Albánia
BÓKCSATA: Törökország magához kötné Albániát, amelyet Koszovóval együtt már korábban a szívébe zárt
A cikk meghallgatásaMindössze néhány nappal az amerikai katonai jelenlét növelését követően Albániába látogatott Recep Tayyip Erdoğan török elnök, aki Edi Rama albán miniszterelnök vendége volt. Nem ez az első látogatása Albániában, Edi Rama hivatali ideje alatt már járt az országban, és Ramaval kiváló kapcsolatokat tart fenn. Az egy napba sűrített látogatás során Erdoğan felszólalt a tiranai parlamentben, 522 újonnan felépített házat adott át a két évvel ezelőtti földrengésben elpusztult épületek pótlására, Tiranában felavatta a felújított Et’hem Bey mecsetet, és hét kétoldalú megállapodás aláírására is sor került. Miközben rosszindulatú megjegyzések szerint bókcsatát folytatott vendéglátójával, az igazi slusszpoén azonban a cikk végén van.
Aggódnia kell-e az Európai Uniónak?
A gazdasági kapcsolatok erősítése, a kereskedelmi volumen növelése és a turizmus az a három terület, amelyről sok szó esett Edi Rama miniszterelnök és Recep Tayyip Erdoğan találkozóján. Ebben nincs semmi meglepő, viszont az szembetűnő, hogy az albán-török kapcsolatok alakításában az albán államfőnek és a török miniszterelnök nem nagyon osztanak lapot.
Olyannyira nem, hogy a Tiranába látogató török elnök nem is találkozott Ilir Meta albán államfővel, ami jelzi a személyes ellentétek mértékét.
Erdoğan azért nem szereti Metát, mert egyértelműbben fogalmaz a kurd kérdéssel kapcsolatban, mint Edi Rama, ráadásul még albán állampolgárságot is adott a mozgalom egyes tagjainak, akiket a török állam terroristáknak tekint.
Tehát egyáltalán nem véletlen, hogy a török elnöki látogatás napirendjében nem szerepelt találkozó Metával, ami egyértelműen a két politikus közötti unszimpátia megnyilvánulása, ugyanakkor pedig erős üzenet Edi Rama és mindenki felé azzal kapcsolatban, hogy Törökország ki mellett áll, illetve nem áll.
A találkozó során a török elnök és az albán kormányfő látványos bókcsatát folytatott, de valószínűleg a zárt ajtók mögött sem fojtogatták egymás, Albánia ugyanis – főleg az utóbbi időben – sokat köszönhet Törökországnak, de erről majd később.
A török elnök az albán kormányfővel tartott tartott sajtótájékoztatóján ugyanakkor elkerülte annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy az Európai Uniónak – amely mellékesen szólva még mindig igencsak lazsál Albánia csatlakozásának ügyében – aggódnia kellene-e az Albániára fordított fokozott török figyelem miatt.
Ők szeretik egymást
Ugyanakkor az albán miniszterelnök sem törekedett arra, hogy ezúttal bármiféle jelét adja az Európa iránti vonzódásának, hiszen ha Európának nem kell Albánia, akkor szívesen/szívesebben barátkozik az Egyesült Államokkal vagy éppenséggel Törökországgal, de az arabok is ott kaparnak a küszöb alatt, hogy másokat most ne említsünk.
Rama most Erdoğanra fókuszált, visszaemlékezett például azokra a 2013 előtti időkre, amikor még nem volt miniszterelnök, és amikor egy alkalommal Erdoğan azt mondta neki, hogy “Albániát és Koszovót a szívébe zárta”. Ezek után Rama megtiszteltetésnek nevezte, hogy a török elnök barátjának tarthatja magát, vendégét pedig olyan emberként írta le, aki “azt teszi, amit mond, és azt mondja, amit tesz”.
Az albán miniszterelnök ugyanakkor egy szívfájdalmáról is beszélt.
– Nem vagyunk féltékenyek a szomszédainkra, de képzeljék csak el, hogy mit érezhetünk, amikor azt látjuk, hogy turisták milliói mennek a környező országokba, miközben az Albániába érkező törökországi turisták száma egyáltalán nincs arányban a népek közötti szeretet mértékével és szintjével
– mondta az albán miniszterelnök, aki megköszönte az Albániának nyújtott török segítséget, és az onnan érkező befektetéseket, mondván, hogy “aki nem mond köszönetet az embereknek, az nem mondhat köszönetet Istennek”.
FETÖ és az elsötétülés
Délután Erdoğan felszólalt az albán parlamentben, ahol kijelentette, hogy Törökország továbbra is kiáll Albánia mellett, és a török nép bármilyen kihívás esetén testvérként támogatja Albániát, nem sokkal később azonban felszólította az albán kormányt, hogy Tirana azonnal lépjen fel a FETÖ ellen!
Törökország kormánya terrorszervezetnek tartja a FETÖ (Fethullahçı Terör Örgütü) néven is emlegetett Gülenista Mozgalmat (Gülen Hareketi), amelynek vezetője az 1999 óta az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülen muszlim prédikátor, akit az ankarai vezetés a 2016-os sikertelen katonai államcsíny megszervezésével vádol.
A török államfő határozottan közölte, hogy Albániától azonnali intézkedéseket vár a FETÖ-vel szemben, és azt kérte a tiranai kormánytól: ne engedje, hogy emiatt elsötétüljenek a két ország kapcsolatai.
Viszont a cirkusz ezúttal sem maradt el Sali Berisha volt miniszterelnök és államfő előadásában, aki a kudarcba fulladt székházfoglalást követően ezúttal is hallatott magáról, bojkottálta ugyanis Erdoğan beszédét a parlamentben, a beszéd idejére kivonult az ülésteremből, ami összefügghet azzal, hogy a legutóbbi választások idején a török államfő kiállt Edi Rama mellett, amikor jelezte, hogy a törökök által épített fieri kórház még az április 25-i választások előtt elkészül.
Berisha tehát szembe megy az Egyesült Államokkal, ergo az Európai Unióval is, amely többé-kevésbé Amerika oceánon inneni fiókszervezete, és szembe megy Törökországgal is. A kör szűkül, de ez egy másik téma.
Az 522 lakás
A legutóbbi két földrengés és a járvány minden más országnál közelebb hozta Törökországot Albániához. A 2019-es földrengést követően a törökök újjáépítették Kurbint, amelybe most Erdoğan látogatást tett, és ennek során elmondta, hogy “olyan országból érkezett, amely már sokszor átélt hasonló fájdalmakat, és annak idején ugyanúgy fájt a szívük az Albániában történt földrengés miatt, mint az albánoké”.
– Örülök, hogy itt lehetek veletek, és részese lehetek ezeknek az érzelemmel teli pillanatoknak és ennek a lelkesedésének. Albánia öröme a mi örömünk, és Albánia szomorúsága a mi bánatunk. Albánia jólétét és békéjét ugyanolyannak ügynek tekintjük, mint a sajátunkét
– mondta a török elnök, aki még hozzátette, hogy közvetlenül a földrengés után személyesen is elkötelezte magát az albán nép támogatása mellett.
– Ahogy Rama barátom rámutatott: a bátyám akkor áll a testvére mellett, amikor szüksége van rá, és nem akkor, amikor hívják. Azonnal kiküldtük az építőanyagokat, felszereléseket és a segélycsapatokat
– jelentette ki a török államfő, aki még hozzátette:
-2020. júliusában, amint aláírtuk a memorandumot, és megkezdtük az építkezést, kitört a járvány. 13 hónappal ezelőtt végeztük el a lakások alapozását, a mai napon pedig 522 lakást adunk át hozzávetőleg 42 millió euró értékben. Élvezzétek ezeket az apartmanokat!
A tiranai Et’hem Bey mecset avatóünnepségével ért véget Recep Tayyip Erdogan török elnök egynapos látogatása Albániában, a mecset felújítását a Magyarországon is aktív TIKA, vagyis a török Nemzetközi Együttműködési és Koordinációs Ügynökség finanszírozta.
Bókcsata és drónok
A görög média természetesen élénk figyelemmel figyelte a török államfő albániai látogatását, kicsit attól is tartva, hogy ez Görögország bekerítését jelentheti.
Az athéni tudósítók epésen jegyezték meg, hogy a látogatás során “bókcsata zajlott Erdoğan és Rama között”, és nem felejtették el megemlíteni, hogy az elhangzottak szerint az albánok és a törökök olyanok, mint a testvérek.
– Azt üzenem, hogy továbbra is kitartunk albán testvéreink mellett. Kívánom, hogy Ramadán hónapjára megoldódjon a Namazgja mecset problémája is
– mondta a Tirana központjában, közvetlenül a parlament és a Demokrata Párt székházának szomszédságában álló, és török finanszírozásból épülő mecsettel kapcsolatban a török államfő.
Ezt a gyönyörű tudósítást azzal a katonai szempontból szintén gyönyörű fejleménnyel zárjuk, hogy Törökország szuperintelligens drónokkal szereli fel Albániát, miután Törökország ma már egy drónnagyhatalom. A drónokért az albán kormány 8 millió eurót fizet.
Az albán rendőrség várhatóan ezekkel az intelligens drónokkal ellenőrzi majd az ország területét, így a török légi járgányok az albán nemzetbiztonság egészének növelését szolgálják majd. Örülnek ennek az amerikaiak, vagy sem.
A cikk meghallgatásaCharles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.
Hogyan került elő a bővítés?
Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.
Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.
Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.
SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)
A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.
Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.
Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.
A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.
Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.
Szegényházi vásár
Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.
A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.
Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.
Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.
A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.
Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.
A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.
Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon
A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.
Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.
Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.
Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.
Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!
(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)
VUČIĆ: A koszovói szerbek fellázadtak Kurti terrorja ellen
TIMELINE: Egy koszovói rendőr és három támadó meghalt Koszovó északi részén
Hogyan számolt be a Pink Televízió az éjszakai koszovói fegyveres incidensről?
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
A Horvát Demokratikus Közösség befolyása alá kerül a regionális sajtó?
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
Turkish companies bypass the Western sanctions, USA tappes their head
Szerbia Oroszországgal és Kínával tárgyal Koszovóról, a hadsereg fokozta a felkészülést
-
Koszovó13 óra telt el azótaLelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Románia4 nap telt el azóta
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
-
Montenegró3 nap telt el azóta
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Még idén kiírják, de csak jövőre lesznek választások Szerbiában, vajon miért?
