Külföldi szavazás: a RIK elutasította a diákok kifogását

A szerb választási bizottság a diákokat elutasította, a határidőt túllépte, a diaszpórát magára hagyta

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerbiai választások körüli viták ezúttal is átlépték az országhatárt. A külföldi szavazás megszervezésével kapcsolatban a Köztársasági Választási Bizottság elutasította az Egyetemista Lista kifogását, amelyben a szavazóhelyiségek számának növelését követelték.

A döntés körül azonban akkora jogi vita bontakozott ki, hogy a bizottság tagjai végül már abban sem értettek egyet, jogszerűen szavazhatnak-e a beadványról, a határidő ugyanis az ülés közben lejárt.

Választói igény van, szavazóhelyiség nincs

A szerb Köztársasági Választási Bizottság (RIK) elutasította az Egyetemista Lista-A diákok győznek (Studentska lista-Studenti pobeđuju) választási lista kifogását, amelyben a külföldi szavazóhelyiségekről szóló határozat felülvizsgálatát és további szavazóhelyek kijelölését kérték.

Az egyetemisták szerint a külügyminisztérium előterjesztéséből nem derül ki, miért maradtak ki olyan városok, ahol Szerbiának diplomáciai vagy konzuli képviselete működik, elegendő választópolgár jelentkezett szavazásra, és biztonsági akadály sem indokolja a szavazóhelyiség kihagyását.

A kifogás arra is felhívta a figyelmet, hogy a szerbiai hatóságok több olyan külföldi településen sem nyitnak szavazóhelyiséget, ahol a korábbi választások alkalmával hagyományosan lehetett szavazni.

Kapcsolódó cikk

Éjszaka szavaztatják a szerb diaszpóra egy részét

A felsorolás meglehetősen hosszú. Az egyetemisták szerint nem jelöltek ki szavazóhelyiséget Manámában, Szófiában, Santiagóban, Dohában, Bukarestben, Temesváron, Pozsonyban, Isztambulban és Ankarában, valamint Abu-Dzabiban és Dubajban sem. Az ezekben a városokban élő, szavazásra jelentkező szerb állampolgárokat ráadásul más szavazóhelyiséghez sem rendelték hozzá.

Más városokban a választók ugyan elvileg szavazhatnak, de ehhez jelentős távolságot kell megtenniük. A kifogásban Graz, Innsbruck, Nürnberg, Hannover, Köln, Firenze, Vicenza, Herceg Novi, Vancouver és Calgary is szerepel.

Az egyetemisták szerint ez már nem csak szervezési kérdés. A nagy távolságok miatt egyes választópolgároknak utazásra és szállásra kell költeniük ahhoz, hogy élhessenek választójogukkal. Más szóval: a szavazás elvileg ingyenes, csak éppen az odajutás kerülhet sokba.

A RIK magára kötelezőnek érezte a külügyminisztérium álláspontját

Dragana Odović, a RIK titkárhelyettese és az ügy előadója a kifogás elutasítását javasolta. Érvelése szerint a külföldi szavazóhelyiségekről a bizottság a külügyminisztérium előterjesztése alapján döntött, ami a RIK számára kötelező érvényű. Odović a Szerb Haladó Párthoz kötődő, régóta aktív választási tisztségviselő, aki 2018-ban megfigyelőként részt vett az orosz elnökválasztáson, és kedvezően nyilatkozott a szavazás lebonyolításáról.

Az oroszországi tevékenységnek természetesen semmi köze sincs a mostani szerbiai választásokhoz, de azért fontos támpontot nyújt annak megítéléséhez, hogy az illető személy milyen világnézettel rendelkezik.

Odović arra hivatkozott, hogy a parlamenti képviselők választásáról szóló törvény nem írja elő a szavazás megszervezését valamennyi diplomáciai és konzuli képviseleten, ami egybevág Aleksandar Vučić volt államfő álláspontjával, miszerint a külfödi szavazás biztosítása lehetőség és nem kötelezettség, vagyis másképp fogalmazva: az állam ott nyit szavazóhelyiséget, ahol akar.

Kapcsolódó cikk

A független választási megfigyelő Vučićék legnagyobb ellensége?

Az ügy előadója szerint önmagában az, hogy valakinek bizonyos távolságot kell megtennie a szavazóhelyiségig, még nem jelenti a választójog gyakorlásának feltételhez kötését, ezzel azonban nem mindenki értett egyet.

Marko Živanović, a bizottság póttagja – aki a Mi-A nép ereje (Mi-Snaga naroda) képviselőjeként vesz részt a RIK munkájában – azt kérdezte, hogy miért ne lehetne eleget tenni az ellenzék jelentős része által támogatott kérésnek, és növelni a külföldi szavazóhelyiségek számát. Szerinte a külügyminisztérium javaslata nem kötelezi automatikusan a RIK-et.

Živanović a külföldi szavazás ügyében már október 8-án is bírálta a külügyminisztérium eljárását, és azt állította, hogy a szavazóhelyiségek kijelölése megnehezíti a diaszpóra részvételét a szerbiai választásokon.

Milan Vasiljević, az ellenzéki Szabadság és Igazságosság Pártjának (SSP) vajdasági parlamenti képviselője és a RIK tagja szerint a választási bizottság nem köteles automatikusan elfogadni a külügyminisztérium javaslatát, ezért a külföldi szavazóhelyiségek számáról önálló döntést is hozhatna.

Ugyanakkor Vladimir Dimitrijević, a választási bizottság elnöke kitartott amellett, hogy a külügyminisztérium a külföldi szavazóhelyiségek kijelölésére jogosult előterjesztő, és a választási bizottságot kötik a jogosult előterjesztők javaslatai.

A RIK elnökének személye különösen érdekes, mivel pozíciójánál fogva nem csak most, hanem a mostani választások során még többször is meghatározó szerepet tölt be a választások lebonyolításában, és a választásokkal kapcsolatos kérdések elbírálásában.

Dimitrijević a jogtudományok doktora, ami számunkra azonban a mostani és a korábbi választások szempontjából különösen fontos, hogy 2016 óta vezeti a Köztársasági Választási Bizottságot, korábban viszont a Szerb Radikális Párt, majd a Szerb Haladó Párt politikusa volt, tehát politikai rokonságot ápol Aleksandar Vučić volt szerb elnökkel, aki az utóbbi időben mindig megelőzte a RIK-et a választási eredmények közzétételében.

A jelek szerint most is igaz lehet az a régóta közhelynek számító, de mégis igaznak tekinthető mondás, miszerint „nem az számít, hogy ki szavaz, hanem az, hogy ki számolja a szavazatokat”, a többi már csak díszlet.

Amíg a választási bizottság toporgott, az idő ketyegett

Vita közben egy másik probléma is előkerült: a kifogás elbírálására rendelkezésre álló 72 órás határidő. A RIK több tagja szerint ez a határidő már lejárt, ezért a bizottság egyébként sem hozhat érvényes döntést a beadványról, amiből újabb szóváltás adódott.

Ivan Šebek bizottsági tag arra figyelmeztetett, hogy a kifogást benyújtó egyetemisták előtt megnyílt a lehetőség a Közigazgatási Bírósághoz fordulásra.

„Nekünk van jogorvoslati lehetőségünk a határidő elmulasztása miatt, önöknek viszont már nincs lehetőségük döntést hozni” – fogalmazott Šebek, akit az Egyetemista Lista-A diákok győznek delegált a testület kibővített összetételébe, korábban a Demokrata Pártban (DS) politizált.

A mostani ügyben már az elutasító határozat előtt bírálta a külügyminisztérium javaslatát. Szerinte nem volt világos, miért maradtak ki olyan városok, mint Szófia, Szaloniki vagy Herceg Novi.

Miloš Srećković póttag, aki a Nova szerint a Szerbiai Szocialista Párthoz és a Szerb Haladó Párthoz kötődő Marija Jovanovićot helyettesíti, úgy vélte, hogy a negyvenperces késedelem nem jelenti a hatóság hallgatását. Az erre alapozott jogorvoslatot értelmetlennek és joggal történő visszaélésnek nevezte.

Srećković hangsúlyozta, hogy az egyetemisták kifogása sem tartalmi, sem eljárási szempontból nem megfelelő. Hozzátette, szerinte az ügyet túlságosan átpolitizálták, holott a külföldi szavazóhelyiségek száma nem tér el lényegesen a korábbi választási ciklusokban megszokottól.

18 óra 14 perckor kezdődött az ülés, 18 óra 45-kor lejárt az idő

Sofija Mandić a RIK állkandó tagja szerint a helyzet akár szándékosan is előállhatott. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ülés 18 óra 14 perckor kezdődött, a kifogás elbírálására rendelkezésre álló határidő pedig 18 óra 45 perckor lejárt.

Szeptemberben az Aleksandar Vučić szócsövének számító Informer, Alo! portál és a Pink Televízió az Egyetemista Lista képviselőjeként mutatta be Sofija Mandićot, de ezt a FakeNews Tragač tényellenőrző portál cáfolta, Mandić már azelőtt RIK-tag volt, hogy az egyetemisták választási listája létrejött volna. Az viszont tény, hogy az N1 televízióban erőteljesen támadja a kormányzatot, azon belül pedig a Szerb Haladó pártot.

Mandić szerint Dragana Odović előterjesztése ezúttal feltűnően hosszúra nyúlt, így a bizottság nem jutott el időben a döntésig.

„Ezt manipulációnak látom. Vagy talán annak a halvány reménysugarának, hogy önök is tudják: ennek a kifogásnak az elutasítása alapvetően helytelen, és el akarják kerülni, hogy olyan döntést hozzanak, amellyel megakadályoznák a külföldön élő állampolgárok részvételét a választásokon” – mondta Mandić.

Szerinte a RIK előbb a külügyminisztérium javaslata mögé bújik, majd a Közigazgatási Bíróságra hárítja a felelősséget.

Az eljárási vita tehát nem zárult le azzal, hogy a bizottság elutasította a kifogást. Éppen ellenkezőleg: a határidő elmulasztása újabb jogorvoslati lehetőséget vetett fel, ami szerintünk annyit ér, mint halottnak a csók.

Stuttgartban négyezer választó jutna egy szavazóhelyiségre

Mandić a külföldi szavazás gyakorlati problémáira is kitért. Állítása szerint a szavazóhelyiségek összevonásával több helyen túllépik a törvényben meghatározott, 2500 fős felső határt, a törvény szerint ugyanis egy szavazóhelyiséghez legalább 100, legfeljebb 2500 választópolgár tartozhat.

Németországban önmagában hét olyan szavazóhelyiség van, ahol a választók száma meghaladja ezt a küszöböt. Stuttgartban pedig Mandić szerint már négyezer választópolgár tartozik egyetlen szavazóhelyiséghez.

Ez azért különösen érdekes, mert a kifogás elutasításakor a bizottság egyik fő érve éppen a törvényben rögzített, 100 és 2500 közötti választói létszám volt.

Ugyanakkor Mandić figyelmen kívül hagyta, hogy a törvény kivételesen megengedi a 2500 fő túllépését, ha nem lehet további szavazóhelyiséget nyitni, és ehhez a RIK hozzájárul, de a vita nem ebbe az irányba ment el.

Stuttgart esetében tehát nem az a kérdés, hogy miért zsúfoltak négyezer választót egyetlen szavazóhelyiségbe, hanem inkább az, hogy milyen indokkal tartották elfogadhatónak ezt a megoldást, amikor az egyetemisták éppen további szavazóhelyiségek megnyitását követelték.

Mandić azt is megkérdezte, miért kezelik a külföldi szavazóhelyiségek ügyét ellenzéki követelésként. Mintha a kormányzó Szerb Haladó Pártnak (SNS) vagy a Szerbiai Szocialista Pártnak (SPS) nem lennének külföldön élő szavazói.

Tanasije Marinković – aki Oxfordban, Strasbourgban és Budapesten is tanult, és aki 2018-ban nyilvánosan támogatta a Demokrata Párt által vezetett belgrádi ellenzéki választási listát – bizottsági tagként szintén egyetértett azzal, hogy a határidő túllépése problémát jelent.

Azt hangsúlyozta, hogy az ügy nem pártpolitikai természetű, hanem emberi jogi kérdés.

A meghozott határozatot politikainak és diszkriminatívnak nevezte, mert szerinte különbséget tesz a Szerbiában és a külföldön élő állampolgárok között, sőt a diaszpóra különböző csoportjait sem kezeli egyenlően.

A külföldi szavazásért felelős munkacsoport vezetője rosszat sejt

Az egyik legfigyelemreméltóbb megszólalás Marko Danilovićtól érkezett, aki nemcsak a RIK tagja, hanem a külföldi szavazásért felelős munkacsoport elnöke is. Ő éveken keresztül az erősen jobboldali Szerbiai Demokrata Párthoz (DSS), és annak különböző koalícióihoz köthető.

Danilović szerint az egész folyamat jó szándékkal indult, de rosszul végződött. Úgy vélte, hogy a külföldi szavazás káoszba fulladhat, mert várhatóan több ezer kifogás érkezik majd a külföldi szavazással kapcsolatban.

„Soha nem volt problémánk a külföldi szavazással, most viszont lesz” – figyelmeztetett.

Kapcsolódó cikk

Dragan Đilas felszámolná az EXPO 2027-et, feloszlatná a szerb titkosszolgálatot

Szerinte mindez elkerülhető lett volna, de a nagyszámú külföldi választó miatt pánik alakult ki a döntéshozatal során.

Danilović külön bírálta azt a döntést is, amely szerint a külföldi szavazást a szerbiai szavazás időrendjéhez igazítják, és úgy vélte, ezzel megalázták a külföldön élő szerb állampolgárokat.

A kifogás elutasításával tehát a külföldi szavazóhelyiségek körüli vita nem ért véget. A jelek szerint a hatalom minden bizonnyal ki akarja zárni, hogy szavazzon a szerb diaszpóra jelentős része, amely feltételezhetően nem Aleksanadar Vučićra voksolna. Erre utal a mostani – erőből meghozott – döntés is, amelyet még számos hasonló követhet.