A Janaf nem vész el, csak átalakul

Horvátország új energetikai óriást építene, a MOL pedig lassan kénytelen lesz megbarátkozni a gondolattal

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A Janaf lehet Horvátország válasza arra a kérdésre, hogy miként teremthet nagyobb energetikai önállóságot egy olyan időszakban, amikor az energia ismét nemzetbiztonsági kérdéssé vált. Horvátországnak szüksége van egy nemzeti energetikai vállalatra. A válságok idején különösen fontos, hogy a stratégiai infrastruktúra nemzeti irányítás alatt maradjon, és az ország rendelkezzen olyan vállalatokkal, amelyek képesek gyorsan reagálni a változó körülményekre.

Körülbelül ez a veleje annak a véleménycikknek, amelyet a Poslovni dnevnik üzleti napilap tett közzé, Ivan Barbarić tollából.

Ez annyiban újdonság, hogy először hangzott el teljesen nyíltan, amit a BALK-on mi már egy ideje pedzegetünk: a horvátok stratégiai döntést hoztak egy új, nemzeti energetikai vállalat megalapításáról. Bár ezt senki sem mondja ki, de logikusnak tűnik, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy végképp lemondtak az INA esetleges visszaszerzéséről.

Hogyan jutottunk idáig?

A teljes sztorit ki lehet olvasni régebbi cikkeinkből, így most csak annyit, hogy egy pillanatban a Janaf és ezzel a horvát érdekek veszélybe kerültek a szerb, pancsovai kőolajfinomító akkor még biztosnak tűnő, MOL általi felvásárlásával, illetve a kilátásba helyezett magyar-szerb kőolajvezeték kiépítésével.

Kapcsolódó cikk

INA az INA helyett: új horvát állami kőolajvállalat

Távlatilag ez egy olyan helyzetet hozhatott volna létre, hogy az Adria-kőolajvezeték ki lett volna szolgáltatva a MOL kényének-kedvének, mert a vezeték csupán két piacra tud szállítani, a magyarra (közvetve a szlovákra) és a szerbre. Ez azzal fenyegetett, hogy a magyar regionális óriás egyszerűen tönkreteszi a Janafot, hogy azután, egy alkalmas pillanatban felvásárolja.

A zágrábi kormány időben megneszelte a veszélyt, és a horvát vállalat ezért igyekezett csökkenteni kiszolgáltatottságát a megújuló energia irányába történő nyitással, amit a geotermális energia erőteljesebb felhasználása iránti érdeklődés követett.

A „zöldülés” következő szakasza az energia tárolása, nagy akkumulátor-telepek kiépítésével (itt hazai technológiára támaszkodhatnak a Rimac jóvoltából), de ez nem annyira lényeges.

Kapcsolódó cikk

Mire jó egy magyar-szerb vezeték, ha nincs mit belepumpálni?

Az igazi felszabadító rúgás a kazahsztáni megállapodás tető alá hozása volt, amellyel Horvátország nem csak bevásárolta magát a kazah kőolajmezők egyikébe, de megnyitotta az utat a kazah kőolaj további exportja előtt.

Akár zárójelesen azt is mondhatnánk, hogy ez ismét csak az orosz kőolaj visszatérését jelenti, amelyet a kazahok élelmesen saját termékként értékesítenek. Ezt mindenki sejti, csak jellemzően, senki sem akarja tudni.

Persze végveszély esetén eladhatták volna a kőolajvezetéket valamilyen amerikai cégnek, de ez csak a függőség növelését jelentette volna.

Időközben változott a leányzó fekvése

Időközben, hogy hogynem, változott a leányzó fekvése. Elsősorban a biztosnak tűnő szerbiai akvizíció tévedt ingoványos talajra – az sem kizárt, hogy a MOL hoppon marad, valamilyen jenki érdekeltség miatt -, továbbá a magyar-szerb kőolajvezeték kiépítése sem tűnik már annyira sürgősnek.

Horvát szemszögből legfontosabb újdonság, hogy a Janaf és a MOL megegyezett, egyelőre kétmillió tonna kőolaj szállításáról. A szerződés a teljes 2026-os naptári évre (január 1-től december 31-ig) érvényes, és összesen 2 millió 50 ezer tonna nyersolaj továbbítását biztosítja az Adria-kőolajvezetéken keresztül.

Kapcsolódó cikk

A Janaf kétmillió tonna kőolajat szállít a MOL-nak

A megállapodás értelmében a magyar olajcég a lekötött szállítási kapacitásért akkor is köteles fizetni, ha azt végül nem, vagy csak részben használja ki.

Emlékeztetőül, a szerződés aláírását hónapokig tartó, feszült tárgyalások előzték meg, amelyek során a felek korábban a magas tranzitdíjak és a vezeték valós technikai kapacitása miatt vitáztak egymással – a vita során sok minden elhangzott, így az állítólagos horvát háborús nyerészkedés vádja is, amit Zágráb egyhamar nem fog elfelejteni.

Így nem csoda, hogy a hét elején Ante Šušnjar horvát gazdasági miniszter a horvát-magyar miniszteri találkozót követően egy jóllakott kannibál arckifejezését idézve lépett a kamerák elé.

Kapcsolódó cikk

KI A NYERÉSZKEDŐ? Éles szóváltás Magyarország és Horvátország között

Ki tudja hányadszor megismételte, hogy a horvát vezeték elegendő kapacitással rendelkezik Magyarország és Szlovákia szükségleteinek kielégítésére, garantálva a térség energiabiztonságát. Ugyanakkor mindenkit biztosított arról is, hogy a horvát fél örömest vállalja a kapacitás tesztelését, amit nyilván a magyar fél vetett fel.

Valamit motyogott még a magyar fél orosz kőolajról való leválásáról is, ami ezek szerint még vita tárgyát képezheti Budapesten, mert különben határozott választ tudott volna megfogalmazni.

Itt nyilván az orosz félnek is lesz némi hozzászólni valója, de ez Šušnjart végképp nem érdekli: a Janaf piaci vállalkozás, semmi köze a barátsághoz. A kedves kuncsaft annyi kőolajat kap amennyit akar, pontosabban annyit, amennyit ki tud fizetni.