Vihar Montenegróban: egy szerb szobor szabadlábon

Két ügy, ugyanaz a politikai dilemma és a Szerb Szentháromság

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Montenegró kormánya ismét olyan helyzetbe került, amikor egyszerre lett túl szerb és túl szerbellenes. Míg Belgrád árulással vádolja, mert képviselőt küldött a Vihar évfordulójára, odahaza azt sem tudja megmagyarázni, hogyan tűnhetett el nyomtalanul egy illegálisan felállított csetnikszobor.

Komoly politikai vitát váltott ki Montenegróban és szokás szerint Szerbiában is, hogy a podgoricai kormány idén is képviseltette magát a horvátországi Kninben rendezett horvát állami megemlékezésen, amelyet az 1995-ös „Vihar” hadművelet 31. évfordulója alkalmából tartottak.

A döntést a szerb vezetés és a montenegrói szerb pártok élesen bírálták, miközben a podgoricai külügyminisztérium hangsúlyozta, hogy nem új politikai irányvonalról, hanem évek óta követett diplomáciai gyakorlatról van szó.

A szerb elnök, Aleksandar Vučić szerint Podgorica súlyos politikai üzenetet küldött azzal, hogy hivatalos képviselőt delegált a horvát állami ünnepségre, miközben nem vett részt a boszniai Mrkonjić Gradban rendezett megemlékezésen, amelyet a Vihar során elűzött és meghalt szerb áldozatok emlékére tartottak.

Vučić szerint a döntés nem egyszeri eset, hanem egy olyan politikai folyamat része, amelyre Szerbiának fel kell készülnie. Hozzátette, Belgrád a jövőben is támogatja a boszniai Szerb Köztársaságot és a montenegrói szerb közösséget.

Azért nem egészen így volt?

A montenegrói külügyminisztérium még Vučić kijelentésének napján reagált a kritikákra. Közleményében kiemelte, hogy ami történt, az nem új, ugyanis Montenegró az elmúlt tíz évben minden alkalommal részt vett a horvátországi megemlékezésen valamely képviselője révén.

Az idei eseményen is az ügyvivő képviselte Montenegrót, ugyanúgy, mint több korábbi évben. A minisztérium szerint a fogadó állam hivatalos ünnepségein való részvétel a nemzetközi diplomácia bevett gyakorlata, különösen szomszédos országok – és a szerbeknek kifejezetten fájó – NATO-szövetségesek között.

A döntést megelőzően a Vijesti hírportál arról is beszámolt, hogy a podgoricai védelmi minisztérium nem válaszolt arra, kapott-e meghívást a knini rendezvényre.

Tavaly a tárca még visszautasította a horvát meghívást. Akkor Dragan Krapović védelmi miniszter azzal indokolta döntését, hogy a Vihar történelmi és regionális szempontból rendkívül érzékeny kérdés.

A Szerb Szentháromság

A montenegrói belpolitikai vita estére tovább éleződött. A szinte minden identitáspolitikai kérdésben megszólaló Milan Knežević, a Demokratikus Néppárt vezetője a Mrkonjić Gradban tartott szerb megemlékezésen azzal vádolta a kormányt, hogy „szégyenszemre hátba döfte” a testvéri Szerbiát és a szintén testvéri Szerb Köztársaságot.

Knežević túlfűtött beszédében az kiáltozta, hogy ha feltámadnának a szerb hősök, akkor kiátkoznák a podgoricai vezetést, vagy felkapnák a jatagánjaikat, és azt üzennék, hogy nem ezért ontották a vérüket, hanem azért, hogy Montenegró Szerbiával és a Szerb Köztársasággal legyen „Szent Háromságban”.

Lehet hogy közeledik Montenegró uniós csatlakozásának időpontja, de küzdelmes lesz még az út addig az egyre inkább erősödő szerb ellenállás miatt (Forrás: X platform, Vijesti 365)

Egyszerűbben ezt úgy lehet megfogalmazni, hogy a montenegrói szerb nacionalista vezető beszédében azt állította, hogy Podgorica elárulta a szerbek közös történelmét, emlékezetét és identitását, hogy „olyan területeken játszadozhassanak, ahol a horvátok 1941-ben és 1995-ben népírtást hajtottak végre”.

Szokása szerint felidézte Koszovó 2008-as elismerését, bírálta Montenegró több nemzetközi szavazását és állásfoglalását. Azt üzente, hogy a montenegrói szerbek számára Belgrád és Banja Luka továbbra is közelebb áll, mint Brüsszel.

A Demokratikus Néppárt (Demokratska narodna partija, DNP) elnöke azt is kiemelte, hogy a montenegrói szerbek a lakosság mintegy 33 százalékát alkotják, ezért a jó kapcsolatokat fenn kell tartani Szerbiával és a boszniai Szerb Köztársasággal.

Kapcsolódó cikk

Knežević nacionalizmussal kampányol, visszavonná Koszovó elismerését

A beszéd végén arra figyelmeztetett, hogy minden olyan politikai lépés, amely szerinte a szerb közösség érdekeivel szembe megy, ellenállásba fog ütközni, ami akár az uniós tagságra is vonatkozhat.

A podgoricai lapok ugyanakkor emlékeztettek egy fontos politikai ellentmondásra a vita hevében.

2025-ben, amikor Knežević pártja még tagja volt a montenegrói kormánykoalíciónak, az ország szintén hivatalos képviselőt küldött a knini megemlékezésre. Akkor a DNP vezetőjeként Knežević nem bírálta a döntést.

Szerb szobor szabadlábon

Gondolhatnánk, hogy a montenegrói kormányzatot a fentiek fényében nem sokan fogják szerbbarátként emlegetni, ugyanakkor ez nem így alakult a héten. Egy év után ugyanis nyoma sincs a Pavle Đurišić-szobornak, amelynek felállításáról tavaly itt is beszámoltunk.

Ugyanis közel egy évvel azután, hogy Berane közelében felállították Pavle Đurišić csetnikparancsnok szobrát, a montenegrói hatóságok továbbra sem tudják, hol található az emlékmű.

Kapcsolódó cikk

Csetnikek a fedélzeten, egy szobor viharos élete Montenegróban

Az ügyészség bizonyítékként lefoglalná a szobrot a jogellenes felállítása miatt indított eljárásban, ám a rendőrség mindeddig nem találta meg.

Az eset több elemző szerint jól mutatja az állami intézmények gyengeségét, és hogy bizonyos politikai, illetve egyházi szereplők képesek felülírni az állami jogérvényesítést.

Na de melyek ezek a politikai és egyházi szereplők? A megszólaló elemzők nem is nagyon kertelnek, szerintük elsősorban a montenegrói szerb pártokról és a Szerb Ortodox Egyházról van szó.

A szobrot 2025 augusztusában avatták fel a Beranéhoz tartozó Gornje Zaostro faluban. Az avatást Metodije, a Budimlja-Nikšići Szerb Ortodox Egyházmegye metropolitája vezette.

Az emlékművet még aznap elszállították, majd előbb egy helyi templomban, később a Đurđevi Stupovi kolostorban helyezték el. Bár a rendőrség többször is próbálta lefoglalni, a keresések eredménytelenek maradtak, a szobor pedig végül nyomtalanul eltűnt.

Szerbek hálójában?

Az ügyben megszólaló egyes montenegrói szakértők szerint az súlyos politikai és intézményi kudarc, hogy egy háborús bűnökkel összefüggésbe hozott történelmi szereplő szobrát illegálisan fel lehetett állítani, majd hónapokon keresztül különböző egyházi objektumokban lehetett rejtegetni anélkül, hogy az állam közbelépett volna. Így az egész történet azt az érzetet kelti, mintha egyes szereplők a törvények felett állnának.

Az eset különösen érzékeny Montenegróban, mivel Pavle Đurišić a második világháború egyik legismertebb csetnikparancsnoka volt. A történészek szerint egységei együttműködtek az olasz és a német megszálló erőkkel, valamint több alkalommal követtek el tömeggyilkosságokat a civil lakossággal szemben.

Kapcsolódó cikk

Vita a trikolór körül Montenegróban napirenden kívül

A rendőrség és a beranei ügyészség a Vijesti podgoricai portál megkeresésére nem reagált, így továbbra sem ismert, hogy hol van a szobor, illetve mikor folytatódhat érdemben az eljárás.

Egy évvel az események után az ügy továbbra is a montenegrói intézményrendszer működésével kapcsolatos viták egyik legfontosabb szimbóluma maradt.

A két, – látszólag össze nem függő – történet jól mutatja a mai Montenegró egyik alapvető politikai dilemmáját. Miközben a kormány külpolitikájában következetesen az euroatlanti irányvonalat képviseli, a szerb identitáspolitika és a Szerb Ortodox Egyház befolyása továbbra is komoly belpolitikai tényező maradt.

A knini megemlékezés és a Đurišić-szobor ügye ugyan más természetű konfliktus, mégis ugyanarra a kérdésre világít rá: meddig terjed a montenegrói állam mozgástere a szerb politikai és társadalmi befolyással szemben?

English Summary

Montenegro has found itself under pressure from opposite directions over two seemingly unrelated controversies that expose the country’s broader political dilemma. While Serbia accuses the government in Podgorica of betraying Serbian interests by sending an official representative to Croatia’s commemoration of the 31st anniversary of Operation Storm, Montenegrin authorities have still failed to locate an illegally erected monument to World War II Chetnik commander Pavle Đurišić, despite an ongoing criminal investigation.

Serbian President Aleksandar Vučić condemned Montenegro’s participation in the state ceremony in Knin, arguing that it sent a hostile political message by attending Croatia’s celebration while declining to participate in a parallel commemoration for Serbian victims held in Mrkonjić Grad, Bosnia and Herzegovina. Montenegro’s Foreign Ministry rejected the criticism, noting that the country has routinely sent diplomatic representatives to the Croatian event for the past decade as part of standard diplomatic practice among neighbouring NATO members.

The domestic political dispute intensified after Milan Knežević, leader of the pro-Serbian Democratic People’s Party (DNP), accused the Montenegrin government of betraying Serbia and Republika Srpska. In a highly emotional speech, he argued that Montenegro’s future should remain closely tied to Belgrade and Banja Luka rather than Brussels, once again highlighting the strength of Serbian identity politics inside Montenegro.

At the same time, another controversy has exposed the limits of state authority. Nearly a year after an unauthorized monument to Chetnik commander Pavle Đurišić was unveiled near Berane, prosecutors still cannot seize it because police have been unable to determine its location. According to Montenegrin analysts, the case illustrates the continuing influence of pro-Serbian political actors and the Serbian Orthodox Church, as well as the weakness of state institutions in enforcing the law.

Although the two stories appear unrelated, together they illustrate Montenegro’s central political challenge: balancing its declared Euro-Atlantic orientation with the enduring political, cultural and religious influence of Serbia and the Serbian Orthodox Church on the country’s domestic affairs.

English keywords:

Montenegro, Operation Storm, Pavle Đurišić, Aleksandar Vučić, Milan Knežević, Serbian Orthodox Church, Serbia, Balkan politics, Republika Srpska, Euro-Atlantic integration