Belgrád lakossága hamarosan meghaladja Tokióét?

Még sosem láttad Szerbiát? Akkor te vagy a tökéletes választópolgár!

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Pénteken 37 képviselő kezdeményezte a szerbiai állampolgársági törvény módosítását, egyelőre azonban nincs hivatalosan kitűzött időpont arra, hogy a belgrádi parlament mikor szavaz róla.

A törvénytervezet tehát egyelőre a „parlamenti eljárásban lévő törvényjavaslatok” között szerepel, de napirendre tűzéséről és a végszavazás időpontjáról még nem jelent meg hivatalos döntés.

Miután a javaslatot nem a kormány, hanem 37 képviselő nyújtotta be – köztük a „szerb világ” hívének számító Aleksandar Vulin pártjának, a Szocialisták Mozgalmának képviselői –, az sem teljesen egyértelmű, hogy a kormányzó Szerb Haladó Párt milyen gyorsan akarja elfogadtatni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dolog a fiók mélyén porosodik. A csomagot ugyanis sürgősségi eljárásban nyújtották be, ami szerb parlamenti nyelvre lefordítva nagyjából azt jelenti, hogy ma még senki sem beszél róla, holnap viszont már akár meg is szavazhatják.

Politikai értelemben a javaslat klasszikus „salátatörvénynek” tekinthető. Nem csupán az állampolgársági törvényt módosítaná, hanem a lakcímnyilvántartásról, a választásokról, a választói névjegyzékről, a személyi igazolványokról, az útlevelekről és az anyakönyvezésről szóló jogszabályokat is. A mintegy tíz törvényt érintő csomag egyetlen javaslatként kerülhet napirendre, ha egyszer eljön az ideje.

Emiatt az ellenzék már most „választói importnak” és „választási mérnökösködésnek” nevezi a kezdeményezést.

A dédnagypapa visszavág: útlevél a családi fotóalbum alapján

Ha elfogadják a Szocialisták Mozgalma (Pokret socijalista) képviselői által benyújtott törvényjavaslatot, elegendő lesz, ha egy külföldi valamikor korábban szerbnek vallotta magát. Az állampolgárság megszerzésének egyik új feltételeként ugyanis megjelenik az úgynevezett „szerb nemzethez való tartozás”.

Kapcsolódó cikk

Szerb állampolgárság kétszáz orosznak, rendkívüli eljárással

„Bizonyítékként különféle források és dokumentumok szolgálhatnak, például valamely felmenő állampolgársági igazolása. De akár egy olyan nyilatkozat is, amelyet külföldön egyetemi beiratkozáskor tett valaki” – magyarázta Vesna Rakić Vodinelić nyugalmazott jogászprofesszor az N1 televíziónak.

Azok, akik a szerb nemzethez való tartozás alapján szerzik meg az állampolgárságot, miközben nem élnek Szerbiában, hivatalosan belgrádi lakosként kerülnek nyilvántartásba. Ez vonatkozik majd leszármazottaikra és azok házastársaira is.

A törvényjavaslat szerint: „A Szerb Köztársaság azon állampolgárait, akik nem Szerbia területén születtek, és ott nincs állandó vagy ideiglenes lakóhelyük, Belgrád város valamely önkormányzatának anyakönyvébe jegyzik be, amelyet a fővárosi képviselőtestület jelöl ki.”

Rakić Vodinelić szerint ez a választói névjegyzék átalakítására emlékeztet. „Ez valóban „választási mérnökösködésre szaglik. Ha valakit bejegyeznek az állampolgárok nyilvántartásába és az anyakönyvbe, akkor már nem nehéz valamilyen módon lakcímet is szerezni számára. Szerbiában ez viszonylag könnyen megoldható” – vélte a nyugalmazott professzor.

Putyin, Orbán, Vučić: ugyanaz a receptkönyv

Hasonló módon, bár jóval több adminisztratív feltétellel és kötelező nyelvtudással, 2011 óta több mint egymillió magyar kapott magyar állampolgárságot Romániából, Szerbiából, Szlovákiából és Ukrajnából.

Budapesten ezekre a térségekre a Kárpát-medence részeként tekintenek, ami sokak szerint egyfajta eufemizmusa a történelmi Nagy-Magyarország területének. A döntést annak idején Orbán Viktor magyar miniszterelnök így indokolta:

Kapcsolódó cikk

MAJD: Az oroszok és az ukránok gyorsított eljárással kapnak szerb állampolgárságot

„A magyar államnak aktívnak kell lennie a Kárpát-medencében. Minden magyarért ki kell állnunk. Nem tűrhetjük, hogy akár egyetlen magyartól is megtagadják az állampolgárságot.”

Azok, akik így kaptak magyar állampolgárságot, rendkívül lojálisnak bizonyultak ahhoz a politikai erőhöz, amely az útlevelet biztosította számukra. Sokak szerint egyértelmű volt a tömeges honosítás politikai indítéka.

A belgrádi ellenzéki sajtó szerint a Fidesz nyilvánvaló célja az volt, hogy a határon túli magyarok szavazatait különböző kedvezményekkel megszerezve megszilárdítsa hatalmát.

A legutóbbi magyarországi választásokon a levélszavazatok eredményei is ezt tükrözték. A több mint 350 ezer postai úton leadott szavazat 84 százalékát a Fidesz kapta, míg az ellenzék jelentősen gyengébben szerepelt.

Putyin is valahogy így kezdte

A belgrádi Vreme cikkében arra emlékeztetett, hogy Oroszország szintén osztott útleveleket a volt Szovjetunió egyes országaiban élő oroszoknak, majd később az ő érdekeikre hivatkozva indokolta beavatkozásait.

Oroszország a 2000-es évektől kezdve tömegesen adott orosz állampolgárságot és útlevelet a volt szovjet térség egyes területein élőknek (Abházia, Dél-Oszétia, később Donbasz stb.).

Moszkva ezt követően rendszeresen hivatkozott arra, hogy ezeken a területeken „orosz állampolgárok” élnek, akiket védeni kell. A 2008-as grúziai háború és a 2014 utáni ukrajnai események során ez a retorika már konkrét politikai és katonai formát is öltött.

Kapcsolódó cikk

A Times egyik cikke is hozzájárulhatott, hogy Putyin ellen elfogatóparancsot adtak ki

„Felteszek egy kérdést: miben rosszabbak az Ukrajnában élő oroszok, mint a románok, a lengyelek vagy a magyarok? Vagy azok az ukránok, akik különböző okokból – családi kapcsolatok, vegyes házasságok vagy más okok miatt – erős kötődést éreznek Oroszországhoz? Én ebben semmi problémát nem látok” – mondta Putyin 2019-ben.

Ezért nem szabad szem elől téveszteni, hogy az orosz elnök nemrégiben rendeletben könnyítette meg a Moldovai Dnyeszter menti régióban élőknek az orosz állampolgárság felvételét.

A rendkívül oroszbarátnak tartott szerbiai Szocialisták Mozgalma, amely most a szerb állampolgársági törvény módosítását kezdeményezte, korábban is javasolt olyan törvényeket, amelyek orosz mintákat követtek.

„Felmerül tehát a kérdés, hogy a Nagy-Magyarország és az „orosz világ” koncepciója után most a Nagy-Szerbia gondolatának törvényesítése következik-e, legalábbis a választói névjegyzék szintjén?” – írta a Vreme internetes felületén.

„Ez valóban egyfajta nagyállami ideológia, amely vérségi vagy törzsi alapon próbál közösséget építeni: mindenki az enyém, függetlenül attól, hol él. De van egy másik kérdés is: helyes-e, hogy egy adott helyen élők sorsáról olyan emberek döntsenek, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs az adott országgal, azon kívül, hogy valamikor onnan származtak az őseik?” – mondta Vodinelić.

Vučić megtalálja a választóit a világ minden táján

Az ellenzék szerint már a jelenlegi szabályozás mellett sem átlátható, hány ember kapott szerb állampolgárságot az elmúlt években.

„Nincs hozzáférésünk az állampolgársági nyilvántartáshoz. Nem tudjuk, hány ember szerzett állampolgárságot bármilyen jogcímen az elmúlt időszakban. Sok esetben még arra sem volt szükség, hogy szerb nemzetiségűnek vallják magukat. Elég volt bejelenteni egy fiktív lakcímet, megszerezni az állampolgárságot, a személyi igazolványt, majd megjelenni a szavazóhelyiségben” – állítja Jelena Jerinić, a Baloldali Zöld Front (Zeleni Levi Front, ZLF) parlamenti képviselője.

A törvényjavaslat körüli vita azonban nemcsak az állampolgárság kérdéséről szól, hanem arról is, hogy a jogszabály módosítása milyen mértékben alakíthatja át a jövőbeni szerb választói bázist.

A történet ráadásul nem csak az állampolgársági törvényről szól. A javaslat egyszerre módosítaná a választási törvényt, a választói névjegyzékről szóló szabályokat, a lakcímnyilvántartást, a személyi igazolványokról és az útlevelekről szóló rendelkezéseket, sőt még az anyakönyvezést is.

Magyarán nem egy új szoba épül a házhoz, hanem az egész alaprajzot rajzolják át.

Az ellenzék szerint éppen ezért nehéz elhinni, hogy pusztán adminisztratív egyszerűsítésről lenne szó. Ha ugyanis valaki Buenos Airesből, Chicagóból vagy Sydneyből néhány papír segítségével szerb állampolgár, majd belgrádi anyakönyvi bejegyzéssel rendelkező választópolgár lehet, óhatatlanul felmerül a kérdés: Vučićnak hány külföldi hazafit kell „domesztikálnia” ahhoz, hogy megnyerje a következő választásokat?

Arról nem is beszélve, hogy egy nagyszabású állampolgársági akció után az említett városok idővel „Belgrád külvárosainak” számítanak-e majd?

A kormányoldal egyelőre nem közölte, mikor kívánja napirendre tűzni a javaslatot. Így jelenleg csak annyi biztos, hogy a törvény még nem lépett hatályba, ezért a világ különböző pontjain élő, magukat valamikor szerbnek valló embereknek egyelőre még nem kell rohanniuk a legközelebbi konzulátusra szerb útlevélért.

De ami késik, az nem múlik. Nagy érdeklődés esetén pedig ad absurdum még az is előfordulhat, hogy postán küldik ki nekik a szavazólappal együtt.