BEFOLYÁSOS ROKONSÁG: A bosnyák diaszpóra egyre komolyabban hallatja hangját belpolitikai témákban

A 2021. nyara óta fokozódó bosznia-hercegovinai belpolitikai helyzetben a bosnyák oldal fontosabb szereplői egyre hangsúlyosabban hivatkoznak a nyugat-európai és észak-amerikai diaszpóra támogatására. A feszült belpolitikai légkörben a diaszpóra felemlegetése nem új elem a boszniai politikai életben,a Daytoni Egyezmény megkötése óta eltelt 25 év alatt azonban a távoli rokonok beágyazottsága az őket befogadó nyugati demokráciákban lényegesen megváltozott. A korábbi jugoszláv menekültekből tőkés vállalkozók és befolyásos politikusok lettek. Ebből adódóan mára nem az a kérdés, hogy van-e tényleges szerepe a külhonban élő bosnyákoknak a hazai viszonyokra, hanem az, hogy mekkora ez a befolyás, és milyen érdekek mentén nyilvánul meg.

A diaszpóra ereje

A bosnyák diaszpórával kapcsolatos mélyebb okfejtést megelőzően érdemes egy rövid, de fontos nyelvtani és etimológiai elemzést végrehajtani a bonyolult nemzetiségi viszonyok áttekinthetővé tétele végett. A területen élő nemzetiségek közti mély politikai és vallási ellentétek miatt nem beszélhetünk egységes bosznia-hercegovinai diaszpóráról. A címben is használt „bosnyák diaszpóra” kifejezés képezi ma az élő nyelvi és a politikai gondolkodás részét, ami az Ottomán Birodalom, majd a volt Jugoszlávia területéről kiáramló muszlim gyökerű lakosság csoportjainak megjelölésére szolgál.

A mai Bosznia- Hercegovina területéről az elmúlt 250 év számtalan katonai konfliktusának eredményeként más hazát kereső szerb és horvát nemzetiség tagjai az új hazájukban rendszerint az ottani szerb, illetve horvát kolónia integráns részét alkotják. A bosnyák diaszpóra pedig ehhez hasonlóan kiegészül a többi jugoszláv utódállamból, főként s szerbiai Szandzsákból az újhazába sodródott muszlimokkal.

A világban jelenleg Bosznia- Hercegovinán kívül élő bosnyákok létszámát 1,5 millióra becsülik. Ez a szám nemzetközi viszonylatban nem jelentős, azonban a bosnyák nép hányattatott múltjának eredményeként a diaszpóra létszáma nem sokban marad el a jelenlegi boszniai muszlim populációtól.

A 2013. évi népszámlálás során 1.769.592 személy vallotta magát bosnyák nemzetiségűnek az anyaországban, ahol a lakosság 52%-t teszi ki ez a népcsoport. Vagyis a diaszpóra hazai pályán való fokozott megjelenése komoly hatással lehet a Daytonban összetákolt hatalmi egyensúlyra. Főleg amiatt lehet ez így, mert a külföldre települt bosnyákok nagyobb része jelenleg olyan államban él, melyek napjainkban komolyan részt vesznek a Bosznia- Hercegovina stabilizátorának címéért rendezett hatalmi versenyben.

A BALK-on egy amerikai tornádó kapcsán szóltunk a bosnyák diaszpóráról, és akkor elmondtuk, hogy a Kentucky államban lévő Bowling Greenben 5-10 ezer között van azoknak a boszniaiaknak és leszármazottaiaknak a száma, akik a kilencvenes évek háborúi elől menekültek el.

A diaszpóra ereje

A diaszpóra politikai befolyásoló ereje azonban elmarad attól, amit a létszáma lehetővé tenne. Elég csak azt szem előtt tartani, hogy a 2020. évi boszniai helyhatósági választáson 3.283.194 főt regisztráltak a választási névjegyzékbe országon belül. A külföldi szavazatok száma azonban alig haladta meg a százezret.

A külföldön élő bosnyákok politikai passzivitásának fő oka, hogy a kivándorlók többsége olyan államban telepedett le, melyben a kettős állampolgárság intézménye csak korlátozottan (vagy egyáltalán nem) ismert. Így a németországi és ausztriai letelepedők jelentős része az ottani állampolgárság megszerzésével elvesztette a szavazati jogát az óhaza relációjában.

A diaszpóra alacsony politikai aktivitásának másik oka a fásultsággal és érdektelenséggel magyarázható. A tartósan munkavállalási céllal Nyugat- Európában letelepedő bosnyákok komoly anyagi áldozatot hoztak az új életterük kialakításáért, és csak kis számban motiváltak abban, hogy időt és pénzt fordítsanak a választó joguk gyakorlására.

A külföldi szavazási rendszer több olyan tényezővel bír, mint pl. az internetes regisztráció vagy a nagykövetségi szavazatleadás, melyek önmagukban is alkalmasak arra, hogy elvegyék a bosnyákok kedvét a voksoláson való részvételtől.

A jelenlegi boszniai politikai palettán a jobboldali konzervatív Demokratikus Akció Pártja (Stranka Demokratske Akcije, SDA) helyezi leginkább a hangsúlyt a külföldön élők szavazók megszólítására. Az SDA elnöke, Bakir Izetbegović és a párt sorait erősítő Bisera Turković boszniai külügyminiszter 2021. őszén több alkalommal utaztak Németországba és a Benelux államokba, hogy felrázzák a diaszpóra mélyálomban szunnyadó politikai lelkületét.

Az említett látogatásokat a boszniai sajtó SDA-hoz köthető része, mint a párt titkos fegyverét igyekezett bemutatni, és a hazai szavazókedvet is ezzel akarta feltüzelni a 2022. októberi választások előtt majd egy évvel.

A realitás azonban valószínűleg arra korlátozódik, hogy Izetbegović és Turković azokat a bosnyák konzervatív köröket kereste fel, akik egyébként is az SDA külföldi törzskarához tartoznak, és a két vezető a későbbi kampányhoz igyekezett pénzt szerezni a gazdag nyugati rokonoktól. Mint azt korábbi cikkünkben írtuk, a novemberi luxemburgi látogatása során Izetbegović egy szélsőséges vallási nézeteiről ismert személlyel is készített közös fényképet.

Új elem a boszniai politikai közéletben, hogy az SDA mellett más pártok is elkezdték az agitációt a külföldre szakadt szavazókért. 2022. február 13-án bombaként robbant a boszniai sajtóban, hogy a Szarajevó Kantont és a Mi pártunk (Naša Stranka) nevű szervezetet vezető Edin Forto és a szakadár SDA tagokból felépülő Nép és Jog Párt (Narod i Pravda, NiP) elnöke, Elmedin Konaković megállapodást kötöttek arról, hogy Diaszpóraügyi Irodát nyitnak a más államban élők támogatására.

A kezdeményezés az ausztráliai diaszpórától származik, akik nagykövetség híján be kell érjék Szarajevóban egy ausztrál főkonzulátussal. Forto és Konaković nyilatkozatából nem derült ki, mely ügyek vitelében segít az iroda a távolban élőknek, mindez azonban arra alkalmas volt, hogy mindkét pártvezető hangsúlyozza, hogy számítanak a külföldön leadott szavazatokra.

Gazdag rokonok

Miért válhatott a választási évben fontossá a külföldi bosnyák csoportok megszólítása? A pár tízezer remélt szavazaton túl a donációk sokat nyomhatnak a latban. A 2020-as évben a boszniai GDP 8%-a folyt be a diaszpóra tagok és a külföldön munkavállaó bosnyákok hazautalásaiból. Ennek összegét 2,5 milliárd euróra becsülte a boszniai jegybank.

A gazdasági segítségnyújtás Iannus arcú jellegét jól mutatja, hogy ez az összeg nem külföldi cégek invesztíciójaként jelenik meg a boszniai jegybank felméréseiben, hanem egyszerűen külföldi bankszámláról belföldi egyenlegre történő utalásként. Az így Bosznia- Hercegovinába érkező pénzek leginkább a boszniai szociális rendszer hiányosságainak pótlására, továbbá az alacsony nettó jövedelmek és nyugdíjak kiegészítésére szolgálnak.

A közel sem elhanyagolható 2,5 milliárd euró felemésztődik a boszniai fogyasztási cikkek és szolgáltatások piacán anélkül, hogy a belső fogyasztás ösztönzésén túl GDP hozzá adott értékkel bírna.

Ezen a helyzeten már hosszabb ideje próbál változtatni a külföldi befektetések ösztönzéséért felelős minisztérium (Ministarstvo Vanjske Trgovine i Ekonomskih Odnosa Bosne i Hercegovine), a diaszpóra azonban passzívnak mutatkozik a boszniai gazdaság felvirágoztatásában. A passzivitás oka pedig nem a patriotizmus hiánya, hanem a rossz gazdasági és jogi környezet, valamint a korrupció.

A bosnyákok érdemi szereplővé nőtték ki magukat a német, osztrák és török gazdaság egyes szektoraiban, az anyaországi bizonytalan helyzet miatt azonban nem mutatnak arra irányuló hajlandóságot, hogy részt vállaljanak a boszniai barna mezős beruházások telepítésében.

A probléma annyira nem újkeletű, hogy a boszniai-török bilaterális kapcsolatokban is okozott már fejtörést az Ankarából érkező diplomatáknak, hogyan magyarázzák el Szarajevóban, hogy a Boszniával terhes külpolitikai kapcsolatokat ápoló Szerbiába miért megy lényegesen nagyobb arányú török invesztíció, mint Boszniába, ha a külpolitikai diskurzus során sohasem hangzik el kritikai észrevétel a „Boszna parti testvérek” irányába török részről.

Bosznia egyébként is gyászos képet mutat, ha a külföldi befektetések számát és összeértékét vesszük alapul. A 2020-as évben mintegy 390 millió USD összegű külföldi befektetés érkezett az országba, ami az utolsó helyre volt elég a régióban. A lakosság és alapterület alapján lényegesen kisebb Crna Gora is 420 millió USD körül realizált külföldi tőkebeáramlást.

A nyugati reménységek

A külhoni erőkben rejlő korlátozott politikai és gazdasági lehetőség miatt a diaszpóra szerepe megfordulni látszik 2022-ben. A korábbi években a bosnyákok fókusza a külföldről érkező pénzösszegekről az ott komoly politikai pályát építő fiatal honfitársakra tevődött át.

A helyi sajtóban újabban egyre több alkalommal megnyilvánuló nyugati reménység Alma Zadić osztrák zöld párti (DieGrünen) igazságügyi miniszter és Adis Ahmetović a Németországi Szociáldemokrata Párt (Socialdemokratische Partei Deutschland, SPD) képviselője a Bundestagban. Zadić 1984-ben Tuzlában született, és a jugoszláv háború alatt emigrált családjával Ausztriába, míg Ahmetović már Hannoverben született 1995-ben.

Mindkét nyugat-európai politikus a korábbi hónapokban hangot adott a véleményének a bosnyák oldal mellett a Boszniában kialakult belpolitikai viták során. Zadić az osztrák kormány tagjaként lényegesen szofisztikáltabban tette mindezt, mint a politikai harcmezőn kisebb rutinnal bíró Ahmetović, aki odáig merészkedett a baloldali bosnyák sajtónak adott interjúiban, hogy nyíltan vállalja a jövőben Bosznia- Hercegovina érdekeinek képviseletét a Bundestagban.

Ezen felül Ahmetović mind hazájában, mind a boszniai médiában sürgette, és jelenlegi is sürgeti újabb szankciók bevezetését a boszniai szerb politikai elit amerikai kánontól eltérő álláspontot képviselő szereplőivel szemben. Zadić osztrák katonai kontingensnél és migránstáborokban tett látogatásai, valamint Ahmetović Aleksandar Vučić szerb államfőnél tett látogatása felveti annak lehetőségét, hogy az eddig arctalan boszniai német és osztrák külpolitika saját alakot öltsön ezen szereplőkre támaszkodva.

Sokan a két említett politikustól a magát progresszív liberális jelzővel felruházó Mi Pártunk (Naša Stranka) megerősödését várják, mivel ehhez a párthoz áll legközelebb a két nyugati politikus által képviselt irányvonal. Kérdéses, hogy a 2022. októberi parlamenti választásig a két szereplő mekkora szeletet hasít ki magának a Bosznia- Hercegovinába egyre nagyobb számban, komoly felhatalmazással érkező nyugati megmondó emberek tortájából.