PRO ÉS KONTRA: Miroslav Lajčák és Koszovó keszekusza kapcsolata

 
Valamelyest puhult a Koszovóval kapcsolatos amerikai álláspont, de az Egyesült Államok továbbra is úgy gondolja, hogy ami a végső célt illeti: a kölcsönös elismerés nyitja meg az Európába vezető utat Szerbia és Koszovó számára. Matthew Palmer, az amerikai külügyminisztérium nyugat-balkáni megbízottja úgy nyilatkozott, hogy nem az USA tárgyal, hanem Szerbia és Koszovó az Európai Unió közvetítésével, és az Egyesült Államok támogatásával. A Koszovó és Szerbia közötti párbeszédért felelős európai megbízott pedig a szlovák Miroslav Lajčák, akinek hazája nem ismeri el Koszovó függetlenségét, és szlovák külügyminiszterként ő maga is ezt az álláspontot képviselte.

Szlovákia volt az első EU-tagállam, amely még 2007-ben kijelentette, hogy amennyiben Koszovó egyoldalúan kikiáltja függetlenségét, nem ismeri el azt. A függetlenség kikiáltásának évében (2008-ban) a szlovák kormány annyiban finomított az álláspontján, hogy csak abban az esetben tenné ezt meg, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa ilyen értelmű határozatot hozna. Az akkori kormány oroszbarát hozzáállása mellett volt még egy fontosabb érv is Koszovó függetlenedése ellen. A közéleti viták során elhangzott, hogy szlovák részről elsősorban azért félnek Koszovó önállóságától, mert az precedenst teremthet a felvidéki magyarok számára is.

Ilyen előzmények után került a külügyminiszteri posztra 2009-ben, egy évvel a választások előtt Miroslav Lajčák, akinek nem volt ismeretlen terep a Balkán. 2001 és 2005 között Kis- Jugoszláviában, Albániában és Macedóniában nagykövetként tevékenykedett, 2006-ban Bosznia- Hercegovinában az ENSZ főképviselője, Montenegróban pedig a függetlenségről szóló népszavazás során az Európai Unió főmegfigyelője lett. Boszniában nagyon elégedettek lehettek a munkájával, mert 2007-ben két újság is az év emberévé választotta.

Lajčák, a harcias

Lajčák kinevezése után pár hónappal egyik korábbi szolgálati helyén, Moszkvában a nemzetközi kapcsolatok állami intézetében egy meglehetősen kemény beszédet mondott. Szembe állította a területi integritás és az önrendelkezés elvét, mivel szerinte a nemzetközi közösség akkor még nem döntötte el, melyiket fogja Koszovó esetében alkalmazni.

A területi integritás elsőbbsége melletti érvelésből azt emelte ki, hogy a koszovói albánokat nemzetiségként nem illeti meg az önrendelkezési jog, illetve hogy nem kétoldalú megállapodás előzte meg az elszakadást. A Badinter-bizottságot is idézte, amely szerint az egyes volt jugoszláv tagköztársaságot illeti csak meg az önrendelkezés joga, Koszovót és Vajdaságot nem. A függetlenség mellett érvelők nézeteiből a konfliktus történelmi gyökereit és az emberi jogok megsértését emelte ki.

A két nézőpont közül Szlovákia egyértelműen a területi integritás mellett tette le a voksát és nem ismerte el Koszovó függetlenségét. Lajčák ezt azzal magyarázta, hogy szerintük nemzetközi jogsértésék történtek, és hogy az önrendelkezés joga csak a nemzeteknek jár, a nemzeti kisebbségeknek nem. Azt is nehezményezte, hogy az alkalmazott elvet nem az ENSZ BT határozta meg, hanem egyes államok. Szerinte a terület önállósodásához hozzá kellett volna járulnia Szerbiának is, ahogy azt tette Montenegró esetében. Hasonló elvi okokból Szlovákia nem ismerte el sem Dél- Oszétia, sem Abházia függetlenedését.

A 2010-es, nemzeti érzelmektől sem mentes választási kampányban Lajčák arról beszélt, hogy a határok az államok, régiók és egész Európa stabilitásának alapvető feltételeit képezik, amelyek elhúzódó és összetett folyamatok eredményeként születtek, ezért tiszteletben kell tartani őket. Szerinte Európának mindent meg kell tennie azért, hogy megelőző diplomáciai lépésekkel megakadályozza a határok egyoldalú módosítását etnikai alapon úgy Koszovóban, Bosznia Hercegovinában, a Balkánon, mint egész Európában.

Nem sokkal a szlovákiai választások után született meg a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye, amely szerint Koszovó függetlenségének kikiáltása nem sértett nemzetközi jogot.
Mindez azonban nem változtatta meg alapvetően Szlovákia álláspontját, még akkor sem, ha 2010 és 2012 között nem egészen két évig Iveta Radičová nyugatorientált kormánya vezette az országot. Szerbia támogatásának jeleként nem ismerték el továbbra sem Koszovó függetlenségét, mert azt szerették volna, ha mindkét fél számára elfogadható megoldás születik.

Lajčák, a békülékeny

2012 után Lajčák pártja (Smer) akkora győzelmet aratott, hogy nem szorult koalíciókötésre. Lajčák külügyminiszter lett újra, majd a következő választás után is maradt hivatalában, amikor pártjának a bonyolult belpolitikai helyzetben sikerült koalíciós társakat találnia. Az egyik ilyen koalíciós társ a Bugár-féle Híd lett, amely célként tűzte ki Szlovákia euroatlanti irányultságának megőrzését.

Lajčák többször találkozott Szerbia és Koszovó képviselőivel, és mindannyiszor a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. A felek közötti megállapodást nevezte az első lépésnek ahhoz, hogy a hétköznapi emberek élete javuljon Koszovóban. Bár koszovói partnerei rendszeresen megpróbálták elérni, hogy Szlovákia ismerje el az ország függetlenségét, a helyzet nem változott.

Szlovákia és Koszovó kapcsolatában fontos gesztus volt, amikor 2016-ban Pristinában emlékművet állítottak azoknak a szlovák katonáknak, akik Koszovóból indultak haza, de a repülőgépük Hejce községnél lezuhant. A tragédia 10. évfordulójára időzített eseményen Lajčák úgy kommentálta a katonák tevékenységét, hogy segítettek Koszovót jobb és biztonságosabb hellyé tenni mindenki számára. Ekkor már arról is beszélt, hogy Szerbia EU-csatlakozásának előfeltétele a Koszovóhoz fűződő viszony normalizálása.

Amikor Lajčák 2019-ben Koszovóban járt, értékelte, hogy Koszovó mekkora utat tett meg az elmúlt időszakban, és bízott abban, hogy Koszovó képes megküzdeni a problémáival. Pár hónappal később, amikor a vámok miatt fagyos lett a viszony Koszovó és Szerbia, illetve Bosznia- Hercegovina között, ismét a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta.

Szlovákia azonban Koszovó UNESCO-tagsága ellen szavazott, illetve tartózkodott Koszovó Interpolhoz történő csatlakozásánál is.

Lajčák, a nemzetközi diplomata

Lajčák 2016-ban készül karrierje nagy dobására. A hagyományos vetésforgó alapján a közép-európai térségnek járt volna az ENSZ-főtitkári pozíció, és bizony nem is volt esélytelen, hiszen a BT szinte minden tagja számára kompromisszumos jelöltként jött szóba. A kelet-európai jelöltek közül végül elsőként végzett, de mint ismert, a teljes rangsorban „csupán” a második helyen.

A 2020-as választások előtt már nyilvánvaló volt, hogy kormányváltás lesz, és Lajčák sem maradhat külügyminiszter. Az Európai Tanács már a választások előtt kinevezte őt a Koszovó és Szerbia közötti párbeszédért felelős megbízotti posztra. A döntés inkább Szerbiának kedvezett, Pristinában nem értettek egyet a személyével és talán nem is véletlenül. 2021-ben,már új pozíciójában a közösségi hálóra felkerült róla egy fénykép, amelyen dolgozószobájában ül, és a háttérben Koszovót Szerbia részeként ábrázoló térkép látható. Lajčák reakciójában elmondta, hogy a térkép az EU hivatalos térképe, amelyen a Koszovót elválasztó vonal valóban nem olyan vastag, mint az államhatároké. Szerinte az EU ezzel is azt sugallja, hogy semleges álláspontra helyezkedett.

Ahogy az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált, az EU a maga eszközeivel mégis megpróbálja Szerbiát rábírni Koszovó elismerésére. Bár az EU diplomatáitól elvárás, hogy ne országuk, hanem az unió álláspontját képviseljék, nem jellemző, hogy ennyire ellentétes legyen az EU, illetve az EU által kinevezett politikus (és az által korábban képviselet állam) álláspontja egy/a konkrét ügyben.