Horvátország
KÖZELEG A VIHAR ÉVFORDULÓJA: Ennek örömére beköszöntött a horvát-szerb diplomáciai monszun időszak
Ez idő tájt, szinte menetrendszerűen be szokott köszönteni a diplomáciai monszun Szerbia és Horvátország között, és a fellegek szinte kivétel nélkül Belgrád felől érkeznek. A csörte többnyire a horvát megemlékezést előzi meg, amikor augusztus elején megemlékeznek az 1995 augusztus 4-e és 7-e között lejátszódó Vihar (Oluja) hadműveletről, amely gyakorlatilag véget vetett az akkori szerb vezetés háborús ambícióinak, nemcsak Horvátországban de Bosznia-Hercegovinában is. A „daliás idők” emlegetése nyomán a szerb atya- és hazafiak rendre ideggörcsöt kapnak, és viszonzásul igyekeznek rávilágítani a horvát állam náci gyökereire, amelynek ennek folytán egyéb ambíciója sincs, mint szerbeket irtani.
Ártatlan áldozatok
Zágráb ilyenkor reflexből és csuklóból szórja a kígyót-békát.
A mindenkori kormányzó struktúrák kedvence, hogy nagyon aggódni kezdenek Szerbia európai útjával kapcsolatban, az ellenzék centrumtól jobbra eső pártoknál pedig átszakad a nemzeti, hazafias érzelmek gátja, és egymásra licitálva mondanak nagyokat.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is megsértődött – ő tudja, hogy miért – és belekeverte a történetbe a bácskai vérbosszút, amivel hirtelenjében egyenlőségjelet tett a horvát usztasa állam és a (főleg szerb) partizánok által elkövetett rémtettek közé közé, és félig-meddig arra is utalt, hogy a szerb állam sem tűrte/tűri az ártatlan magyar áldozatokra történő emlékezést, mint annak az utóbbi napokban Újvidéken lehetünk szemtanúi.
A buliból persze, a baloldal sem akar kimaradni, és sündisznóállásból tüzel mindenfelé, civilizációs szintet, gyűlöletbeszédet emlegető tirádákat eregetve.
Idén akkor kezdtek a viharfellegek gyülekezni, amikor Aleksandar Vučić szerb elnök, az ilyenkor szokásos diplomáciai csatornák megkerülésével szándékozott „magánlátogatást tenni” a jasenovaci haláltábor helyén kialakított műemléknél.
A nyilván alaposan átgondolt provokáció a következőképpen zajlott: Vučić ismertette Milorad Pupovaccal, a horvátországi szerbek képviselőjével azon szándékát, hogy magánemberként látogasson el Jasenovacba és Pakracba. A rendelkezésre álló információk szerint meghívta Pupovacot is, hogy csatlakozzon hozzá, és tájékoztassa a horvát kormányt a látogatásról, „ha szükségesnek tartja.”
Pupovac így is tett, mire a horvát kormány elképedt, megrökönyödött, megdöbbent, elképedt és felháborodott, aminek következtében megtiltotta a szerb elnöknek, hogy belépjen Horvátországba.
Vučić félig sértődött üzenete a közösségi hálózaton startlövésként szolgált a szerb bulvárlapok számára, hogy tajtékozva ostorolják az „usztasákat”, Nikola Selaković külügyminiszter, aki nem azért került a posztra, mert ő a szerb Kissinger, ellenintézkedéseket jelentett be Horvátországgal szemben, és nem is egy, hanem két sajtótájékoztatón ösztönözte hisztériára a szerb nemzetet:
Selaković jelezte, hogy az ügyben a szerb elnök szózatot intéz a nemzethez.
Zorana Mihajlović szerb bányászati és energiaügyi miniszter lemondta hivatalos zágrábi látogatását, Milorad Dodik összezagyvált valamit a múltról, a jövőről, a jószomszédi kapcsolatokról és kéznyújtásról, míg Ana Brnabić miniszterelnök asszony valósággal transzba esett:
A politikus nem magánember
Horvát részről valahogy kevésbé volt fulmináns a válasz – lehet hogy már unják a szerbek folyamatos balhézását – megelégedtek azzal hogy Gordan Grlić Radman külügyminiszter a mindenkori protokoll szellemében „tegye helyre” Belgrádot:
Grlić Radman ezt követően tanítóbácsisra vette a figurát, szerinte ugyanis az a legnagyobb probléma, hogy „Szerbia nem néz szembe saját múltjával”, ellentétben Horvátországgal, ahol a szerbek három garantált hellyel rendelkeznek a parlamentben az SDSS (Samostalna demokratska srpska stranka – Független Demokrata Szerb Párt) pedig koalíciós partnere a kormánynak.
Persze, a horvátok most könnyen legénykednek, amikor a kilencvenes években szinte az utolsó szálig kiűzték a Belgrádból felheccelt szerbeket, és azóta sem engedték vissza őket. De az is lehet, hogy sokan közülük vissza sem akarnak térni, aminek bizonyára oka van.
Ha valakik egy mukkot sem értettek volna a horvát külügyminiszter nyilatkozatából, azok számára Ante Letica a horvát hírszerzés volt főnöke öntött tiszta vizet a pohárba. Az N1-es televíziónak nyilatkozva Letica elmondta, hogy a szerb elnök csak akkor érkezhet magánemberként Horvátországba, ha már nem tölt be semmilyen funkciót, azaz ténylegesen magánember. Jelenleg ugyanis bárhová megy elkíséri a testőri különítmény, amely értelemszerűen fel van fegyverezve, a protokoll emberei, egy autóbusznyi újságíró stb.
Letica hangsúlyozta, hogy Vučićnak nem a koszorút elhelyezését tiltották Jasenovacban, és ezt a későbbiekben megteheti, hanem azért tiltották meg belépését számára Horvátországba, mert úgy akarta átlépni az országhatárt, „mintha Nišbe indult volna”, ami elfogadhatatlan.
Ez tehát a helyzet a horvát-szerb fronton. Megy ez magától, a horvátok pedig majd a Vihar hadművelet emlékére tartandó augusztusi ünnepélyen törnek borsot a szerbek orra alá, biztosan megtalálják ennek a módját.
Ha már a viccelődésnél tartunk, nem is olyan régen a a szerb elnök kedvenc csapatának számító belgrádi Crvena Zvezda szurkolói egy tankot állítottak a stadion elé, a szerb vitézség emlékműveként. A zágrábi Dinamo szurkolói válaszul egy traktort állítottak a maksimiri stadion bejáratához, egyértelműen a traktoron menekülő szerbekre utalva, akik hosszú sorokban vonultak az autópályán a Vihar hadművelet után, keletre, Szerbia felé.
Semmi kétség, hogy ez jövőre, és az elkövetkező években még sokáig megismétlődik, mert ez már szinte olyan mint a monszun, időszakosan beköszönt.
Pénteken koradélelőtt, a bucsai mészárlás évfordulóján Andrej Plenković horvát miniszterelnök és Tomo Medved veteránügyi miniszter, a kormány alelnöke megérkeztek az ukrán fővárosba. A horvát küldöttséggel egy időben tartózkodott Kijevben a Robert Golob vezette szlovén, illetve a szlovák és moldovai küldöttségek is, Eduard Heger miniszterelnök és Maia Sandu köztársasági elnök vezetésével. A látogatás folyamán a horvát küldöttség is részt vett a bucsai mészárlás évfordulója alkalmával szervezett mini-csúcstalálkozón, és találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, Gyenyisz Smihal ukrán miniszterelnökkel, valamint Ruszlan Sztefancsukkal, az ukrán parlament, a Verhovna Rada elnökével.
Teljes titoktartás mellett Bucsába
A horvát küldöttség teljes titoktartás mellett, vonattal utazott Kijevbe, majd a horvát miniszterelnök részt vett az orosz agresszió áldozatainak emlékére rendezett megemlékezésen is, valamint az ukrán védők adományozott állami kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán.
Plenković kijevi látogatása folyamán koszorút helyezett el az Ukrajnáért elesettek emlékfala előtt.
A horvát miniszterelnök virágot helyezett el e bucsai emlékfal előtt (Forrás: Twitter, Andrej Plenković)
A horvát kormány nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy „a horvát kormány következetesen, egyértelműen és határozottan támogatja Ukrajnát, és kezdettől fogva elítéli az orosz agressziót”.
– áll a nyilatkozatban. Horvátország szolidaritását fejezi ki az ukrán néppel azáltal is, hogy befogadja az ukrán menekülteket, és gondoskodik róluk.
– áll még a horvát kormány közleményében.
Katonai cserebere
Nem sokkal Plenković látogatását megelőzően, szerdán Odesszában járt Mario Banožić védelmi miniszter, aki találkozott ukrán kollégájával, Olekszij Reznyikovval.
Elmondta, hogy számításai szerint a Horvátország által adományozott tizennégy szállítóhelikopter, köztük tizenkét MI 8 MTV-1 modell és két MI 8 T modell, „hamarosan” megérkezik Ukrajnába.
Ukrán kollégája, Olekszij Reznyikov elmondta, hogy ukrán aknamentesítő oktatók képzését fontolgatják Horvátországban.
Mario Banožić horvát védelmi miniszter találkozott ukrán kollégájával, Olekszij Reznyikovval (Forrás: Twitter)
Ezzel kapcsolatban aztán a csütörtöki kormányülésen Plenković miniszterelnök bejelentette a nagy hírt, hogy megállapodás született az Egyesült Államokkal a horvát fegyveres erők finanszírozásának támogatásáról, 140 millió dollár összegben.
Miután a Večernji list becslései szerint Horvátország eddig mintegy 123 millió euró értékű felszereléssel támogatta Ukrajnát, az üzlet előnyösnek tűnik, különösen ha azt is tudjuk, hogy az amerikai támogatás a 140 millió dolcsi dolcsi mellett 4 Black Hawk helikopter, némi Javelin páncéltörő eszköz és esetlegesen pár Hellfire páncéltörő rakéta formájában fog alakot ölteni.
A „biznisz” abban a tekintetben is kedvező, hogy a NATO által Hipp jelzéssel ellátott szovjet/orosz eredetű helikoptereket különben egyenesen a roncstelepre lehetett volna küldeni, mivel sem az orosz, sem az ukrán karbantartás többé nem képezett opciót.
Üröm az örömben, hogy a Black Hawk szállító képessége körülbelül a fele a megbízható szovjet „igáslovaknak”, és ezekkel szemben tűzoltásra sem igen alkalmas, aminek majd nyáron isszuk meg a levét.
A helikopterekkel kapcsolatban még sokat lehetne morfondírozni, de erre úgyis vissza fogunk még térni, a horvát tervek szerint ugyanis egy 12 Black Hawk-ból álló raj felállítása várható (majd egyszer), illetve ezek felszerelése különböző rendszerekkel, amihez nemcsak pénz, hanem megfelelő képzettségű ember is szükségeltetik.
Ezt az ügyet azzal zárjuk, hogy bár korántsem annyira ügyesen, mint az észtek, de a horvátok is nyertek valamit az ukránok emberfeletti ellenállásán.
Őszre már kész is a háború?
Csernigovi Szent Lőrinc prófétai szavai az eretnekségekről és szakadásokról az ukrán egyházban:
Miután Szt. Lőrinc a csetepatét hat hónapban szabta meg, őszre már készen is lehet a háború.
Kapcsolódó cikk
A HASONLÓSÁG ELVE: Egy horvát hazafi szerint a szerb diplomatákat is utasítsák ki Horvátországból
Mint tudjuk, minap az ukrán hatóságok kiebrudalták az orosz ortodox egyház papjait, szerzeteseit és minden pereputtyukat a kijevi Pecserszka Lavra kolostorból, az orosz ortodox egyház egyik legszentebbnek tartott helyéről.
Ennek kapcsán Pavlo, a Moszkvai Patriarchátus ukrán ortodox egyházának metropolitája gyakorlatilag megátkozta az ukrán vezetést, mondván: „garantálja”, hogy Isten nem bocsátja meg Volodimir Zelenszkij elnöknek, amiért kilakoltatta a moszkvai egyházat a kijevi Lavrából.
Lehet hogy Plenkovićék búcsúzni mentek Kijevbe, amíg még lehetett, vagyis mielőtt még az átok megfogan?
A bosznia-hercegovinai Államelnökség rendkívüli ülésén elfogadta a Horvátországgal közös határ módosítására benyújtott javaslatot. A Szerbiával közös határszakasz kapcsán is indokolttá váltak módosítások, abban azonban nem mutatkozik akkora egyetértés az államelnökségi tagok és a határmódosításokat véleményező szakbizottság között, így Szerbiának még várnia kell.
24 ével ezelőtt elakadt
A Horvátország és Bosznia-Hercegovina közti határviták rendezésére szolgáló bilaterális egyezmény életbe lépése 24 éve várat magára. A bosnyák szociáldemokrata (SDP BiH) Denis Bečirović elnökségi tag a minap benyújtott javaslatában kezdeményezte az 1999-ben aláírt államközi egyezmény parlament általi jóváhagyását.
A boszniai államelnökség másik két tagja, a szerb Željka Cvijanović és a magát horvátnak álcázó Željko Komšić támogatta az elképzelést, így a következő lépésben a boszniai kormány szerepét betöltő Miniszterek Tanácsának (Vijeća Ministara) kell az erről szóló törvénytervezetet a boszniai parlament elé beterjesztenie.
Minderre a Miniszterek Tanácsának a tegnapi államelnökségi szavazástól számítottan 60 nap áll rendelkezésre. Az Államelnökség munkáját segítő határügyi szakbizottság (Državna komisija za granice) szintén 45 napot kapott, hogy a Miniszterek Tanácsa számára javaslatokat készítsen a kérdésben.
Igaz ugyan, hogy a boszniai Miniszterek Tanácsa két és fél évtizede nem terjesztette be a parlamentnek az egyezményt a ratifikáció érdekében, a fair play azonban megköveteli, hogy jelezzük, a bilaterális egyezményt a Száva horvát oldalán sem ratifikálták annak aláírást követően, az ugyanis minden alkalommal elakadt a Horvát Nemzeti Gyűlés (Hrvatski Narodni Sabor) útvesztőiben.
A horvátoknak területi igényük áll(hat) fenn
A boszniai kormány majd két és fél évtizedes teketóriázásának hátterét különösebben nem indokolt magyarázni. Elég csak arra gondolni, hogy az éves költségvetést majd 10 éve rendre a tárgyév nyarán szokta kiizzadni magából a végrehajtó hatalom csúcsszerve nem kis politikai alkuk árán.
A horvát kormány késlekedésének a hátterében összetetteb indokrendszer áll.
A tengeri határok megvonását szabályozó ENSZ egyezmény (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS) 1992. évi módosítását követően ugyanis a horvát fél érvényesen követelhet bizonyos vizeket, amiket jelenleg Bosznia-Hercegovina a 24 km hosszú tengerpartját övező felségvizeihez tartozónak tekint.
A boszniai álláspont alapját pont a két állam akkori vezetői, a horvát Franjo Tuđman és a bosnyák Alija Izetbegović által ellenjegyzett 1999-es egyezmény képezi, ami utóbb ratifikáció hiányában ugyan nem lépett egyik államban sem érvénybe.
Ergo nemzetközi jogi szempontból legfeljebb valamely tengeri jogi bíróság előtt lehetne rá hivatkozni, mint a felek korábbi akaratára egyértelműen utaló dokumentumra, annak azonban jelenleg kötelező ereje nincs. A horvát fél vélhetően ennek a turpisságnak a tudatában ódzkodik az egyezmény ratifikációjától.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 1995-ben a „nagysikerű” Daytoni Egyezmény összekovácsolásakor a mai Bosznia-Hercegovina és Horvátország közti határt az ugyanezen elnevezésű, korábbi ex-jugoszláv tagköztársaságok közti adminisztratív határ alapján jelölték ki. Az ebben foglalt határvonal azonban a boszniai tengerparti övezet egyes pontjain eltér az 1999-es megállapodásban foglaltaktól.
A vörös vonal mutatja az 1999-es megállapodásban szereplő határt, míg a kék az Jugoszláv Szocialista Szövetségi köztársaság fennállása alatti adminisztratív határ (Forrás: Večernji.hr)
A fenti térképvázlat alapján egyértelműen látható, hogy a horvát területi igény esetleges érvényesítése esetén a boszniai tengeri terület a Neum város körüli partszakasz és a Klek-félsziget által körül ölelt vizekre korlátozódna, míg az 1999-es egyezmény mindkét fél általi ratifikálása esetén a boszniai tengeri terület kiterjedne a Klek-félsziget ellentétes partszakasza mentén húzódó vizekre is.
Utóbbi esetben a UNCLOS szerint az egyenlő távolságok elve alapján kell megállapítani a tengeri határt, figyelembe véve a tengeri szárazulatokat, vagyis a horvát fél által szintén magának követelt Veliki és Mali Školj szigeteket.
A közös határ és az uniós csatlakozás
A horvát kormány még 2006 májusában kelt diplomáciai jegyzékben tájékoztatta a boszniai Miniszterek Tanácsát, hogy vitatják egyes tengeri területek hovatartozását, így azóta a kérdés eldöntése várat magára.
A boszniai államelnökség által most elfogadott szöveg az 1999-es egyezményt emelné törvényerőre a parlament jóváhagyását követően.
Ezzel a boszniai fél lényegében az első lépést tette meg ahhoz, hogy a későbbiekben nemzetközi bíróság elé vigye a horvátok által majd negyed évszázada ratifikálni elmulasztott egyezmény ügyét.
A helyzet rendezése Bosznia-Hercegovina számára a január óta erőltetett ütemű uniós csatlakozás miatt vált sürgőssé, tekintettel arra, hogy az EU-csatlakozás egyik feltétele, hogy az érintett államnak nem lehet területi vitája (a szomszédaival).
Kapcsolódó cikk
Határmódosítás és területcsere Szerbia és Bosznia-Hercegovina között a béke jegyében
Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a Bosznia-Hercegovina és Szerbia közötti határ több pontján a szerbiai kormány kezdeményezett jelentősebb területcseréket.
Ezekben az esetekben azonban a boszniai kormány mutat távolságtartó álláspontot, mert az igényelt területek cseréje nagyrészt olyan földrészleteket érint a Drina-medencében, amelyek korábbi használatáért a szerbiai állami villamosipari vállalat (Elektropvreda Srbije) több évtized alatt jelentős adósságot halmozott fel az érintett boszniai önkormányzatokkal szemben.
A szerb elnök inkább kifizeti a büntetést, csak ne menjen börtönbe a kedvenc újságírója
Ócskavasnak minősített MiG-ekkel kötött bombaüzletet Szlovákia
Üzembe helyezik a gjakovai repülőteret a koszovói hadsereg számára
A bucsai mészárlás évfordulóján Plenković és mások Kijevben
Módosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
Módosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
Kozákolló: vág, vég (Sándorunk 200, a Petőfi)
Szerbia és Görögország támogatja egymás területi integritását, lassan jöhet a gáz délről is
-
Oroszország4 nap telt el azótaOVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
-
Montenegró6 nap telt el azótaNincs, aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Bosznia2 nap telt el azótaMódosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
-
Szerbia4 nap telt el azótaHomokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
