Bosznia
KOLLEKTÍV BÜNTETÉS: Németország felfüggesztette a boszniai Szerb Köztársaságban kezdett infrastrukturális beruházásait
A cikk meghallgatásaBosznia- Hercegovina külügyminisztériuma megerősítette azokat a napokkal ezelőtti sajtójelentéseket, amelyek szerint Németország leállítja a boszniai Szerb Köztársaságban folyamatban lévő infrastrukturális beruházásainak egy részét, válaszul a boszniai szerb politikai vezetők korábban tett szecessziós lépéseire. A leállított beruházások együttes értéke 105 millió euró. Most történt meg először, hogy a nyugati országok nem személyeket, hanem közvetlenül egy entitást sújtottak Bosznia- Hercegovinában.
Kiszivárgott
A német kormány megelégelte a boszniai szerb politikai vezetők szecessziós törekvéseit. A Klix.ba hírportál értesülései szerint a németek több jelentős beruházás felfüggesztéséről döntött a boszniai Szerb köztársaságba.
A sajtóban megjelent hírt a boszniai külügyminisztérium csak napokkal később erősítette meg. Az ekkor megjelent közlemény alapján az alábbi projektek kerültnek leállításra: a Trebinjében lévő hőerőmű felújításának 3-4. szakasza, Gradiška város szennyvízelvezető hálózatának kiépítése, a Hrgudba tervezett szélerőmű kiépítése. Ezek együttes értéke 105 millió euró, a egyedül a felfüggesztett szélerőmű beruházási értéke meghaladja a 64 millió eurót.
A németek jó gazdasági érzékkel oda ütöttek a szerb entitásnak, ahol a globálisan növekvő infláció és az orosz-ukrán háború miatt nagyon tud fájni, vagyis az energia szektoron keresztül büntetik őket.
A boszniai szerb entitás három hőerőműve és vízierőművei kielégítik a keresletet a saját piacán. A fenti beruházásokat az tette indokolttá, hogy az uniós Energia Közöség már évek óta ostorozza tanulmányival a boszniai energetikai szakembereket amiatt, hogy a jelenleg működő hőerőművek fosszilis fűtőanyaggal, a belföldön kitermelt barna kőszénnel és lignittel üzemelnek, aminek elképesztően negatívak a környezeti hatásai.
Az erőművek modernizációja és a megújuló energiaforrásra támaszkodó erőművek kiépítése azonban olyan költségvetési terhet jelentene, amit Bosznia- Hercegovina nem tudna finanszírozni. Vagyis a németek az uniós csatlakozás egyik feltételeként számon tartott energetikai modernizáción keresztül gyakorolnak nyomást a boszniai szerbek politikai vezetőire.
Kollektív büntetés
A német fél a boszniai külügynek továbbított jegyzékben hangsúlyozta, hogy Németország kiáll Bosznia- Hercegovina területi integritása mellett, és a mostani szankciókkal éppen ennek a célnak a elérése érdekében akarják korlátozni a szerb entitásban 2021-ben megerősödött destabilizációs törekvéseket.
A német szankciós politika újdonsága, hogy szemben az amerikai és brit korlátozásokkal, ezek az intézkedések az egész szerb entitást érintik, vagyis abban a hitben vezették be őket, hogy az infrastrukturális fejlesztések leállása miatt Milorad Dodiknak, a boszniai államelnökség szerb tagjának a támogatottsága csökkeni fog.
A boszniai szerbek kollektív büntetését eredményező intézkedésekre azért lehetett szükség, mert az USA és Nagy- Britannia szankciós lépéseit követően kiderült, hogy Dodik és az általa vezetett Független Szociáldemokraták Szövetsége (Savez Nezavisnih Socialdemokrata, SNSD) ezek miatt erősödött, mivel a szankciós politikát a boszniai szerb érdekeket sértő külföldi beavatkozásként tudták kommunikálni a helyi lakosság felé.
A 2021. őszén felállt német kormány nyugat-balkáni rendteremtő törekvéseinek komolyságát jól mutatja, hogy az egész szerb entitást érintő szankciókat annak ellenére meg merték lépni, hogy Dodik korábban az ilyen jellegű lépéseket a boszniai Szerb Köztársaság “államszerű alakulatként” való kezelésének, vagyis a függetlenség elismerésének minősítette.
Dodik ezzel a logikával olyat mondott, ami veszélyesen hangzik, de nincs érdemi tartalma, tekintettel arra, hogy a nemzetközi jog sokszor zavaros bugyraiban az államelismerés ennél jóval letisztultabb eljárás, amihez korán sem elégséges egyes szívességi alapon finanszírozott projektek leállítása.
Sorozatos konfrontáció
Dodik 2021. augusztusa óta sorozatosan konfrontálódott Németországgal. A folyamat azzal kezdődött, hogy 2021. augusztus 1-jén illegitimnek minősítette a nemzetközi közösség újonnan kinevezett boszniai főképviselőjét, Christian Schmidtet, aki Angela Merkel kormányaiban több miniszteri posztot is betöltött a korábbi évtizedben, és komoly befolyással bír a német politikai kurzus tagjai között.
Dodik azóta visszatérő jelleggel arra való hivatkozással minősíti illegitimnek Schmidt intézkedéseit, hogy őt az ENSZ Biztonsági Tanácsában az orosz fél nem támogatta, továbbá a bosznia-hercegovinai politikai egyensúly felett őrködő Béke Kikényszerítési Tanács (Peace Implementation Council, PIC) tagjai közül a boszniai Szerb Köztársaság, Szerbia és Oroszország nem szavazták meg a kinevezését.
Legutóbb április 12-én, vagyis a brit szankciók bevezetését követő napon kritizálta Schmidtet, amiatt, hogy a főképviselő a számára biztosított joggal élve felfüggesztette és a boszniai Alkotmánybíróság elé utalta a boszniai szerb entitás törvényhozása (Narodna Skupština Republike Srpske, NSRS) által az állami vagyon egyes elemeinek entitási vagyonná minősítéséről elfogadott törvényt.
A főképviselő lépését Dodik a rá jellemző bárdolatlan stílusban egyebek mellett azzal kommentálta, hogy “Schmidtnek ideje venni magának egy repülőjegyet Németországba, de csak egy irányba.”
Ezt megelőzően, április 6-án a német törvényhozás nyugat-balkáni ügyekért felelső különmegbízottja, a boszniai gyökerekkel bíró Andis Ahmetović kapott keresetlen kritikát Dodiktól amiatt, hogy rendszeresen kritikus hangot ütött meg a boszniai politikai elit egyes tagjaival, így Dodikkal kapcsolatban. A boszniai szerbek legfőbb vezetője a németeket történelmi okokból leginkább bántó időszakot emlegette fel, amikor kifejtette, hogy “Ahmetović láttán mindig a Hitlerjugend jut eszébe.”
Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy Annalena Baerbock német külügyminiszter 2022. március 10-i szarajevói látogatásakor nyugodt hangnemben folyt egyeztetés a német delegáció vezetője és a boszniai államelnökség tagjai között.
A Dodik által alkalmazott retorika amiatt fordulhatott meg jelentős mértékben, hogy a német kormánnyal szoros kapcsolatban álló Schmidt egyre komolyabb hatásköröket kezdett alkalmazni az elődje, Valentin Inzo általa majd tíz évig “spájzolt” eszközök közül.
Mindezek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a balkáni politikájában az USA-hoz és Nagy- Britanniához igazodni próbáló Németországban elfogyhatott a türelem, ami komolyabb válaszlépésre késztette őket.
Dodik célkeresztben
Milorad Dodik szerint a szankciók bevezetésének egyetlen célja az ő elmozdítása, szélerőművet meg a kínaiak is tudnak építeni. A szélerőmű beruházás folytatásához tehát a balkáni államokban gyors ütemben nyomuló Kínára kíván támaszkodni, vagyis kínai cég fogja befejezni a projektet, amennyiben a német fél azt nem folytatja tovább.
A hőerőmű és a csatorna hálózati fejlesztések kapcsán még nem állt elő áthidaló megoldással. Bár a kínai cégek igénybevétele az olcsó kínai hitel miatt ezek esetében is valószínűnek mutatkozik.
Az április 11-én Dodikkal és Željka Cvijanovićtyal, a boszniai Szerb Köztársaság elnökével szemben bevezetett brit szankciók kapcsán is önamgát helyzete a célkeresztbe azzal, hogy elmondta, titkosszolgálati forrásból származó értesülései alapján meg kellett erősíteni a védelmét. (Erről a Hírcentrumban írtunk.)
Állítása szerint egyes külföldi szervezetek az ő elrablására vagy likvidálására készülhetnek.
Annak ellenére, hogy Dodik és Cvijanović egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a brit szankciók semmilyen érdemi kárt nem okoznak a számukra, Dodik a korábbi amerikai szankciók életbe lépéshez hasonló módon, igyekezett élesen kritizálni a vele szembeni fellépést.
A hozzá több szálon is kötődő ATV csatorna részére adott interjúban a szerb államelnökségi tag elmondta, hogy a legnagyobb boszniai szerb ellenzéki pártnak számító Demokratikus Fejlődés Pártja (Partija Demokratskog Progresa, PDP) tagjai és a másik jelentős ellenzéki erő, a Szociáldemokrata Párt (Socialdemokratska Stranka, SDS) együttműködik Nagy- Britannia kormányával az ő megbuktatása érdekében.
Dodik közölte, hogy nem fogja hagyni, hogy a szerb entitást megakadályozzák a saját intézményei felállításában, megfosszák az ingatlan vagyonától vagy a területén lévő erdők kezelésének jogától. Válaszlépésként közölte, hogy leállítani minden olyan fejlesztést és programot, amit az Egyesült- Királyság kezdett a szerb entitásban.
Az USA által január 5-én bevezetett szankciók kapcsán a boszniai szerbek vezetője azzal igyekezett magát kivonni a szankcionáltak köréből, hogy reális opciónak minősítette egy esetleges merénylet megkísérlését ellen.
A Dodik által önmagával szemben vizionált merénylet lehetőségének felvetése valószínűleg belgrádi mintát követ, mert mostanában több alkalommal jelent meg a szerb sajtóban arra vonatkozó hír, hogy Aleksandar Vučić szerb államfő ellen is merénylete(ke)t terveztek.
Végszó gyanánt levonhatjuk a következtetést, hogy nem könnyű manapság a populizmustól vissza nem riadó, nacionalista szerb államférfiak élete, bár valójában sosem volt az.
A cikk meghallgatásaCharles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.
Hogyan került elő a bővítés?
Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.
Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.
Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.
SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)
A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.
Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.
Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.
A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.
Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.
Szegényházi vásár
Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.
A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.
Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.
Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.
A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.
Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.
A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.
Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon
A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.
Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.
Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.
Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.
Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!
(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)
VUČIĆ: A koszovói szerbek fellázadtak Kurti terrorja ellen
TIMELINE: Egy koszovói rendőr és három támadó meghalt Koszovó északi részén
Hogyan számolt be a Pink Televízió az éjszakai koszovói fegyveres incidensről?
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
A Horvát Demokratikus Közösség befolyása alá kerül a regionális sajtó?
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
Turkish companies bypass the Western sanctions, USA tappes their head
Szerbia Oroszországgal és Kínával tárgyal Koszovóról, a hadsereg fokozta a felkészülést
-
Koszovó13 óra telt el azótaLelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Románia4 nap telt el azóta
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
-
Montenegró3 nap telt el azóta
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Még idén kiírják, de csak jövőre lesznek választások Szerbiában, vajon miért?
