Connect with us

Franciaország

KÜLPOLITIKAI DÖNTÉS IS VOLT: A Rafale-ok olyan képességekkel rendelkeznek, amelyekre a Balkánon talán nincs is szükség

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

rafale szurke
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

Emmanuel Macron francia elnök és Andrej Plenković horvát miniszterelnök múlt héten megállapodást írt alá 12 darab Dassault Rafale multifunkciós vadászgép megvásárlásról. Az üzlet a hosszú évek óta tartó horvát beszerzési erőfeszítésekre (és kudarcokra) tesz pontot, cserébe Zágráb egy potens repülővel oldotta az elkövetkező 20-30 év légierő feladatait.

Duplájára emelték az összeget

Horvátország lassan két évtizede próbálja lecserélni a hidegháború idején gyártott MiG-21 repülőgépeit. A terveket a pénzhiány akasztotta meg leggyakrabban, bár legutóbb a nagyhatalmi érdekek szóltak közbe. A 2017-2018 között Zágráb amerikai gyártású, de az izraeli légierő által használt és módosított 12 db F-16-os vadászbombázók beszerzéséről döntött mintegy 420 millió euróért.

Az utolsó pillanatban azonban vita támadt Tel- Aviv és Washington között, ami kissé meglepő volt, hiszen két szoros szövetségesről volt szó, és egy tucat gép eladása sem lehetett akkora tétel, hogy ezen hajba kapjanak. A pletykák szerint az üzlet rontotta volna a gyártó Lockheed Martin lehetőségeit (a gyár sikerrel árulta Szlovákia és Bulgária számára a legutolsó, F-16V változatot).

A következő nekifutást a COVID járvány és gazdasági következményei akadályozták meg, hogy aztán 2020-ban a jelenlegi horvát kormány ismét tendert hirdessen. Az izraeliek és a svéd Gripen mellett két új induló volt, az egyik Lockheed Martin a már említett új F-16V típussal, illetve a franciák a kéthajtóműves Rafale repülőgéppel.

A végeredményből azt is látjuk, hogy Horvátország több mint duplájára növelte az üzletre szánt összeget, mert a használt francia gépek ára, a kiképzéssel, pótalkatrészekkel és három éven át szóló támogatással egy milliárd euró lett.

Ha ezt összevetjük a szlovák légierő 2018-as, új amerikai F-16V-ről szóló beszerzésével, akkor kiderül, hogy nem a pénz volt most az elsődleges szempont. A 14 szlovák vadászgép ára 800 millió dollár volt “csak”, ami kiegészítve az euró-dollár árfolyamkülönbséggel, jelentős különbség (Szlovákia is kiképzéssel és működtetésre vonatkozó támogatással vásárolta meg az amerikai típust).

Külpolitikai döntés is volt

Tény, hogy a Rafale egy nagyobb gép, jó húsz százalékkal nagyobb a maximális felszálló súlya, kéthajtóműves, ám ezek ma már keveset árulnak el egy katonai repülő valódi képességeiről, mert ennél meghatározóbb a radarrendszer, a fegyverzet, a támogató eszközök megléte és minősége. Ezek az elkövetkező időkben is fejleszthetők, cserélhetők lesznek.

Bár a francia haditechnika is világszínvonalú, a Rafale több konfliktusban is bevették már, az USA helyzeti előnyi itt valószínű. Ugyanakkor a szakértői hozzászólásokból annyi derül ki, hogy Zágrábban specifikus kérései voltak a beszerzési dokumentációban, ami az amerikai fél nem, a francia fél viszont hajlandó volt teljesíteni.

Horvátország a francia gép választásával külpolitikai döntést is hozott. Az egyébként erős transzatlantista külpolitikáján állított egy kicsit azzal, hogy egy európai partnert választott most, és mindjárt az egyik legerősebbet.

Ez a “több lábra állítani a külpolitikát” új partnerek bevonásával, vagy a kapcsolatok szorosabbra fűzésével – helyes döntésnek tűnik egy olyan időszakban, amikor az USA Europával kapcsolat több kritikát fogalmaz meg, és amikor az amerikai és európai érdekek több kérdésben másfelé mutatnak.

Szakértői vélemények szerint a gépvásárlás egy több pontból álló stratégiai együttműködés része lesz a jövőben, amiben benne lesz az is, hogy Franciaország például támogatni fogja Horvátországot olyan európai vagy nemzetközi szintű ügyekben, amelyek Zágráb stratégiai céljai között vannak. Konkrétumként az euroövezethez és a schengeni zónához, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez való csatlakozást említették. Európai kérdésekben az USA nem tudott volna segíteni, ezek Párizs számára jelentettek/jelentenek előnyt.

A horvátok behozzák a lemaradást

A horvát beszerzés kapcsán természetszerűleg sokan egyből Szerbiára is tekintenek: miként befolyásolhatja Belgrád, de akár a régió biztonságát a horvát beszerzés?

A rendelkezésre álló adatok szerint, Szerbia jelenleg 14-16 darab MiG-29-es vadászrepülővel rendelkezik (mellette további kiképző, és könnyűtámadó eszközökkel is). A szovjet eredetű gépeket az elmúlt években modernizálták, valamint ajándékként is érkezett pár darab Oroszországból & Fehéroroszországból, miután a 2010-es évek közepén csak 4 hadra fogható gép maradt működőképes (ez egyébként jól jellemezné a horvátokkal fenntartott stratégiai paritást).

Ebből a szempontból tehát a horvát beszerzés, amely csak 2025-re realizálódik végső formájában azt is jelenti, hogy Zágráb valójában majd felzárkózik a szerb légierő túlsúlyához. Persze, az is igaz, hogy a Rafale és MiG-29-es számát és képességeit összehasonlítani sem vezetne messzire. Amellett, hogy a francia gép fejlettebb elektronikával és fegyverzettel rendelkezik, Horvátország mögött ott áll a NATO is.

És ez nem elsősorban azt jelenti, hogy majd jön az USA és a többi tagország légiereje, hanem azt, hogy békeidőben is, radar, felderítő és diplomáciai csatornák állnak rendelkezésére Zágráb számára, míg a semleges Szerbia csak Oroszországtól távoli támogatására számíthatna.

A horvát modernizációs lépések elsősorban a saját és a szövetséges érdekeket, vagy azok egyensúlyát veszik alapul, kiegészítve az ország anyagi teherbíró képességével. A 12 gépes, azaz egy századnyi erő “arányos”, Bulgária, a V4-es országok (persze, Lengyelország kivételével), hasonló erőt tartanak fel, ráadásul a Rafale-ok, amennyiben ezt a horvát kormány hajlandó lesz kifizetni, olyan potens felderítő és csapásmérő képességekkel is rendelkezik, amelyekre reálisan a Balkánon talán nincs is igény/szükség Zágráb számára.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Szerbia

Macron vízumpolitikával büntetne, a szerb külügyminiszter nem mond igazat

Közzététel:

a megjelenés dátuma

vízumpolitika, vízum, Macron
Dagonyázás az uniós tagság körül, balról Ivica Dačić szerb külügyminiszter, jobbról Emmanuel Macron francia elnök (Instagram, X-platform)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 6 perc

A jelek szerint Franciaország vízumpolitikával büntetne, miközben az Európai Tanács elnöke csatlakozási álomport adott be a balkániaknak. Szerbiában lassan kezdenek szembesülni azzal, hogy Emmanuel Macron a francia nagykövetekhez intézett éves beszédében felelősségteljes viselkedésre szólította fel Koszovót és Szerbiát, mert különben következményekkel kell szembenézniük a vízumpolitika terén. Ráadásul Macron ezt nem csak Franciaország, hanem Németország nevében is mondta, ami további súlyt ad a szavainak. Mindez szinte egyidőben hangzott el azzal, hogy Charles Michel 2030-at határozta meg céldátumként a bővítésre. Michel azonban könnyen emleget bármilyen dátumot, ő ugyanis hamarosan „a távozás hímes mezejére lép”.

Már megint többsebességű lesz Európa?

Az állami vezetők néha-néha eligazítást tartanak a nagykövetek számára, hogy felvázolják nekik az elvárásokat. Ilyenkor ismertetik velük az adott ország hozzáállását a fontos és kevésbé fontos politikai kérdésekhez, így kerülhetett terítékre a francia diplomáciai évadnyitó alkalmával a Balkán, és azon belül is Szerbia és Koszovó viszonya.

Macron azt szeretné, hogy a két szóban forgó ország hajtsa végre a francia-német rendezési tervet, és hogy tartsanak új választásokat a szerb többségű négy koszovói önkormányzatban, ahol a pristinai kormány az áprilisi választási cirkusz során négy albán polgármestert választott, miután a Belgrádból vezérelt szerbek nem voltak hajlandók az urnákhoz járulni.

A francia elnök hétfői beszédében leporolta a többsebességű Európáról szóló elképzelést, és ugyancsak előkerült az a korábbi francia sláger is, hogy az Európai Uniónak előbb belső reformokra van szüksége, ha új nemzeteket akar integrálni.

Emmanuel Macron megjegyezte, hogy reform nélkül nem tudnak bővíteni, merthogy Európa számára már 27 taggal is nehéz az előrelépés az érzékeny témákban, ami 32 vagy 35 taggal sem lesz könnyebb.

A többsebességű Európára vonatkozó elképzelés a 2013-as horvát csatlakozást követően forgott közszájon, José Manuel Durão Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke a Humboldt Egyetemen tartott beszédében 2014 májusában azt mondta, hogy “Európában szükségessé válhat a többsebességű, megerősített együttműködés”, amivel egyértelműen utalt arra, hogy a balkáni országok felvételével kapcsolatban körülbelül tíz évvel korábban aláírt Thesszaloniki Nyilatkozatra feladható az utolsó kenet.

Erre csapta rá aztán az ajtót az a néhány évvel később keletkezett francia szállóige, hogy “reformok nélkül nincs bővítés”, amit Párizs nem az előszobázó országok transzformációs reformjaira értett, bár azon a téren is van baj bőven, hanem az Európai Unió megreformálására.

Franciaország az EU ajtaja előtt ácsorgó országok elkápráztatására közben a bővítés helyett javasolta a laza jogi struktúrával rendelkező Európai Politikai Közösség nevű sóhivatal létrehozását, ami inkább szolgálja a nemkívánatos országok távoltartását az Európai Uniótól, mintsem azok beintegrálását a közös európai házba, bár a hivatalos politikai kommunikáció szintjén ennek a közösségnek a létrehozása segíti, és nem akadályozza az uniós integrációt azon országok számára, amelyek ebbe az irányba tartanak.

vízumpolitika, vízum, Macron

Emmanuel Macron lehet, hogy azt mutatja, hogy milyen magasan legyen a sebességváltó Európán (Forrás: Screenshot)

Ami a bővítést illeti további visszalépést jelent, hogy Macron a francia nagykövetek éves párizsi találkozóján hétfőn külön figyelmeztette az egymással acsarkodó Szerbiát és Koszovót, hogy hazája felülvizsgálja a Koszovó és Szerbia számára a vízummal kapcsolatos gazdasági és politikai kérdésekben vállalt kötelezettségeket, ha nem mutatnak felelősségteljes viselkedést.

Macron hangsúlyozta, hogy Franciaország és Németország ígéreteket tett a vízumpolitikával és más gazdasági kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket felül kíván vizsgálni, ha a két érintett nem viselkedik felelősen, és hozzátette, hogy nagyon óvatosnak kell lenni ebben a tekintetben, különösen azért, mert a Nyugat-Balkán stabilitása van veszélyben.

Ennek értelmében Koszovó esetleg lemondhat annak a tavaly decemberi bejelentésnek a végrehajtásáról, hogy az év végéig, de legkésőbb 2024. január elsejéig eltörlésre kerül a vízumkötelezettség a Szerbiából önhatalmúlag kivált ország esetében, Szerbia ugyanakkor ennek újbóli bevezetésére számíthat, miután az Európai Unió 2009. decemberében már feloldotta vele szemben a vízumkötelezettséget.

Ugyanakkor érdekes ellentmondás, hogy a Bledi Stratégiai Fórumon nyilatkozó Laurence Boone francia európai ügyekért felelős államtitkár szerint az Európai Unió akár 2030 előtt is fogadhat be új tagokat, amivel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy ez lehet-e a hivatalos francia álláspont, és az egész Macron beszéd mehet a kukába?

A szerb külügyminiszter nem mond igazat

Ivica Dačić koszovói származású szerb külügyminiszter a “bővítési álompor” hatása alá kerülve úgy nyilatkozott a szerbiai Tanjug állami hírügynökségnek, hogy üdvözli a 2030-as bővítési tervet, és szeretne hinni abban, hogy az valóra is válik.

Dačić aztán megdörzsölte a szemét, és feltette az alapvető kérdést, hogy a 2030-as dátum beharangozásakor Charles Michel a saját vagy az Európai Unió nevében beszélt-e, és hogy minden uniós tagállam támogatja-e az említett dátumot?

A szerb külügyminiszter aztán még jobban megdörzsölte a szemét, és kételkedni kezdett abban, hogy Charles Michel szavai valóra válnak, mert nincs politikai döntés mögöttük, amelyek szerint ennek így kellene történnie.

A Prva Televízió reggeli műsorában Dačić az iránt érdeklődött, hogy vajon Szerbiának mit kellene tennie azért, hogy az Európai Unió tagjává váljon, mert hogy ő politikai hátteret sejt a háttérben.

vízumpolitika, vízum, Macron

Lepereg róla… Ivica Dačić szerb külügyminiszter a Prva Televízió reggeli műsorában

A francia elnök vízumfenyegetése ugyanakkor lepergett róla, szerinte ugyanis az inkább vonatkozik Koszovóra, mint Szerbiára.

Ivica Dačić egy másik megnyilatkozása alkalmával – történetesen Bledben – kérdőre vonta az Európai Uniót, hogy miért nem szentelt ennyi figyelmet a térségnek a kilencvenes években, mert lehet, hogy a háború be sem következett volna, ha Brüsszel annak idején felkínálja az európai integrációt a háború alternatívájaként.

A szerb külügyminiszter egyszerűen nem mond igazat – erősebb kifejezést nem használnánk, bár az is megállná a helyét – 1990 végén ugyanis három európai politikus kereste fel Belgrádot az Európai Közösség megbízásából, és olyan “tisztességtelen ajánlatott” tett az akkori jugoszláv vezetőknek, amit csak a hülye utasíthatott vissza.

Az Európai Közösség akkor társult tagságot, és plusz 5,5 milliárd dollárt ajánlott fel a volt Jugoszláviának, miután akkor még nem létezett az euró. Volt még vagy tíz pont, amelyekben további kedvezményeket soroltak fel a volt Jugoszláviát alkotó hat tagköztársaság vezetőjének az ország egységének megőrzéséért cserében.

Ezt a témát egyszer már elővezettük a BALK-on, de a szelektív emlékezettel rendelkező külügyminiszterek kedvéért ismét megtesszük az említett találkozón résztvevő macedón köztársasági elnök visszaemlékezéseire hivatkozva. Kiro Gligorov itt látható nyilatkozata szerint a “jugoszláv oldalon” ülő hat köztársasági vezető egy ideig csak hallgatott, majd a hatból három felszólalt.

Franjo Tuđman horvát törzsfőnök azt mondta, hogy nincs az a pénz, amiért feladná a horvát nép ezeréves álmát a horvát állam újbóli megteremtésére, Slobodan Milošević szerb törzsfőnök is keménykedett, és közölte, hogy ő csak a teljes és modern (jugoszláv, értsd szerb vezetésű) föderációt tudja elfogadni, és semmi mást, “menjen mindenki arra, amerre akar”. Alija Izetbegović, bosnyák törzsfőnök úgy fogalmazott, hogy ők nem tudnak meglenni sem Zágráb, sem Belgrád nélkül, mert Bosznia-Hercegovinában három nép él, ám szeretnének saját entitásként (értsd országként) tovább létezni, és az új helyzetben megtalálni annak a módját, hogy miként tartsák fenn a kapcsolatokat Belgráddal és Zágrábbal.

Az Európai Közösség delegációja ezt követően külön-külön is tárgyalt a hat köztársasági vezetővel, majd éjjel fél kettő körül újabb együttes ülés következett, amelyen megállapították, hogy nincs egyetértés, és ennek szellemében térnek vissza Brüsszelbe, ahol nagy sajnálatukra, ezt kell közölniük az általuk képviselt közösséggel.

A következmények ismertek, ezért tartunk most itt, ahol tartunk.

Ugyanakkor aligha hihető, hogy Ivica Dačić – aki akkortájt a Belgrádi Fiatal Szocialisták első elnöke, és a Slobodan Milošević Szerbiai Szocialista Pártjához közel álló, rövidéletű Epoha című lap szerkesztője volt – erre a momentumra nem emlékszik, feltételezésünk szerint a szerb külügyminiszter inkább abban bízik, hogy mások nem emlékeznek rá.

Ami a BALK-ot illeti, téved, mi ugyanis tudjuk, hogy a fenti horvát, szerb és bosnyák “kiállás” sodorta háborúba a volt Jugoszláviát, és okozta az ország vesztét, és nem az Európai Unió (akkor Európai Közösség), amely nem kínálta fel az európai integrációt a háború alternatívájaként. Merthogy felkínálta.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava