A temetőben végzi, ha a Szerb Labdarúgó Szövetség élére tör

A Premier League-től a szerb valóságig: a lelátó, amelyet a hatalom sem hagyhat figyelmen kívül

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A futballtársadalom figyelme továbbra is az Egyesült Államok stadionjaira szegeződik, ahol a szurkolók azt találgatják, vajon Lionel Messi újabb világbajnoki címmel koronázza-e meg pályafutását, vagy a franciák visszavágnak Argentínának a 2022-es katari döntőért.

Szerbia azonban – Magyarországhoz hasonlóan – nem jutott ki a tornára, és most egészen más futballügyek foglalkoztatják a szerb közvéleményt, miután a politika mélyen belepiszkált a labdarúgásba, de ez érvényes visszafelé is, a szerb vezetésben ugyanis tetten érhető a „szurkolói magatartás”.

A szerb labdarúgás körül mostanában ugyanis olyan történet bontakozik ki, amelyek a pályán történteknél jóval nagyobb szerepet kapnak: a huligánok, a szervezett bűnözés, valamint a szimpla és a politikai alvilág főszereplésével.

A KRIK oknyomozó portál által nemrég nyilvánosságra hozott Sky ECC-üzenetek szerint a Szerb Labdarúgó-szövetség (FSS) egykori elnöke, Slaviša Kokeza – aki még a „hőskorban” magát a szerb elnök barátjának nevezte – állítólag azt fontolgatta, hogy futballhuligánok és alvilági kapcsolatok segítségével „megleckézteti” a Manchester United korábbi kapitányát, Nemanja Vidićet.

Kapcsolódó cikk

BűnügyA BAJKEVERŐ-ÜGY: A Szerb Labdarúgó Szövetség elnöke is tarthatta a kapcsolatot a bűnözőkkel

Az oknyomozó portál újságírói az üzenetek elemzése során megállapították, hogy Kokeza kapcsolatban állt a hírhedt Veljko Belivukkal, és több más bűnözővel, például Slobodan Milutinović Snajperrel is, aki az újvidéki Vojvodina ultráinak vezetője volt, s országos szinten ismert ultravezérekkel és más alvilági szereplőkkel közösen bandázott.

A velük váltott üzenetek jól mutatják a szerbiai politika és sport brutalitását. Az FSS korábbi vezetője közvetítőkön keresztül követelte, hogy a bűnszervezetek tagjai kövessék a futballistákat, fenyegessék őket, veréseket szervezzenek ellenük, sőt, akár az olasz maffiától is kérjenek segítséget.

Ezek az üzenetek jól tükrözik a szerbiai politika és sport brutalitását. Az FSS korábbi elnöke közvetítőkön keresztül arra utasította a bűnszervezetek tagjait, hogy kövessék Nemanja Vidićet és az őt támogató futballistákat, fenyegessék őket, verjék meg őket, sőt, még az olasz maffiától is kérjenek segítséget.

Ez bizonyára meg is történt, Vidić milánói tartózkodása alatt ugyanis nyomkövetőt szereltek az autójára, Kokesa pedig azt követelte, hogy közöljék vele: ha nem tesz le a Szerb Labdarúgó Szövetség vezetésének megszerzéséről, „a temetőben fogja végezni”.

A szerb B-közép

Aki csak a pályán látja a szerb labdarúgást, annak talán nehéz elképzelnie, hogy a legfontosabb döntések gyakran nem az öltözőkben, hanem politikai irodákban, kávézókban vagy éppen a stadionok lelátói mögött születnek meg, ez Szerbia vonatkozásában a legfelsőbb körökig vezet.

A huligáncsoportok szerepe a kilencvenes évek háborús időszakától kezdve különesen felértékelődött, a szerb ultracsoportok közül több félkatonai alakulatok toborzóbázisává vált. A legismertebb példa Željko Ražnatović Arkan és a Crvena zvezda Delije nevű szurkolói csoportjának kapcsolata volt.

Slavisa Kokeza 2016 és 2021 között vezette az FSS-t. (Forrás: FSS)

De korántsem ez volt az egyetlen ilyen eset, és amikor azt mondjuk, hogy a szerbiai politikában a kilencvenes évek köszönnek vissza, ez vonatkozik a hatalom és a sport kapcsolatára is.

A háborúk után a lelátók ugyan megváltoztak, de a kapcsolati háló nagy része megmaradt. A stadionok körül kialakult struktúrák idővel egyre inkább összekapcsolódtak a szervezett bűnözéssel, majd bizonyos esetekben a politikával is.

Ezért nem véletlen, hogy a Sky-üzenetekben felbukkanó nevek közül sok nem csak futballszurkolóként ismert. Veljko Belivuk neve például egész Európában borzongást vált ki azután, hogy a szerb hatóságok felszámolták a hozzá köthető bűnszervezetet.

Az ellene felhozott vádak között gyilkosságok, emberrablások és kábítószer-kereskedelem is szerepel, néha már olyan rémséges történetekkel fűszerezve, amelyek a rezsim körüli spinelésekre hasonlítanak.

Nemanja Vidić rosszkor mondta ki azt, amit sokan gondoltak

Nemanja Vidić különleges helyet foglal el a szerb futballban. Miközben a legtöbb korábbi játékos igyekezett távol maradni a szövetség (FSS, Futbalski savez Srbije) vezetésével kapcsolatos konfliktusoktól, Vidić nyíltan bírálta az FSS működését. Különösen azt követően, hogy a szerb válogatott nem jutott ki a 2021-es kontinensviadalra.

Sokan úgy tekintettek rá, mint arra az emberre, aki kívülről érkezve megtisztíthatná a szerb futballt, és egyesek szemében éppen ezért tűnt veszélyesnek. A szerb labdarúgás vezetői számára a valódi problémát azok okozhatják, akik mögött társadalmi tekintély és nemzetközi ismertség van.

Nemanja Vidić 2005 decemberében igazolt a Manchester Unitedhez, ahol középhátvédként játszott 2014-ig (Forrás: Wikipédia)

A Manchester United egykori kapitányaként olyan tekintéllyel rendelkezett, amelyet sem a politikai propaganda, sem a sportsajtó nem tudott egyszerűen kikezdeni, viszont a verőlegények képesek lettek volna csorbítani.

A KRIK által mostanában publikált részletek rávilágítanak arra, hogy a szerb szövetség akkori vezetője, Slaviša Kokeza miként próbálta elhallgattatni Vidićet, és milyen tervet szövögetett ellene. Ez egyúttal felfedi azt is, hogy miként működik a „szerb sportélet”.

A beszélgetésekből egy olyan világ bontakozik ki, ahol a futballvezetők folyamatosan azt próbálják megfejteni, hogy a politikai vezetés különböző szereplői valójában mit akarnak, kit támogatnak és kit próbálnak félreállítani.

Kokeza üzeneteiben visszatérően felbukkan a Vučić-duó, kettő az egyben – Aleksandar és testvére, Andrej Vučić neve. A volt szövetségi elnök egyes helyeken arról beszél, hogy ellene valójában politikai háttérharc zajlik, és hogy Vidić csak egy nagyobb játszma része.

Akár igaz volt ez, akár nem, önmagában sokat elárul arról, hogyan gondolkodnak a szerb közélet szereplői a hatalomról. Ebben a rendszerben ugyanis szinte senki nem hiszi el, hogy valaki pusztán szakmai vagy erkölcsi okokból kritizálhatja a vezetést.

A Főnök a Zvezdának szurkol

„A Zvezdának szurkolok (…) Azon a lelátón, abban a stadionban nőttem fel” – mondta Aleksandar Vučić egyik interjújában, amelyben ki akarta emelni a klub iránti szeretetét, de azzal is dicsekedni akart, hogy állítólag fiatalkorában a Zvezda huligánjai közé tartozott.

Kapcsolódó cikk

Egy szerb szurkoló az ENSZ Közgyűlésében, Magyarország a Srebrenicáról szóló határozat ellen szavazott

Azzal fényezte magát, hogy a Delije csoporttal lógott, huligánverekedésekben vett részt, és hogy ott volt a zágrábi Maksimir Stadionban 1990-ben történt zavargásoknál, amelyek miatt a zágrábi Dinamo és a belgrádi Crvena Zvezda (Vörös Csillag) mérkőzését lemondták – szakértők ezt az eseményt szokták emlegetni a háború kitörésének és Jugoszlávia felbomlásának közvetlen kiváltó okaként.

„Azért a mérkőzésért éltünk. Akárhányszor Zágrábba mentünk, verekedésre számítottunk” – mondta Vučić a Vreme című lapnak adott 2010-es interjújában, amely még hatalomra kerülése előtt jelent meg.

Miután Vučić hatalomra került Szerbiában, az állam elkezdte pénzügyileg támogatni a Zvezdát. A klub sokkal több pénzt kapott szponzoroktól – köztük állami tulajdonú vállalatoktól és a kormány felső köreihez közel álló cégektől –, mint riválisa, a Partizan; ezt a tényt Vučić és munkatársai nyilvánosan is elismerték.

A lelátó szerepe a szerb politikában

Amit a szerb közvélemény régóta sejtett, azt Kokeza a Sky ECC-beszélgetésekben gyakorlatilag kész tényként kezeli, hogy a Crvena zvezda szurkolói körei olyan politikai tényezők, amelyekkel az ország legmagasabb vezetése is számol.

A volt szövetségi elnök több helyen arról beszél, hogy Aleksandar Vučić számára a legérzékenyebb pontot éppen a lelátó jelenti. Ez első hallásra talán túlzásnak tűnhet, de a szerb futball elmúlt másfél évtizedét szemlélve ez nem teljesen légből kapott megállapítás.

Kapcsolódó cikk

KERESD A NŐT: Mi a hasonlóság a Szerbiai Labdarúgó Szövetség most lemondott elnöke és Borisz Jelcin unokája között?

Maga a szerb elnök is jól ismeri ezt a közeget, hiszen a klub ultráinak világában mozgott évtizedeken át. A KRIK beszámolójára reagálva maga mondta, hogy „nem létezik olyan ember a Zvezda északi tribünjén, akit ne ismerne.”

Ezért nem meglepő, hogy Vučić 2012-es hatalomra kerülése óta a Crvena zvezda olyan pénzügyi és sportsikerekben gazdag reneszánszon ment keresztül, amelyhez hasonlót a klub a jugoszláv idők vége óta nem tapasztalt. A korábban adósságokkal küzdő, időnként a túlélésért harcoló egyesület újra a szerb sport egyik zászlóshajója lett.

A Zvezda-szurkolóként ismert szerb elnök a futballtól a kosárlabdán át számos szakosztályban domináns szerepet játszott, miközben a rivális Partizan fokozatosan egyre nehezebb helyzetbe került, mélyebbre süllyedt.

Kokeza szerint azonban mindez nem jelentette azt, hogy a politikai vezetés feltétlenül uralja is a szurkolói közeget.

A kiszivárgott üzenetek szerint a volt szövetségi elnök egyenesen azt állította, hogy Vučić „egyedül a lelátótól tart”, amelyen sokszor skandálták, hogy „Vučiću, pederu” (buzi-e vagy?), és Kokeza éppen erre hivatkozva próbálta meggyőzni beszélgetőpartnereit arról, hogy Nemanja Vidić megfélemlítése nem váltana ki komoly politikai ellenállást.

A mondat önmagában is sokatmondó. Nem azért, mert feltétlenül igaz lenne, hanem azért, mert megmutatja, hogyan gondolkodtak a szerb futball és a szerb politika határvidékén mozgó emberek a hatalom működéséről.

Furcsa viszony a szurkolóvezérekkel

A történet újabb fordulatot vett, amikor Aleksandar Vučić maga is megszólalt az ügyben.

Az államfő lényegében megerősítette, hogy régóta ismeri a Crvena zvezda meghatározó szurkolói figuráit, sőt azt is elismerte, hogy találkozott is velük.
Kokeza levelezéséből rekonstruálható, hogy a szerb elnök a Zvezda szurkolói közül kikkel találkozott.

Az üzenetek szerint Vučićra a legnagyobb hatást Stevan Sojić gyakorolta, a botrányairól ismert Delije (Belgrade Boys) csoport egyik legbefolyásosabb tagja, aki többször személyesen is találkozott az elnökkel.

Kapcsolódó cikk

Vučić: A Zvezda és a Partizan nem létezne állami támogatás nélkül

Az egyik találkozón Sojić egy másik támogatóval, Peđával érkezett, és Vučić elnök még azokat a beszélgetéseket is megmutatta nekik, amelyeket a rendőrség lehallgatott. „A főnök (Vučić) elővette a lehallgatott beszélgetések felvételeit, amelyek közte és Sojić, valamint közte és Peđa között zajlottak”.

Vučić ugyanakkor mindezt a futball és a szurkolói kultúra iránti régi érdeklődésével magyarázta.

A szerb elnök egyúttal emlékeztetett arra is, hogy nemcsak a zvezdás, hanem a partizános szurkolói világ több ismert alakját személyesen is ismeri.

A szerb ellenzék és több független kommentátor szerint nehezen magyarázható, hogy egy államfő miért ápol ilyen közvetlen kapcsolatokat olyan személyekkel, akik a futballhuliganizmus vagy a szurkolói alvilág meghatározó szereplőiként váltak ismertté.

Vučić erre nem adott részletes magyarázatot. Ami viszont feltűnést keltett, az egy másik mondata volt. A szerb elnök azt mondta, hogy számára sem Nemanja Vidić, sem Slaviša Kokeza nem különösebben fontos.

Vidić: ez nem az ok, hanem a következmény

Nemanja Vidić megszokott, visszafogott stílusában reagált a fejleményekre. A Manchester United egykori kapitánya szerint a most napvilágra került ügy egy régóta ismert rendszer logikus következménye.

Videóüzenetében kemény szavakat használt. Úgy fogalmazott, hogy amikor „utcáról érkezett emberek” kerülnek a futballszövetség vagy a Crvena zvezda élére, akkor a futballba az utcát viszik be.

A 2024-es bajnokság: az élen a három szerb vagy magyar államilag támogatott klub (Forrás: Crvena Zvezda)

Ebben a világban pedig a kritika nem szakmai vita tárgya, hanem személyes támadásnak számít.

Vidić szerint azok az emberek, akik az elmúlt években vezették a szerb futballt, valójában nem a probléma okai, hanem annak következményei. A valódi felelősség azoké, akik ezeket a szereplőket pozícióba emelték.

Különösen súlyosnak nevezte, hogy senki sem figyelmeztette arra, hogy létezhettek olyan tervek, amelyek az ő fizikai biztonságát veszélyeztették. A szerb válogatott volt csapatkapitánya szerint ez egyszerre vet rossz fényt a rendőrségre és az ügyészségre, vagyis az igazságszolgáltatás egészére.

A konfliktus különösen azért veszélyes, mert Vidić egy interjúban arról beszélt, hogy edzői karrierre készült, de gyermekei miatt nemzeti öntudattól vezérelve visszaköltözött Szerbiába, és ma is Belgrádban él.

A szerb futball hallgatása

Az ügy legbeszédesebb része a csend, amely az ügyet körülveszi. Miközben külföldi lapok – köztük a brit The Sun, a francia L’Équipe és több nemzetközi sportportál – részletesen foglalkoztak a történettel, Szerbiában feltűnően kevés futballszereplő állt ki nyilvánosan Vidić mellett.

A támogatók listája rövid, néhány egykori válogatott játékos, néhány korábbi sportvezető, és nagyjából ennyi. A többség hallgatott, pedig a választás látszólag egyszerű volt.

Az egyik oldalon egy olyan futballista állt, aki a Crvena zvezdában, a moszkvai Szpartakban, az Interben és a Manchester Unitedben játszott, Bajnokok Ligáját nyert, Premier League-trófeákat emelt magasba, és pályafutása során nem keveredett komoly botrányokba.

A másik oldalon egy olyan rendszer körvonalai rajzolódtak ki, amelyben a futball, a politika, a huligánvilág és a szervezett bűnözés határai gyakran elmosódnak. A szerb futball nagy része mégis a hallgatást választotta, van, aki félelemből, van, aki számításból.

És valószínűleg olyan is akad, akinek mindez egyszerűen nem jelent problémát.

A most nyilvánosságra került Sky-üzenetek ezért nem csak Slaviša Kokezáról vagy Nemanja Vidićról szólnak. Sokkal inkább arról a „szurkolói rendszerről”, amelyben a szerb futball és a szerb politika évek, sőt évtizedek óta senyved. És amelyben a legfontosabb mérkőzéseket már régen nem a pályán játsszák.