Olvasási idő: 3 perc

Szerbiában népszavazást tartottak, amelyen az ország lakossága arról döntött, hogy támogatja a Szerb Köztársaság alaptörvényének módosítását, ami kizárólag az igazságszolgáltatásra vonatkozik. Többször írtunk már arról, például itt és itt is, hogy ez uniós elvárás Szerbiával szemben, amit a belgrádi vezetés a maga módján értelmez, így a kontroll tekintetében egy jogi flikk-flakkot követően szinte ugyanott vagyunk, ahol voltunk.

Nem egy nehezített pálya

Az emberek többségének „lila ibolyája” sem volt arról, hogy miről is szólt a szavazás valójában, az ünnepi hangulat, Bosznia- Hercegovina, Koszovó, a Đoković-saga és maga az élet eléggé leterhelte az agyakat, a kérdés látszólag egyébként sem húsbavágó, de erre lentebb lesz még más jelző is.

A szerb közmédia szinte nem is foglalkozott vele, nem tették közbeszéd tárgyává. A Köztársasági Választási Bizottság pár nappal ezelőtt kiküldött ugyan egy cirillbetűs tájékoztatót, abból azonban még a jogi végzettséggel rendelkezők is nehezen tudták kisilabizálni a lényeget.

Pásztor Bálint jogászdoktor, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti frakcióvezetője egy interjúban maga is beismerte, hogy az alkotmánymódosítás kérdésköre nem szerepelt a kiemelt témák között az országos médiában az elmúlt hónapokban, de azt is hozzátette hogy az egyébként a VMSZ pártlapjának tekinthető Magyar Szó nemrégiben szakaszról szakaszra haladva ismertette a módosítások szövegét, így a vajdasági magyarok legalább tudhatták, hogy mire szavaztak/vagy nem szavaztak.

Szerb médiajelentéseke szerint az emberek a szavazási vágy hiányában nem verték le egymást lábról az urnák előtt, nem helyezték elviselhetetlen nyomás alá a választási bizottság tagjait és nem csavarták ki egymás kezéből a golyóstollat (vajdasági magyarul az „örökírót”), hogy behuzzák a maguk ikszét.

Egyszerűbben szólva: alig lézengett valaki a szavazóhelyeken, a referendum Szerbiában ugyanis már nem „nehezített pálya”, mivel a választási törvény novemberi módosításakor eltörölték az 50%-os kötelező részvételi arányt, így alkotmánymódosításra feltett kérdésre érkező válaszok közül az nyer, amelyre eggyel több szavazat érkezik, függetlenül attól, hogy hányan adják le a voksukat.

Ha már hárman elmennek szavazni, akkor két szavazattal lehet alkotmányt módosítani, feltéve, hogy az egyik szavazólap sem érvénytelen, mondjuk két ikszes.

Bemelegítés a választások előtt

Ezek után aligha lehet csodálkozni azon, hogy kevesen akartak szavazni, mert többszörösen sem érezték szükségét. Először is – Pásztor Bálintot idézve – ez „nem olyan kérdéskör, amit kenyérre lehet kenni”, másodszor pedig a részvételi arány senkit sem érdekel, mert a résztvevők számától függetlenül is érvényes lesz a népszavazás, így hát kevesen strapálták magukat.

Ezért fordulhatott elő, hogy a részvételi arány a rendelkezésre álló adatok szerint 30 százalék környékén volt, amit a fentieken kívül például azzal is lehet magyarázni, hogy a járvány miatt sokan maradtak otthon.

Miután Szerbiának EIO-jellegű elnöke van (Everything In One) így a népszavazás eredményét is Aleksandar Vučić hozta nyilvánosságra elsőként. A „Szerbelnök” közölte, hogy a szavazatok 97,02 százalékának megszámlálásának alapján a választók 60,48 százaléka szavazott igennel, a maradék 39,52 százalék nemmel.

Ezzel a Brüsszelnek szóló szemfényvesztés véget ért, aminek záróakkordjaként az EIO-államfő gratulált az embereknek a Szerbiában uralkodó „demokratikus légkörhöz” és természetesen az elért eredményekhez.

– Szinte sehol sem voltak semmilyen problémák, a különböző pártok képviselői sikeresen együttműködtek a szavazóhelyeken. Nagyon elégedett vagyok mindazzal, ahogy ez kinézett, mert ezzel Szerbia nagyon is pozitív képét mutatta meg a világnak

– fényezte Vučić a helyzetet.

A „demokratikus légkörhöz” hozzátartozik, hogy a baloldali ellenzék kisebb csoportja az eredmények közzétételével párhuzamosan tüntetett a Köztársasági Választási Bizottság épülete előtt az állítólagos csalások miatt, és a zöld csoportok is komoly kritikákkal éltek a referendummal kapcsolatban.

A kormányközeli média közben hosszú riportokban számolt be arról, hogy a koszovói hatóságok nem engedélyezték a referendum megtartását az szerbek által lakott észak-koszovói területeken, ezért az ott élő szerbek buszokkal indultak szavazni három dél-szerbiai városba, de volt aki a havas utak és a hideg ellenére saját autójával kelt útra, annyira hajtotta a vágy.

Egy čačaki hírportál szerint vasárnap többen is arról tájékoztatták a szerkesztőségét, hogy a környező falvakban, ahol a választási bizottságokban nincsenek ellenzéki képviselők, a Szerb Haladó Párt tagjai iparszerűen, vagyis tömegesen töltik ki és helyezik az urnákba a szavazólapokat azok nevében, akikről tudják, hogy a koronavírus következtében kórházban vannak, vagy külföldön tartózkodnak.

Mindeközben Srđan Nogo szélsőjobboldali politikus „jó/rossz szokásához híven”, ezúttal is balhézott, most az egyik belgrádi szavazóhelyen, ahol a szavazólap bedobása után a magasba emelte, és földhöz vágta az urnát, amely ripityára tört, mivel az elkövető nagy darab ember, és van benne erő bőven.

Az ellenzéki hírportálok közben azt ünnepelték, hogy az újvidékiek nem szavazták meg az alkotmánymódosítást, a vajdasági székvárosban 47,2 ezer ember mondott nemet, és csak 41,5 igent a referendumon, és egyúttal arra is emlékeztettek, hogy az újvidékiek többsége 2006-ben sem támogatta a jelenlegi alkotmányt, pedig annak elfogadásakor még jóformán sehol sem volt a mostani, EIO-jellegű elnök.