Bosznia
BOSZNIAI SOROS-TERV: A kör háromszögesítése, avagy a polgári társadalom megteremtése, a la Amerika

Amikor júliusban Valentin Inzko, távozó bosznia-bercegovinai EU-főképviselő betiltotta a népirtás elutasításával és a háborús bűnösök dicsőítésével kapcsolatos megnyilvánulásokat, nyilván meg sem fordult a fejében, hogy mekkora „darázsfészket vert le az eresz alól”. Korábban voltak a „non paperek” is, amelyek elég nagy riadalmat okoztak, és valójában nem Inzko volt az egyedüli, aki a darázsfészek körül kalamolt.
A Biblia és a daytoni szerződés
A kíváncsi olvasók számára úgy foglalhatnánk legrövidebben össze a helyzetet, hogy Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke Inzko intézkedése óta még jobban feszegeti Bosznia-Hercegovina belső berendezésének kereteit, mint azt korábban tette.
Jelen pillanatban ott tartunk azonban, hogy egyre többen csapdosnak a darázsfészek körül. Dodik többé-kevésbé kivonult Bosznia-Hercegovina háromtagú elnökségéből, viszont néha bejár énekelgetni, és a „szerb érdekek védelmében” egyre gyakrabban hasonul meg önmagával, mivel a bojkottal felhagyva részt vesz a munkában, ha a civakodást annak lehet nevezni.
A bosznia-hercegovinai elnökség szerb tagja mindezidáig, valamint most és mindörökké azzal fenyegetőzik, hogy a Szerb Köztársaság kivonul a kulcsfontosságú bosznia-hercegovinai intézményekből, mint amilyen az igazságügy, belügy és honvédelem, a Szerb Köztársaság teljes körű autonómiájának megszerzése érdekében.
Ez viszont ellentétben áll az 1995-ös daytoni békeszerződés rendelkezéseivel, és mint ezt a bosnyák elemzők nagy előszeretettel hangsúlyozzák, gyakorlatilag a Szerb Köztársaság szecesszióját jelenti, ami persze, annak ellenére igaz, hogy a daytoni szerződés olyan, mint a Biblia, kevesen olvasták, de sokan hivatkoznak rá.
Horvát-szerb-török segítség
Akárhogy is van, a kedélyeket igencsak felkavarta Matthew Palmernek, a State Department volt boszniai különmegbízottjának „ex-machina feltűnése” a Balkánon, miután az általa betöltött tisztséget szeptember 7-én átvette Gabriel Escobar, aki szintén gyakran veteti észre magát az utóbbi időben.
Az amerikaiak most két dudást küldtek egy csárdába, miután Matthew Palmernek új posztot kreáltak, ő most a bosznia-hercegovinai választási törvény módosításáért felelős amerikai megbízott.
Palmer mindenesetre a kinevezésével összefüggő témát feszegette Zágrábban, ahol Andrej Plenković horvát miniszterelnökkel tárgyalt, és vannak bizonyos találgatások azzal kapcsolatban is, hogy titokban találkozott a hivatalosan Zoran Milanović horvát köztársasági elnökhöz látogató Milorad Dodikkal, a boszniai szerbek vezetőjével is.
Ezt a lehletőséget látszik alátámasztani a semmitmondó, nyúlfarknyi hivatalos közlemény, amelyet a Milanović-Dodik találkozó után terjesztettek a közvélemény elé. A horvát köztársági elnök csütörtökön végül színt vallott arról, hogy miről tárgyalt a boszniai szerbek vezetőjével, aki elkottyantotta, hogy három órás megbeszélést folytatott Milanović elnök úrral, de vajon meddig beszélgettek volna, ha netalán még kedvelnék egymást.
A horvát államfő elmondása szerint arról volt szó az igencsak hosszúra nyúlt találkozón, hogy „üljenek közös asztalhoz a Bosznia-Hercegovinát alkotó népek képviselői, Dragan Čović, Bakir Izetbegović és Milorad Dodik, a tárgyalóasztalnál ülőket pedig patronálják az érintett népek & országok, akiket Aleksandar Vučić szerb és Recep Tayyip Erdoğan török elnök képviselne, valamint Horvátország képviseletében személyesen ő maga.
Ennek a történetnek számtalan leágazása lehet, arra most nem térnénk ki, hogy Horvátország képviseletét illetően még lehet egy csörte a horvát elnök és a horvát miniszterelnök között, de másféle nehézségek is felmerülhetnek tekintettel a bosnyákokat támogató országok érzékenységére.
Nemzeti keresztértékesítés
A (direkt)marketingben keresztértékesítésnek (cross-selling) nevezik azt, amikor az ügynök/tanácsadó újabb terméket ad el már létező ügyfelének. Ebben az esetben is erről van szó, a szerbek, a horvátok, és az amerikaiak – akik korábbi ígéreteik ellenére a jelek szerint Európát igencsak kihagyták a buliból – különböző érdekektől vezérelve keresztértékesítéssel próbálkoznak, rálicitálva a daytoni szerződésre, amelyre a retorika szintjén lépten-nyomon felesküsznek.
A horvátok – hasonlóan szerbekhez – a nemzeti politizálást lehetővé tévő etnikai elvű képviseletben látják a jövőt, és ennek érdekében nem csak az Európai Uniónál, hanem az Egyesült Államoknál is lobbiztak, vagyis az unió és amerikaiak közbenjárását kérték a bosznia-hercegovinai választási törvény módosításához.
A bosnyákok leginkább azt szeretnék, ha semmi sem változna, mert Bakir Izetbegović és pártja már jól kifundálta, hogy a jelenlegi konstellációban miként lehet dominálni Bosznia-Hercegovinában, miután a választási rendszer hiányosságaival visszaélve a horvát kisebbség képviselőjét a bosnyákok „választják meg” a horvátoknak, de leginkább saját maguknak.
A bosznia-hercegovinai elnökségben a horvát kisebbséget Željko Komšić képviseli, akivel a zágrábi vezetés szóba sem áll, legfeljebb az ENSZ Közgyűlés szónoki pulpitusáról üzengetnek egymásnak. Horvát részről a boszniai horvát kisebbség legitim képviselőjének Dragan Čovićot, a Horvát Demokratikus Közösség bosznia-hercegovinai vezetőjét tartják, aki a keresztértékesítés szellemében Belgrádban Aleksandar Vučić szerb elnökkel tárgyalt.
A horvátok és a szerbek között soha nem volt ekkora egyetértés, mint most, mert a horvátok és a szerbek is a „nemzeti jelleg” fenntartását szeretnék Bosznia-Hercegovinában, és elutasítják az amerikaiak által felvázolt elképzeléseket, amit éppen a Zágráb által támogatott Dragan Čović fejtett ki a legplasztikusabban.
Čović nemrégiben úgy fogalmazott, hogy Bosznia-Hercegovina esetében nem kell javítgatni az „etnikai jellegzetességekkel” kapcsolatos daytoni bibliát (az államelnökségnek három tagja van: egy szerb, egy horvát és egy bosnyák), mert ez a „minimumnak tekinthető”, amit a nemzetközi szerződések, köztük a daytoni egyezmény biztosít a kisebbségek számára.
A boszniai Soros-terv
Bosznia-Hercegovinában már több évtizede próbálkoznak a kör háromszögesítésével, ami legalább annyira meddő kísérlet, mint a kör négyszögesítése. És nem csak a jó- vagy éppen rosszemlékű Valentin Inzko (nézőpont kérdése) nyúlt darázsfészekbe a háborús bűnökkel kapcsolatban hozott rendeletével, hanem a horvátok is a boszniai választási törvény módosításával kapcsolatban megfogalmazott igényükkel, ami egyúttal a daytoni szerződés precedensértékű átszabását jelentené, aminek egyébként már rég eljött az ideje.
A horvátok mindenképpen változást akartak Bosznia-Hercegovinában, de nem olyat, amilyet az amerikaiak kínáltak fel nekik, vagy kínálnának fel Bosznia-Hercegovinának. Az amerikai tervek szerint a horvátok ugyan állítólag kapnak egy választási körzetet, ami szavatolná számukra az igazi horvát „káderek bejutását” a szövetségi intézményekbe, vagyis a polgári Bosznia-Hercegovinában talán lenne egy kis nemzeti homokozójuk.
Matthew Palmer szarajevói tárgyalásainak megkezdése előtt úgy nyilatkozott, hogy a bosznia-hercegovinai vezetés esetében meg kellene szüntetni a testületek tagjainak „etnikai hovatartozásával” kapcsolatos alapelvet, amivel kiküszöbölhetnék azt a csorbát, amire az Európai Emberi Jogi Bíróság rámutatott. Az uniós testület szerint az ország nem szerb, nem horvát és nem bosnyák lakóit jelenleg megkülönböztetés éri, mivelhogy nem választhatók sem az elnökségbe, sem a törvényhozásba, illetve más állami szervekbe, mert ez a privilégium csak a három államalkotó nemzet sarjainak jár.
Amiben van némi igazság, hiszen rengeteg a vegyesházasságokból származó gyermek, de honnan jött Palmernek ez a fejlövése?
Egyrészt az amerikai diplomata jól ismeri a térséget, beszéli a nyelvet, másrészt pedig az amerikai külpolitika demokrata vonalának van egy „think tank csoportja”, amelynek az a dolga, hogy szükség esetén irányelveket dolgozzon ki, és bármennyire tetszik, vagy éppen nem tetszik, ezt a csoportot Soros György erőteljes anyagi támogatásával hozták létre 1995-ben, és tartják fenn azóta is. Ez a csoport tehát gondolkodik a diplomaták helyett, ők csak képviselik az általuk megfogalmazott álláspontot.
Ez a Nemzetközi Kríziscsoport (International Crisis Group, ICG), amelyről fél évvel ezelőtt a BALK már írt.
Marko Prelec, a Kríziscsoport volt balkáni projektigazgatója, aki mostanában is foglalkozik a „balkáni rendezéssel”, fél évvel ezelőtt így magyarázta el „a polgári Boszniára” vonatkozó elvet.
– nyilatkozta Prelec, aki szerint a demokrácia akkor kerül veszélybe, ha az emberek úgy érzik, hogy leszavazzák őket, vagy ha egy kis csoport ragadja kezébe a hatalmat. Szerinte Bosznia-Hercegovinában mindkét jelenség fennáll, de ennek a rendszernek a módosítását az “államalkotó nemzetek” elve nem teszi lehetővé.
A Kríziscsoport tehát már fél évvel ezelőtt megfogalmazta azt, amit most Matthew Palmer hivatalos amerikai álláspontként tolmácsolt.
Az elképzelés megvalósulása egyre inkább valószínűbb Biden óta, mint bármilyen európai, vagy netalán szerb-horvát közös javaslat, hiszen az Egyesült Államoknak van leginkább ereje ahhoz, hogy keresztül vigye az akaratát, érezze azt bárki darázscsípésnek, vagy netalán lórugásnak.

Bosznia
Izetbegović asszonyság ügyében vizsgálódik a közigazgatási felügyelet és a bíróság

Szarajevó Kanton közigazgatási felügyelete és a kantonális bíróság is vizsgálja a Sebija Izetbegović diplomájának és magisztrátusi fokozatának megszerzése körüli vitatott állításokat. A legfőbb bosnyák vezető feleségének zágrábi lakhatását biztosító Muradif Pajt azt állítja, hogy Sebija nem szerzett semmilyen végzettséget a horvát fővárosban. Sebija „nemcsak feleség”, hanem a férje, Bakir Izetbegović által vezetett nagyon bosnyák Demokratikus Akciópárt főbizottságának a tagja, tehát politikus is.
Az ügyészség és a felügyelet is vizsgálódik
A szokásos belpolitikai műbalhétól mentesnek ígérkező szarajevói hétvégét a közigazgatási szervek törvényes működését ellenőrző, misztikus nevű Kantonális Ellenőrzési Hivatal (Kantonalna Uprava za Inspekcijske Poslove Kanton Sarajevo, KUIP KS) zavarta meg, amikor bejelentette, hogy a Sebija Izetbegović magisztártusi címének megvonásával kapcsolatos döntést vizsgálja a szarajevói egyetemen.
A KUIP vezetője, Vildana Brdarić az üggyel kapcsolatban mindössze annyit árult el a sajtónak, hogy egy feljelentés érkezett Sebija Izetbegović ellen, miután a rektori tanács visszavonta a magisztrátusi címét.
Az ellenőrzés eredményéről pedig kizárólag az állami egyetem (Univerzitet u Sarajevu, UNSA) vezetése kap majd tájékoztatást, ami annak fényében további lépést tesz az ügyben.
Annyi sejthető a korábbi cikkünkben megírtak alapján, hogy Izetbegović asszonynak az alap orvosi diplomája körül is lehetnek kérdőjelek, vagyis elképzelhető, hogy nem csak az egyetemi tanári címe forog veszélyben, hanem a szülész-nőgyógyászi végzettsége is.
A KUIP vizsgálatát megelőzően jelent meg a sajtóban, hogy Sebija Izetbegović – pestiesen szólva – visszadobta a labdát, amikor az egyetemet azzal vádolta meg, hogy az ott lefolytatott belső vizsgálat során egyes dokumentumainak lába kélt.
Így a vele szemben meghozott egyetemi döntés ellen feljelentést tett Szarajevó Kanton ügyészségénél, ami szerint jogellenesen vonták meg a magisztrátusi címét. Az ügyben mostanra a kantonális bíróság vizsgálódik, azonban annak kapcsán teljes a hírzárlat.
Az egyre szövevényesebbé váló esettel összefüggésben nyilatkozott Asim Kurjak professzor, aki a kilencvenes években a zágrábi egyetemen vezette a Sebija Izetbegović által látogatott, vagy éppenséggel nem látogatott képzést.
Kurjak ennek kapcsán kijelentette, hogy Sebija nem tanult az intézményben, így nem végezhette el az UNSA-n utóbb elfogadtatott képzést a magisztrátusi cím elnyeréséhez.
Megszólalt a „koronatanú”
Kurjak nyilatkozata után az ügyészségi eljárás és a közigazgatási felügyelet vizsgálata mellett a boszniai sajtó apraja-nagyja elkezdte felszántani Sebija Izetbegović meglehetősen ködös élettörténetét a kilencvenes évek első felére fókuszálva.
A boszniai viszonyokról mindig jól értesült Face televízió ikonikus jelzővel illethető Centralni Dnevnik nevű esti, „központi riportműsorában” sikerült megszólaltatni az ügy egyik lehetséges koronatanúját, Muradif Pajtot, aki azzal állt elő majd harminc év távlatából, hogy Sebija Izetbegović nála lakott a zágrábi tartózkodása alatt.
Pajt a műsorban elmondta, hogy ő maga külkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységet végzett a boszniai háború alatt a boszniai „államalapító”, Alija Izetbegović kormányának megbízásából. Ez idő alatt többek között Zágrábban lakott az első feleségével, aki szintén szülész-nőgyógyász végzettséggel rendelkezett.
Pajt azt nem fejtette ki, miért pont nála szállásolták el a bosnyák állami vezető sógornőjét a háborús viszonyok közepette, azonban kijelentette, hogy Sebija Izetbegovićnak nem volt lehetősége elvégezni a Kurjak által vezetett posztgraduális képzést, mert csak 1992. júniusától ugyanazon év december elejéig lakott náluk.

Sebija, az „államalapító” após társaságában (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović )
Emlékei szerint Sebija már a nyári szabadságát is náluk töltötte, és az egyetemi oktatatás a háborús viszonyok között is októberben kezdődött. Vagyis Sebijanak nem volt lehetősége befejezni a vizsgaidőszakot, mert elhagyta Zágrábot a szorgalmi időszak végén.
Pajt azt is megszellőztette, hogy ő maga fizette be az adott félévre Sebija tandíját, azonban azt kizártnak minősítette, hogy a nő rendszeresen bejárt volna az egyetemre.
Pajt ezt azzal magyarázta, hogy tudomása szerint Sebija a horvát fegyveres szervek védelme alatt ált napi 24 órában, és mindenhová vele kellett menjen a bosnyák sofőrje, elvégre a boszniai „államalapító” volt az apósa.
A doktori fokozat megszerzése és a magisztrátusi értekezés eredete kapcsán Pajt azzal a magyarázattal állt elő, hogy az ő előző felesége is szülész orvos volt. Ő pedig tudott arról, hogy Sebija a házukban lévő orvosi szakkönyveket olvasta, azokból jegyzeteket készített.
Arra határozottan emlékezett, hogy ezek közé tartozott a felesége magisztrátusi értekezése, ami ugyanabban a témában íródott, amit Sebija később feldolgozott. Pajt azt ugyan nem látta, hogy Sebija másolatot készített volna a volt felesége dolgozatából, azonban azt elképzelhetőnek tartotta.
Utóbbinak amiatt nincs jelentősége, mert a Sebija Izetbegović által említett magisztrátusi értekezés sincs meg, így azt nem lehet összevetni Pajt volt feleségének a dolgozatával.
Pajt elmondta azt is, hogy 1992. decembere után „a nő nem volt ott náluk, hanem Isztambulban tartózkodott”, amikor el kellett volna végeznie a posztgraduális képzést.
A zágrábi szállásadó hangsúlyozta, hogy ő maga nem akar bosszút állni az Izetbegović családon, neki semmi köze a családhoz, és nem velük, hanem a boszniai állammal szemben van egy bírósági ügye.

A boldog férj és pártvezér, Bakir Izetbegović, „Büszke vagyok minden szavára!” – fűzte hozzá a képhez Sebija (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović)
A több évtizedes hallgatása kapcsán pedig elmondta, hogy 2013-ban már jelezte más boszniai csatornáknak, hogy tudomása van az Izetbegović asszony diplomáival kapcsolatos problémákról, de akkor a média ez iránt nem mutatott érdeklődést.
Ezt követően visszaköltözött az USA-ba, és csak pár éve tért ismét vissza Bosznia-Hercegovinába. Eddig amiatt nem jelezte sehol, hogy milyen visszaélés gyanús ügyekről van tudomása, mert nem volt tisztában azzal, mi zajlik az országban.
Továbbá azt sem tudta, hogy Izetbegović neje a szarajevói kórház igazgatója lett. Megemlítette azt is, hogy eddig a boszniai ügyészség nem kereste meg, hogy tanúként meghallgassa.
Ezzel szemben a Demokratikus Akciópárthoz (Stranka demokratske akcije, SDA) köthető média már a riport elkészítése előtt célkeresztbe vette Pajt pajtit.
A Stav nevű hetilap Pajt személye kapcsán bizonyítékok bemutatása nélkül leközölte, hogy orosz provokátor, aki a nyolcvanas években Moszkvában kapott KGB kiképzést. Sőt azt követően a jugoszláv rettegett polgári titkosszolgálatnak, az UDBÁ-nak, és ezzel egyidejűleg a KOS-nak is dolgozott, vagyis a katonai elhárításnál is tevékenykedett.
Pajt ennek kapcsán megjegyezte, hogy minden ellene felhozott vádból annyi igaz, hogy három évig valóban Moszkvában tartózkodott, mint egyetemi hallgató, de nincs arról tudomása, hogy valaha szovjet állami szervekkel került volna kapcsolatba.
Sőt, kellően maliciózusan megjegyezte, hogy Sebijaval ellentétben neki viszont van indexe az ottani tanulmányai igazolására.
Pajt úr a riportban még egy érdekességet megosztott a sokat látott boszniai nézőkkel, miszerint jelenleg mintegy 824.000,- USD összegű követelése áll fent a boszniai bíróságon az állammal, mint alperessel szemben.
A követelést Pajt a kilencvenes években szerződés alapján teljesített kereskedelmi ügynöki tevékenységre vezeti vissza. Állítása szerint az akkori állami vezetés egy boszniai pfenniget sem fizetett neki az általa átadott áruk egy részéért.
Az áru kapcsán jelezte, hogy azok nagyértékű technikai eszközök, rádiók, antennák és telefonok voltak. A háború után kérte a boszniai vezetést, hogy fizessék ki neki a tartozást, azonban az máig nem történt meg.
Bakir Izetbegović körül szorul a hurok
A boszniai politikai élet zavaros viszonyaiban jártas elemzők korszakváltást jósolnak, a korábbiakban ugyanis az sohasem fordult elő, hogy a boszniai baloldali pártok és a nemzetközi közösség illetékes szervei egyszerre essenek neki a legnagyobb bosnyák nacionalista politikai szervezetnek számító SDA-nak.

A politikába is beszállt a férje pártjában
A párt a 2022-es választáson jobb eredményt ért el, mint négy évvel korábban, azonban a pártvezetéssel kapcsolatos visszaélések és a nacionalista bosnyák politikai irányvonal miatt a szervezet teljesen elszigetelődött a boszniai politikai palettán.
Bakir Izetbegović komoly vereséget szenvedett Denis Bečirovićtyal (SDP) szemben a bosnyák államelnökségi helyért vívott harcban, ráadásul az SDA kiesett a boszniai kormány funkcióját ellátó Miniszterek Tanácsa (Vijeća Ministara) mögötti koalícióból.
A Sebija Izetbegovićtyal szembeni vádak csak egy szeletét alkotják az SDA fontosabb funkcionáriusaival szemben a korábbi években indult büntetőeljárásoknak.
Fadil Novalić föderációs miniszterelnök egy időben több büntetőügy miatt rendszeresen járt a szarajevói bíróságra, míg az SDA elnökségéből több személyt is amerikai szankciós listára tettek visszaélésszerű politikai magatartásuk miatt.
Bakir Izetbegović a nacionalista „egy a tábor, egy a zászló” frazeológiát előrántva, mindezeket a bosnyák nemzet elleni támadásnak minősítette.
Kapcsolódó cikk
A volt bosnyák titkosszolgálati vezető, egy drogbáró, plusz 1 szerb USA-szankció alatt
A korrupciós tevékenység és hivatali visszaélés miatt USA-szankciók alá vont korábbi titkosszolgálati vezető, Osman Mehmedagić kapcsán kijelentette, hogy egy megbízható tiszteletreméltó rendőr. Az USA vádjait pedig akkor hiszi el vele kapcsolatban, ha látja azokra a bizonyítékokat.
Izetbegović a Sebija elleni vádakat úgy foglalta össze, hogy a bosnyák veteránok és a reis ulema (szarajevói főmufti) után most a neje elleni támadás zajlik, ami valójában az egész nemzet ellen irányul.
Bakir Izetbegović szorult helyzetében nem tehetett mást, mint hogy a pártjának idén májusban esedékes tisztújító közgyűlést őszre tette át, vélhetően abban bízva, hogy addigra minden családja és bizalmasai körüli médiahadjárat kifullad. Ami aligha fordulhat elő, mert vannak befolyásos ellenségei a médiában.
Bosznia
MADE IN BiH: Elkészült az első teljesen boszniai gyártású elektromos autó

A boszniai önjáró tarack után elkészült az első tisztán elektromos autó is Travnikban, amelyre rákerülhet a felirat, hogy „Made in BiH”. Travnikban, ahol a járművet gyártják, azt remélik, hogy az EVO névre keresztelt járgány lesz a boszniai járműgyártás egyik lényeges exportcikke a jövőben a szigorodó nyugat-európai környezetvédelmi előírások miatt. A gyártó 2024-ben akarja beindítani az akkumulátoros furgon sorozatgyártását.
Elektromos autó: 100%-ban „Made in BiH”
A Travnikban működő GS TMT cég bejelentette, hogy a tavalyi évben befejezett fejlesztések eredményeként jövőre megindulhat a teljesen elektromos meghajtású kistehergépjárművük sorozatgyártása.
Az EVO névre keresztelt járműipari csoda az első elektromos autó, ameky Bosznia-Hercegovinában készült. A tervezés és az építés több mint két évet vett igénybe a travniki üzem mérnökeinek.

A kormányából ítélve az első boszniai elektromos autó leginkább egy felfejlesztett motorbiciklire hasonlít (Forrás: YouTube)
A gyártó a jármű jövőjével kapcsolatban elárulta, hogy 2024-ben várják az áttörést, amikor már kellő számú megrendelésük lesz ahhoz, hogy sorozatban, futószalagon készítsék az EVO-t.
A legtöbb megrendelést Németországból és Ausztriából várják, ahol az ipari szektorban és a kiskereskedelemben egyaránt igény mutatkozik az EVO-hoz hasonló, kis teherbírósású, de elektromotorral működtetett szállító járművekre.
A GS gyár a korábbi években az elektromos kerékpárok és rollerok gyártása terén szerezte meg a szükséges tapasztalatot, ami az EVO tervezését megkönnyítette.
A gyártó arra a legbüszkébb, hogy a jármű nem csak a tervezés és összeszerelés helyét tekintve kötődik a nyugat-balkáni csodaországhoz, hanem az összes komponensén keresztül, mert azok mind a hazai piacon készülnek, vagyis a legtöbb autóipari fejlesztéssel szemben ez valóban „100%-ban made in BiH”.
A biciklis futárok rémálma lehet
Az EVO műszaki paraméterei kapcsán a gyártó jelezte, hogy a két akkumulátor mintegy 100 kilométeres hatótávot biztosít. Ezek feltöltése pedig 45 percet vesz igénybe.

A tetején napelemek vannak, így menet közben képes saját akkumulátorának a töltésére (Forrás: YouTube)
A jármű hatékonyabb üzemleltetése érdekében annak tetejét napelemmel látták el, ami menet közben képes saját akkumulátorának töltésére. A maximális teherbírása 300 kilogramm, míg a maximális sebessége 45 km/h.
A raktér térfogata mintegy 1700 liter. A gyártó nagy reményeket fűz az EVO nyugat-európai exportjához.
A biciklis és motoros futárok jövőbeli rémálmának erőssége a városi kisteherforgalom lebonyolítása.
Így az export piac bővülését főként azokban a nagyvárosokban várják, ahol már most is vannak tervek a robbanó motorral hajtott járművek egyes városrészekből való kitiltására.
Az első megrendelések eddig németországi ipari szereplőktől érkeztek, akik vélhetően a saját ipari üzemükben fogják teherfuvarozásra használni a jövő boszniai elektromos igáslovát.
Travnik, mint innovációs központ
A közép-boszniai Travnik a kilencvenes évek háborús pusztításának kiheverését követően, mostanra a boszniai jármű és gépipari innováció központja lett.
A jugoszláv érából örökölt nehézipari szerep ismét fellendülőben van a város térségében.
A civil gépgyártás mellett a katonai eszközök fejlesztése és gyártása is egyre nagyobb szerepet kap Travnikban, aminek szintén komoly hagyományai vannak a szocialista évtizedekből.
Korábbi cikkünkben számoltunk be arról, hogy szintén Travnikban működik az BNT fegyvergyár, ami a tavalyi évben jelentette be az elsődlegesen közel-keleti exportra készülő M10 önjáró löveg fejlesztését, amiből azóta másfél millió euró értékben rendelt az Egyesült Arab Emírségek védelmi minisztériuma.
-
Montenegró3 nap telt el azóta
Nincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Oroszország1 nap telt el azóta
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
-
Szerbia1 nap telt el azóta
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
-
English6 nap telt el azóta
Arrests are piling up in Montenegro, after a police chief now the „crypto king” has also been caught