Connect with us

Horvátország

EGY KITILTÁS KÖVETKEZMÉNYEI: Szerbiában előszeretettel usztasáznak Jasenováccal összefüggésben, de mi van a magyar áldozatokkal?

Közzétéve:

a megjelenés dátuma:

NEĆE PROĆI: Attól félnek, hogy megismétlődnek a "hideg napok"
tolnai otto szemeremekszerek 3 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=TolnaiOtt%C3%B3%3ASzem%C3%A9rem%C3%A9kszerek3
Olvasási idő: 6 perc

A szerb kormánypárti média még ma is melegen tartja a témát, miszerint a szerb elnököt nem engedték be Horvátországba, hogy “virágot helyezzen el” a második világháborús jasenováci megsemmisítő tábor áldozatainak emlékműve előtt. Aleksandar Vučić maga fogalmazott így, és egyúttal cáfolta, hogy bármilyen zavarkeltési szándék vezérelte volna a Vihar hadművelet évfordulóját illetően. A szerb belügyminiszter nem sokkal korábban kijelentette, hogy “az usztasák, akik ma az Európai Unió tagjai, nem szeretik, ha emlékeztetik őket arra, hogy hány gyereket mészároltak le”.

Usztasa fóbia

A szerb kormánypárti & hazafias (értsd: nacionalista) sajtó ma is tele van mindenféle usztasázással, amihez az alaphangot “Sándor 2”, vagyis Aleksandar Vulin fent említett nyilatkozata adta meg, ami csak egy kiragadott mondat az alábbi szövegkörnyezetből:

Andrej Plenković usztasa kormányának döntése alapján megtiltották Aleksandar Vučić elnöknek, hogy felkeresse Jasenovacot. Aleksandar Vučić, aki az egyik jasenovaci áldozat unokája, nem tiszteleghet több százezer lemészárolt szerb, zsidó és roma emléke előtt. A Szerb Köztársaság elnöke nem látogathatja meg azt a helyet, ahol a legtöbb szerbet végezték ki. Az usztasák ma az Európai Unió tagjai, de nem szeretik, ha emlékeztetik őket arra, hogy hány gyereket mészároltak le.

Erről beszélt Sándor 2, aki bejelentette, hogy ezentúl a Szerbiába diplomata vagy a szolgálati útlevéllel érkező horvát állampolgároknak előre be kell jelenteniük látogatási vagy átutazási szándékukat, mert különleges ellenőrzési rendszer alá esnek.

Vulin ezzel kapcsolatban nem bonyolódott részletekbe, viszont ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a határon minden bizonnyal froclizni fogják őket.

És ez így lesz, amíg én vagyok a rendőrminiszter, vagy amíg Horvátország nem kezd úgy viselkedni, mintha nem az NDH volna

– tette még hozzá Vulin. A fenti mondatban szerepló NDH (Nezavisna Država Hrvatska) a második világháborús alatt német és támogatással létrejött Független Horvát Állam rövidítése, ami tehát burkolt usztasázást jelent, így ez a harmadik ilyen jellegű minősítés néhány mondaton belül.

Eldördült a startpisztoly

Az egyre durvuló szerbiai médiakörnyezetben a kormánypárti & hazafias sajtó úgy értelmezte Vulin nyilatkozatát, hogy Szerbiában nyugodtan lehet usztasázni, vagyis hogy “belügyminiszteri engedélyt” kaptak a korlátlan gyűlöletbeszédre. A prímet ismét az Informer és a Novosti viszi, az Informer 24 oldalas, internetről is letölthető különkiadásban taglalta a második világháborús rémtetteket, szinte minden második fényképen kiéhezett és legyengült gyerekek láthatók.

A kiadvány szerint a jacenováci haláltáborban 500-600 ezer ember halt meg, akiket vagy kivégeztek, vagy az alultápláltság miatt jelentkező betegségek következtében pusztultak el. Jasenovac – a számoktól függetlenül – mindig olyan téma marad, amely szerb részről bármikor elővehető a horvátok gyalázására, és főleg akkor, ha az éppen regnáló politikai elit ennek okát látja a tornyosuló belpolitikai problémák miatt.

Az Informer röpke két nap alatt tizenkét cikket jelentetetett meg, amelyben legalább egyszer leírta az “usztasa” szót, ami – Szerbiában bizonyos körökben – lassan a horvát nemzet szinonimája lesz. A kormánybarát portál azonban nem csak az “usztasákat” leplezi le lépten nyomon, hanem a szerbiai “oligarchasajtót” is, konkrétan a nemrégiben az ebbe a médiaakolba került Danas napilapot & hírportált, amelynek segítségével – a kormánypárti Infromer megfogalmazása szerint – az “álszerb elit bármi áron be akarja magát hízelegni az usztasáknál”.

A szerbek ismét bűnösek az oligarchamédia szerint, mert nem feledkeznek meg az ártatlan áldozatokról, Szerbia elnöke pedig az ő logikájuk szerint gyűlöletet gerjeszt, mert koszorút akart elhelyezni az usztasák által megkínzott és megölt gyerekek emlékére
kartiaktura jassebovac

– írta az Informer, amely egy valóban ízléstelen karikatúrára reagált, amelyen Sándor 1 (Aleksandar Vučić) és Sándor 2 (Aleksandar Vulin) éppen fejre esik a jasenováci emlékműnél. Az “oligarchatáborba” nemrég bekerült Danas napilap ezzel a rajzolmánnyal illusztrálta azt a cikkét, amely éppen arról szól, amit mi is kifogásolunk, hogy a szerb média egy része usztasa jelzővel illeti a horvát kormányt és a horvátokat általában az újabb jasenováci botránnyal összefüggésben.

A szintén erősen kormánypárti Novosti – és akkor még enyhén fogalmaztunk – nem nagyon maradt alul a horvátok szidalmazásában, az utóbbi 24 órában ők is 12-13 cikkben “usztasáztak”, vagyis valahogy valahogy kezdenek visszaköszönni a kilencvenes évek, merthogy ez a politikai garnitúra nem tud más relációkban gondolkodni.

A Novosti önmagához képest hosszú cikkben idézte az uszítás mesterének számító, és visszavonulni alig akaró Vojislav Šešelj szerb radikális vezetőt, aki annak idején Aleksandar Vučić szellemi atyja volt. A herkócai (Hrtkovci) horvátok elüldözése miatt a hágai törvényszék “hagyományait” folytató nemzetközi büntetőbírósági mechanizmus által tíz évre ítélt Šešelj most úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi Horvátország a fent említett Független Horvát Állam politikáját folytatja, és ezért ki kellene utasítani Szerbiából a horvát nagykövetet.

Egy alomból valók

Nem véletlen, hogy Šešelj ugyanazt a szókészletet használja, mint Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter, pedig ő nem is Sándor. Viszont ugyanabból a miloševići alomból származik, mint Vulin, Vučić, és mint Ivica Dačić, aki szintén nem Sándor.

Akármennyire is szépítik sokan a dolgot, a szerb politikai elit nem a probléma megoldásának, hanem magának a problémának a része, valamikor mindannyian a miloševići háborús gépezetet olajozgatták igen nagy odaadással.

A BALK többször is írt arról, hogy Sándor 2, azaz Vulin belügyminiszter az utóbbi időben hányszor és mennyire igyekezett elhinteni a “szerb világ” magvait. Vulin politikai pályafutása során Mirjana Marković pártjának szóvivője/szószólója volt. Marković asszony Szlobodan Milošević felesége, és az úgynevezett Jugoszláv Baloldal (JUL) vezetője volt, aki háborús retorikában néha túllőtt a férjén, valamint annak pártján, a Szerbiai Szocialista Párton is.

Pedig ez nem volt könnyű, a milošević gondolatokat ugyanis Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista párt jelenlegi vezetője képviselte, aki a szocialisták szóvivője volt, és “bicskanyitogató” stílusáról volt közismert, tehát ő is a “nagy túlélők” közé tartozik. Ők mindannyian felelősek a kilencvenes években zajlott háborúért, Aleksandar Vučić szerb elnökkel egyetemben.

Megsüvegelhető ugyan Vučić mostani igyekezete, hogy legalább szóban a béke megőrzésére törekszik, és már nem uszít az albánok, a bosnyákok, valamint a horvátok ellen, amiről már szintén többször írtunk. De ne legyenek illúzióink, addig nem lesz megbékélés a Balkánon, amíg ezek az emberek a sleppükkel együtt vezető pozícióban maradnak Szerbiában, persze, utána sem, de az már más kérdés.

A szerbek és a horvátok közötti megbékélést ugyanakkor gátolja az is, hogy Horvátország valóban képtelen tisztázni az usztasa múlthoz kötődő viszonyát, amelynek máig ható következményei vannak, a linkekre kattintva erről több részlet olvasható.

“Stratégiai türelem”

A délszláv népek annyi bűncselekményt követtek el már egymás és mások ellen, hogy a sebek évszázadokik nem gyógyulnak be, mert hogy maguk sem hagyják begyógyulni őket, és ez érinti a vajdasági magyarokat is, ami azt jelenti, hogy a szerbek maguk is leplezik az általuk elkövetett bűncselekményeket, és akadályozzák az ártatlan áldozatokra történő emlékezést.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke januárban “küzdelmes interjút” adott a Vajdasági (Újvidéki) Televízió “ellenségesre felsrófolt” riporterének annak az emlékműnek a felállításával kapcsolatban, amellyel a második világháború összes ártatlan áldozata előtt tisztelegnének a Vajdaságban, így az 1944-ben és 1945-ben legyilkolt magyaroknak is emléket állítanának.

Az igencsak rosszindulatú riporternő nem mulasztotta el megjegyezni, hogy az ártatlan áldozatokról készült listákon azoknak a nevei is szerepelnek, akiket a második világháborút követően halálra ítéltek, mert részt vettek az újvidéki razzia szervezésében és végrehajtásában.

Pásztor István a munkálatok megkezdését megelőző napokban úgy fogalmazott, a magyarság a “stratégiai türelem gyakorlását mutatta be e kérdés kapcsán”, az emlékmű pedig mindenki számára elérhető, méltó helyen épül majd fel.

Ennek ellenére július 11-én, vagyis alig néhány nappal a jasenováci események előtt, Újvidéken, az 1944–45-ös ártatlan áldozatoknak szentelt emlékhely építési területénél megjelentek egy “antifasiszta mozgalom” tagjai, akik azzal az üzenettel tüntettek, hogy “Neće proći”, aminek a jelentése körülbelül annyi, hogy “ezt bizony nem engedjük meg”.

A tüntetők el is mondták, hogy a polgárok – akikkel ők azonosították magukat – nem engedhetik meg, hogy gaztettek elkövetőinek emeljenek emlékművet Újvidéken.

Érdemes ennek fényében megvizsgálni a jasenováci eseményeket, miután ettől az esettől a szerb kormánypárti média nem kapott hisztériás rohamot, és senkinek sem jutott eszébe, – kivéve talán Pásztor Istvánt – hogy valamelyest megpróbáljon párhuzamot vonni a két eset között, és esetleg körvonalazza valamelyest, hogy ártatlan áldozatok másfelé is vannak, és nem kell hozzá Horvátországba menni.

A vajdasági, illetve a bácskai vérbosszúról hetven évvel a második világháború lezárását követően sem lehet úgy beszélni, hogy a helyi magyarokat ne fasisztáznák le. Ezt a problémát most némileg elfedi a “történelmi csúcsokat döntögető” szerb-magyar barátság, de ki tudja, hogy ez meddig tart még, mert eléggé turbulens időket élünk.

visky andras kitelepites 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=ViskyAndr%C3%A1s%3AKitelep%C3%ADt%C3%A9s&t=pi

Horvátország

Hétvégi stresszoldó: Mi újság a Adrián? Eladják Horvátország szívecskéjét!

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Stresszoldónak rögtön itt egy szivecske
?c=4784&m=1603755&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 3 perc

Hétvégi stresszoldó írásunk következik, miután Horvátországban lényegében semmi olyan nem történt a napokban, amiről érdemes lenne beszámolni, és nem írtuk volna már meg, ezért úgy határoztunk, hogy átkerülünk az élet napos oldalára, és Adria-parti nonszenszekről tudósítunk. De mielőtt még bárki berzenkedni kezdene, hogy de a horvát és az INA-MOL: az ügyben nem történt semmi olyan, amiről már korában nem számoltunk volna be.

Jó, jó, közkívánatra “molozunk” egy kicsit!

A szóban forgó esemény, volt ugyanis egy találkozó, amelyen a horvát kormány és a horvát jogi karok szakértői folytattak eszmecserére, csupán belpolitikai manővernek tekinthető.

A horvát kormány, kvázi, az elhangzó szakértői vélemény alapján döntött úgy, hogy kifizeti a MOL-nak a kicsit több mint negyed milliárd dolláros kártérítést (bele kell ugyanis számolni a kamatokat is), amit a washingtoni Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) ítélt oda a magyar vállalatnak.

Nyilván közeledett a határidő vége, fizetni kellett.

A kormány különben már elkülönítette az összeget a költségvetésben

– mondta Davor Filipović horvát gazdasági miniszter a horvát közszolgálati televízió szerda esti híradójában. Tehát ez a szakértői vélemény-izé már csak arra volt jó, hogy a kormány jó pontokat szerezzen.

Illetve, hogy végérvényesen lezárja a pereskedést, ami nem hogy nem hozta meg a kívánt eredményt, vagyis a MOL-lal kötött szerződés felmondását, miközben jelentős költséggel járt.

Szóval, mi újság az Adrián?

Első helyen a dubrovniki Szt. Balázs-napot említeném, amit az idén 1051-edik alkalommal ültek meg az egykori városállamban.

Stresszoldó védőszent

A hívők Konavleból, Župából, Primorjéból, Pelješacról, a Neretva mentéről, a szigetekről érkeztek, és természetesen Horvátország számos részéből, valamint Gyönyörű Hazánk (Lijepa naša domovino) határain kívülről érkeztek.

A horvát kormányt Nina Obuljen Koržinek, kulturális miniszter és Davor Božinović belügyminiszter képviselték, míg az EU-t Dubravka Šuica az EB alelnöke, volt dubrovniki polgármester. (Sokkal jobban járt, mint a főnöke, Ursula von der Leyen, aki Kijevben támogatta az ukrán ügyet.)

Az ezer éves ünnep az idén is a hagyományok, a szokások és a történelem, a népviseletek gazdagsága és természetesen a körmenet jegyében játszódott.

Az idén Szent Balázs ereklyéje mellett Jézus pelenkájának ereklyéjét is körbehordozták, a Procter&Gamble nagy bosszúságára. Hogy Léphaft Pali is megértse: Jézuska pelusa, fix hogy nem volt Pampers.

Ingatlanügyek

A Hvar szigeti “Jelsa” szállodai társaság március 15-re hívta össze a részvényesek közgyűlését, többek között azzal a céllal hogy megvitassák a “Jadran” szálloda lehetséges értékesítését, amely a 650 négyzetméteresnél nagyobb földterületen található, gyakorlatilag Jelsa város kikötőjében.

A (társ)tulajdonosi gyűlés összehívására vonatkozó kérelmet egy kisebbségi részvényes, a budapesti “Bohemian Financing” társaság javasolta, amely a “Jelsa” alaptőkéjének 16,5 százalékát birtokolja, Jellinek Dániel magyar milliárdos támogatásával, akit a horvátországi nagyközönség az orosz Sberbank érdekeltségének (a részvények 44 százaléka) potenciális átvevőjeként ismert meg a “Fortenova Group”-ban, azaz az egykori “Agrokorban”.

Néhány évvel ezelőtt Jellinek jelentős szerepet játszott a “Primošten” szállodavállalat megvásárlásában is, amely mögött a több mint két évtizeddel ezelőtti privatizáció óta magyar tőke áll, nem minden helyi szintű kritika nélkül, amiért nem fektettek be eleget a turisztikai komplexumok átvételébe.

Stresszoldó Primošten

Stresszoldó Primosten (Forrás: Twitter)

Az ex-Vitézy vállalkozás így feltételesen magyar kezekben maradt, de ez talán nem is annyira lényeges.

Hogy azért Léphaft Pali nevét ne emlegessem hiába, a primošteni szállóval kapcsolatban egy régi sztori jutott az eszembe. Akkoriban még sokunkat lelkesített a gondolat, hogy a Kárpát-medencei magyar újságírók összefogásával valamilyen jeles dolgot lehetne csinálni, és évente össze is futottunk, valamilyen konferenciafélén.

Egy játékos ötletemnek köszönhetően, Kerekes László, a szálloda akkori igazgatója vállalta, hogy nemzeti alapon ingyen koszt-kvártélyra befogadja a csóró hírlapírókat. Így kerültünk Léphaftostul egy hétvégére az Adriára, ám sajnos a kárpátaljai kollégák nélkül, akiknek az utazás túl bonyolultnak és költségesnek bizonyult. Hja, régi szép idők…

“Stresszoldó” szívecskét vegyenek!

A nyalánkság a végén következik: a horvát Index apróhirdetései között megjelent egy, amelyben a Galešnjak sziget egy részét, más néven a “szerelem szigetét” bocsátják eladására. Horvátország szívecskéjét.

Az ár 10 millió euró, ami bagatell, mert: “egy szív alakú szigeten, amely körülbelül 142 000 m2-es, eladó egy több mint 30 000 m2-es rész, amely egy darabból áll, és több mint 500 méter hosszúságban tengerpart mellett terül el!

Ezzel az ingatlannal valami igazán egyedit tehet bárki, különösen akkor, ha olyan jachtokkal parkol, mint Beyonce és Jay Z (Beyonce egy alkalommal még a születésnapját is itt ünnepelte), Jeff Bezos, Michael Jordan, stb

– olvasható a hirdetésben.

Amennyiben véletlenül magyar ember venné meg a sziget eme kis csücskét, remélhetőleg követi Kerekes László példáját, és elhívja vendégségbe a Kárpát-medence magyar újságíróit. Megérdemlik a szerencsétlenek.

Kontaktlencse akció »
Az olvasás folytatása

Horvátország

Cipész és a kaptafa: Milanović némileg magyarázkodott

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Milanović horvát elnök szlovén kollégáját látja vendégül
Milanović horvát elnök szlovén kollégáját látja vendégül (Forrás: Facebook, Nataša Pirc Musar)
?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html
Olvasási idő: 3 perc

Zoran Milanović horvát elnök ma (szerdán, február 1-jén) Zágrábban találkozott Nataša Pirc Musar szlovén elnökkel, majd a találkozó után sajtótájékoztatót tartottak, amelyen egy cipészes mondás is előkerült. Az általunk gyakran a legendás brit nulla-nullás ügynökök legnevezetesebbikéhez hasonlított Milanović, a Dnevnik.hr-nek nyilatkozva azt mondta, hogy a beszélgetés kellemes volt, és hogy a nyitott kérdésekről volt szó köztük, például a választott bíróság határozatáról, de beszéltek a régióról is. Pirc Musar karácsony környékén történt beiktatásakor jelezte, hogy első külföldi útja a Balkánra fog vezetni, hogy folytassa elődje, Borut Pahor térségre összpontosító erőfeszítéseit a térségre összpontosító Brdo-Brijuni-folyamatban.

Jogászok egymás közt

A szlovén elnök nem feledkezett meg azidőtájt tett ígéretéről, és most megerősítette, hogy a Brdo-Brijuni folyamat esetében ott szeretné folytatni, ahol elődje abbahagyta.

Azt szeretném tovább ápolni. Amíg a régió politikusai beszélgetnek, az csak hasznos lehet. Hálás vagyok Milanović elnök úrnak, aki velem együtt fog dolgozni ezen a projekten. Ami a választott bíróság határozatát illeti, álláspontunk egyértelmű, mindketten jogászok vagyunk. Ebből kiindulva arra kérem a kormányainkat, hogy kezdjék el megvitatni ezt a kérdést

– mondta Pirc Musar, aki még hozzátette, hogy tudni fogják, miként oldjuk meg a problémákat.

A szlovén elnök elárulta, hogy lényegében már a következő találkozón gondolkozik.

Rejtett kívánságom, hogy a fiatalokra helyezzük a hangsúlyt, ők azok, akik elhagyják a régiót

– jelentette ki a szlovén elnök, majd megjegyezte, hogy szeretne eltávolodni az ideológiai témáktól.

Ki a megtévesztett szerető?

Milanović nem volt hajlandó kommentálni a szomszédos országban zajló kémügyet, de ugyanakkor Ukrajnával kapcsolatosan is alaposan begombolkozott. Úgy nyilatkozott, hogy nem beszéltek Ukrajnáról.

Van egy közmondás, amely azt mondja, hogy a cipész maradjon a kaptafánál, én ezúttal ragaszkodtam a kaptafához

– mondta Milanović. Persze, a visszafogottsággal kissé elkésett, miután a “szabad világ” kollektíve felhördült afelett ahogy Krím és Koszovó sorsáról értekezett. A Krím-ügyet meg sem kísérelte megmagyarázni, viszont Koszovóval kapcsolatban megosztott egy pár gondolatot az újságírókkal.

Az elmélázó cipész

Arra a kérdésre, hogy beszélt-e a elnökkel, Milanović azt mondta, hogy Vučić elnökkel utoljára 2015 őszén beszélt telefonon.

Abban az időben mindketten miniszterelnökök voltak. Emlékezetünk szerint Milanović az akkori “titkos beszélgetés során” arra kínált megoldást Vučićnak, hogy a magyarok háta mögött miként kezeljék az Európára zúduló migránsáradatot!

A horvát elnök most követendő példának nevezte Vučić hozzáállását, aki azt mondta, hogy mielőtt bármit mond Milanović Koszovóról tett kijelentéséről, tüzetesen át akarja tanulmányozni, hogy mit mondott a horvát elnök. (Vučić azért “nem volt képben”, mert az inkriminált horvát elnöki nyilatkozat idején búcsúlátogatáson látta vendégül Belgrádban “öreg barátját”, Miloš Zeman cseh elnököt.)

Ám Zoki Bond, ha már mikrofon közelében volt, sietve megállapította, hogy Szerbia nyugati csatlakozásához néhány dolognak meg kell változnia.

Az ukrajnai helyzet egy látszólagos szerb-orosz románc végének a pillanata, vagy éppenséggel a kezdete, amely által Szerbia végül megértheti, hogy ő a megtévesztett szerető

– mondta Milanović. Azt is hozzátette, hogy Szerbiának valahogy el kell ismernie Koszovót.

Tudom ez most nem fog tetszeni nekik

– viccelődött a horvát köztársasági elnök.

Milanović egyúttal röviden kitért a legújabb korrupciós botrányféleségre – napvilágra került ugyanis a korrupcióval vádolt Gabriela Žalac és a knini ex-polgármester Josipa Rimac levelezése a WhatsAppon – amire rádobott még néhány lapáttal a Nacional nevet viselő bulvárlap, nyilvánosságra hozva a Horvát Erdőgazdaság (Hrvatske šume) letartóztatott vezetőjének, Krunoslav Jakupčićnak a mobiltelefonjáról származó üzeneteket.

A botrány körülbelül arról szól, hogy a horvát vezetők egyike-másika hogyan szerzett munkát valamelyik ismerőse ismerősének.

Milanović véleménye szerint ez nagyon komoly dolog, szemben a kormányfővel, aki röviden “nemtémának” nyilvánította az egészet.

Visszatérve a kaptafához

A Horvát Köztársaság viselt dolgairól az átlagnál kissé jobban tájékozott hírlapíróként most én térnék vissza a kaptafához.

A kígyót-békát kiáltó kollégák, ellenzéki politikusok egy teljesen hétköznapi dologból szeretnének affért kreálni, Horvátország megalapítása óta, már több mint három évtizede, így működnek a dolgok. Ti., ha valakinek van valahol valakije a hatalmi struktúrákban, könnyen, vagy könnyebben jut jól fizető szinekúrához, mint az, aki ilyennel nem rendelkezik.

Persze, ez nem igazán horvát különlegesség – nagy a gyanúm, hogy már réges-régen is nagyobb eséllyel pályázhatott az ember a varázslói státusra, ha jóban volt a törzsfőnök feleségével – valahogy ez a legliberálisabb demokráciákat sem kerülte el. Sőt az autokráciákat, vagy az átkos kommunizmust sem.

Amióta világ a világ, az járt jól, aki megfelelő ismeretségekkel rendelkezett. Ez természetesen felháborító, de vajmi keveset tehetünk ellene.

A meritokrácia – ha ilyen valaha is létezett -, amelyben csak az ember tehetsége, tudása, rátermettsége számít, nem a Földnek nevezett bolygó “nevezetessége”, és ezért fordul elő, hogy a jól fizető állásokban rendre azokat az emberek találjuk, akik az égvilágon semmihez sem értenek, csak egyvalamihez: az érvényesüléshez.

Kontaktlencse akció »
Az olvasás folytatása

Horvátország

RÖVID EMLÉKEZET: Így dőltek a fegyverek Horvátországba az embargó ellenére

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

A horvátok már a háború kitörése előtt megkezdték a fegyverek beszerzését. Franjo Tuđman volt horvát elnök, a háttérben Martin Špegelj egykori védelmi miniszter
A horvátok már a háború kitörése előtt megkezdték a fegyverek beszerzését. Franjo Tuđman volt horvát elnök, a háttérben Martin Špegelj egykori védelmi miniszter az 1991. május 28-án tarott katonai (ZNG) szemlén (Forrás: nyomtatott sajtó)
Kézzel festett farmerek
Olvasási idő: 4 perc

– Világos, hogy a Krím sohasem lesz újra Ukrajna része. Ellenzem, hogy fegyvereket szállítsanak Ukrajnába, ez csak meghosszabbítja a háborút. Mi a cél, Oroszország szétverése, a moszkvai kormányzat leváltása? Ez őrület – fakadt ki a napokban az egyre inkább Moszkva-baráttá váló horvát államfő, Zoran Milanović. Andrej Plenković kormányfő – aki egyébként támogatja Kijev megsegítését – nemsokkal korábban – egészen pontosan Davosban – arról beszélt, hogy amíg Ukrajna mögött komoly nemzetközi szolidaritás áll, 30 évvel ezelőtt, amikor Horvátország harcolt a szerb agresszió ellen, a világ nem segített, sőt fegyverszállítási embargóval sújtotta a térség államait. Úgy tűnik, Zágrábban is rövid a politikusok emlékezete, Horvátország ugyanis nagyon komoly támogatást kapott a kilencvenes években, és ennek köszönhetően alakult ki néhány év alatt a horvát haderő.

Kváziembargó

Amikor 1995 nyarán – néhány nappal a szerb kézen lévő horvátországi területek ellen 1995. augusztus 4-én indított Vihar (Oluja) hadművelet kezdete előtt – Zágrábban díszszemlét tartott a horvát hadsereg, sokan meglepődtek: a fehér tábornoki egyenruhában feszítő államfő, Franjo Tudjman előtt egy komoly tűzerővel rendelkező hadsereg sorakozott fel.

A horvátországi harcok 1991-es kezdetekor még legfeljebb csak kézifegyverekkel, illetve néhány ágyúval felszerelt haderő 1995-re már jónéhány T-55-ös és T-72-es szovjet harckocsit, valamint harci gépeket és helikoptereket is beszerzett, s a hadsereg több száz, vállról indítható tankelhárító, illetve légvédelmi rakétát is begyűjtött.

A Vihar elindítása előtt húsz darab MiG-21-es vadászból, valamint 15 darab Mi-24-es helikopterből állt a horvát légierő.

Mindezt úgy sikerült elérnie, hogy hivatalosan az ENSZ fegyverszállítási embargót léptetett életbe a titói Jugoszláviát alkotó köztársaságok, így Horvátország ellen.

Van ugyan embargó, de ezt az Adrián cirkáló NATO-hajókon kívül senki sem tartja be. Ha van elég pénzed, és hajlandó vagy megkeresni a megfelelő embereket, akkor bármit megvehetsz

– nyilatkozta még 1995-ben Tim Ripley, a Jane’s Intelligence Review nevű katonai szaklap elemzője.

A külföldről – leginkább Magyarországon és Szlovénián keresztül – bejuttatott fegyverek mellett alkatrészek is tonnaszámra érkeztek, külföldi elemekből állították össze például Horvátországban a hadsereg 135 darab páncélozott harcjárművét.

Álvakság Nyugaton

S lehet, hogy Horvátország – ellentétben Ukrajnával- sokat fizetett a fegyverekért, de az egész ügylet nem jöhetett volna létre anélkül, hogy a szerbeket agresszornak tartó nyugati hatalmak ne hunyjanak szándékosan szemet a hatalmas mennyiségű katonai felszerelés Balkánra juttatása fölött.


A magyar Technika szerepe

Martin Špegelj, volt horvát védelmi miniszter a Sjećanja vojnika (A katona visszaemlékezései) című könyvében maga is beszámol arról, hogy Horvátország miként szerezte be a fegyvereket Magyarországról. Ebből a visszaemlékezésből idézünk néhány mondatot.

Beszéltem a Technika képviselőjével, amely egy tekintélyes gyártó és kereskedő cég a katonai felszerelések és fegyverek előállítása terén. Már korábbról tudtam, hogy azok a fegyverek, amelyek érdekeltek, rendkívül magas színvonalúak, másrészt viszont nyilvánvaló volt, hogy a hidegháború lezárulását és az ottani hatalmas hadseregek megszüntetését követően hatalmas feleslegek keletkeztek a haditechnikai és a fegyverzet terén minden kelet-európai országban.

Nyíltan elmondtam neki, hogy mi érdekel, ő pedig szó nélkül kinyitotta a jegyzetfüzetét, és egyszerűen csak annyit mondott, hogy “tessék, diktálja, hogy mit szeretne”

Érdeklődtem az árak iránt, és a válasz bátorító volt: egy kalasnyikov – 280 DEM (nyugtnémet márka, mai érték körülbelül 140 euró), töltény – 0,4 DEM (0,2 euró), és így tovább, új és új kedvező meglepetések értek más típusú fegyverek esetében is, beleértve ebbe az összetett légelhárító rakétarendszereket is.

Megállapodtunk – minden tekintetben – a mennyiségről, az igényelt felszerelésekről és a fegyverekről, valamint a szállítás dinamikájáról.

A fegyvereket 1991. január 15-ig három közúti szállítmányban importálták, továbbá hajókkal a tengeren, és több szállítórepülőgéppel azoknak a szállítmányoknak az esetében, amelyek a Közel- és Közép-Keletről érkeztek.


A kézifegyverek jó részét – 36 ezer Kalasnyikov géppisztolyt – például Magyarország adta el a függetlenedő Horvátországnak.

Martin Špegelj, aki később védelmi miniszterként is szolgált, pár évvel ezelőtt elismerte, a több tízezer automata fegyver csak töredéke volt annak a fegyveráradatnak, amelyet egyes országok biztosítottak a horvátok számára.

A nagyobb katonai eszközöket – például a repülőket és a helikoptereket – szétszedve csempészték be Horvátországba, majd azokat ügyes kezek újra összeszerelték.

A fegyverek beszerzéséről is szól Martin Špegelj könyve

A fegyverek beszerzéséről is szól Martin Špegelj könyve

Elemzők szerint legalább 1,3 milliárd dollár értékű fegyver jutott be Horvátországba, s ez mai értéken legalább 3 milliárd dollárt jelentene.

Ez idő tájt látványosan megszaporodtak Horvátországban az amerikai szakértők, akiknek feladata minden bizonnyal az volt, hogy részt vegyyenek a fegyverembargó kijátszását jelentő ügyletek akadálymentes lebonyolításában.

A másik feladat pedig a horvát katonák kiképzése volt, Joseph Went tábornok, a városi hadviselésre, Robert Wood ezredes a harckocsik elleni védekezésre, James Lindsay tábornok pedig az alacsony intenzitású hadviselés elemeire oktatta hallgatóit.

A végeredmény az lett, hogy 1995-re Zágráb már egy 80-100 ezer fős, jól felszerelt hadsereggel láthatott neki a szerb megszállás alatt lévő területek visszafoglalásának.

A cél egyértelmű volt, a Nyugat mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy „túlnyerje” magát: az 1991-1995-ös jugoszláviai polgárháború első szakaszában Slobodan Milošević szerb majd jugoszláv elnök hadserege ugyanis egyértelműen nyerésre állt, s jórészt a nyugati katonai segítségnek volt köszönhető, hogy “megfordult a hadiszerencse”.

Még jó, hogy akkortájt nem azok kerültek többségbe, akik úgy gondolták, a „fegyverszállítások csak meghosszabbítják a háborút, a szerb kézen lévő krajinai területek pedig sohasem kerülnek vissza Horvátországhoz”.

?c=5941&m=425288&a=438898&r=&t=html
Az olvasás folytatása

Időjárás és szennyezettség

RSS

BALK Magazin Szerbia Horvátország Bosznia-Hercegovina Szlovénia Koszovó
Montenegró Észak-Macedónia Románia Bulgária Görögország Törökország
Albánia Ukrajna Oroszország Egyesült Államok Európai Unió NATO

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac


Letöltések

Kultúra

Utazás

Egészség

KONTAKTLENCSÉK a legnagyobb gyártóktól 30-60 százalék kedvezménnyel, akár ingyenes szállítással, azonnal saját raktárról, 30 napos visszavételi garanciával az eOptika.hu kontaktlencse webboltból. Vásároljon most!

Hirdetés

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: