Horvátország
KÖZELEG A VIHAR ÉVFORDULÓJA: Ennek örömére beköszöntött a horvát-szerb diplomáciai monszun időszak
Ez idő tájt, szinte menetrendszerűen be szokott köszönteni a diplomáciai monszun Szerbia és Horvátország között, és a fellegek szinte kivétel nélkül Belgrád felől érkeznek. A csörte többnyire a horvát megemlékezést előzi meg, amikor augusztus elején megemlékeznek az 1995 augusztus 4-e és 7-e között lejátszódó Vihar (Oluja) hadműveletről, amely gyakorlatilag véget vetett az akkori szerb vezetés háborús ambícióinak, nemcsak Horvátországban de Bosznia- Hercegovinában is. A “daliás idők” emlegetése nyomán a szerb atya- és hazafiak rendre ideggörcsöt kapnak, és viszonzásul igyekeznek rávilágítani a horvát állam náci gyökereire, amelynek ennek folytán egyéb ambíciója sincs, mint szerbeket irtani.
Ártatlan áldozatok
Zágráb ilyenkor reflexből és csuklóból szórja a kígyót-békát.
A mindenkori kormányzó struktúrák kedvence, hogy nagyon aggódni kezdenek Szerbia európai útjával kapcsolatban, az ellenzék centrumtól jobbra eső pártoknál pedig átszakad a nemzeti, hazafias érzelmek gátja, és egymásra licitálva mondanak nagyokat.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is megsértődött – ő tudja, hogy miért – és belekeverte a történetbe a bácskai vérbosszút, amivel hirtelenjében egyenlőségjelet tett a horvát usztasa állam és a (főleg szerb) partizánok által elkövetett rémtettek közé közé, és félig-meddig arra is utalt, hogy a szerb állam sem tűrte/tűri az ártatlan magyar áldozatokra történő emlékezést, mint annak az utóbbi napokban Újvidéken lehetünk szemtanúi.
– A második világháború ártatlan áldozataira való emlékezés ellehetetlenítése, megtagadása és megakadályozása semmivel sem magyarázható és indokolható, civilizációellenes, ellenséges, feszültséget szító cselekedet. Mi, vajdasági magyarok és vajdaságiak mindezt megtanultuk, ma is küzdünk ennek az igazságnak a létjogosultságáért.
A buliból persze, a baloldal sem akar kimaradni, és sündisznóállásból tüzel mindenfelé, civilizációs szintet, gyűlöletbeszédet emlegető tirádákat eregetve.
Idén akkor kezdtek a viharfellegek gyülekezni, amikor Aleksandar Vučić szerb elnök, az ilyenkor szokásos diplomáciai csatornák megkerülésével szándékozott “magánlátogatást tenni” a jasenovaci haláltábor helyén kialakított műemléknél.
A nyilván alaposan átgondolt provokáció a következőképpen zajlott: Vučić ismertette Milorad Pupovaccal, a horvátországi szerbek képviselőjével azon szándékát, hogy magánemberként látogasson el Jasenovacba és Pakracba. A rendelkezésre álló információk szerint meghívta Pupovacot is, hogy csatlakozzon hozzá, és tájékoztassa a horvát kormányt a látogatásról, “ha szükségesnek tartja.”
Pupovac így is tett, mire a horvát kormány elképedt, megrökönyödött, megdöbbent, elképedt és felháborodott, aminek következtében megtiltotta a szerb elnöknek, hogy belépjen Horvátországba.
Vučić félig sértődött üzenete a közösségi hálózaton startlövésként szolgált a szerb bulvárlapok számára, hogy tajtékozva ostorolják az “usztasákat”, Nikola Selaković külügyminiszter, aki nem azért került a posztra, mert ő a szerb Kissinger, ellenintézkedéseket jelentett be Horvátországgal szemben, és nem is egy, hanem két sajtótájékoztatón ösztönözte hisztériára a szerb nemzetet:
– Ez ijesztő döntés egy ország részéről. Felháborító, hogy ez a második világháború után megtörténhet. A szerb kormány dönteni fog az ellenintézkedésekről, és a döntések a nemzetközi jogon alapulnak majd.
Selaković jelezte, hogy az ügyben a szerb elnök szózatot intéz a nemzethez.
Zorana Mihajlović szerb bányászati és energiaügyi miniszter lemondta hivatalos zágrábi látogatását, Milorad Dodik összezagyvált valamit a múltról, a jövőről, a jószomszédi kapcsolatokról és kéznyújtásról, míg Ana Brnabić miniszterelnök asszony valósággal transzba esett:
– Ez a hír elképesztő. Még mindig sokkban vagyok. Ez a legnagyobb botrány, ami a Szerbia és Horvátország közötti kapcsolatok modern történetében bekövetkezett. Megtiltani egy magánlátogatást Jasenovacba, amely elsősorban a szerbek szenvedésének helyszíne, az egyetlen második világháborús gyermektáborba, ahol legalább 20 000 gyermeket öltek meg… Ha egy EU-tagállam ezt megteszi, az számomra nem első osztályú botrány, hanem… Ez olyan, mintha megtiltanák Izrael elnökének, hogy Auschwitzba látogasson.
A politikus nem magánember
Horvát részről valahogy kevésbé volt fulmináns a válasz – lehet hogy már unják a szerbek folyamatos balhézását – megelégedtek azzal hogy Gordan Grlić Radman külügyminiszter a mindenkori protokoll szellemében “tegye helyre” Belgrádot:
– Érdemes megjegyezni, hogy a külföldi tisztviselők minden egyes látogatása alkalmával a látogatás idejének, lehetőségének és tervének a két fél közötti megállapodás részét kell képeznie. Horvátországot nem tájékoztatták, ez Horvátország számára elfogadhatatlan.
Grlić Radman ezt követően tanítóbácsisra vette a figurát, szerinte ugyanis az a legnagyobb probléma, hogy “Szerbia nem néz szembe saját múltjával”, ellentétben Horvátországgal, ahol a szerbek három garantált hellyel rendelkeznek a parlamentben az SDSS (Samostalna demokratska srpska stranka – Független Demokrata Szerb Párt) pedig koalíciós partnere a kormánynak.
Persze, a horvátok most könnyen legénykednek, amikor a kilencvenes években szinte az utolsó szálig kiűzték a Belgrádból felheccelt szerbeket, és azóta sem engedték vissza őket. De az is lehet, hogy sokan közülük vissza sem akarnak térni, aminek bizonyára oka van.
Ha valakik egy mukkot sem értettek volna a horvát külügyminiszter nyilatkozatából, azok számára Ante Letica a horvát hírszerzés volt főnöke öntött tiszta vizet a pohárba. Az N1-es televíziónak nyilatkozva Letica elmondta, hogy a szerb elnök csak akkor érkezhet magánemberként Horvátországba, ha már nem tölt be semmilyen funkciót, azaz ténylegesen magánember. Jelenleg ugyanis bárhová megy elkíséri a testőri különítmény, amely értelemszerűen fel van fegyverezve, a protokoll emberei, egy autóbusznyi újságíró stb.
Letica hangsúlyozta, hogy Vučićnak nem a koszorút elhelyezését tiltották Jasenovacban, és ezt a későbbiekben megteheti, hanem azért tiltották meg belépését számára Horvátországba, mert úgy akarta átlépni az országhatárt, “mintha Nišbe indult volna”, ami elfogadhatatlan.
Ez tehát a helyzet a horvát-szerb fronton. Megy ez magától, a horvátok pedig majd a Vihar hadművelet emlékére tartandó augusztusi ünnepélyen törnek borsot a szerbek orra alá, biztosan megtalálják ennek a módját.
Ha már a viccelődésnél tartunk, nem is olyan régen a a szerb elnök kedvenc csapatának számító belgrádi Crvena Zvezda szurkolói egy tankot állítottak a stadion elé, a szerb vitézség emlékműveként. A zágrábi Dinamo szurkolói válaszul egy traktort állítottak a maksimiri stadion bejáratához, egyértelműen a traktoron menekülő szerbekre utalva, akik hosszú sorokban vonultak az autópályán a Vihar hadművelet után, keletre, Szerbia felé.
Semmi kétség, hogy ez jövőre, és az elkövetkező években még sokáig megismétlődik, mert ez már szinte olyan mint a monszun, időszakosan beköszönt.
- Szerbia5 nap telt el azóta
Elfogy az ivóvíz a Vajdaságban, ami még van, az kicsit sárga, kicsit büdös, és még mérgező is
- Románia5 nap telt el azóta
Brassó: tenyérnyi Nyugat Keleten
- Albánia2 nap telt el azóta
Allah európai Mekkája? Vatikán mintájára a muszlimok városállamot akarnak Európában
- Horvátország4 nap telt el azóta
Csőbensült csúcstalálkozó, Zelenszkijjel körítve, Vučić-mártással leöntve