Szerbia oroszról amerikaira cserélheti az energiafüggőséget

Moszkva már nem az egyetlen opció: amerikai óriáscégek állnak rajtra készen

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Szerbia és az Egyesült Államok első energetikai memoranduma első pillantásra egy hatalmas vízerőműről szól, a háttérben azonban ennél jóval fontosabb változás körvonalazódik.

Belgrád fokozatosan csökkentené az orosz gáz kizárólagos szerepét, miközben amerikai cégek, amerikai LNG és új regionális vezetékek jelenhetnek meg a szerb energiapiacon.

A belgrádi Vreme szerint a Đerdap 3 a megállapodás látványos része, az amerikai gáz pedig az oldalajtón érkezik. A mennyisége egyelőre kicsi lenne, a politikai súlya azonban annál nagyobb: Szerbia nem szakít Moszkvával, de már nem akar kizárólag rá támaszkodni.

A kérdés csak az, hogy valóban több lábra áll-e, vagy az orosz függőséget idővel amerikaira cseréli.

Európa legnagyobb akkumulátora lehet

A szerb–amerikai energetikai együttműködés központi projektje a Đerdap 3, amelyet az Egyesült Államokban Iron Gate 3 néven emlegetnek. A tervek szerint ez egy hatalmas szivattyús-tározós vízerőmű lenne a Dunán, 2400 megawattos teljesítménnyel, amelyhez további 400 megawattnyi nap- és szélerőművi kapacitás kapcsolódna.

A beruházás hívei már most Európa legnagyobb akkumulátoraként beszélnek róla, és ez nem túlzás.

Az Iron Gate 3, vagyis a Đerdap 3 vízierőművet minden bizonnyal az amerikaiak építik meg (Forrás: X platform, Vreme)

A reverzibilis erőművek akkor használják fel az olcsó vagy felesleges villamos energiát, amikor abból sok van: vizet szivattyúznak egy magasabban fekvő tározóba, majd csúcsidőben visszaengedik a turbinákon keresztül.

A Đerdap 3 tehát valóban átalakíthatná Szerbia villamosenergia-rendszerét, és megkönnyíthetné a megújuló források beépítését. A tervezett befejezés azonban csak 2038 körül várható, és addig még számos műszaki, pénzügyi és nem utolsósorban politikai akadályt kell leküzdeni.

A Vreme szerint azonban nem ez a megállapodás legérzékenyebb része.

Amerikai cseppfolyós gázt Szerbiának

A valódi geopolitikai változást az jelzi, hogy Szerbia amerikai cseppfolyósított földgázt, vagyis LNG-t készül behozni Görögországon keresztül. A mennyiség egyelőre nem lenne jelentős, de enyhítené azt a helyzetet, amelyben az ország gázellátása szinte teljesen Oroszországtól függ.

Szerbia évente hozzávetőleg 2,5–3,2 milliárd köbméter földgázt fogyaszt. Az amerikai LNG-ből jelenleg mintegy 300 millió köbméter behozatalával számolnak, ami durván a teljes szerb fogyasztás tizede.

Alig néhány nappal ezelőtt indult újra az alexandroupoliszi LNG-terminál, amely három hónapos karbantartás után ismét fogad amerikai LNG-t. Az első júliusi szállítmányt a Shell biztosította a Bulgargaz számára. Ez ugyanaz az útvonal, amelyet Szerbia is használni szeretne a jövőben. A képen a görög zászló alatt közlekedő Maran Gas Pericles LNG-hajó amely a louisianai Sabine Passban rakodott be, majd 2026 márciusában a görögországi Revithoussa terminálon rakta ki a szállítmányt. A gázt a DEPA Commercial importálta részben Közép- és Kelet-európai fogyasztók számára

Az amerikai gáz rövid távon nem váltja ki az orosz szállításokat, és nem is teszi feleslegessé a Gazpromot. Politikai üzenetnek viszont tökéletesen megfelel: Belgrád megmutathatja Moszkvának, hogy már nem csak egy irányból érkezhet energia az országba.

Ez pedig javíthatja Szerbia alkupozícióját. Az energetikában ugyanis nem mindig az számít, hogy az alternatív forrás mekkora mennyiséget biztosít. Néha már az is elég, ha létezik, és szükség esetén bővíthető.

A szerb vezetés ezért új összeköttetéseket épít a környező országok felé. A bolgár interkonnektor már lehetővé teszi az azeri gáz behozatalát, miközben Görögország LNG-termináljaihoz is hozzáférést biztosít. A következő nagy lépés a Románia felé vezető kapcsolat lehet.

A román szál két okból is kulcsfontosságú. Egyrészt a Đerdap 3 a Dunán épülne, vagyis a projekt nem kizárólag szerb ügy. Szerbia és Románia már több mint hat évtizede közösen használja a folyó vízenergetikai lehetőségeit, és együtt működteti a Đerdap 1, valamint a Đerdap 2 erőművet.

Bukarest nem kerülhető meg

A román fél elvben nyitott a beruházásra, de ragaszkodik ahhoz, hogy a Đerdap 3 ne veszélyeztesse a már működő erőművek stabilitását, a vízszint szabályozását és a Duna romániai szakaszának biztonságát. A projekt jelenleg román minisztériumközi vizsgálat alatt áll.

Szerbia és Románia ezért memorandumot írt alá az információk és műszaki adatok cseréjéről. Ez még nem végleges jóváhagyás, de annak a jele, hogy Bukarest hajlandó komolyan tárgyalni.

Kapcsolódó cikk

A vízbe temetett város (talált, süllyedt)

Másrészt Románia a gázdiverzifikációban is fontos.

A tervezett szerb–román gázvezeték legalább évi 1,6 milliárd köbméteres kapacitással kapcsolná össze Szerbiát a BRUA-folyosóval, amely Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül Közép-Európa felé vezet.

A szerbiai, Mokrintól a román határig húzódó szakasz mindössze 13 kilométer hosszú lenne, de stratégiai jelentősége jóval nagyobb a méreténél. Ezzel Szerbia újabb irányból kaphatna gázt, és csökkenthetné a jelenlegi útvonalaktól való kiszolgáltatottságát.

Vagyis Románia egyszerre kapu a Đerdap 3-hoz és egy új gázfolyosóhoz.

Amerikai cégek építhetik meg a Đerdap 3-at

A Đerdap 3 megvalósításában amerikai vállalatok kaphatnak főszerepet. Az amerikai nagykövetség belgrádi felhívására hat cég jelezte érdeklődését. A nevüket egyelőre nem tették közzé, de a Bechtel már korábban is bekapcsolódott az előkészítő műszaki vizsgálatokba, ezért nagy esélyesként léphet elő.

A Bechtel Szerbiában nem ismeretlen szereplő. A török Enkával közösen építi a Morava-autópályát, amelynek odaítélésekor az ellenzék azt kifogásolta, hogy a beruházásról nem hagyományos közbeszerzési eljárásban döntöttek.

Aleksandar Vučić szerb elnök az ötödik Ukrajna–Délkelet-Európa csúcstalálkozó keretében találkozott Nicușor Dan román elnökkel, akivel megbeszélte az Európai Unió forrásainak támogatásával megvalósuló vasúti és közúti összeköttetések fejlesztését (Temesvár felé), valamint a Đerdap-3 projektet, amely jelentős lehetőséget kínál a Szerbia és Románia közötti együttműködés további erősítésére. További közhelyek elhagyva (Forrás: szerb elnöki Instagram)

A Vreme szerint a Đerdap 3 esetében is felmerülhet hasonló kérdés.

A stratégiai partnert ugyanis egy kormányzati munkacsoport választaná ki a Szerbia és az Egyesült Államok között kötött államközi megállapodás alapján. Ez nem feltétlenül jogellenes, de kevésbé átlátható annál, mint amikor nyílt közbeszerzésen, világosan összehasonlítható ajánlatok versenyeznek egymással.

Egy ilyen méretű beruházásnál ez nem részletkérdés.

A Đerdap 3 évtizedekre meghatározhatja a szerb energiarendszert, és hatalmas állami pénzeket mozgathat meg. Ezért nemcsak az számít, hogy megépül-e, hanem az is, hogy ki építi, milyen feltételekkel, és végül ki viseli a költségeket.

Az amerikai nyitás időzítése nem véletlen

Oroszország mostanában már csak rövid időre szóló gázmegállapodásokat köt Szerbiával. A Srbijagas vezetése ugyan további hosszabbításokra számít, de a negyedéves szerződések nem nyújtanak olyan biztonságot, mint egy több évre rögzített megállapodás.

Ráadásul az árak ismét emelkednek.

Kapcsolódó cikk

Szerbia energiabeszerzési megállapodást írt alá az USÁ-val, amerikai gázt és atomot a Balkánnak!

A szerb Srbijagas gázipari vállalat vezetése szerint az orosz földgáz akár tíz százalékkal is drágulhat, amennyiben az olajár nem szökik száz euró fölé. Ez azt jelenti, hogy Belgrád nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is érdekelt az alternatívák keresésében.

A függőség mértékét jól mutatják a korábbi adatok. A Szerbiába behozott földgáz túlnyomó része Oroszországból érkezett, miközben Azerbajdzsán szerepe jóval kisebb.

Belgrád ezért egyszerre próbál új forrásokat és új útvonalakat találni, bár az új vezeték önmagában még nem jelent valódi függetlenséget. Hiába érkezik a gáz Görögország, Bulgária vagy Románia felől, ha annak nagy része végül ugyanattól az amerikai beszállítótól származik.

Az Egyesült Államoknak döntő szava van

A szerb energiapolitika legnagyobb problémája továbbra is a NIS, vagyis a Szerbiai Kőolajipari Vállalat helyzete.

A szerb olajcég orosz többségi tulajdonban van, ezért amerikai szankciók fenyegetik. Ez nem egyszerű diplomáciai kellemetlenség, mert a NIS működteti Szerbia egyetlen olajfinomítóját, és kulcsszerepe van az ország üzemanyag-ellátásában.

Kapcsolódó cikk

Amerikai engedélyeken múlik Szerbia energiaellátása

A jelenlegi elképzelések szerint a Gazpromnyefty részesedését a magyar MOL vásárolhatná meg. A megállapodás azonban nemcsak a szerb, az orosz és a magyar fél akaratán múlik, hanem az amerikai pénzügyminisztérium jóváhagyásán is.

Ez a helyzet önmagában összefoglalja Szerbia energetikai kiszolgáltatottságát. Az ország egyik legfontosabb vállalata orosz kézben van, a lehetséges vevő magyar, a tranzakció sorsa pedig Washingtonban dőlhet el.

Belgrád ezért igyekszik egyszerre minden irányban jó kapcsolatokat fenntartani. Az Egyesült Államokkal stratégiai párbeszédet épít, Oroszországgal nem akar szakítani, Magyarországgal pedig – az eddigiek alapján – mélyíti az energetikai együttműködést.

Ez azonban már kevésbé a híres szerb egyensúlyozás, inkább kényszerű lavírozásra hasonlít.

Aleksandar Vučić szerint az Egyesült Államokkal folytatott stratégiai párbeszéd Szerbia hosszú távú érdeke. A szerb elnök azt is hangsúlyozza, hogy ez belpolitikailag nem feltétlenül népszerű, hiszen az amerikai politika megítélése továbbra is kedvezőtlen a szerb társadalom jelentős részében.

Szerbia még nem tud elszakadni Oroszországtól

Belgrád ezért nem beszél geopolitikai fordulatról. A hivatalos megfogalmazás az energiabiztonság, a diverzifikáció és a több lábon állás. Ez politikailag kevésbé látványos, de pontosabban írja le a folyamatot.

Szerbia továbbra is vásárolna orosz gázt, és megőrizné kapcsolatait Moszkvával. Közben azonban olyan rendszert próbál kialakítani, amelyben egy orosz szállítási zavar vagy politikai konfliktus nem bénítja meg azonnal az országot.

Kapcsolódó cikk

Piszkos energia: Szerbia szénnel csinálja az áramot

Az amerikai LNG tehát egyelőre nem váltja ki, hanem kiegészíti az orosz gázt.

A valódi változás akkor következne be, ha az új útvonalak, tárolók és beszerzési szerződések együtt már akkora kapacitást teremtenének, hogy Szerbia szükség esetén megléphesse az Oroszországgal történő szakítást.

Ettől azonban még messze vagyunk, a Vreme által felvetett dilemma mégis jogos.

Az orosz függőség helyére amerikai kerülhet

Az Egyesült Államok az európai energiapiac átalakulásának egyik legnagyobb nyertese. Az orosz vezetékes gáz visszaszorulásával gyorsan nőtt az amerikai LNG részesedése, különösen azokban az országokban, amelyek görög és más dél-európai terminálokon keresztül szerzik be a földgázt. Szerbia is ebbe az irányba indul.

Az amerikai gáz csökkenti az orosz függőséget, de könnyen létrehozhat egy új, más jellegű kiszolgáltatottságot. Az LNG ára ingadozóbb, szállítása drágább, és a globális piacon Ázsia is versenyzik érte.

Ráadásul az energiafüggőség nemcsak azt jelenti, hogy ki adja a gázt. Az is számít, ki építi az erőműveket, ki finanszírozza az infrastruktúrát, ki szabja meg a szankciós feltételeket, és melyik politikai központ jóváhagyása szükséges a kulcsfontosságú üzletekhez.

Ebben az értelemben Washington már most komoly befolyással rendelkezik a szerb energiaszektorban.

Szerbia egyelőre nem cserélte le Oroszországot Amerikára, de végsősoron ez sem ez sem zárható ki. A Đerdap 3 még csak terv, az amerikai LNG mennyisége csekély, a román jóváhagyás nem végleges, a gázvezetékek egy része pedig még meg sem épült.

Az irány azonban világos. Belgrád új partnereket, beszállítókat és útvonalakat keres, miközben az orosz kapcsolat egyre kevésbé kiszámítható, a NIS helyzetét pedig amerikai szankciók nehezítik.

A Đerdap 3 ennek az átrendeződésnek a látványos jelképe: a Duna partján amerikai vállalatok építhetnek olyan erőművet, amelyhez Románia beleegyezése szükséges, miközben ugyanebből az irányból új gázútvonal is nyílhat Szerbia felé.

A szerb energiapolitika sikere viszont nem azon múlik, hogy Moszkva helyét Washington foglalja-e el, hanem azon, hogy Belgrád képes-e olyan rendszert építeni, amelyben egyikük sem nélkülözhetetlen.