirányú szerb külpolitika viszont ennek ellenére maradna: Vučić külön kiemelte, hogy Belgrádból közvetlenül lehet repülni az Egyesült Államokba, Kínába és Oroszországba, és méltatta Hszi Csin-ping kínai elnökkel fenntartott kapcsolatát.

Donald Trump amerikai elnök kormányzásában pedig Szerbia – Vučić megfogalmazása szerint – lehetőséget lát egy igazságosabb világrend és a Szerbiával szembeni felelősebb amerikai politika kialakítására.

A horvátoknak is jutott egy csomag New Yorkból

Vučić nem feledkezett meg Horvátországról sem. A szerb elnök azt mondta, hogy Szerbiából különösen fájdalmas látni a nácizmus újbóli felemelését a társadalmi értékek szintjére, és Horvátországot azzal vádolta meg, hogy büszke náci múltjára, és ma is náci jelszavakat és jelképeket használ.

Kapcsolódó cikk

Csak ügyesen: Plenković az ENSZ-közgyűlés 81. ülésszakán

Jasenovacot is felidézte, ahol szerbek, zsidók és romák tömegeit gyilkolta meg az usztasa rezsim, majd kijelentette, hogy az ilyen helyről érkező „erkölcsi leckék” Szerbia számára elfogadhatatlanok.

A horvát Index.hr ennek megfelelően természetesen nem „történelmi beszédként” számolt be a szerb elnök monológjáról. Már a címében úgy foglalta össze Vučić szereplését, hogy a szerb elnök „panaszkodott az ENSZ előtt, majd támadta a náci múltjára büszke Horvátországot”.

A horvát lap szerint Vučić beszédében ismét elővette a nemzetközi közösség kettős mércéjéval kapcsolatos vádat: miközben ma Ukrajna esetében a területi integritás sérthetetlenségére hivatkoznak, Szerbia esetében szerinte ugyanezt az elvet félretették Koszovó miatt.” A szerb elnök most sem szólt arról az elnyomásról, amelyet a szerbek 1999 előtt a koszovói albánokkal szemben hosszú évekig gyakoroltak.

A békeharcos Vučić-család és Vajdaság

Az Informer kamerája előtt Angelina Vučić arra biztatta fiát, hogy ahogy eddig, most is „harcoljon és küzdjön meg Szerbiáért”, mert csak békében lehet meg mindenük és lehetnek boldogok. Az Informer „erős szülői üzenetként” építette be műsorába a szülői megnyilatkozásokat.

Kapcsolódó cikk

DEKLARÁCIÓ: Már autonómia sem jár Vajdaságnak?

Az anyai általánosságokon túl Anđelko Vučić ennél jóval politikusabb és konkrétabb üzenetet küldött a fiának, amely Vajdságra is vonatkozott, és ezek után már nem vonogathatjuk értetlenül a vállunkat, amikor a tartomány felszámolása kerül szóba.

Vučić apja azt várta a fiától, hogy New Yorkban is harcol a „drága Szerbiáért” és annak minden polgáráért az „ország északi részén” Szabadkán és Zentán – mondta az idősebb Vučić, majd tovább sorolta a délebbre fekvő városokat, hogy végre eljusson Koszovóhoz, mert az ott élő szerbekért különösen küzdeni kell.

Egy vajdasági fül számára éppen ez a felsorolás érdekes, mert némileg megmagyarázza Aleksandar Vučić Vajdasággal kapcsolatos politikáját, vagyis sokat elárul arról a világképről, amelyben Szabadka és Zenta nem egy autonóm tartomány elemeként jelenik meg, hanem a központosított Szerbia részeként, mint bármely más szerbiai város.

Innen nézve már kevésbé meglepőek a szerb centralizációs és elnyomó törekvések, amelyek ellen a koszovói albánok is hosszú éveklig lázadtak, és egyúttal az is kiderül, hogy honnan erednek a Vajdaság maradék politikai különállásának elsöprésére vonatkozó törekvések.

„Baráti kritika”

Nem tudjuk, hogy az Észak-Szerbiára vonatkozó értelmezés hányszor hangzott el a családi nappaliban, de ez a néhány mondat meglehetősen tisztán megmutatja azt az „ideológiai közeget”, amelyben a szerb elnök politikai gondolkodása formálódott.

És miután Aleksandar Vučić ENSZ-ben elmondott beszéde meglepően kevés újat tartalmazott az unalomig ismételgetett téziseken túl, – csak agresszivitásban dobott rá néhány lapáttal – talán ezért kellett az Informernek apuka és anyuka, hogy némi exkluzivitást vigyen a műsorba, és nem is igen titkolták, hogy ez a szülők első ilyen televíziós szereplése.

Feltételezzük, hogy egy hosszú elnöki korszak – és netalán egy egész politikai pályafutás – tényleg a végéhez közeledik, akkor az elkoptatott politikai üzenetek mellett mindenképpen jól mutat egy ügyesen megkomponált családi keret: a fiú New Yorkban a világot igazítja helyre, otthon pedig a szülők büszkén nézik a televíziót – mert így teljes a balkáni világkép.