Olvasási idő: 5 perc

Az Európai Unió keleti határán megnőtt migrációs nyomást nem követte válsággóc kialakulása Bosznia-Hercegovinában. A Nyugat-Balkán centrumában fekvő ország 2016. óta próbál megoldást találni a migrációs helyzetre, az erőforrások szűkös volta azonban ugyanolyan mértékben korlátozza a kormányzat mozgásterét, mint a politikai megosztottság.

A helyzet stabil és tarthatatlan

A boszniai migrációs helyzet kapcsán a hivatalos kommunikációban azt a meglehetősen antagonisztikus és groteszk jelzőpárost szokták alkalmazni az illetékesek, hogy a migrációs helyzet „stabil ugyan, de tarthatatlan”. Ennek magyarázata, hogy 2019. óta nem ugrott meg kimagasló mértékben a migránsok száma az ország területén, a stagnáló létszám kezelése és a migránsok ellátása azonban a tél közeledtével sürgető feladatok elé állítja az illetékes hatóságokat.

A helyzet javítása érdekében Bosznia-Hercegovina az EU segítségét kérte immár sokadik alkalommal.

A migrációs krízis „előidézője” az a megközelítőleg 3000 migráns, akik Bosznia-Hercegovina területén tartózkodnak. Ez azonban nem a legjobb megfogalmazás, sokan pontosabban fogalmaznánk, ha a „területén ragadtak” szókapcsolat használnánk, mivel ezen személyek közül elenyésző azoknak a száma, akik ott akarnak maradni.

Sőt, vélelmezhetően egyikük sem azzal a szándékkal indult el a szülőhazájából, hogy majd a Bjelašnicán (hegység Szarajevótól délnyugatra, az 1984-es téli olimpia helyszíne) fejje a kecskéket az EU-tól karnyújtásnyira.

Az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete (International Organisation for Migration, IOM) folyamatosan regisztrálja a Boszniába érkező migránsokat. Ennek a szervezetnek az adatai alapján jelenleg mintegy 2200 fő van elszállásolva a befogadó központokban.

A valós kapacitás felső határa kb. 4500 főnyi, öt befogadó központban szétosztva. További 1500 főről tudnak, akik nem hajlandók menekülttáborba vonulni. Ezek a személyek jellemzően a délszláv konfliktus után üresen marad, romos lakóházakban vagy ipari létesítményekben húzzák meg magukat kisebb csoportokba szerveződve. A Boszniába érkező migránsok jelentős része továbbra is szír állampolgár, akiket létszámban az afgánok és a pakisztániak követnek.

Az egérfogó és a státuszgazdálkodás

Bosznia-Hercegovinában a bosnyák vezetésű biztonsági minisztériuma koordinálja a migrációs helyzet kezelésében részt vevő állami szervek és a nemzetközi szervezetek munkáját. A minisztérium irányítása alá tartozó szervezetek közül egyik sem küzd a költségvetési- és létszámfelesleg számukra ismeretlen fogalmával.

A bosznia-hercegovinai határőrség már évtizedek óta létszámhiánnyal néz szembe, létszáma jelenleg ez mindössze 2280 fő, vagyis több mint két ezrednyi ember. Zoran Galić, a határőrség főparancsnoka 2021 februárjában egy hosszabb interjúban közölte, hogy nem várhatja el a beosztottaitól, hogy egyenként 16 kilométeres határszakaszt felügyeljenek. Galić akkor 1300 fő azonnali felvételét sürgette, amire később nem került sor.

A létszám emeléséről évek óta jelennek meg hírek a sajtóban, ez azonban esetenként 10-20 új státusz nem jelent, ami messze van az érdemi megoldástól a feladat súlyához képest.

A probléma megoldása azonban nem kizárólag költségvetési, vagy modernebb kifejezéssel élve „státuszgazdálkodási” kérdés, mivel a demográfiai lejtmenettől és a fiatal felnőttek tömeges külföldi munkavállalásától meggyengült munkaerőpiaccal „büszkélkedő” Boszniában valamennyi rendvédelmi szerv létszámhiánnyal és utánpótlási problémával küzd.

A helyzetet bonyolítja, hogy a teljes határszakasz 1538 kilóméter hosszú, amelynek a jelentős része a csempészetnek kedvező, ritkán lakott, hegyvidéki területen húzódik, egyes részei ráadásul alá vannak aknázva, ezért az illegális határátlépők számára az olyan természetes akadályok mellett – mint a Drina és a Száva – a terület 2%-át borító aknamező komoly veszélyforrást jelent.

A határátlépéshez a migránsok jellemzően a Drina szerb oldalán lévő falvakban keresnek maguknak embercsempészeket, akik átjuttatják őket a folyamán. A bosznia-hercegovinai határőrség adatai szerint naponta 20-30 fő jut át a Drinán Szerbia felől.

Az EU irányában a legnépszerűbb útvonal az Una-Sana Kantonban lévő Velika Kladuša és környéke. A horvát oldalon az ottani határőrök és a műszaki zár nehezíti a bejutást az az Európai Unióba.

2021 októberében nagy port kavart a boszniai médiában egy mobiltelefonnal készített felvétel, ami az látszott bizonyítani, hogy a horvát határőrök azonosító szám nélküli egyenruhában ólmos bottal ütlegelve terelik vissza a migránsokat a zöldhatárról Bosznia felé.

A helyzet abszurditását az adja, hogy a boszniai, vagyis pontosabban szólva a bosnyák lakosság lakosság körében is csökkent az elmúlt években a migránsok iránt érzett szolidaritás.

Az alacsony nettó jövedelmek, a dráguló fogyasztói kosár, valamint az export és az import közötti arány romlása komoly erőpórba elé állítja a bosznia-hercegovinai gazdaságot, amely a koronavírus miatt a turizmusból várt bevételektől is elesett. Ezt a helyzetet csak tetézték a migránsok által elkövetett bűncselekmények, amelyek legtöbb esetben „vagyon ellen” ellen irányultak, de voltak testi épség elleni irányuló bűncselekmények, sőt gyilkosságok is.

Komoly közfelháborodást keltett, amikor 2020. november 18-án három migráns egy kávézó tulajdonosát és annak öccsét leszúrta, majd „fizetés nélkül távoztak”. A tulajdonos meghalt, a testvére súlyosan megsebesült. Az elkövetőket később elfogták, és az eljárás bíróság előtt folyamatban van.

A helyzetet leginkább egyfajta „humanitárius egérfogóként” jellemezhetjük, amelyben a migránsok számára nincs más kiút Boszniából, mint az EU-ba történő belépés ismétlődő megkísérlése, ami – stílusosan szólva – a horvát-boszniai határon „macska-egér harc” formáját ölti.

Magas szintű tárgyalások, alsóbb szintű tétlenség

2021. november 18-án Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter részvételével zajlott a Szarajevói Migrációs Párbeszéd nevű nemzetközi konferencia. A rendezvényt Selmo Cikotić boszniai biztonsági miniszter védnöksége alatt. Az eseményen a résztvevők elvi álláspontjuk ismertetésén túl nem tettek konkrét vállalásokat a helyzet javítására.

Pozitívumként említhető, hogy a konferencia másnapján megnyitott az új Lipa menekülttábor. Az új befogadó központ az uniós előírásoknak megfelelve 1500 személy befogadására alkalmas, így lehetővé válik a jelenleg táborokon kívül élők elszállásolása a konténerekben.

A projekt szépséghibája, hogy a céldátum alapján már három hónapja be kellett volna fejezni, mert akkor még a keményebb fagyok beállta előtt fel lehetett volna tölteni az országban kóborló migránsokkal, ám így most csak mintegy 250 lakója van az új létesítménynek. Kiszivárgó hírek szerint a „megnyitó” azért késett, mert nehézségek merültek fel az áram bevezetésével kapcsolatban.

A bosznia-hercegovinai biztonsági minisztérium a tábor átadása kapcsán egyébként közölte, hogy megkezdték a repatriációs megállapodások előkészítését az érintett államokkal. Mindehhez csak annyi megjegyzést kell fűznünk, hogy a „repatriáció” nem a biztonsági minisztérium erőssége Bosznia-Hercegovinában, mivel 5 éve, vagyis az Iszlám Állam (ISIS) elleni harc kezdete óta nem sikerült kihozni az iraki és szíriai fogolytáborokban rekedt bosnyák állampolgárokat.