Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Bár sokkal szívesebben értekeznék arról, hogy a kínaiak ismét egy jókora lépéssel közelebb kerültek az önellátáshoz chipügyekben, miután a SMIC kínai félvezető-öntöde bejelentette, hogy sikeresen megkezdte a 7 nanométeres chipek gyártását. Azok számára, akiknek a telefon jelenti a technológia alfáját és ómegáját, csak annyit árulok el, hogy ez azért óriási hír, mert a bálványozott kütyükben, amelyekkel az emberek a „Mega templomában” a főoltárnak számító Facebook előtt vesztegetik az időt, általában 14 nanométeres chipek kotyognak. Gazdagék 5 nanométernél tartanak a legújabb Iphone-okkal, de ez számunkra irreleváns. Szóval, ez egy valóban nagyszabású technológiai áttörés abban a helyzetben, amikor a Nyugat minden erejével arra törekszik, hogy meggátolja Kína technológiai fejlődését. Nem magyarázom tovább, nehogy lecsapjon rám egy éberen figyelő algoritmus, csak jelzem, hogy ilyen is van.

Archív borokat loptak

Visszakanyarodva a címben beígért mexikói szépségkirálynőre. Priscila Lara Guevarat és Constantin Gabriel Dumitrut egy román és egy holland állampolgársággal rendelkező úriembert a montenegrói-horvát határon tartóztatták le a horvát rendőrök, így ők most jelenleg kiadatásukat várják az ellenük elfogatási parancsot közzétevő Spanyolország hatóságainak.

Ezzel egy kilenc hónapig tartó bujkálás zárult le, amelynek jelentős részét a jelek szerint Horvátországban töltötték.

A történet egyébként arról szól, hogy tavaly októberben a pár a spanyolországi Cáceresben székelő El Atrio étteremből archív borokat lopott 1,5 millió dollár értékben.

Az esetről beszámoló Večernji list napilap úgy írja le a tolvajlást, hogy amíg a szép Priscila elvonta a személyzet figyelmét, Dumitru a ki tudja hogyan megszerzett főkulccsal kinyitotta a borospincét, és nemes egyszerűséggel hátizsákjába gyömöszölt pár üveg ritka bort. A párt a biztonsági kamera felvételei alapján azonosították, a spanyol, holland, román rendőrségen kívül a horvátok is ennek alapján nyomoztak utánuk.

Brüsszeli gázkommunizmus

Vegyes felvágottra sikeredett cikkünk most egy bakugrással a horvát kormány csütörtöki ülése irányába kanyarodik el, amelyen Andrej Plenković miniszterelnök bejelentette, hogy Horvátország elegendő mennyiségű gázzal rendelkezik az ellátás biztosításához, és ugyanakkor a gáztároló feltöltése is a tervek szerint folyik.

Plenković, vagyis alias Plenx miniszterelnök szavai szerint az Okoli földalatti gáztároló feltöltöttsége a jelen pillanatban 45 százalékos, és a töltési dinamika is zavartalan, így előreláthatólag október 1-jéig a tárolót várhatóan 92 százalékban sikerül feltölteni. Ez viszont azt biztosítja, hogy a horvátoknak nem lesz gondja a fűtéssel/árammal a télen.

Csak összehasonlításként jegyezzük meg, hogy a tegnap Moszkvában vendégeskedő magyar külgazdasági és külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy Magyarországon „menetrend szerint” zajlik a gáztározók feltöltése, ennek szintje jelenleg az éves fogyasztás 27,3 százalékán áll, miközben az európai átlag 17,3 százalék. Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy mihez képest, de ezt a témát megbízható adatok hiányában most elengedjük.

Persze, a horvát miniszterelnök azt nem kötötte senki orrára sem, hogy honnan származik a tárolóba áramló gáz, de ezt valószínűleg úgyis mindenki tudja, a BALK például két nappal ezelőtt írta meg, hogy hajózási adatok szerint július elején két amerikai gázszállító hajó is érkezett a horvátországi terminálhoz.

És történik ez mindaközben, hogy Brüsszel gázkommunizmusról álmodik, ami ellen máris kikeltek a portugálok, a spanyolok, a franciák, a lengyelek, a görögök és a ciprusiak, Szijjártó Péter magyar külügyminiszter pedig gyorsan Moszkvába szaladt, hogy sürgősen további 700 millió köbméter plusz földgázt szerezzen be, arra viszont nem volt felhatalmazása, hogy Orbán Viktor miniszterelnök esetleges moszkvai látogatásával foglalkozzon.

Az ügyes horvátok meghúzódnak szépen a szélcsendben, és miközben rábólintanak mindenre amit Brüsszel és Washington mond, voltaképpen a saját ügyeikkel törődnek. Ez a modus vivendi nem új dolog, a volt Jugoszláviában is ezt csinálták, csak akkor Belgrád volt a nominális főnök.

Tengernyi bölcsesség

Ugyanezen a kormányülésen a nép választott vezetői ismét jelét adták „tengernyi bölcsességüknek”, és elhatározták, hogy a napokban ünnepélyes keretek között felavatásra kerülő Pelješaci hidat úgy fogják hívni, hogy Pelješaci híd.

Ez első hallásra lehet, hogy kissé komikusnak tűnik, de lényegében a kormány egy potenciálisan kellemetlen gordiuszi csomót vágott át, mert se szeri, se száma nem volt a politikai szélrózsa minden irányából érkező javaslatoknak.

A megindokolás szerint azért döntöttek így, mert a közéletben már egy jó ideje így hívják a hidat, az emberek hozzászoktak, stb. stb., de valójában el akarták kerülni a huzakodást a körül, hogy melyik horvát történelmi személyiségről, vagy a Horvát Honvédekről, esetleg a nemrég elhunyt Oliver Dragojević táncdalénekesről nevezzék-e el a hidat.

Miután a zágrábi repülőtér az államalapító Franjo Tuđman nevét viseli, lehet, hogy túlzásnak érezték, hogy egy híd is az ő nevét viselje, bár erre éppenséggel ellenpéldákat is tudnánk mondani bizonyos horvát, vagy horvátnak tartott történelmi személyiségekre vonatkoztatva.

Az viszont tök biztos, hogy így legalább nem haragítják magukra a választópolgárok egyik részét sem, vagy éppen mindegyiket, de ezt ilyen hőségben kinek van kedve latolgatni. Mint már volt róla szó, nem könnyű miniszterelnöknek lenni, pláne nem ebben a dinnyeérlelő hőségben.

Szerkesztői P.S.

A BALK olvasóit természetesen nem kötelezzük arra, hogy a „csúszómászó növények” terén jártás zágrábi munkatársunkhoz hasonlóan együttérző könnyeket morzsolgassanak el a miniszterelnökök „sanyarú sorsa” felett.