Connect with us

Bosznia

BOSZNIAI SOROS-TERV: A kör háromszögesítése, avagy a polgári társadalom megteremtése, a la Amerika

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

coca cola
A cikk meghallgatása

Amikor júliusban Valentin Inzko, távozó bosznia-bercegovinai EU-főképviselő betiltotta a népirtás elutasításával és a háborús bűnösök dicsőítésével kapcsolatos megnyilvánulásokat, nyilván meg sem fordult a fejében, hogy mekkora “darázsfészket vert le az eresz alól”. Korábban voltak a “non paperek” is, amelyek elég nagy riadalmat okoztak, és valójában nem Inzko volt az egyedüli, aki a darázsfészek körül kalamolt.

A Biblia és a daytoni szerződés

A kíváncsi olvasók számára úgy foglalhatnánk legrövidebben össze a helyzetet, hogy Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke Inzko intézkedése óta még jobban feszegeti Bosznia- Hercegovina belső berendezésének kereteit, mint azt korábban tette.

Jelen pillanatban ott tartunk azonban, hogy egyre többen csapdosnak a darázsfészek körül. Dodik többé-kevésbé kivonult Bosznia- Hercegovina háromtagú elnökségéből, viszont néha bejár énekelgetni, és a “szerb érdekek védelmében” egyre gyakrabban hasonul meg önmagával, mivel a bojkottal felhagyva részt vesz a munkában, ha a civakodást annak lehet nevezni.

A bosznia-hercegovinai elnökség szerb tagja mindezidáig, valamint most és mindörökké azzal fenyegetőzik, hogy a Szerb Köztársaság kivonul a kulcsfontosságú bosznia-hercegovinai intézményekből, mint amilyen az igazságügy, belügy és honvédelem, a Szerb Köztársaság teljes körű autonómiájának megszerzése érdekében.

Ez viszont ellentétben áll az 1995-ös daytoni békeszerződés rendelkezéseivel, és mint ezt a bosnyák elemzők nagy előszeretettel hangsúlyozzák, gyakorlatilag a Szerb Köztársaság szecesszióját jelenti, ami persze, annak ellenére igaz, hogy a daytoni szerződés olyan, mint a Biblia, kevesen olvasták, de sokan hivatkoznak rá.

Horvát-szerb-török segítség

Akárhogy is van, a kedélyeket igencsak felkavarta Matthew Palmernek, a State Department volt boszniai különmegbízottjának “ex-machina feltűnése” a Balkánon, miután az általa betöltött tisztséget szeptember 7-én átvette Gabriel Escobar, aki szintén gyakran veteti észre magát az utóbbi időben.

Az amerikaiak most két dudást küldtek egy csárdába, miután Matthew Palmernek új posztot kreáltak, ő most a bosznia-hercegovinai választási törvény módosításáért felelős amerikai megbízott.

Palmer mindenesetre a kinevezésével összefüggő témát feszegette Zágrábban, ahol Andrej Plenković horvát miniszterelnökkel tárgyalt, és vannak bizonyos találgatások azzal kapcsolatban is, hogy titokban találkozott a hivatalosan Zoran Milanović horvát köztársasági elnökhöz látogató Milorad Dodikkal, a boszniai szerbek vezetőjével is.

Ezt a lehletőséget látszik alátámasztani a semmitmondó, nyúlfarknyi hivatalos közlemény, amelyet a Milanović- Dodik találkozó után terjesztettek a közvélemény elé. A horvát köztársági elnök csütörtökön végül színt vallott arról, hogy miről tárgyalt a boszniai szerbek vezetőjével, aki elkottyantotta, hogy három órás megbeszélést folytatott Milanović elnök úrral, de vajon meddig beszélgettek volna, ha netalán még kedvelnék egymást.

A horvát államfő elmondása szerint arról volt szó az igencsak hosszúra nyúlt találkozón, hogy “üljenek közös asztalhoz a Bosznia- Hercegovinát alkotó népek képviselői, Dragan Čović, Bakir Izetbegović és Milorad Dodik, a tárgyalóasztalnál ülőket pedig patronálják az érintett népek & országok, akiket Aleksandar Vučić szerb és Recep Tayyip Erdoğan török elnök képviselne, valamint Horvátország képviseletében személyesen ő maga.

Ennek a történetnek számtalan leágazása lehet, arra most nem térnénk ki, hogy Horvátország képviseletét illetően még lehet egy csörte a horvát elnök és a horvát miniszterelnök között, de másféle nehézségek is felmerülhetnek tekintettel a bosnyákokat támogató országok érzékenységére.

Nemzeti keresztértékesítés

A (direkt)marketingben keresztértékesítésnek (cross-selling) nevezik azt, amikor az ügynök/tanácsadó újabb terméket ad el már létező ügyfelének. Ebben az esetben is erről van szó, a szerbek, a horvátok, és az amerikaiak – akik korábbi ígéreteik ellenére a jelek szerint Európát igencsak kihagyták a buliból – különböző érdekektől vezérelve keresztértékesítéssel próbálkoznak, rálicitálva a daytoni szerződésre, amelyre a retorika szintjén lépten-nyomon felesküsznek.

A horvátok – hasonlóan szerbekhez – a nemzeti politizálást lehetővé tévő etnikai elvű képviseletben látják a jövőt, és ennek érdekében nem csak az Európai Uniónál, hanem az Egyesült Államoknál is lobbiztak, vagyis az unió és amerikaiak közbenjárását kérték a bosznia-hercegovinai választási törvény módosításához.

A bosnyákok leginkább azt szeretnék, ha semmi sem változna, mert Bakir Izetbegović és pártja már jól kifundálta, hogy a jelenlegi konstellációban miként lehet dominálni Bosznia- Hercegovinában, miután a választási rendszer hiányosságaival visszaélve a horvát kisebbség képviselőjét a bosnyákok “választják meg” a horvátoknak, de leginkább saját maguknak.

A bosznia-hercegovinai elnökségben a horvát kisebbséget Željko Komšić képviseli, akivel a zágrábi vezetés szóba sem áll, legfeljebb az ENSZ Közgyűlés szónoki pulpitusáról üzengetnek egymásnak. Horvát részről a boszniai horvát kisebbség legitim képviselőjének Dragan Čovićot, a Horvát Demokratikus Közösség bosznia-hercegovinai vezetőjét tartják, aki a keresztértékesítés szellemében Belgrádban Aleksandar Vučić szerb elnökkel tárgyalt.

A horvátok és a szerbek között soha nem volt ekkora egyetértés, mint most, mert a horvátok és a szerbek is a “nemzeti jelleg” fenntartását szeretnék Bosznia- Hercegovinában, és elutasítják az amerikaiak által felvázolt elképzeléseket, amit éppen a Zágráb által támogatott Dragan Čović fejtett ki a legplasztikusabban.

Čović nemrégiben úgy fogalmazott, hogy Bosznia- Hercegovina esetében nem kell javítgatni az “etnikai jellegzetességekkel” kapcsolatos daytoni bibliát (az államelnökségnek három tagja van: egy szerb, egy horvát és egy bosnyák), mert ez a “minimumnak tekinthető”, amit a nemzetközi szerződések, köztük a daytoni egyezmény biztosít a kisebbségek számára.

A boszniai Soros-terv

Bosznia- Hercegovinában már több évtizede próbálkoznak a kör háromszögesítésével, ami legalább annyira meddő kísérlet, mint a kör négyszögesítése. És nem csak a jó- vagy éppen rosszemlékű Valentin Inzko (nézőpont kérdése) nyúlt darázsfészekbe a háborús bűnökkel kapcsolatban hozott rendeletével, hanem a horvátok is a boszniai választási törvény módosításával kapcsolatban megfogalmazott igényükkel, ami egyúttal a daytoni szerződés precedensértékű átszabását jelentené, aminek egyébként már rég eljött az ideje.

A horvátok mindenképpen változást akartak Bosznia- Hercegovinában, de nem olyat, amilyet az amerikaiak kínáltak fel nekik, vagy kínálnának fel Bosznia- Hercegovinának. Az amerikai tervek szerint a horvátok ugyan állítólag kapnak egy választási körzetet, ami szavatolná számukra az igazi horvát “káderek bejutását” a szövetségi intézményekbe, vagyis a polgári Bosznia- Hercegovinában talán lenne egy kis nemzeti homokozójuk.

Matthew Palmer szarajevói tárgyalásainak megkezdése előtt úgy nyilatkozott, hogy a bosznia-hercegovinai vezetés esetében meg kellene szüntetni a testületek tagjainak “etnikai hovatartozásával” kapcsolatos alapelvet, amivel kiküszöbölhetnék azt a csorbát, amire az Európai Emberi Jogi Bíróság rámutatott. Az uniós testület szerint az ország nem szerb, nem horvát és nem bosnyák lakóit jelenleg megkülönböztetés éri, mivelhogy nem választhatók sem az elnökségbe, sem a törvényhozásba, illetve más állami szervekbe, mert ez a privilégium csak a három államalkotó nemzet sarjainak jár.

Amiben van némi igazság, hiszen rengeteg a vegyesházasságokból származó gyermek, de honnan jött Palmernek ez a fejlövése?

Egyrészt az amerikai diplomata jól ismeri a térséget, beszéli a nyelvet, másrészt pedig az amerikai külpolitika demokrata vonalának van egy “think tank csoportja”, amelynek az a dolga, hogy szükség esetén irányelveket dolgozzon ki, és bármennyire tetszik, vagy éppen nem tetszik, ezt a csoportot Soros György erőteljes anyagi támogatásával hozták létre 1995-ben, és tartják fenn azóta is. Ez a csoport tehát gondolkodik a diplomaták helyett, ők csak képviselik az általuk megfogalmazott álláspontot.

Ez a Nemzetközi Kríziscsoport (International Crisis Group, ICG), amelyről fél évvel ezelőtt a BALK már írt.

Marko Prelec, a Kríziscsoport volt balkáni projektigazgatója, aki mostanában is foglalkozik a “balkáni rendezéssel”, fél évvel ezelőtt így magyarázta el “a polgári Boszniára” vonatkozó elvet.

– Bosznia- Hercegovinában van egy olyan közösség, amely önmagát elsősorban boszniai állampolgárként éli meg. Etnikai értelemben lehetnek bosnyákok, de vannak horvátok és szerbek is, akik mindenek előtt állampolgároknak tekintik magukat

– nyilatkozta Prelec, aki szerint a demokrácia akkor kerül veszélybe, ha az emberek úgy érzik, hogy leszavazzák őket, vagy ha egy kis csoport ragadja kezébe a hatalmat. Szerinte Bosznia- Hercegovinában mindkét jelenség fennáll, de ennek a rendszernek a módosítását az “államalkotó nemzetek” elve nem teszi lehetővé.

A Kríziscsoport tehát már fél évvel ezelőtt megfogalmazta azt, amit most Matthew Palmer hivatalos amerikai álláspontként tolmácsolt.

Az elképzelés megvalósulása egyre inkább valószínűbb Biden óta, mint bármilyen európai, vagy netalán szerb-horvát közös javaslat, hiszen az Egyesült Államoknak van leginkább ereje ahhoz, hogy keresztül vigye az akaratát, érezze azt bárki darázscsípésnek, vagy netalán lórugásnak.

A BALK Hírlevele


Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió

IN ENGLISH

Egy hét legjava